Werner Lorant, a DAC német mestere dicséri a szurkolókat, s a csapat védőjátékának javulását tartja az elsődlegesnek

„Tehetek arról, hogy mindenki engem akar?!”

 

Werner Lorant (középen) segítőivel, Radványi Miklóssal (jobbról) és Michal Kuruccal (Somogyi Tibor felvételei)

Sokáig töprengett a DAC-vezetők ajánlatán?

Tapasztalt edzőként először meghallgattam a klubelnök elképzeléseit, majd átgondoltam, mivel járna, ha Szlovákiában vállalnék munkát. Mielőtt döntöttem volna, mindenképpen látni akartam leendő csapatomat. Ezért a besztercebányai Dukla elleni hazai bajnokin ott voltam a lelátón. Személyesen meggyőződtem arról, hogy a környéken nagyon szeretik a focit, rendkívül lelkesek a szurkolók, s hogy a város vezetése is szívén viseli a klub sorsát. Láttam fantáziát a csapatban, a meccs után szóban elköteleztem magam a sárga-kékekhez.

 

Bő egy hete él Dunaszerdahelyen, milyenek az első benyomásai?

Rendkívül kedvezőek. Eddig semmi probléma nem merült fel. Nagyon elégedett vagyok a szállással, a Thermalparkban szép és nyugodt környezetben lakom. Azon szorgoskodom, hogy fejlődjenek a játékosok, s hogy a csapat is egyre jobb legyen.

 

Első bajnokiján védencei a hajrában kétgólos előnyt szórakoztak el. Mentális vagy erőnléti problémák okozták a rövidzárlatot?

Mindkettőnek szerepe van abban, hogy a Dubnica otthonában elfecséreltünk két értékes pontot. Futballistáink nyerni akartak, de a játékukból hiányzott a tűz, az, hogy nem kímélik magukat, s mindent megtesznek a sikerért. 2:0 után, ahelyett, hogy mattoltuk volna a hazaiakat, érthetetlenül passzívak lettünk, magunkra húztuk az ellenfelet, végül nagy árat fizettünk a védelmi megingásokért. Idegenben lényegesen fegyelmezettebben és magabiztosabban kell fociznunk. Azt is éreztem, hogy a meccs vége felé erőnléti gondokkal is küszködnek a játékosaim.

 

Kemény edzőnek tartják, akinél a fegyelem a legfontosabb. Hogyan fogadták módszereit a DAC-játékosok?

Fegyelem nélkül nem lehet jó eredményeket elérni. A futball munka, ahol sokat kell dolgozni. Csak úgy lehetünk sikeresek, ha az edzéseken keményen gyakorolunk, s a játékosok szigorúan betartják a taktikai utasításokat. Ezzel tisztában vannak a focisták, így e tekintetben nincs gond a labdarúgók hozzáállásával. Mindenkinek többször is elmondtam, mik az elvárásaim, akik ezeket nem teljesítik, azoktól elbúcsúzunk.

 

Nemzetközi csapatot irányít, nincs gond a kommunikációval?

A képzett labdarúgók ismerik a focinyelvet. Nem beszélni, hanem focizni kell! Az viszont igaz, hogy bábeli a hangzavar a taktikai értekezleteken. Miután németül elmondom az elképzeléseimet, segítőim magyarra, szlovákra, angolra és franciára fordítják le az elhangzottakat…

 

Több országban munkálkodott, milyennek tartja a szlovák bajnokság színvonalát?

Egyértelmű, hogy nem tartozik az európai topligák közé. Az eddig látottak alapján közepes nívójúnak tartom a pontvadászatot. Az viszont biztató, hogy sok tehetséges focista bontogatja szárnyait…

 

A vezetékneve alapján magyar származású…

Magyar volt a dédnagyapám. Édesapám már egyáltalán nem beszéli a nyelvet, így nem volt kitől megtanulnom magyarul. Lehet, hogy Dunaszerdahelyen ragad rám valami…

 

Miként használja ki a vb-selejtezők miatti szünetet?

Jól jött számunkra a bajnoki pihenő, legalább jobban megismerem a játékosokat. A pénteki, bécsi Rapid elleni előkészületi meccs után kemény edzésekkel készülünk az eperjesi folytatásra. Akad bőven csiszolnivaló a csapat játékán.

 

Miben kell elsősorban javulniuk?

Főleg a védőjátékunkban akadnak komoly hiányosságok, ezeket orvosolnunk kell. A támadójáték híve vagyok. Dicséretes, hogy tizenkét gólt szereztünk; ha jól működne a defenzívánk, az élmezőnyben tanyáznánk. De ez nincs így, mivel kapusunk tizenkétszer kapitulált.

 

A DAC-szurkolók tizenkettedik játékosként segítik a csapatot. Találkozott már ilyen lelkes drukkerekkel?

Le a kalappal szurkolóink előtt, akik nehéz helyzetben is kiállnak az együttes mellett. Arra ösztökélem a futballistákat, hogy jó és eredményes játékkal hálálják meg a DAC-hívek bizalmát. Egyébként edzői pályafutásom során a legfanatikusabbak a Fenerbahce és a Sivasspor drukkerei voltak. A török rajongók elképesztő légkört varázsoltak, ám szívesen emlékszem a müncheni rajongókra is.

 

Milyen gyakran megy majd haza?

Ez az eredményektől függ. Én az edzéstervek összeállításánál sosem veszem figyelembe az esetleges hazautazást. Jól érzem itt magam, eredményes akarok lenni. Ha elfog a honvágy, négy óra alatt Münchenben vagyok.

 

Először jár Szlovákiában?

Korábban csupán egy alkalommal voltam átutazóban Pozsonyban, de gyakran jártam Csehországba bajnoki meccsekre. Több futballistát, például az ex-válogatott Týcét is ott fedeztem fel az 1860 München számára.

 

Milyen helyezéssel lenne elégedett?

Én maximalista vagyok, mindig első akarok lenni, ám jelenleg a csapat összekovácsolását tartom a legfontosabb feladatnak. Sajnos, egyelőre nem végezhetünk olyan erős edzésmunkát, mint amilyet szeretnék, mert a nyári felkészülést nem én irányítottam. Az biztos, hogy felettébb kemény lesz a téli alapozás, s ez meg is látszik majd a csapat tavaszi teljesítményén.

 

Kilenc sikeres esztendőt húzott le az 1860 München kispadján. Mi az oka annak, hogy az utóbbi hét évben viszont 11 csapatot irányított?

Ez a jó edző titka. Tehetek arról, hogy mindenki engem akar?! (nevetve)

(SZABÓ ZOLTÁN, Új Szó, 2008. szeptember 6.)