A menekülő drukkerek egymást taposva próbáltak kijutni a lelátóról

Nem volt ok a rendőrrohamra

Dunaszerdahely. Súlyos zavargások kísérték szombaton a DAC–Slovan bajnoki labdarúgó-mérkőzést. A rohamrendőrség brutális attakja után több tucat sérültet kellett ellátni, egy 18 esztendős csallóközi szurkolót mentőhelikopterrel szállítottak el.

Háborús övezethez hasonlított Dunaszerdahely szombaton délután: a város felett helikopter körözött, az utcákon páncélkocsik cirkáltak, a vasútállomáson vízágyú és rohamosztagosok várták a Slovan-tábor érkezését. A biztonsági szempontból fokozottan kockázatosnak minősített találkozó napján összesen 940 rendőr teljesített szolgálatot a városban. Az állomásról a stadionhoz vezető utcákat hermetikusan lezárták, így a különvonattal érkező mintegy 1200 pozsonyi drukker komolyabb rendbontás nélkül vonult a stadionhoz, ott azonban a rohamrendőrök jelenléte ellenére – a kerítésen keresztül – füstbombákkal támadta meg a DAC-székházat.

A mérkőzés parázs hangulatban kezdődött, de a verbális üzengetés ártatlan játéknak bizonyult ahhoz képest, ami következett. A meccsből 17 perc telt el, amikor a kommandósok összehangolt attakot indítottak a Magyarországról érkezett (elsősorban ferencvárosi) szurkolók ellen – váratlanul, minden előzmény nélkül rontottak be a szektorukba, gumibot mellett viperát is használtak, s ütöttek mindenkit, akit értek.

A pánikszerűen menekülő drukkerek egymást taposva próbáltak kijutni a lelátói pokolból, ami nem ment könnyen, mivel a menekülőkapuk zárva voltak, így a szektor aljában lévők a kerítéshez préselődtek. Egy 18 esztendős szurkolót újra kellett éleszteni, őt mentőhelikopter szállította a pozsonyi Kramáre kórházba. A hivatalos verzió szerint epilepsziás rohamot kapott, a szemtanúk azonban azt állítják: a „viperás támadás” elől menekült, amikor elsodorta és megtaposta őt a tömeg. A stadionban pillanatokon belül elterjedt a hír, hogy a fiatal drukker meghalt, s ezt hiába cáfolta később a hangosbemondó, a hazai B-közép „Gyilkosok! Gyilkosok!” rigmussal fordult a rendőrök ellen.

Stanislav Jankovič, a szlovák rendőrség alelnöke szerint a „szolgálati beavatkozást” a magyar drukkerek provokálták ki azzal, hogy köveket dobáltak a rendfenntartókra, ilyesmit azonban a stadionban jelen lévő több ezer ember közül senki sem látott, s az interneten közzétett videófelvételek is azt támasztják alá: a brutális rendőrattak indokolatlan volt. A roham hasonlított az 1992-es hírhedt pozsonyi „magyarverésre”, akkor a Slovan–Ferencváros meccsen tarolták le a magyar szektort a kommandósok.

„Szeretném megköszönni a rendőrségnek, hogy biztosította a mérkőzés zavartalan lebonyolítását” – nyilatkozta Dušan Čaplovič, a szlovák kormány alelnöke, aki a helyszínen tekintette meg a mérkőzést. Čaplovič hozzátette: a kommandósok a „zéró toleranciának” megfelelően csírájában igyekeztek elfojtani minden rendbontást.

A rendőrök azonban egyoldalúan értelmezték az ukázt, a stadionon belül ugyanis akkor sem léptek fel a Slovan kemény magja ellen, amikor a pozsonyiak görögtüzeket dobáltak a pályára.

(gj, Új Szó, 2008. november 3.)

Még eszméletlenül is verték a kommandósok

Értesüléseink szerint a súlyosan megsérült 18 esztendős úszori DAC-rajongó állapota már stabil. A pozsonyi kramárei kórházba mentőhelikopterrel elszállított fiatalembernek megrepedt a nyakcsigolyája és több helyen eltört az állkapcsa. A brutális rendőri beavatkozás miatt sérült meg a drukker, ám a hivatalos jelentés szerint leesett a tribünről. „Biztos, hogy előre eltervelt kommandós akcióról volt szó. Az egyik Újpestről érkezett DAC-szurkoló megkérdezte a rendőröket, hogy kifüggesztheti-e a magyar lobogót. Az igenlő válasz után elkezdte a zászló kirakását, amikor összenéztek a kommandósok, s kíméletlenül megindultak felénk. Szektorunkban szinte mindenkit ütöttek, vertek, főleg a fejre céloztak. Már eszméletlen volt az úszori srác, amikor még mindig rugdosták és ütlegelték. Még felháborítóbb, hogy még azokat is verték, akik segíteni akartak a bajba jutotton, így még egy rendező is kapott a viperával” – mondta lapunknak egy neve elhallgatását kérő csallóközi szurkoló. Hogy így történt, több drukker is megerősítette, akik a szektorban voltak. A fiú semmilyen kemény maghoz nem tartozott, úgy értesültünk, most volt életében először DAC-meccsen. Megtudtuk, körülbelül hatvan személy szorult orvosi ellátásra a stadionban, s a hivatalos forrásokkal szemben nemcsak hat ember került kórházba, hanem több. Néhány sérültet Galántán láttak el. Szombat este a dunaszerdahelyi városháza előtt spontán felvonulás zajlott, amelyen közel százan vettek részt.

(sz. z., Új Szó, 2008. november 3.)

Az MKP és Budapest is magyarázatot kér a rendőrök brutalitására, Fico kormányfő a magyar politikusokat hibáztatja

Indokolatlan volt a kommandósok rohama

Dunaszerdahely. A DAC szurkolói szerint indokolatlan volt a kommandósok rohama, mert senki nem dobálta kővel a rendőröket. Különösen azt tartják felháborítónak, hogy ha láttak is valamiféle rendbontást a rendőrök, akkor miért nem emelték ki a tömegből a huligánokat. Ehelyett végigverték a tribünt, a menekülő emberek pedig egymást taposták és szorították a rácshoz. A rendőrség szerint jogos volt a fellépés, legfeljebb a szervezők hibáztak. A történtek újabb szlovák–magyar politikai nyilatkozatháborút eredményeztek.

Az MKP sajtóközleményt tett közzé, Csáky Pál pártelnök sajnálatosnak tartja a történteket. „Fel kell tennem nem csak önmagamnak, hanem a szlovák belügyminiszternek is azt a kérdést, indokolt volt-e a rendőrség közbelépése a stadionban, a másik pedig, hogy adekvát módon reagált-e a rendőrség, nem volt-e túlzott a reagálás”. Robert Fico szlovák kormányfő viszont a magyar politikai erőket szólította fel, hogy akadályozzák meg a hasonló provokációkat. A szlovák belügy szerint az akció jogos volt, és aki huligánokat véd, az azonosul velük. Martina Kredatusová, a Nagyszombati Kerületi Rendőr-főkapitányság szóvivője az Új Szónak megerősítette, a DAC-szurkolókkal szembeni fellépésre azért volt szükség, mert köveket hajigáltak a lelátóról, és többen közülük a rendőrökre támadtak.

A mérkőzést és az azt kísérő fejleményeket a helyszínen követte figyelemmel Berényi József MKP-elnökhelyettes is, aki rögtön a durva rendőrségi közbelépés után telefonon tájékoztatta Robert Kaliňák belügyminisztert. Pázmány Péter, Dunaszerdahely város polgármestere, egyben az MKP járási elnöke úgy látta, a magyar szurkolók nem adtak okot a kommandósok támadására. Én semmilyen okát nem láttam a beavatkozásnak. Amennyiben úgy gondolták, hogy a (magyar) szektorból megjegyzések érkeztek, akkor a szektort körbe kellett volna venni (...). A rendőrség benyomult a szektorba, ütötte-verte az embereket. Én az ilyenfajta beavatkozásnak az okát nem láttam” – mondta Pázmány. Látta, hogy a Slovan-szurkolók táborából érkeztek a petárdák, de ez a szlovák hatóságok számára „mintha meg sem történt volna”.

Bastrnák Tibor, Komárom polgármestere, az MKP parlamenti képviselője honlapján szemtanúként számolt be a látottakról: „én sem láttam semmi olyasmit, ami a rendőri beavatkozást szükségessé tett volna. A szünetben egyből tájékoztatást kértem a jelenlévő országos rendőrparancsnok helyettesétől. Ő azt állította, felvételekkel tudja igazolni a rendőri fellépés szükségességét és mértékének indokoltságát. A mérkőzés után felhívtam a belügyminisztert, és arra kértem, fogadjon és együtt tekintsük meg ezeket a bizonyos felvételeket, hogy aztán pontosan informálni tudjam a közvéleményt. A történteket a közelemben ülő Slovan-szurkolók sem értették” – közölte Bastrnák Tibor a honlapján.

Zászlóégetés a szlovák nagykövetség előtt

A magyar kormány azonnali, minden részletre kiterjedő vizsgálatot kér az illetékes szlovák hatóságoktól a rendőri fellépés jogszerűségéről. Arra vár választ, milyen szakmai indokai voltak a beavatkozásnak, és arányosak voltak-e a szlovák rendőrség által alkalmazott eszközök. „A dunaszerdahelyihez hasonló félreérthető események sem jogosítanak fel senkit arra, hogy bármelyik nemzet jelképét meggyalázzák, nemzeti büszkeségét megsértsék” – tartalmazza a kormány állásfoglalása. Ezzel a budapesti szlovák nagykövetség előtti tüntetést ítélte el, ahol több demonstráló szlovák zászlót égetett szombat este. A tiltakozás ma és holnap este is folytatódik a nagykövetségnél, a hatvannégy vármegye mozgalom szervezi, amely felhívásában vérbosszút követel Dunaszerdahelyért. A magyar és a szlovák külügyminiszter is beszélt a Dunaszerdahelyen történtekről, Ján Kubiš azért hívta fel Göncz Kingát, hogy tájékoztassa a részletekről – mondta Szelestey Lajos külügyi szóvivő. Göncz Kinga azt kérte Ján Kubištól, hogy a szlovák hatóságok vizsgálják ki, mennyire volt arányos a rendőri fellépés, mert a nyilvánosságra került képek kétségeket vethetnek fel. A szlovák külügyminisztérium viszont elítélte a magyar szélsőségesek szombat esti tüntetését a szlovák nagykövetsége előtt, egyben felszólította a magyar szerveket, hogy határozottan lépjenek fel a provokatőrökkel, valamint a két nemzet és állam békés együttélését ellenzőkkel szemben.

(kor, ú, mti, Új Szó, 2008. november 3.)

KOMMENTÁR

Hol itt az idióta?

Nagyon jól jött a hétvégi dunaszerdahelyi botrány. A szlovákiai és a magyarországi sajtó majd nagyokat írhat rendőrökről, balhézó szurkolókról, nem balhézó résztvevőkről, a 0:4-es végeredményről, a kevésbé intellektuális (lánykori nevén bulvár) sajtó pedig elcsámcsoghat a magyar és szlovák kérdéseken, nem kizárva az egymásra való anyázást. Jól jött a dolog, mert elfedi azokat a valódi problémákat, amelyek hétről hétre nagyobb aggodalomra adnak okot a kormányfő viselkedése és kijelentései miatt.

A kormányfő ugyanis leidiótázta a sajtót, s ez nem is volna akkora baj, ha a médiaidiotizmus válogatott alakítóit vette volna a szájára. A senkikből percek alatt médiasztárokat gyártó sajtó nem nagyon zavarta a tisztelt miniszterelnököt. Az a sajtó zavarja, amelyik a most már egyre látványosabb gottwaldi, husáki, szó szerint marxista Chávez, Mao vagy Castro szájába jobban illő mondatokra, kijelentésekre és fenyegetésekre mutat rá. Pl. arra, hogy a tisztelt miniszterelnök a kommunista Vietnammal ápolna meghitt kapcsolatokat, miközben az igenis égető gondokat megoldandó magyar–szlovák csúcs nem bír összejönni. Csak nem az a baj, hogy Budapestre nem lehet menetrend szerinti géppel repülni? Talán mégsem itt keresendő a válasz.

Idióták írják hát a sajtót, miközben a miniszterelnök megkérdezi, mikor áll végre a sajtó a kisember oldalára. Nézzük, melyik oldalon áll a sajtó az elmúlt hetek történéseinek fényében. Tisztázzuk először az idióta fogalmát. Az idiotizmus az ún. könnyű agyi diszfunkciók legsúlyosabbika (a debilitást és az imbecilitást követve). Az idióta sok mindent nem képes felfogni, de jobbára jogi cselekvőképessége és önállósága megmarad, önmagára és környezetére nézve ártalmatlan, nem kell attól tartani, hogy károkat okozna. Intellektuális teljesítménye valóban csapnivaló, emocionális készségei viszont meglepően jók. Egy idióta képes szeretni, ragaszkodni, a szeretetet elvárja és a maga módján nagyon erősen viszonozni is képes. A kisegítő iskolákban tanítók vagy lelki sérülteket gondozó szülők erről sok szépet tudnának mesélni.

Egy idióta viszont nem képes szintaxisban gondolkodni, a legegyszerűbb mondatszerkezetekkel kell őt megszólítani. Az idióta nem képes komolyabb matematikai funkciók felfogására, valószínűleg a hosszú távú tervezés sem az erőssége. Egy idióta pl. nem tudhatja, hogy a gázárakat nem a Ruhrgas és a Gaz de France egyébként nem is berlini központjában határozzák meg, hanem azok diktálják, akiknek gázuk van. Például az orosz Gazprom Fico által tisztelt jeles képviselői. Egy idióta azt sem tudhatja, hogy ha egy terméket olcsóbban adunk, mint veszünk, és ezt egyéb forrásokból egyenlítjük ki, akkor a gáz ugyanolyan drága, csak éppen azok fizetik meg, akik nem is használják. Egy idióta azt sem tudhatja, hogy Szlovákia akkor sem lesz önellátó villamos energiában, ha negyven atomerőművet épít, mert annak fűtőanyagát is behozni kényszerül. S azt sem tudhatja egy idióta, hogy bárminemű állami árszabályozás vége a magasabb ár, a kisebb életszínvonal. Hosszú távon a szegénység.

Egy idiótának megbocsáthatjuk, ha tulajdon anyanyelvén nem ért meg összetettebb mondatokat. Tehát ha nem érti, hogy a szlovák sajtó igenis a kisember oldalán áll akkor, amikor a Fico-kormány látszólag népbarát villongásait kritikával illeti. Egy idiótától nem várhatjuk, hogy tettének következményeit közép- vagy hosszú távon felfogni legyen képes.

S végül: ha a kormányfő nagyon oda akar pörkölni azoknak az újságíróknak, akik nagyon de nagyon bántják a szemét, akkor hagyja békén az idiótákat. Sérültek bár, és sérülékenyek, de szeretetre méltóak. S főleg nem érzéketlen fatuskók. Nem olyanok, mint akiknek pragmatikus cinizmusa például a jelenlegi kormányzati munkában naponta megfigyelhető.

(LOVÁSZ ATTILA, Új Szó, 2008. november 3.)