Exkluzív interjú Bognár Zolival

Az „édentől“ keletre

 

Az első kérdésem a következő: milyen érzésekkel távozol Dunaszerdahelyről, és milyen érzésekkel utazol Eperjesre?

„Először is leszögezném, nehéz döntés volt. Egy kicsit más volt az elképzelésem, nem a Corgoň liga. Nem volt könnyű itthagyni a klubot. Bár voltak gondok, de Szerdahelyen van szerintem a Corgoň liga leghűségesebb szurkolótábora. Nem beszélve arról, hogy nincs jobb érzés, mint olyan csapat mezét felvenni, melynek a szülővárosodban van a székhelye. Az érem másik oldala viszont a bizonyítási vágy, mely arra késztet, hogy tovább lépjek, ha fejlődni akarok.”

 

Próbáljunk egy picit beleolvasni a te kis személyes történelmedbe. Ha jól emlékszem, körülbelül 1996 táján egy gyerekcsapatban még kapus voltál?

„Igen, hat éves koromban a kapuban kezdtem, de később, körülbelül öt év után lesérült egy mezőnyjátékos, és én léptem a helyére. Azon a meccsen három gólt rúgtam, és már nem tértem vissza a kapuba. A sérült játékosból viszont kapus lett...”

 

Érdekes történet, de engedj meg nekem még egy kérdést. Kapus akartál lenni, vagy csak kapuba kerültél?

„Főleg focizni akartam. Az volt a vágyam. Miért pont a kapuban kötöttem ki? Nem tudom... Lehet azért, mert gyakran akartam a labdával találkozni és birtokolni azt. Vagy nem akartam futni... De bevallom, nagyobb örömet okozott és okoz a mezőnyjáték.”

 

Kik voltak az edzőid és milyen volt az ifista korszakod?

„Az első edzőm Ibolya Olivér volt. Utána jött a Szabadidőközpont csapatában töltött időszak, majd az évek az MFK-ban. További edzőim voltak: Ľubomír Kvačkaj, Bertalan Gábor és Zsákovics Tibor.”

 

Ezek a korosztályok többnyire kis pályákon rúgják a bőrt. Mikor kerültél először az igazi nagy pályára?

„Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem a serdülő csapatban.”

 

Rugdaltad a gólokat, ahogy egy csatárhoz illik?

„Igen. Az, hogy gólokat rugdaltam, segített gyorsan felkerülni a legidőbb serdülők csapatába. És az is sikeres év volt. Másodikok lettünk a harmadik ligában - kétszer is. Majdnem minden meccsen rúgtam egy gólt.”

 

Kik voltak a játékostársaid, és kapcsolatban vagy velük ma is?

„Igen, többnyire falukon játszanak - Bartal Pista, Somogyi Ákos, Bazsó Krisztián, Edo Lux és Zsoldos Peti, a kapusunk. Többen inkább a sulira koncentráltak.”

 

Apropó, suli?

„Harmadikos vagyok a pozsonyi Közgazdasági Egyetemen.”

 

Nehéz volt, és nehéz lesz összehangolni a focival?

„Hát nehéz volt, most is egy évet ismételek, mert a Corgoň liga alatt többet koncentráltam a focira, de ebben a félévben be akarom végre fejezni az évfolyamot. Úgy néz ki, Kassán vagy Eperjesen folytatom.”

 

Térjünk vissza a DAC-hoz. Mikor léptél át a nagy csapatba?

„A DAC első ligát játszott, Pflug edző vezénylete alatt. Még a serdülő csapat tagja voltam, de már elkezdtem edzeni a nagy csapattal. Hat-hét meccset lejátszottam, és sikerült egy gólt rúgni.”

 

Ezután főleg a B-csapatban játszottál...

„Meszlényinél az A-csapatban játszottam. Jött a CL, és miután megalalakult a B-csapat - igen, többnyire ott játszottam. A tavalyi szezon végén elkezdtem edzeni az A-csapattal. Az új szezontól már az A-csapat keretében voltam.”

 

Maradjunk egy kicsit még a B-csapatnál. Ha lenne rá alkalom, Minártól azt kérdezném, hogy milyen védeni egy olyan csapatban, amely sorozatosan elveszíti a meccseket. Neked hasonló kérdést teszek fel: Milyen csatárt játszani olyan csapatban, ahol nincs sok esély a góllövésre?

„Lehet furán hangzik amit most mondok, de mi sokkal nehezebb első ligát vártunk. Szerintem nem is az volt a gond, hogy ne lett volna a játékosoknak olyan képességük, amelyet ilyen szintű bajnokság követelne. Sokkal nagyobb gondot okozott, hogy jöttek játékosok az A-csapatból, akikkel nem edzettünk együtt. Egyszóval: nem volt összhang, néha nem is tudtuk a játékosok nevét, mert majdnem minden meccsre jött minimum egy új játékos... Nem segített a csapatnak az sem, hogy egy kicsit mintha mellékvágányra kerültünk volna, és talán túlságosan az A-csapat árnyékába szorultunk. A játékosoknak nem tesz jót, ha látják, nem törődnek velük.”

 

Tudatosítottad, hogy neked ilyen fiatalon nem sokat ad egy ilyen - kissé apatikus - környezet? Pont amikor fejlődnöd kell, stagnálsz. Próbáltál magadon dolgozni? Hogy birkóztál meg ezzel a helyzettel?

„Próbáltam magamtól is edzeni, mert láttam, ha feljebb akarok kerülni, minimum százhúsz százalékkal jobbnak kell lennem. Jobbnak a külföldiektől.”

 

Ja, ez az... Normális helyzet az, amikor egy csapatban a külföldinek kell többet mutatni. Csak Szerdahelyen kell a hazainak nyújtania többet. Erre gondoltál?

„Igen, körülbelül erre … Sokat segített Radványi Miki, aki biztatott, és mindig hangsúlyozta, hogy fontos az akarat. Miki segítségével sok hazai játékos dolgozott magán. Edzés után tovább maradtunk, jártunk erősíteni, hétvégén futni. Egyszóval, próbáltunk jobbak és jobbak lenni.”

 

Mikor vetted észre, hogy komolyan számítanak veled a nagy csapatban?

„Nem volt ilyen pillanat, inkább úgy mondanám, hogy az edzésen próbáltam a maximumot nyújtani, hogy bejuthassak a kezdőcsapatba.”

 

A kassai meccs után (0:2) azon gondolkoztam, felidézve az újvári előkészületi meccset is, hogy amikor játékba küldtek, ott voltál majdnem minden fontos akcióban melyet a két meccs alatt a csapat kiprodukált. Tizenegyes, gólok, helyzetek. Nagyobb lett ezután az önbizalmad?

„Természetesen megadta az önbizalmat. De az edzőnek igaza volt, hogy ezután se tett a kezdők közé, mert még nagyon sokat kellet tanulnom. Nem voltam még kellőképpen felkészülve, kellett még egy kis idő hogy belekóstoljak a legfelsőbb bajnokság menetébe. Nagyobb fordulópont volt számomra a kassai itthoni meccs (1:1). Addig egy kicsit félve léptem a pályára, nehogy valami nagy bakit csináljak. Ez a meccs részemről nem sikerült. A meccs után elhatároztam, hogy nem fogok idegeskedni és próbálok lenyugodva lépni a pályára. Azt hiszem, és úgy érzem, azóta már sokkal nyugodtabban játszok.”

 

Következett a Szlovák kupa és a Ligetfalu elleni álommeccs. Egy gyönyörű fejes gól, egy szemfüles gól, melyre Novota Jancsi piszkálódva azt mondta, hogy nem is úgy akartad... És a meccs vége felé sikerült bemutadnod egy káprázatos cselsorozatot...

„Jancsinak az edzéseken hasonló szemfüles gólokat rúgtam. Idegeskedett is nagyokat...” (nevetés)

 

Szóval, milyen volt az a hét?

„Fúúúú... Ezeket a meccseket nagyon zsúfolt hetek időszakában játszottuk. Mivel egymás után jöttek a meccsek, nem is tudtam annyit gondolni erre a két meccsre. Körülbelül három hét után tudatosítottam, hogy hoppá - rúgtam három gólt és milyen jó meccs volt. Kár, hogy már később nem sikerült a hálóba találni.”

 

Cselsorozat az alapvonalnál - hab a tortán. Ezután látunk ilyet mindenegyes hattrickednél?

„Ha a helyzet és a meccs menetele megengedi, megpróbálom máskor is... De tényleg, én még nagyon fiatal vagyok ahhoz, hogy ilyen cselsorozatok legyenek számomra az elsődlegesek. Mesterhármas után könnyebb bevállalni.”

 

Ezután - mindenki meglepetésére - változtattak a posztodon. Ahogy észrevettem, a középpályan nagyon hamar elfáradtál. Még akkor is, amikor csereként álltál be.

„Igen, csatársor, középpálya - nagy a különbség. Csatárként a meccs nyolcvan százalékában csak a félpályáig kellett visszafutnom. Szélső középpályás poszton nagyobbak a követelések. Az a gond, hogy a sprintfutásoknál eddig máshoz voltam szokva. Rövidebb távokhoz.”

 

Aha, akkor te nagyon gyorsan „besavaltál”?

„Úgy, úgy. Nekem inkább a csatárposzt a megfelelő. Tíz éve csatár vagyok.”

 

Mit gondoltál, amikor középpályára kerültél? Csatár vagy. Két meccsen rúgsz négy gólt. Egy kicsit fura dolog, nem?

„Az edző döntése volt. Másik dolog, és ezt a Miki is hangsúlyozta, bár nem az én posztomon, de játszhattam. Szóval, minden rosszban van valami jó. És mindenből tanulni lehet. Főleg, egy ilyen fiatal játékosnak, mint én vagyok.”

 

A szezon értékelése a te szemszögedből?

„Nagyon sok változást hozott nekem nemcsak az ősz, de az egész év. Mint B-csapatos, már-már kezdtem úgy gondolkozni - jobban koncentrálok az iskolára. De ez megváltozott, és nagyon gyorsan... Szerintem sokat fejlődtem, megszoktam a Corgoň ligát, és esélyt látok a további fejlődésre. Ezt két éve nem is gondoltam volna.”

 

Kik azok a játékosok, akik legjobban fognak hiányozni? Kiket respektáltál?

„Természetesen a kapitányt - Novota Janit. A korához képest a csapattársak nagyon respektálják őt, elmondható, hogy ő a főnök és a legnagyobb vezéregyéniség. Kiemelném még Németh Krisztiánt. Sokra megtanított engem, és sokat segitett Koejoe és Nikolic. És ne felejtsem el az öltöző „humorzsákját” - Halimit vagy Kazlauskast. Próbáltam jól kijönni mindenkivel.”

 

Van valami, amit szeretnél elfelejteni?

„Valamit... Nem akarok nagyon konkrét lenni, úgyhogy inkább így fogalmazok: a játékosokat jobban kellene tisztelni...”

 

Jobban értekelje a vezetőség a játékosokat?

„Értékelni kell a játékosokat - mint embereket...”

 

Eperjes. Milyenek az elvárásaid? Ha jövőre találkoznánk, mit szeretnél, hogy elmondhass?

„Nem úgy megyek Eperjesre mint egy nagy játékos, hanem mint egy fiatal, aki a pályán tanulni és fejlődni akar. Elvárásaim? Segítsek a csapatnak. Egyszerű a dolog: minél több gólt akarok rúgni. És elégedett leszek, ha majd egyszer Eperjesről úgy megyek el, hogy elmondhatom: jó munkát végeztem.”

 

Ha nem tévedek, az édesanyád keletről származik? Informálódtál, hogy mire kell felkészülnöd?

„Nem olyan vészes a helyzet, mert elég nagy rokonságunk van keleten. Nagyszüleim, unokatestvéreim. Majdnem minden évben Felsővízközön (Svidník) vagyok. Amikor középsulis voltam, nyáron sokszor ott vakációztam. Bártfán (Bardejov) és Sztropkón (Stropkov) vannak az unokatesóim, volt hogy majdnem két hónapig náluk vakációztam. Nem lesz nagy meglepi, ismerem a régiót.”

 

Más. Ma (december 5-én, megj.) olvastam, hogy te válogatott vagy. Bevallom, meglepett, mert eddig nem regisztráltam ezt a hírt...

„Engem is meglepett... Ma tudtam meg... Erről nem is hallottam még...”

 

De nem fogsz tiltakozni, ugye?

„Nem fogok... Apu is meg volt lepődve.”

 

Ki a példaképed?

„Stano Šesták.”

 

Azért, mert Eperjesről származik?

„Nem, nem... (nevetés.) Nekem nagyon tetszik a játéka. Ő amolyan bepiszkálos csatár. Persze van több példaképem, pl. Henry, Ibrahimovic...”

 

Van időd focit nézni?

„Néha. Kimondottan nem válogatom a meccseket az alapján, hogy ki játszik. Nincs nagyon időm és türelmem végignézni egy igen rossz meccset...”

 

Várj, én nem a Corgoň ligára gondoltam...

…. (nevetés)

 

Milyen a szuper meccs, szerinted?

„Régebben az Angol-Brazil (1:2) és mostanában az Észak Írország-Szlovákia (0:2).

 

Melyik bajnokság vonz?

„Bundesliga, angol liga. Persze, ha lenne alkalom más bajnokságban, nem mondanék nemet...” (nevetés)

 

Mit szólsz a VB sorsoláshoz?

„A szlovákok nagyon jó sorsolást kaptak. Figyeltem a meccseiket. A játékosoknál nagy az eufória, biztos, hogy nagy lesz a bizonyítási vágy. Sokan az utolsó helyre helyezik őket, de szerintem jó eredményeket fognak elérni. Nem azt mondom, hogy továbbjutnak, de a VB-én nem szégyen, ha nem jut tovább valaki a csoportból. Aki kijut a VB-re, nem lehet gyenge csapat.“

 

Észrevetted, hogy nem csak a nézők, de a sajtó is, minél tovább, annál jobban kinyilvánitja a nemtetszését a szlovák bajnoksággal kapcsolatban? Tulajdonképpen ugyanaz történik Magyarországon is. Alacsony a színvonal, kezd rohadtul unalmas lenni mindkét bajnokság. Figyeled ezeket a reakciókat?

„Bevallom, nem nagyon követem a magyar bajnokságot, és például a cseh bajnokságot abszolút nem nézem. Egyrészt azért, mert figyelnem kell azt a bajnokságot, amelyben én is játszok. Az én esetemben ez a Corgoň liga, azt kötelességem figyelni. Kell tudnom, ki az ellenfél játékosai közül az, akire ügyelnem kell.“

 

Huszonegy éves vagy, tele van a fejed focival. Van másra is időd?

„Lenne is, de én a focira akarok koncentrálni. A foci nálam az első helyen van. Persze járok a haverokkkal szórakozni - pl. diszkókba, de ha lehet inkább a focit választom. Többen mondják, hogy sokat focizok, elfáradok, mert ha van időm a haverokkal is járok focizni. Nekem a foci okoz örömet.“

 

Számodra mi a legnagyobb relax? Légyszives a focit most hagyd ki... Szeretsz olvasni, filmeket nézni?

„Persze, szeretem a vígjátékokat, szeretek moziba járni. Szeretek leülni a haverokkal kávézni - egy kicsit elbeszélgetni. És szeretek aludni... Én egy kicsit lusta ember vagyok... Persze, ha valamit meg kell csinálni akkor megcsinálom, de ha nem, akkor szeretek csak úgy ellustulni. Egyet szundizok, ülök és kávézok, nekem ennyi elég a relaxhoz.“

 

Ez egy új, nem fizetett foglalkozás is lehetne: Kávéházak - labdát rúgó - tigrise...

„Lehet így is mondani. Körülbelül két éve minden nap kávézok. Majdnem minden nap kávézóban ülök - nagyon rászoktam...“

 

A kávézás egy meccs előtti rituálé, ha nem tévedek?

„Igen, a DAC-ban is a meccs előtti megbeszélésnél kávéztunk. Kaptunk hozzá valami édességet, illetve sütit.“

 

Rituálé... Amikor egy kávépörkölő cégben dolgoztam, néha öt, hat tárgyalásom volt... És mond a vendégnek, hogy nem iszod meg vele a kávét, amelyet a cég gyárt...

„Én is hasonlóan voltam vele. Kimentünk a csapattal, és megszólalt valaki: Nem megyünk egy kávéra? A válasz soha nem volt „nem“... Naponta megiszok néha négy, öt kávét... Lehet, hogy ez már nem is egészséges.“

 

Az a fontos, hogy minőségi kávét igyál, illetve kávéból, és ne szívből csinálják...

… (nevetés)

 

Na jól van... Milyen az életfilozófiád? Tudom, hogy rajta vagy a Facebook-on, te nyitott típus vagy?

„Igen, Facebookon vagyok, de persze oda sem írok föl mindent, sok dolgot magamnak hagyok. Filozófiám? Hmm... Ezt is a DAC-nak köszönhetem, rájöttem, hogy nem szabad semmin se túlságosan idegeskedni, mert aminek jönnie kell az jön úgy is. Ha valami rossz jön, tudom, hogy előbb vagy utóbb valami jónak is kell jönnie. Persze vannak céljaim, de próbálom őket lépésről lépésre teljesíteni. Mindennel így vagyok, a pénzzel is. Néha jó, és néha rossz. Volt egy jó időszak, de nem lepett meg a rossz időszak se, mert valahogy számoltam vele, hogy ilyen is bekövetkezhet. Nem beszélve a foci karrieremről. Nehéz volt ez a két év a DAC-ban. Sok meccs nem sikerült nekem, de tudtam, hogy valami jó fog jönni. És jött az Artmedia. Volt egy nem egészen jó élet a DAC-ban, és remélem most jön egy jobb élet Eperjesen.“

 

A DAC-ban többnyire távozásokról lehet beszélni, és nem átigazolásokról - a szó szoros értelmében. A te eseted kivétel. Ezt már átigazolásnak lehet nevezni. Beleértve azt, ahogy informálnak róla a médiák. Mert sok játékos úgy ment el innen, hogy észre se vettük... Szóval a kérdésem: Mi jut eszedbe, ha azt mondom - átigazolásod és a DAC szurkolók?

„A Facebook-on, és több helyen sok sikert kívánnak. Kívánják, hogy fejlődjek, jó eredményeket érjek el. Bevallom, ez nagyon meglepett és jól esett. Vártam ezt azt, bizonyos jelzőket, de tényleg sok a pozitív hozzászólás. Bízok benne, hogy egyszer úgy jövök vissza, ahogy az Attilának sikerült. Pinte Attilának. Attila fantasztikus focista volt, és ezt újra bizonyította. Mert van olyan, hogy ide jön egy nagynevű játékos, és a pályán nem bizonyít. Attila nagy névvel jött, és hatalmasat nyújtott, újra megmutatta, hogy milyen nagy focista. És ez a vágyam. Bizonyítani. És ha visszatérek, itt is bizonyítani, hogy tudok focizni.“

 

Azt hiszem, ennél jobb végszó nem is lehetséges. Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert Eperjesen.

„Köszönöm szépen!“

(Poór Tibor, 2010. január 12.)

 

Bognár Zoltán névjegye »»»