Marosinho (beszélgetés Nagy Mariannal, az YBS fanklub elnökével)

 

Szia Marosinho. Az első kérdésem egyszerű - milyen érzés fanklub főnöknek lenni, egy ilyen nagy csoport élén állni?

„Régi álmom volt, hogy a kedvenc csapatomnak legyen egy szervezett és olyan „igazábuli” nagy szurkolótábora. Természetesen nagyon jó érzés mikor megállítanak az emberek, kérdezősködnek stb., stb... Másik oldalon sok időt és teljes erőbedobást igényel ez a funkció. Hála Istennek, én választhattam a „munkatársaimat”. Ez egy jó kiindulópont volt - kiválaszthattam olyan embereket, kikben teljes mértékben megbízok. Kopogjam le, eddig nagyon jó az együttműködés.“

 

Nagy Marian, alias Marosinho, a dunaszerdahelyi  Yellow Blue Supporters Fanclub elnöke.

Te aktív sportoló vagy - voltál. Áruld el, milyen volt a sportkarriered? És ha megkérhetlek, említsd meg a családod sporttörténelmét. Ha jól tudom, van miről beszélni...

„Igen, tényleg van miről... Ami az én személyemet illeti, alacsonyabb szintű csapatokban rúgtam a bőrt - Dercsikán, Eperjesen és Kisudvarnokban. Talán a kisudvarnoki évek voltak a legemlékezetesebbek. Audi Gyuri volt az edzőnk és feljutottunk a járási első osztályba. Ma már nem focizok, abbahagytam. Valahogy elvette a kedvemet a szinte tragikusnak nevezhető helyzet a játékvezetőkkel. Tudod, amikor végiggürized a téli felkészülést és mindezt a foci iránti szeretetből teszed, szóval ezek után hátborzongató, hogy mit képesek „művelni“ a rosszabbnál rosszabb játékvezetők. De inkább hagyjuk!

Sport a mi családunkban? Igen, jól tudod, az édesanyám anno abban a hírhedt nagy nyárasdi kézilabdacsapatban játszott. Olyan játékosokkal, mint például Polacsek Piri, Németh Jolán... Az édesanyám neve Nagy (Krajcsovics) Mária, de a nagyközönség talán jobban a „Mandu” becenév alatt ismeri őt.”

 

Mire emlékszel a szurkolói kezdeteidből?

„Öt éves koromtól kezdett hordani az édesapám a meccsekre. Persze, abban az időben inkább a salakpályán, futkározással töltöttem a kilencven percet... Később az akkori B-középre jártam, melyet lehet „picinkónak“ nevezni, ha a mai B-középhez hasonlítom. Olyan spontán volt az egész. Mindig valaki más kezdeményezett, és a többiek csatlakoztak. Persze, nem volt vezérszurkoló, és ez eleve sokatmondó különbség...“

 

Egy nagy ugrás az időben. 2008-at írunk. A DAC újra a legfelsőbb bajnokságban. Meglepett?

„Nem, mert a háttéri beszélgetésekből már tudtam, hogy valami készülődik.“

 

Hogy kezdődött a szurkolók összeverbuválása?

„Nem volt semmi konkrétum, az egész olyan spontán volt. A nyitrai első meccsen, látva a nagy tömeget, valahogy éreztem, hogy ha menni fog a csapatnak, egy nagy szurkolócsoport alakulhat ki. Aztán jött a fergeteges Nagyszombat elleni 3:0, és ott már látható volt mennyien vagyunk. Eldőlt az is, hogy a stadion melyik részén „tanyázik“ le a B-közép. Ezután kezdődött a fanklub kialakulása...“

 

Ősszel minden szépnek nézett ki, szinte mesés volt az egész, de jött az utolsó mérkőzés a Máriatölgyessel, és elkezdődtek a gondok... A Fanklubon belül is...

„Hát igen, nagyon rosszat tett a fanklub előző főnökének hozzászólása a profutbal honlapján. Ettől bizony nem lett jobb a légkör, sőt... Nekem, azon véleményem ellenére, hogy nem rossz a több divíziós fanklub, az volt az érzésem, hogy túl korán jött az osztódás. De, ha már egyszer így lett, jobban kellett volna keresni a kompromisszumokat. Annak ellenére is, hogy más a meglátásunk.“

 

Következett a szörnyű tavasz.

„Valahogy várható volt. Az ellenfelek már kiismertek minket. Többet tudtak rólunk, ugyanis sokáig egy nagy kérdőjel voltunk számukra. Betett nekünk Kweuke és Pinte Ati távozása is. Úgy a pályán, mint az öltözőben. Pályán a kimagasló játéktudású egyéniségek és az öltözőből a főnőkök. Pinte a „hazai“ és Leo a kameruni játékosoknak volt a „vezére“. Nélkülük egy kicsit „szanaszét“ volt a csorda... Folytathatnám a Marcin sérülésével, vagy a rosszul sikerült játékoserősítéssel...“

 

A szezon utolsó mérkőzésén már újra közelednek egymáshoz a csoportok.

„Nevezhetném tapogatózásnak is. Nem olyan merészen, de az első lépés megvolt... Ezen a meccsen Zoltánka volt a vezérszurkoló és úgy néz ki, ő jobban bejött, bejön a két másik csoportnak. Különben, nekem jobban tetszik a két vezérszurkolós verzió.“

 

Tavasz után átvetted Kása Nanditól a fanklub főnöki pozícióját. Hektikus napokat éltél át?

„Ahogy már említettem, kiharcoltam magamnak azt a jogot, hogy kiválaszthassam azokat az embereket, akikkel egy új alapokon működő fanklubot akartunk kreálni. Számunkra elsősorban az volt a fontos, hogy újból együtt legyen a három szurkolói csoport. Újból közösen akartunk szurkolni, a koreókat előkészíteni és, nem utolsó sorban, közösen rendezni az On Tourokat. Ez számunkra nagyon fontos pont volt - az, hogy a kinti meccseken egységesek legyünk. Ne csak látszólag. Ez most már hála Istennek működik, megemlíteném például a közös „kalapozást“ a Slovan elleni koreóra. Visszatérve az első mondatomhoz, nem láttam értelmét elfogadni a posztot, ha olyan emberekkel kell együttműködnöm, kikkel nem megy a közös kommunikáció. Annak nincs értelme.“

 

Mivel kezdtétek? Jobban mondva, milyen állapotban vettétek át az YBS-t?

„Számomra csalódás volt, hogy mínusz 140 euróval kellett átvenni a fanklubot. Nehéz volt a kezdés, mert rögtön ki kellett fizetnünk ezt az adósságot. Előttünk voltak az első On Tourok és nekünk természetesen le kellett foglalni a buszokat. Sajnos ez volt... Aztán jöttek a tagsági befizetések, úgyhogy kezdett javulni a helyzetünk. Elkezdtük a baseball sapkák eladását. És utána jött a többi úgynevezett fanshopos cucc. Mivel mi az YBS-t nem profitra épített társulatnak tartjuk, a bevételt az On Tourokból és a fanshopos cuccokból arra használjuk fel, hogy a hosszabb utazásokon résztvevő szurkolóknak ne legyenek olyan nagyok a kiadások. Ha nincsenek dotálva ezek az utak, bizony nagy teher a szurkoló pénztárcájára.“

 

A múlt szezonban a klub árengedményt nyújtott az YBS tagoknak. Az új szezonban már nem. Miért?

„A vezetőség nem volt megelégedve a szurkolással...“

 

Ezt légyszives ismételd meg még egyszer...

„A vezetőség nem volt megelégedve a szurkolással...“

 

Azt hiszem, ezt nem is kell kommentálni...

„Én is azt hiszem.“ (nevetés)

 

Viszont lehet, hogy jobb is...

„Pont ezt akartam mondani. Én most már örülök, hogy így van. Tiszta dolog. Legalább ha valami ősszetűzés lesz, nem vághatják a fejünkhez, hogy...“

 

Van benne valami. Számomra az első nagy lépést, melyet az új YBS tett, az „Odébbállás a pizzeriából“ jelentette. Szerintem kicsit fura volt egy ilyen szoros kapcsolat a klubbal. Ha nem fura, akkor biztos hogy nem megszokott.

„Hmm, azt az „adioszt“ leszavaztuk, és elég egyértelműen. A szoros kapcsolatról meg annyit, hogy Kása Nandi tényleg nagyon jóban volt a vezetőséggel. Ezért is sajnálom, hogy nem tudtunk kiharcolni többet a klubtól. Gondolok a szurkolókra. Azt, hogy a mai napig nincs egy ütős FANSHOP, annak ellenére, hogy puszipajtások voltunk a klubbal, hát ezt nagyon sajnálom.“

 

Hasonlítsd össze a Nandis fanklubot a Marosinhossal.

„A gyűléseken barátságosabb a légkör. Többet nyújtunk a tagoknak - a Turul bárban rendeztünk beszélgetést Novota Janival és lesz Németh Zsoltival is. Részt vettünk az Október fest-en a Villa Rósában. Megemlíteném a pólók, trikók és hasonló fanshopos dolgok beteremtését és eladását, jutányos árakon. És ami a legfontosabb, mielőtt döntenénk, sokat kommunikálunk, beszélgetünk. Ez régebben nem így volt. De arról, hogy milyen volt és most milyen az YBS, talán egy kis történet adja a legjobb képet. Az ismert dobosunk, Zoltánka kilépett az YBS-ből. Akkor azt mondta, hogy vissza csak akkor jön, ha látja, hogy újra normálisan működnek a dolgok és újból szívből csináljuk a dolgokat. Jelentem, a Zoltánka per pillanat megint YBS tag...“

 

Milyen az együtműködés a klubbal?

(hosszú gondolkodás után) „Most elkaptál... Nehéz... De ez azért van, mert a klub még mindig úgy gondolja, hogy mi vagyunk itt értük. De mindenki tudja, hogy ez nem így van rendjén, és pont fordítva kell hogy legyen...“

 

Mi működik?

(nagyon, nagyon hosszú gondolkodás után) „Most mondjam azt, hogy semmi?“

 

Mondjad.

„Semmi. Hogy egy kicsit enyhítsem, majdnem semmi...“ (nevetés)

 

És mi az, ami nem működik, és már kezd idegesítő lenni?

„Nulla kommunikáció a szurkolókkal. Van a klubnak egy honlapja, ahol a meccsek időpontjairól, jegyek eladásáról az utolsó pillanatban kapunk információt - ha kapunk. Nem beszélve a többi alapvető információról, melyeket a többi CL klub probléma nélkül továbbít a szurkolóinak. És ami a B-közepet illeti, van egy nagyon nagy gond, mely összefügg a szektorok-székek megjelölésével. A B-középnek az lenne a jó, ha mindenkinek meg lenne a stabil helye, annak ellenére, hogy végigállja a meccset. Itt az a fontos, hogy ne forduljon elő az, hogy a legnagyobb bolyban mindig más parti van. Pedig ez csak a székek számozásáról szóló egy kis etüdszerű momentumocska. És maximum egy hét kérdése a gond megoldása. Azt sem teljesen értem, hogy a rizikós meccseken kívül, miért csak a stadion Sport utcai kapui vannak a meccs előtt kinyitva.“

 

Ha csak két kérdési lehetőséged volna, mit kérdeznél meg a Chytil úrtól?

„Hmm... Nem tudom, mert többnyire az Antal úrra hivatkozik, úgyhogy...“

 

Akkor hogy hangzana a két kérdés, ha az Antal úrnak, vagy a Mohseni úrnak tehednéd fel?

„Hmm... Inkább elmondanám neki, hogy milyen álmaim vannak. Az első, hogy legyen a DAC-nak egyszer egy olyan gyönörű stadionja, mint a Zsolnának. Az egy tökéletes és gyönyörű létesítmény. Továbbá az az álmom, hogy legyen egy ütőképes csapatunk, melynek sikerülne egy UEFA kupa menetelés. S az utolsó álmom egy működő fociakadémia. És milyen kérdést tennék fel nekik? Segíts nekem, légyszives...“

 

Én azt kérdezném meg tőlük, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor becsülni fogják a a szurkolóikat -nézőket, akik nagy számban járnak ki a hazai és a kinti meccsekre. A második kérdésem az lenne, hogy mikor kezdik el tisztelni e régió futballtradícióját és a régi DAC játékosokat. De nem csak szavakkal.

„Hát bizony, van rá pár példa, hogy fittyet hánynak a DAC régi játékosaira. Igazad van, mibe kerülne, ha kapnának jegyeket, megemlékeznének a szülinapjaikról, vagy meghívnák őket az ünnepélyes kezdőrugásra...“

 

Mi a véleményed a mi stadionunkról?

„Pocsék. Az, amit újítottak a stadionon, nem igazán érinti a nézőket. Többnyire a stadion belső részei voltak helyrepofozva. A nézők nagyon kicsi, és az elfogadható szinten aluli szerviszt kapják. Tulajdonképpen csak az lett rendbe rakva, amit muszáj volt rendbe hozni.“

 

Milyen az együttműködés a CL klubjaival? Gondolok itt az ON TOUR-okra.

„Egyenlőre csak a Zsolnaiakkal voltam kapcsolatban, és az tökéletes volt minden szinten. Mivel a mi meccseink rizikósak (de vajon miért?), a rendőrséggel kommunikálok, velük nagyon jó az együttműködés. Rizikós meccs ide, rizikós meccs oda, eddig abszolúte semmi problémánk nem volt. Kopogjam le...“

 

Melyik meccs volt a legsikeresebb a te időszakod alatt? Pályán és a nézőtéren egyaránt.

„Gondolkodás nélkül rávágom, hogy a Nagyszombat elleni 2:1. De könnyű szurkolni egy olyan jó meccsen...“

 

Miben teljesültek az elképzeléseid, és miben nem?

„Teljesült a fő cél. Újra összehozni a három szurkolócsoportot. Ez volt az elsődleges célom - az egységes szurkolás. És teljesült az, hogy végrehajtottunk az YBS-ben egy kis reformot, és már újra jó érzés ebben a közösségben lenni. Amit nem vártam, még mindig sokan vannak azok, akiknek nem jó, hogy béke van a DAC-szurkolói körökben.“

 

Most egy kicsit másról, de természetesen foci lesz a fő téma. DAC-on kívül kinek szurkolsz?

„Nálam ez úgy van, hogy gyerekkoromban kiválasztok egy csapatot, mely végig kísér az életemen. Nevezhessük hitnek is.“

 

Kik a kedvenc játékosaid?

„Egyszerű a válasz - Lionel Messi.“

 

Jársz külföldre meccsekre?

„A harmincasomra kaptam ajándékot. Egy AC Milan-Inter Milan rangadót... Az idén voltam Prágában a Csehország-Szlovákia selejtezőn.“

 

Apropó, selejtező. Véleményed a magyar és a szlovák válogatottról?

„A magyar válogatotton látni, hogy előbbre léptek, mint ahol négy-öt évvel ezelőtt voltak, de még mindig nem elég a VB kijutáshoz. A szlovákoknak egyenlőre kedvez a szerencse is. Persze döntő a Weiss személye. Ha kijutnak, meglátjuk, hogy mire képesek.“ (megj.: a beszélgetés október 6-án készült)

 

Szerinted ki nyeri a Bajnokok Ligáját?

„A Barca, Madrid, Inter Milan, Chelsea és a ManU között fog eldőlni.“

 

Hova sorolnád a Corgoň ligát európai viszonylatban?

„Röviden - nem jó. Kicsi a választék a jó játékosokból. A jobb játékosok körbe-körbe forognak a CL csapatokban. A szerdahelyiek hoztak egy kis színt a bajnokságba. Ezt látni és hallani a városban is. Pár évvel ezelőtt a gyerekek azt kiabálták, hogy én vagyok a Henry. Most már lehet azt is hallani, hogy én vagyok az Adiaba illetve Kweuke.“

 

Kit tudnál kiemelni a CL játékosai közül?

„Samuel Slovákot. Ahogy mondani szokás, ő egy „pán futbalista“. Tavaly tetszett a zsolnai Vladavič.“

 

A csapatunk legjobbjai?

„Adiaba és Novota.“

 

Milyen helye van a focinak az életedben?

„A DAC volt az első szerelmem... Focifanatikus vagyok, aki ébred és alszik a focival. Én nagyon jól érzem magam a fociközösségben. Ahogy mondani szokás: Aki a focit szereti, rossz ember nem lehet...“

 

Hogy kellene kinézni a focinak, hogy a Marosinho azt mondhassa: elégedett vagyok?

„Kell egy tökéletes stadion. Benne egy tökéletes kihangosítás. A stadion előtt kell egy Fanzone, ahol lődörögnek és nyüzsögnek a szurkolók százai. Biztonságos legyen, hogy a családok ne féltsék a testi épségüket. Működjön a marketing. És a szurkoló érezze azt, hogy a klub van itt érte, nem a szurkolók vannak itt a klubért.“

 

Hogy fog végezni a DAC? Prognózis és kivánság.

„Prognózis: Ha szerzünk egy jó csatárt, a 4. illetve 5. hely, és Szlovák kupa döntő. Persze, ha mások nem lesznek nagyon ellene... Kivánságom: 3. illetve 4. hely és kijutni a Szlovák kupán keresztül az UEFA kupába. És a meccseket lejátszhatnánk Győrben...“

 

Milyen kívánságaid vannak a fanklubbal kapcsolatosan?

„Még jobb legyen az együtműködés a három csoport között. A B-közép is szépen nőhetne... Tulajdonképpen egy fanklub főnök akkor lesz elégedett, ha a szurkolók is elégedettek lesznek!“

 

Maros, köszönöm a beszélgetést.

(Poór Tibor, Dunaszerdahely, 2009. október 13.)