Kweuke semmit sem tudott Szlovákiáról, de jól érzi magát Dunaszerdahelyen

Gólkirály akar lenni

 

Dunaszerdahely. Az iráni bajnokságból érkezett, és állítólag már a francia élvonalból érdeklődnek iránta: a kameruni Leonard Kweuke nagyszerűen mutatkozott be a DAC-ban. Kérdéseinkre az angolul jól beszélő csapat- és honfitárs, Ntsogo Boya segítségével válaszolt.

 

Kweukét nehezen tudják megállítani a védők (Somogyi Tibor felvétele)

Hogyan került Dunaszerdahelyre?

Iránban futballoztam, és ott ismerkedtem meg a DAC mostani klubelnökével, Mohseni úrral. Ő kérdezte meg tőlem, volna-e kedvem Európában futballozni, és én igent mondtam.

 

Tudott valamit Szlovákiáról?

Abszolút semmit.

 

És milyenek voltak az első benyomásai?

Nem rossz hely, az emberek kedvesek, az első naptól kezdve jól éreztem itt magam. Iránban hetvenmillió ember él, nagyon nyüzsgő ország, Szlovákia sokkal kisebb, de kellemes itt lakni.

 

Mi a helyzet a focival? Milyen a Corgoň liga a kameruni és az iráni bajnoksággal összehasonlítva?

Itt kevésbé színvonalas a foci, de azért elmegy. Szlovákiában agresszívabb a játék, ám ez nem zavar, nekem megfelel ez a stílus.

 

Hét meccsen hat gólt lőtt, vezeti a góllövőlistát. Számított ilyen kezdésre?

Nagyon vártam már a bajnokság kezdetét, és örülök, hogy ilyen jól sikerült. Keményen meg kellett dolgoznom minden gólért. Tetszik nekem, hogy én vezetem a góllövőlistát. Minden csatár gólkirály akar lenni, küzdeni fogok azért, hogy én legyek a legjobb.

 

A DAC-ban sok nemzetiség és nyelv keveredik. Nem okoz ez néha gondot?

Nem, nem, inkább vicces a dolog. Ráadásul szinte észre sem vesszük, és egy csomó nyelvet megtanulunk.

 

Szlovákul vagy magyarul tud már valamit? Mármint a káromkodásokat leszámítva.

Talán három szót. Volám sa Leo. Ako sa voláš? (széles mosoly)

 

Mit gondol, milyen esélyei lehetnek a DAC-nak a bajnokságban?

Jó csapat vagyunk, és véghezvihetünk egy-két jó dolgot ebben az idényben. Lesznek jó meccseink.

 

Az eddigi találkozók közül melyiket élvezte a legjobban?

A rózsahegyi mérkőzés volt a legjobb, ami 2:2 lett, mindkét gólt én rúgtam, az utolsó percben egyenlítettem. A dubnicai meccs viszont nagyon rossz volt, 2:0-ra vezettünk, mégis 2:2 lett a vége.

 

Mit szól a szurkolókhoz?

Nagyon jók, nagyon kedvesek, mindig biztatnak minket. Az iráni bajnoksággal inkább nem hasonlítanám össze a szurkolást, ott negyven-ötvenezer ember járt egy meccsre, de itt is nagyon jó a hangulat.

 

Megállítják a drukkerek a városban?

Néhányan gratuláltak már az utcán a góljaimhoz…

(Bőd Tittanilla, Új Szó, 2008. szeptember 5.)