A Rafaj-módosítás miatt az MKP nem szavazta meg a nyilvános sportrendezvényekről jóváhagyott törvényt

Szelektálhatja a zászlókat a szervező

Pozsony. Lényegesen nagyobb hatáskörökkel ruházzák fel a rendőrséget a sportesemények biztosítása terén, a szervezők pedig akár „zászlóstopot” is elrendelhetnek.

Néhány nappal a brutális dunaszerdahelyi rendőrségi beavatkozás után a parlament elfogadta „a nyilvános testnevelési, sport- és turisztikai rendezvények szervezéséről” szóló törvényt, amely decemberben lép hatályba. A jogszabálynak köszönhetően az egyenruhások decembertől betilthatják a sporteseményt, ha fennáll, hogy a közrend vagy a résztvevők egészsége veszélybe kerülne.

A jogszabályra 111 parlamenti képviselő voksolt igennel, csupán az MKP képviselői szavaztak ellene – mindenekelőtt azért, mert a honatyák rábólintottak Rafael Rafaj SNS-képviselő módosító javaslatára, mely szerint tilos lesz a hazai ligamérkőzésekre idegen, nem hivatalos, összefirkált vagy valamilyen szimbólumokkal ellátott zászlókat bevinni. Azt, hogy a szurkolók megjelenhetnek-e létező ország hivatalos lobogójával, a szervező dönti el. Rafaj közölte: ezzel elsősorban azt akarják elérni, hogy „a stadionokból eltűnjön a nemzetiség feszültség”. A tiltás csak a zászlókra vonatkozik, a trikókra vagy más ruhadarabra festett nemzeti szimbólumokra, arcra mázolt nemzeti színekre nem.

Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője lapunknak elmondta, ha a jogszabály nem tartalmazta volna Rafaj módosító javaslatát, gond nélkül rábólintanak. „A kérdést rendezni kell, de nem úgy, ahogy ezt a Szlovák Nemzeti Párt javasolta. Ez a módosítás bonyolítja a helyzetet, ugyanis szubjektív megítélésre ad okot, ezért politikai megrendelést látunk mögötte. Szubjektív módon ítélik meg, mi a hivatalos és mi nem” – tette hozzá Bárdos.

Az új jogszabály egyben szigorítja a szervezők kötelességeit, valamint bővíti jogköreiket is. Írásban kell tájékoztatniuk az adott települést a készülő rendezvényről, mégpedig hét nappal az akció előtt. Ha kiemelt kockázatú eseményről van szó, 15 nappal korábban írásban kérhetik a rendőrség és a település segítségét. Nagyon rizikós rendezvény esetén a be- és kiléptető kapukat kamerarendszerrel kell felszerelni, amely lehetővé teszi a személyek azonosítását. A szervezők december 1-je után átvizsgálhatják a szurkolók ruházatát, az ittas személyeket pedig nem kötelesek beengedni – a község ugyanakkor a hatóság kérésére betilthatja az alkoholárusítást.

Néhány politikus és labdarúgó-szervezet már korábban is figyelmeztetett arra, hogy hiányzik egy olyan jogszabály, amely szigorítaná a futballmérkőzések és más sportesemények szervezésével kapcsolatos szabályokat, biztonsági intézkedéseket. A törvényt eredetileg a Spartak Trnava és a Slovan Bratislava mérkőzései miatt dolgozták ki, amelyeken az elmúlt időben több száz rendőrnek kellett ügyelnie a közrendre. Robert Kaliňák belügyminiszter a szombati események után jelezte: elkerülhetetlen, hogy a rendőrségnek több kompetenciája legyen ezen a téren. Ha a község vagy a szervező megszegi a törvényt, legtöbb százezer koronás bírságra számíthat.

(dem, Új Szó, 2008. november 6.)

A szombaton Dunaszerdahelyen elrendelt kommandósroham volt a fő témája Gyurcsány Ferenc és Robert Fico tegnapi, varsói informális találkozójának

Döntetlen kormányfői vita a meccs ügyében

Pozsony/Varsó. A hét végi dunaszerdahelyi futballmérkőzésen elrendelt rendőrattak volt a fő témája Gyurcsány Ferenc és Robert Fico tegnapi varsói informális találkozójának. A magyar és a szlovák kormányfő a visegrádi országok miniszterelnöki tanácskozásán folytatott rövid megbeszélést.

Gyurcsány kifogásolta a szlovák kormány kisebbségekhez való viszonyát is, szerinte a szlovák vezetők nem lépnek fel elég határozottan a kisebbségek védelmében. A szlovák vezetők részéről még soha nem hallottak egy empatikus, megnyugtató mondatot sem.

„Például azt, hogy rendkívüli módon sajnálnák, ha valakit esetleg magyarsága miatt ért támadás” – hozott példát Gyurcsány Ferenc. Elfogadhatatlannak tartja, hogy a szlovák kormányhoz közel álló erők, politikusok részéről folyamatosan sértések hangzanak el a magyar társadalom, magyar politikusok címére, és a szlovák kormány ezt legtöbbször szó nélkül hagyja. „Nem lehet azt mondani, hogy ha építünk két hidat, nyugodt lélekkel szemet hunyhatunk az ilyen dolgok felett” – hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc.

Robert Fico szerint viszont a szélsőségek és a radikalizmus minden megnyilvánulását el kell ítélni. „Például a zászlóégetést, a gyalázkodó feliratokat vagy a budapesti transzparenseket, melyek sértik a szlovákokat” – jelentette ki a szlovák kormányfő.

Gyurcsány Ferenc erre azt mondta: míg Magyarországon az általa vezetett kormány lesz hatalmon, az ilyen és hasonló esetek után folyamatosan nyilvánvalóvá teszi, hogy negatív módon tekint ezekre az eseményekre.

(lpj, m, s, Új Szó, 2008. november 6.)

Budapesten még várják a Pozsony által ígért bizonyítékokat; a magyar rendőrök nem láttak okot az attakra

Nem kiscserkészek vagy Hófehérkék a szurkolók

Pozsony/Budapest. Nem láttak okot a brutális kommandósbeavatkozásra azok a magyarországi rendőrök, akik múlt szombaton megfigyelőként vettek részt a DAC–Slovan mérkőzésen Dunaszerdahelyen. Erről már tájékoztatták a magyar parlament honvédelmi és rendészeti bizottságát.

Értesüléseink szerint a magyar hatóságok még nem kapták meg a szlovák rendőrség által készített fényképeket és videofelvételeket, amelyek állítólag igazolják, hogy a hatósági beavatkozás jogos volt. Juhász Gábor rendészeti államtitkár a bizottsági ülésen leszögezte: az ilyen sajnálatos esetek Európában a futballmeccseken nem szokatlanok, „abban a körben, amelyben ez az esemény történt, nem kiscserkészek és nem Hófehérkék mozognak”. Hozzátette: a futballcsapatok kemény szurkolói magja az európai hatóságok előtt ismert, nem véletlenül hozta létre az Európai Unió a nemzeti futballinformációs rendszert annak érdekében, hogy az adatok kicserélhetők legyenek az országok között.

Megfigyelőként öt magyarországi rendőr vett részt a meccsen – közülük a bizottság ülésén kettőt is meghallgattak. Egyikük, Horváth Csaba alezredes azt hangsúlyozta, hogy nem tanácsadóként, hanem megfigyelőként vettek részt. Sem ő, sem Horváth Imre őrnagy – aki állítása szerint tíz éve vesz részt ferencvárosi meccsek biztosításában – nem látott indokot a rendőri fellépésre, de mindketten arról beszéltek, hogy a szurkolókat „kalickába” szorították. Lapunk próbálta megszólítani az érintett rendőröket, a Budapesti Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztályán viszont többszöri kérésre sem biztosították az elérhetőséget, kérdéseinkre nem válaszoltak, az illetékes munkatársak az első hívás után már nem vették telefonjukat, és bár ígéretet kaptunk arra, hogy visszajeleznek, erre sem került sor.

Este hét órától egyébként újabb tüntetést szervezett a Jobbik mozgalom Szlovákia budapesti nagykövetsége előtt. Lapzártáig a rendezvényen nem történt rendbontás.

(-dem, mti, Új Szó, 2008. november 6.)

KÉZ, IRAT

Tűréshatár

Olvasom a reagálásokat, hallgatom a hivatalos csűrés-csavarást, nézem a mismásolást mindarról, ami a DAC–Slovan focimeccsen Dunaszerdahelyen történt. Szégyen, uszulás, döbbenet, félelem. És napok múltán is rémület a rendőrök gyilkos indulatú agresszivitása fölött. Sebesültek, vér, mentőhelikopter. Noha tudtam (borítékolható volt), hogy valami balhé mindenképp várható, ekkora gyalázatra azért nem számítottam. Mert amit a történtek kapcsán a rendőrség önigazolásképpen – és védelmükben a kormánypárti politikai szereplők – határozott, a megfelelő helyen és megfelelő eszközökkel szak- és jogszerű intézkedésként tálal, az nem egyéb, mint a kommandós erőszak, a viperademokrácia nyomában járó maszatolás. Pedig a dolgok nyitja „csupán” annyi, hogy 2008 őszén Szlovákiában sem a kormányzati politika, sem a neki alárendelt rendvédelmi szervek nem képesek úrrá lenni a zsigerből jövő magyarellenességen. És a demokrácia újabb vereségeként a jogállam diadalaként beállító nacionalizmuson. Voltaképp ez a magyarveréssé fokozódó gyűlölet az, ami igazán riasztó. Akkor is, ha ismerjük az okait. Mert ezek az „aktivitások” egy tőről valók. Malina Hedvig esetétől az igazságtétellel – napjainkig. A slotai kóros primitivizmusok fölött elsikló rafinált politikai sumákolással, a magyarveszély rémének tendenciózus sulykolásával mára a rendőrség (is) olyan mélyre züllött, hogy egy focimeccsen nem az állampolgári jogok védelmét garantálja, hanem pont fordítva és farizeus módon éles bevetésben a köznyugalmat s az emberek testi épségét veszélyezteti. Más kérdés, hogy épeszű hazai rendezői gárda a DAC–Slovan rangadóra nem fogad csoportosan érkező és a budapesti utcai zavargásokban jeleskedő, így már a hírnevében is irritáló Fradi-drukkereket! Viszont ha már bármi felelőtlenség révén itt voltak, a DAC hazai szurkolóival együtt ők is ki voltak téve a fékevesztett erővel „akcióhősökként” ütlegelő rendőrök otromba attakjának. A karhatalmi fellépésnek ez a formája tételesen bizonyítja: a szlovák jogállam magas rangú tisztségviselői, valóságismeret híján, csak magyargyűlöletre épülően ítélkeznek s intézkednek. Ennek viszont semmi köze a jogállamiságra épülő kormányzáshoz. Ennek a nacionalizmushoz, a demokrácia torz felfogásához, a köztisztviselői megbízatással járó felelősség eltussolásához, a nyugalom és a biztonság alapvető feltételei megteremtésének kialakulatlanságához van köze. Amíg ugyanis Szlovákiában sem a kormánykoalíciónak, sem a parlamenti ellenzék szlovák pártjainak nem áll érdekükben megértetni saját táboraikkal, hogy mi a különbség a nemzeti érzület megélése és a rendőri akcionalizmussal is demonstrált magyarellenesség között, addig az erőszak-nacionalizmussal elegy magyargyűlölet csak fokozódni fog. Amíg az államfő, a házelnök, a kormányfő, a főügyész, az alattuk ágáló minden rendű-rangú csinovnyik és a köztisztségek egyenruhásai nem lesznek immunisak a különféle zavaros elméjű „nemzetmentőkkel” szemben, hanem épp ellenkezőleg: felkarolják, majd védelmükbe veszik a magyargyalázassal hergelődő, ütlegelésre szakosodott kommandós „hősöket”, addig – túl a tűréshatáron – a félelemkeltés kultusza szentesíttetik.

És ha így van, tolerancia híján nem működik a demokratikus jogállam.

Gyújtsunk hát érte egy szál gyertyát a szobában – ha már e lázító és gyáva gátlástalanság épp mindenszentek napján történt.

(MIKLÓSI PÉTER, Új Szó, 2008. november 6.)

SZEMSZÖG

Csúnya história

Ha csak valamilyen, ez idáig gondosan rejtegetett felvétel nem kerül napvilágra, a Fico-kormány második Hedvig-ügyévé süllyedhetnek a szerdahelyi meccsen történtek. A csallóközi forgatókönyv annyiban térne el az immár két éve levezényelt nyitraitól, hogy a hatalom szította intoleráns légkörben ezúttal a szlovák rendőrség által elkövetett túlkapásokat kellene a belügynek elmaszatolnia, ha másért nem, akkor a fontoskodó politikusok elsietett végkövetkeztetései miatt. A minisztérium első embere diadalittas bejelentéseivel már keményen erre gyúr, amiből arcvesztés nélkül képtelenség visszavenni.

Aki kilátogatott a mérkőzésre, az érzékelhette, a magyarellenesre hangolt rohamrendőrök még a stadiontól távolabb is durván förmedtek az általuk rajtaütésszerűen körbezárt lézengőkre. Köztük azokra is, akik csak késve, frissen vásárolt belépővel érkeztek a meccs színhelyére. Az egyenruhások csak úgy szórták rájuk a „szkurvení dackovia” rigmust, meg a „spina magyarit”. Sisakellenzőjükön átsütött, tisztában vannak a ténnyel: következmények nélkül gorombáskodhatnak. Hiszen eltussolódni látszik a Hedvig-ügy is, ahol egy törékenynek látszó, ártatlan hölgy járt rosszkor rossz helyen, most viszont mindössze néhány balhés arc miatt páholtak el alig egy szektornyi mihaszna „mongolt” a rend rendíthetetlen őrei. Félő, hogy kiderül, csak úgy, preventíve. Elképzelhető, hogy a DAC-tábor kemény magjához csapódó bajkeverők tényleg összehoztak valami zászlókibontásnál keményebb incidenst, de hiányzik az erről szóló bizonyíték, a szükséges apropó, aminek ismeretében már indokolt, sőt üdvös szétbarmolni a lelátó egy bizonyos részét. Ez eddig egy nettó hatósági túlreagálás, ami karöltve a politikai folyományával ahhoz a beteges túllihegéshez hasonlatos, mint amikor az előkészítetlen, mégis hasznosítható szlovák–magyar megbékélési javaslatra válaszul a pozsonyi parlament érinthetetlenné avatta a kollektív büntetésre épülő Beneš-dekrétumokat.

Megnyugtató az lenne, ha kiderülne, a karhatalom eddig taktikai megfontolásból ódzkodott kiteríteni a kártyáit, csupán valami furfangos ok miatt rest bemutatni a nagyérdeműnek a brutális intézkedést igazoló felvételt, de már közel a mindent leleplező pillanat. Ellenkező esetben, azaz, ha csak valami tökmaghéjdobálás kaliberű tényállás váltotta ki a brutalitást, rendkívül lehangoló a helyzet. Annál a felismerésnél lyukadnánk ki, hogy bizonyos pártok kormánypozícióba jutásával Szlovákiában tartósan befellegzik az igazságnak.

(sárp, Új Szó, 2008. november 6.)