A SZURKOLÓ SZEMÉVEL:

KISS BALÁZS helyszíni beszámolója

Mikor a csapatom a stadionban látom... Kívülről! avagy DAC szurkolók ante portas!

 

    Fáj minden ellenünk hozott ítélet; de mint tudjuk, a fájdalom barát: jelzi, hogy életben vagy! És mi igenis életben vagyunk, és minél mélyebb sebeket ejtenek rajtunk, annál inkább erősödünk. Hiába játszik velünk a SFZ válogatott garnitúrája kinn a bárány, benn a farkas játékot, mi most is megmutattuk nekik, hogy nem vagyunk bégető birkák, s nem szelídíthetnek minket bárányokká, mert mi a falakon túl is sárga-kék oroszlánként küzdöttünk a csapatunkért.

 

    Az óriásképernyős meccsnézés számunkra eddig ismeretlen fogalom volt. Európában is csak akkor divat így futballt nézni, mikor világ- vagy európabajnokság éve van. Mivel páratlan évet írunk, ezért könnyen kideríthető, hogy szombaton a stadion mögött nem a mundiál miatt gyűlt össze 2000 ember, hanem büntetésből. Az okok és indokok mindenki számára ismertek.

 

    Panem et circenses! Már az ókori Rómában is tudták, mi kell a népnek, hogy jól érezze magát, és ez érvényes mind a mai napig. Sültkolbász illata csalogatta a szurkolókat már délelőtt 11-től. Volt minden, mi szem szájnak ingere, mintha nem is DAC meccsre készülődtünk volna, hanem a szeptember végi esőáztatta csallóközi vásár bepótolására. Azzal a különbséggel, hogy a bóvli ezúttal hiányzott a felkínált portékák közül. Helyette "minőségi árut" kaptunk úgy a játékosok, mint a szurkolók részéről egyaránt. A kezdő sípszó időpontjára tele lett a tér, a várakozásoknak megfelelően fogytak a szuvenírek, folyott a forralt bor, gyűltek a Krisztián megsegítísére szolgáló adománygyűjtő dobozok. A játékosok felvonultak a páyára, kezdetét vette a mérkőzés stadionon innen és túl.

 

    Ami a meccset illeti, valóban a küzdeni akarásnak, a soha fel nem adásnak volt ékes bizonyítéka. S mint láthattuk, ezúttal imáink meghallgatásra találtak, és felülkerekedve a minket ért ellehetetlenítő intézkedéseken, sikerrel vettük ezt az akadályt is. Győztünk! És nem is akárhogy! Kilenc emberrel, meg nem adott tizenegyesekkel, hibás bírói ítéletekkel egy üres stadionban. És nem utolsósorban Leonard Kweukevel. Klasszis csatár, s tudjuk mind nagyon jól, hogy nem a DAC-ból fog nyugdíjba vonulni, de az is lehet, hogy élete első hógolyóját sem a DAC pályán fogja meggyúrni. Az a mozdulat, amivel levette a labdát, majd félfordulatból a hálóba lőtte, gyönyörű volt. Nem kissebb értékű a fejjel szerzett találata sem, így már 10 gólos a gólkirályi címért folytatott küzdelemben. S ne feledjük, három meccses eltiltás (ebből kettő liga-, egy kupameccs) után úgy visszatérni, hogy két meccsen (Kassa, Rózsahegy) három gólt szerez, nem kis teljesítmény. N‘lend is dícséret érdemel, mert szünet előtti gyönyörű fejese amellett, hogy egyenlítő találat volt, visszahozta a stadion mögötti elszontyolodott szurkolók hangját is. Jean-Michel úgy látszik, hogy tudja használni a fejét. Sajnos a lábát már kevésbé. De az ő akarásával sincs semmi gond, ha kellett, a felezővonalig is visszajött labdát szerezni. El ne feledkezzünk Regedei Csabiról sem, aki két gólpasszt jegyzett ezen a meccsen. Az egész csapat szenzációs volt! Az eredmény fényében még Caha meggondolatlan szabálytalanságára is szemet lehet hunyni, de egy ennyi idős játékosnak már jobban kéne fegyelmeznie magát. Főleg egy olyan szituációban, mikor mindenki tudja, hogy egész ország ellenünk. Adiaba megmozdulása sem ért egyből pirosat, a bíró (bíró az ilyen egyáltalán?) mégis úgy döntött, hogy a saját ruhájához passzoló színű lapot veszi elő, és nem a sárgát, ami Adiaba mezszínéhez jobban illett volna. Bár a végeredmény így is, úgy is pirossá érett volna, mivel 6-sunknak már volt egy előző sárgája. Az ítélet azonban mindkét esetben több volt, mint szigorú. Kíváncsi lennék, ugyanilyen szabálytalanságokért hogyan büntették volna a Slovan játékosait. Sehogy. Legfeljebb sárgával. De mi nem a Slovan vagyunk, hanem a Corgoň-liga handicap csapata, és ezt egyre többen elismerik országszerte. Scheiße Slovakische Fußball! - mondta a klubelnök, akinek a hozzáállása előtt le a kalappal. A csapaton belüli egység megvan; a város- és klubvezetők, a szurkolók, a játékosok együtt küzdenek, és dolgoznak azon, hogy ne tudják elnyomni csapatunkat. Mutatott játékunkkal és az eredménnyel adtunk az ellenségeinknek egy pofont, s ha kell, idetarthatják az arcukat egy másikért is, mondjuk rögtön Besztercebányán. Mert sajnos nekünk ebben a versenyben nem csak ellenfeleink, de ellenségeink is vannak szép számmal, és a kettő nem ugyan az. Nagyon, de nagyon nem. De minden rosszért kárpótolt bennünket az érzés, amikor a meccs lefújtával a játékosok a kerítésre (át)mászva köszönték meg buzdításunkat. Marcin a "Szép volt fiúkat", N‘lend az "Akkor is a Dé-Á-Cé-t" ordította velünk együtt a DAC címert csókolgatva. Felemelő érzés volt. Leo-t majd‘ széttépték rajongói, Jani pedig tintafogytáig osztogatta az autogramokat. Szép volt fiúk!

 

    És szép volt YBS, szép volt önkormányzat! De mindenki köszönetet érdemel ezért az élményért. A RAF II-től kezdve az óriáskivetítőt biztosító cégen keresztül egészen a csaposlányokig, mindenki. És a legfőbb dolog: Krisztiánnak jobbulást!!!

 

Várjuk már az újabb hétvégét. Invázió Besztercebányára!!!

(2008.11.16.)