Csémy Marián: Ennek a csapatnak van jövője

 

Csémy Marián  eddig négy meccsen 123 bajnoki percet játszott a DAC mezében.

A 24-éves dunatőkési Csémy Marián (szül. 1983. október 31-én) sok évi kitérő után, idén télen tért vissza nevelő egyesületéhez. Az utóbbi négy bajnokin rendre teret kapott Meszlényi edzőtől a halfsor bal oldalán, és csereként bizony nem egyszer hátat mutatott az ellenfél védőinek. A hosszú hajú és gyorslábú szélsőt a holnapi, Vrbové elleni bajnoki előtt faggattuk.

 

Marián, kérlek mutatkozz be a DAC szurkolóinak.

„A DAC-ban nevelkedtem, első edzőm Lépes Gyuri bácsi volt, majd következtek Jákli, Leškiv, Audi. Ifikoromban sérülés miatt másfél évet kihagytam, aztán fél évre hazamentem Tőkésre, az utóbbi öt szezont pedig Kisfaludon fociztam. Az elmúlt évek során többször is felhívtak a szerdahelyiek, ám az érdeklődésük nem tűnt határozottnak. Most viszont meggyőztek, amihez szerintem hozzájárult az is, hogy ismernek, hisz saját nevelésű játékos vagyok. Két évre vagyunk megegyezve.“

 

Milyen érzés sok év után ismét a DAC-ban focizni?

„Örültem a lehetőségnek. Ég bennem a bizonyítási vágy. Nagy kihívás ez számomra, szeretnék magamnak és mindenkinek bizonyítani, hogy vannak a környéken ügyes focisták. A fiúk jól fogadtak, a kollektíva és a hangulat is jó. Ha pedig a Szencet megvertük volna, még jobb lenne.“

 

Két osztállyal följebb ugrottál a télen. Hogy érzed magad a harmadik vonalban?

„Sajnos, nem kezdődött túl jól az ittlétem. Sérülések végett több meccset kihagytam. Háromszor meghúzódott a hátsó izmom - kétszer a bal, egyszer a jobb lábamon. Kivizsgálások kimutatták, gyulladás lehetett a véremben. Szerencsére, most már fit vagyok. Gyorsabb, technikásabb, nehezebb ez a bajnokság, sokat kell még edzenem, hogy érvényesüljek. Eddig is igyekeztem, de hiszem, részemről ez még sokkal jobb is lesz. Ami pedig a DAC-ot illeti, ügyes, technikás csapatunk van, és ha többet leszünk egyben, erős csapat fog kialakulni. Sok a fiatal, szerintem ennek a gárdának van jövője.“

 

Az utolsó két bajnokin négy pontot gyűjtöttünk.

„A Szenc ellen nagyon szoros meccset játszottunk, mindenki látta, voltak helyzetek, nem sikerült gólt adni. Nem mondom, hogy igazságos a döntetlen, de a meccs három esélyes volt. Nagyon jó érzés volt ennyi néző előtt játszani, reméljük nem csak ilyen derbin, máskor is kijönnek ilyen szép számban a szurkolók. A Trnava B ellen fontos pontokat szereztünk. Én si közel álltam a gólszerzéshez, sajnos, nem jött össze. Remélem első találatomra már nem kell sokáig várni.“

 

És mit vársz a mai, Vrbové elleni mérkőzéstől?

„Muszáj győzni, más eredmény nem lehet. Bízom benne, itthon tartjuk a három pontot. Mindent megteszünk a győzelemért. Remélem, én is része leszek a csapatnak és hozzátehetek valamit a sikerhez. Azt ígérhetem, nem száz, de százötven százalékra fogok igyekezni.“

 

Kik izgulnak érted a lelátón?

„Sokan járnak szurkolni a kisfaludi csapatból, ha épp nem fociznak, öt-hat játékos a kezdőből mindig itt van. Igaz, nem csak engem, a DAC-ot is figyelik. Per pillanat komoly barátnőm nincs, de mindig jönnek falubeliek, kíváncsi az összes ismerős, és persze a család, szüleim is.“

 

Mit árulsz el a céljaidról?

„Bízom benne, hogy az idén feljutunk, célom magasabb osztályban focizni. Igaz, előbb ezt a szintet szeretném megjátszani. Ami a kedvenc bajnokságot illeti, minden focistának vannak álmai, de én előbb itt akarok jól és sikeresen teljesíteni. Lehet majd egy következő interjúban oda is eljutunk, hogy külföldi csapatokról beszélgessünk.“

(nk, 2008. április 29.)

 

Csémy Marián névjegye»