Bognár Zoltán kiskorában kapus volt, most azonban csatárként akar stabil kezdőember lenni a DAC-ban

„Rengeteg energiát kaptunk a szurkolóktól”

 

A szurkolók a nevét skandálták, és állva tapsoltak, amikor lecserélték. Az öltözők előtt mindenki a kezét rázta, s a vállát veregette, az újságírók pedig sorban álltak, hogy beszélhessenek vele. A DAC–Petržalka mérkőzés hőse a 21 éves Bognár Zoltán volt.

 

Milyen érzés egy dunaszerdahelyi nevelésű játékosnak hazai közönség előtt a DAC színeiben mesterhármast lőni?

Leírhatatlan. Nagyon nagy élmény. Egyáltalán nem számítottam ilyesmire, de nagyon örültem, hogy hazai közönség előtt tudtam három gólt rúgni. Nagyon jó érzés volt, hogy annyi ember biztatott. Életem egyik legszebb élménye ez a meccs.

 

A rózsahegyi bajnokin volt először kezdő az élvonalban. Meg volt elégedve az ottani teljesítményével?

Tudtam, hogy csináltam individuális hibákat, például többször keményebbnek kellett volna lennem a párharcokban. Nem is gondolkoztam azon, hogy legközelebb kezdő leszek-e vagy sem. Bíztam viszont benne, hogy ha esélyt kapok, akkor nem fogom megismételni a hibákat, és megmutatom az edzőnek, hogy van helyem a csapatban.

 

Ezt már az eperjesiek elleni kupameccsen is megmutatta, hisz az ön gólja döntötte el a mérkőzést.

Nagyon örültem neki, mert első gólomat szereztem az A csapatban, de az egész csapat annyira lelkes volt, hogy nem is gondolkoztam azon, hogy én rúgtam a gólt, főleg azért voltam boldog, mert a csapat nyert.

 

Jelezte a kupameccs után Kurt Garger vezetőedző, hogy a továbbiakban is a kezdőcsapatban számít önre?

Bíztam benne, hogy kapok tőle esélyt. Éreztem, hogy jól játszottam az eperjesiek ellen, és azt is, hogy ennél még többet is tudok mutatni.

 

Mikor tudta meg, hogy a ligetiek ellen is kezdő lesz?

Az edző a meccs napján délután háromkor, a taktikai megbeszélésen hirdette ki a kezdőtizenegyet.

 

Álomszerűen kezdték a mérkőzést: az 5. percben már 2:0 volt az állás.

Mi is meg voltunk lepve. Ilyen még nem történt velünk, hogy öt perc után két góllal vezettünk, azt meg egyáltalán nem vártam, hogy én szerzek két gólt. Egy kicsit féltem attól, hogy le fogunk állni, és esélyt adunk az Artmediának az egyenlítésre, ami sajnos be is következett. Ám reméltem, továbbra is hajtani fogunk, és még mi is rúgunk legalább egy gólt. A szünet után azzal mentünk ki a pályára, hogy harcolnunk kell, és meg kell nyernünk a meccset.

 

A második félidőben szinte extázisban játszott, egyszer három védőt cselezett ki egymás után.

A harmadik gól szerencsés gól is volt, de kapura ment, a kapus nem várta, és a labda a hálóban kötött ki. Ezután a nézők buzdítása szárnyakat adott nekem és a csapatnak is, szemtelenebb cseleket is megengedtem magamnak.

 

Mindig is csatárposzton játszott?

Nem, 13 éves koromig kapus voltam, aztán egyszer egy kisebb tornán kimentem csatárnak, rúgtam két gólt, és onnantól fogva mindig elöl játszottam.

 

Lőtt már mesterhármast korábban is?

A B csapatban három héttel ezelőtt a nagytapolcsányiak ellen.

 

A DAC szerdán a Slovant fogadja. Mit vár attól a találkozótól?

Bízom benne, hogy az elejétől kapok esélyt, és bebizonyítom, hogy nem csak véletlen volt a ligetiek elleni három gólom, és erősebb ellenfelek ellen is tudok gólt rúgni.

 

Megdicsérte egyébként Garger a Petržalka elleni meccs után?

Megdicsért, gratulált, és megköszönte a gólokat. Én is megköszöntem neki, hogy lehetőséget adott nekem. Azt mondta, csak így tovább, mert vannak még ugyan hibák, de ha így folytatom, akkor idővel hiba nélkül fogok focizni.

 

Radványi Miklós állítólag egyenesen a világbajnoki részvételt helyezte kilátásba…

Igen, igen, viccből azt mondta, hogy ha húsz gólt lövök a szezonban, akkor megyek Afrikába.

 

Már csak tizenhét kell…

Már tényleg csak tizenhét, de a fő célom az, hogy stabil kezdőember legyek a DAC-ban, és segítsek a csapatnak meccseket nyerni.

 

Mit szól a szurkolókhoz? Bizonyára ők is örültek, hogy egy olyan embert éltethetnek, aki érti is, mit kiabálnak neki.

Az egész csapat nevében szeretném megköszönni a csodálatos szurkolást. Szerintem azok is érezték, akik nem értik a rigmusokat, hogy a nézők mennyire velünk vannak. A meccs végén már el voltunk fáradva, de a nézők hajtottak előre. Rengeteg energiát kaptunk tőlük.

(BŐD TITANILLA, Új Szó, 2009. október 26.)