A DAC ex-újpesti védője: Felnéznek ránk

 

Regedei Csaba hálás a dunaszerdahelyi szurkolóknak, mert sosem szidják a csapatukat. A korábban Győrben és Újpesten is megforduló jobblábas bekk a Honvéd-DAC meccs után adott interjút a pepsifoci.hu-nak, melyben mesélt arról is, hogyan élte meg a november elsején történteket.

 

-Mikor hallottatok először arról, hogy lesz ez a barátságos mérkőzés?

Nem sokkal az eset után vetődött fel először az ötlet, de két héttel ezelőtt lett biztos, hogy jövünk. Én egyébként úgy tudom, hogy lesz visszavágó is tavasszal, legalábbis van egy ilyen terv.

 

-Hogyan élted meg a DAC-Slovan meccset, mennyit tudtatok érzékelni a történtekből?

Mi viszonylag keveset érzékeltünk az egészből, igazából csak akkor láttam valamit, amikor beterelt minket a bíró az öltözőbe. Nagyon rossz érzés volt, hogy verik a magyar szurkolókat. Láttuk a mentőautókat, a helikoptert, s mi már azzal az információval léptünk pályára, hogy megtörtént a legnagyobb baj. Nem tudtuk mennyire megbízhatóak az információk, mindenesetre örültünk, amikor kiderült, hogy ez végül nem bizonyult igaznak. De nem akarunk e mögé bújni, nem ezért kaptunk ki 4-0-ra, bár ott akkor, ez nem is volt annyira fontos.

 

-Milyen ez a szlovák bajnokság, mi a különbség a magyarhoz viszonyítva?

Lényegesen több a párharc, több az ütközés. Az egész játék sokkal keményebb és agresszívabb, mint Magyarországon. Ezt meg kell szokni Magyarország után, de ezt leszámítva nincsen különbség.

 

-Úgy tűnik jobban megtaláltad a helyed a DAC-ban, mint a magyar csapatoknál, mi ennek az oka?

Újpesten egy súlyos sérülés akadályozott abban, hogy jól teljesítsek. Főleg úgy, hogy már odakerülésemkor kezdődtek a bajok, így nem is számolhattak velem igazán. Itt, Dunaszerdahelyen szerencsére egyből megkaptam a bizalmat, s igyekszem a teljesítményemmel is kivívni, hogy szeressenek. Egyébként le a kalappal a szurkolók előtt, egy rossz szavam sem lehet ellenük. Mindegy, hogy melyik játékosról van szó, itt mindenkit csak biztatnak, akár nyerünk, akár kikapunk. Idegenbe is elkísér minket 2-300 drukkerünk, csak felsőfokon tudok róluk beszélni. Talán furcsa lesz, amit mondok, de nemcsak szeretnek, hanem tisztelnek is minket, azt mondhatom, hogy felnéznek ránk, s ez nagyon jó érzés.

 

-Te mit tapasztalsz a feszült szlovák-magyar viszonyból, mennyire valóság ez a mindennapokban?

Természetesen követem a fejleményeket, de úgy gondolom, hogy túlságosan sok ebben a dologban a politika. Mondom ezt azzal együtt, hogy igazából nem tudok véleményt alkotni, mert a Csallóközben nagyon sokan vannak a magyarok. Az itt élők Magyarországhoz is tartoznak, ők magyarnak érzik magukat. S ezt nem politikailag élik meg, hanem lelkiekben.

(www.pepsifoci.hu, 2008.11.28.)