Kis Straka (Exkluzív beszélgetés Straka Gáborral)

 

Az édesapjával a kilencvenes években együtt hajszoltuk a labdát. Jobban mondva, ő hajszolt minket, mivel az edzőnk volt... Fia, Gábor őstehetség volt, úgyhogy ha nem focizott, az apja magával hurimálta őt a sportcsarnokba vagy a tornaterembe. Sokáig másról sem hallottam őt beszélni, mint a fociról. Amikor Prágába egy BL meccsre vonatoztunk a két Strakával, az utazás végén már fájt az állkapcsom a nevetéstől. Gábor az apja után nemcsak a focitudást örökölte, ráragadt Iván kifinomult humorérzéke is. Csak akkor nem hallatszott nevetés a kupéban, amikor levegőt vettünk... Gábor felnőtt, és mindenki örömére sikerült neki helytállni a nagy fociban is - szerencsére, néha az őstehetségek is érvényesülnek... Manapság a kis Straka Lengyelországban rúgja a bőrt 42.000 néző előtt. Hála Istennek.

 

Straka Gábor 96 bajnokin szerepelt a DAC-mezében.

Szia Gábor, voltál a tegnapi meccsen (Slovan-DAC, megj. - a beszélgetés 2010. feburár 28-án készült.)?

„Nem, nem voltam.”

 

Jársz a DAC meccseire?

„A hazai meccsekre igen. Ha itthon vagyok és ha van időm.”

 

Folytassuk a beszélgetést a DAC-cal. Mit szólsz az utolsó két évhez?

„Mindenesetre nagyon jó, hogy legfelsőbb bajnokság van Szerdahelyen, és nagy az érdeklődés iránta. Talán hazai játékosból lehetne több a csapatban.”

 

Ha egy mondatban kellene kifejezned a legfontosabb gondolatodat a DAC-cal kapcsolatban, hogy hangzana?

„Örülök, hogy Szerdahelyen legfelsőbb bajnokság van.”

 

Emlékezz vissza a szerdahelyi időszakodra. Kezdhetnéd a serdülő korosztállyal.

„Az szuper volt... Rengeteg tehetséges játékos alkotta az öregebb serdülők csapatát. Második ligát játszottunk, és bizony nem hiányzott sok, hogy feljussunk. Három fordulóval a vége előtt rontottuk el... Úgy érzem, az utolsó évem ebben a korosztályban nagyon jól sikerült és sokat fejlődtem. Míg az első évben két gólt rúgtam, a másodikban sikerült tizenhetet rúgni. Németh Jokó lett a gólkirály tizenkilenccel és én lettem a második. De kissé „besegítettem” Jokkónak, mert átengedtem neki egy tizenegyest. Ha én rúgtam volna, akkor mindketten gólkirályok vagyunk...”

 

Te középpályás vagy, így ez a tizenhét gól nagyon szép teljesítménynek számít.

„Egypár fordulót a bajnokság végén már én is a csatár posztján játszottam. Akkor még ment a góllövés... (nevetés) Azóta valahogy megállt...”

 

Hogy sikerült az ugrás a felnőtt csapatba?

„Ladislav Kuna volt az edző, Grajcár Tónival. Együtt Ďuricával, Németh Jokkóval, Buka Palival és Nagy Petivel kezdtünk a felnőtt csapatban. Kuna fokozatosan beépített minket. Nagy élmény volt az első meccsem Bártfa ellen. Kétgólos vesztésre álltunk (1:3), és végül sikerült három góllal fordítani. Ezt a meccset sosem felejtem el.”

 

Szerdahelyen 2003-ig játszottál.

„Igen, cserélődtek az edzők, többnyire a középmezőnyben játszottunk, aztán jött Albrecht, akinek a vezetése alatt sikerült egy nagyon jó félév. A csapatnak és nekem is. Jól ment a játék, úgyhogy Jano Ďuricával együtt a ligetfalui Artmédiába mentünk szerencsét próbálni.”

 

Ligetfalun érezhetőek voltak az ambíciók, Kmotrík magasabb csúcsokat akart meghódítani.

„Szerintem mindenképp sokat tett, hogy Vlado Weiss volt az edző. Nagyon ambiciózus edző, aki mindig többet akar és sosem elégedett. Szerintem ő tartotta nyomás alatt Kmotríkot.”

 

Megkezdődött a nagy menetel és te nem voltál a részese. Újból Szerdahelyen kötöttél ki. Miért?

„Ennyi idő után ezért főleg magamat okolom. Sérülés után voltam – négy, vagy öthónapos sérülés után. Szerettem volna játszani, ezért Petr Kašparral megbeszéltük, hogy februárban visszamegyek a DAC-hoz,  kölcsönbe. A fél év július végén telt volna le. Vége lett a bajnokságnak és én elkezdtem edzeni az Artmédiával. Felkészülés alatt ment a játék, úgy éreztem, benne lehetnék a kezdőben. Pozitívan minősítette a teljesítményemet maga Weiss is, tehát meg volt a kellő önbizalmam. Sajnos kiderült, hogy még vissza kell mennem két meccsre a DAC-hoz. Miután a két hét letelt, abban a hitben voltam, hogy Weisséknél kezdő leszek. De miután ők továbbjutottak a Kajrat ellen, nem találtam a nevemet a Partizán elleni keretben. Én, kissé gyerekesen, megsértődtem, hátat fordítottam és visszajöttem Szerdahelyre. Szóval, nem voltam türelmes. Viszont az érem másik oldala - ki tudja, hogy alakult volna az egész. Fél év után, a téli félkészülés alatt, egy csütörtöki napon hívott Kašpar, hogy igényt tart rám Weiss és másnap jelentkezzek. Ez akkor volt, amikor Borbély Balázs elment Kaiserslauternba és kellett Weissnek egy védekező középpályás.”

 

Ha nem tévedek, ez a félév sikeres volt, nemcsak az UEFA kupában, de a bajnokságban is?

„Szerintem ez volt a legjobb félévem. Eddig. A mostani is nagyon jól sikerült, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy minden jól összejött. Jól játszottam, erős voltam és kerültek a sérülések. Csak hiányzott nekem egy jobb „Public relation” a médiákban. E hiány ellenére a liga harmadik felfedezettje voltam, Jendrišek és Kamenár után.”

 

Téged defenzív középpályásnak lehet titulálni?

„Hm... Defenzív középpályásnak igen, de nem az a tipikus defenzív. Azon kívül, hogy védekezek, sokszor bekapcsolódom a csapat támadó játékába. Például most Chorzowban ketten vagyunk defenzív halfok. Én többet járok fel, kísérem a támadásokat. Többnyire az a feladatom a védekezés mellett, hogy szétdobáljam a labdákat.”

 

Zárjuk le az Artmédiás korszakot egy összegzéssel. Mit adott a csapat és mit vett el?

„Ahogy említettem, az hogy kimaradtam a Bajnokok Ligájából annyira nem aggaszt, mert utána jött az UEFA kupa és a sikeres félév. Szerintem Radolskýt ez győzte meg, hogy elvigyen Chorzówba.”

 

Szóval, nem nagyon vett el. Mit adott?

„Nagyon jól éreztem magam, amolyan családias volt ez a klub. Nagyon jó volt a parti. Az Artmédiának nem volt nagy a szurkolói háttere, de az emberek, akik körülvettek, szerettek és én is őket. Foci szempontjából nincs miről beszélni. Egy szezon kivételével bajnoki címért harcoltunk. És jobb focizni olyan csapatban, mely a bajnoki címért harcol, mint végigszenvedni a kiesési stresszeket. Szlovákiai viszonylatban a legjobb körülmények között focizhattam.“

 

Következik Lengyelország.

„Az első félévet vendégjátékosként töltöttem, majd hároméves szerződést írtam alá.”

 

Milyen volt a kezdet? Köztudott, hogy a lengyel bajnokságot elképesztő nézőszám kíséri és fergeteges hangulat van a meccseken. Még miben különbözik a szlovák bajnokságtól?

„Nehéz egyértelmű választ adni. Sokat gondolkodtam ezen én is... Ami a foci színvonalát illeti, annyira nagy különbség azért nincs. Talán az iramban. Viszont a nagyobb iram szerintem a nézőknek köszönhető. Ami a szurkolást illeti, hát az hihetetlen - „brutális”.“

 

A meccseitekre mennyien járnak?

„Átlagban kilencezren. Tízezres a stadion - kell hagyni üres szektort - gyakorlatilag mindig telt ház van. A stadionnak fantasztikus az akusztikája. Amikor a meccs előtt kimegyünk az öltözőből, akkora a hangzavar, hogy szinte libabőrös az egész csapat. Megemlítem a Lech Poznaň csapatát. Minden meccsük teltházas - 17.000 néző. Most épül az új stadion az EB-re, az körülbelül 35.000-es lesz, és úgy néz ki, hogy ott is „full house” lesz minden meccsen. A foci színvonala nem olyan hú de magas. Vannak ugyan nagyon erős csapatok - például a bajnokjelölt Wiszla Krakow, vagy a Lech Poznaň - de nemzetközi szinten egy kivétellel (Lech bejutása az UEFA csoport mérkőzéseire) nincsenek nagy eredmények.”

 

Szóval a nézők teszik a legnagyobb különbséget?

„Persze, nem lehet összehasonlítani, hisz a szlovák ligában a meccseinken néha 1000 alatt volt a nézőszám... És ez a különbség még nagyobb lesz - épülnek a modern, nagy stadionok.”

 

Milyen volt a beépülés a csapatba? Sokáig tartott megszokni a nagyobb iramot?

„Nagyobb az iram, de nem annyira, hogy nagy gondot okozott volna nekem. Egypár meccs és rá voltam hangolódva... Amíg Radolský volt az edző, rendszeresen játszottam - végül is nem a cserepadra vitt... Első meccsem idegenben 0:0 volt, az utolsó csapattal játszottunk, és tízezer néző volt a lelátókon... Az első hazai meccs egy rangadó volt, Górnik Zabrze ellen a Slonski stadionon – 42.000 néző előtt nyertünk 3:2- re, és a következő meccsen a Korona Kielce ellen nyertünk 2:1-re. Jó kezdet volt, rögtön felfigyeltek rám a médiák. Apropó média. Az is „egy kicsit” más szinten és mennyiségben van jelen, mint idehaza...

Miután sikerült gyorsan beépülnöm, sajnos jött egy sérülés - a hasfalammal. Egyszerűen nem volt erőm, nem tudtam kapura rúgni teljes erővel. Sajnos, húzódott a dolog, mert sokáig nem tudtak rájönni mi a gond. Megműtöttek. A műtét után öt héttel elkezdtem edzeni - fokozatosan. Játszottam pár meccset és puff - újból elkezdett fájni. Négy hónap kihagyás után Malinovský doktor helyrehozta - nulla perc alatt. De túl hosszú volt a kihagyás - fél év.”

 

Térjünk az aktuális szezonra.

„Egyelőre negyedikek vagyunk, holtversenyben - rosszabb gólaránnyal. Mi vagyunk a szezon meglepetés-csapata. Nem számolt ilyen eredménnyel senki sem. Tegnap nyert a csapat idegenben, lehet, hogy feljebb kerültünk (Gábor, négy sárga lap miatt nem játszhatott). Lengyel edzőnk van, tehát sokkal nagyobbak az igények az idegenlégiósokkal szemben. Kopogjam le, de nála is stabil játékosnak számítok.“

 

Lesz belőle Bajnokok Ligája, illetve UEFA kupa?

„Hát az jó lenne...”

 

Milyenek a terveid?

„Meglátjuk, mit hoz a jövő, még másfél éves van szerződésem Chorzówban. Megmondom őszintén, szeretek ott játszani és ott lenni. Haza is elég gyakran eljutok. Ha megoldódik néhány gond, melytől a krízis idején nincs megkímélve egy bajnokság sem, akkor nagyon elégedett leszek. Ha sikerülne egy jó félév, lehet, hogy egy jó lengyel csapat érdeklődése hozna egy új lehetőséget. Gondolok itt olyan csapatokra, mint Lech Poznaň vagy Wiszla Krakow. Nincs kizárva a szerződés meghosszabbítása sem, főleg, ha nemzetközi kupába kerülnénk. Én jól érzem magam Chorzowban, bár bevallom - honvágyam is van...”

 

Magad vagy Chorzowban?

„Igen. Az érem egyik oldala, hogy nagyon szeretem a lengyel ligát a másik oldala pedig a honvágy.

De nem szívesen hagynám ott a lengyel ligát a szlovákért.”

 

Amikor beírtam a google-ba a nevedet, egy érdekes interjút találtam a profutbal honlapján. Azt az interjút átvették egy lengyel újságírótól.

„Az az interjú komplett hülyeség. A lengyel kolléga költött magától is - marhaságokat írt oda. Állítólag magyar állampolgár vagyok, szlovák válogatott - összekeverte a szezont a fazonnal. Volt a válogatottról szó, de ő nem az én válaszaimat publikálta...”

 

Apropó, válogatott. Mit szólsz a továbbjutáshoz? Esélyek?

„Örülök, hogy kijutott a válogatott, több volt játékostársam és barátom van a keretben. A selejtező előtt én amondó voltam, hogy ha ebből a csoportból nem jutnak ki, akkor soha. Nem azt mondom, hogy gyengék voltak az ellenfelek, de mégsem mondhatjuk, hogy ők Európa legerősebb válogatottjai. És miért sikerülhetett? Egyértelmű - Weiss. Biztos vagyok benne, hogy nélküle nem jutott volna ki a válogatott.“

 

Mi a különbség Weiss és a többi szlovák edző között?

„Szerintem a többség nagyon félti a pozícióját és ebből kifolyólag nem szeretnek új dolgokba belevágni, tehát inkább biztosra mennek. De így nem lehet tovább lépni. Weiss próbál újat hozni és meg meri csinálni a nem kipróbált dolgokat is. Többnyire be is jön neki. Továbbá nagyon jól fel tudja készíteni fejben a focistákat. Láthatod, hogy mennyire akar, menyire hisz benned. Amikor visszamentem az UEFA kupára, az előkészületi meccseken csupán háromszor negyed órát játszottam, de ő betett kezdőnek...”

 

Szerencséd van a jó edzőkre?

„Szerintem igen.”

 

Kik voltak még az edzőid?

„Kuna, Albrecht, Zaťko, Horný, Fieber, Mičinec...“

 

Melyik játékossal volt legjobb focizni egy csapatban?

„Kozákkal. Ha leadtad neki a labdát, tudtad, hogy biztonságban van - bankban van a labda...”

 

Van időd focira járni?

„Nem nagyon. Amikor a válogatott játszik, akkor nekünk szabadunk van, de a szabadidőmet próbálom az itthoniakkal tölteni, mert tényleg hiányoznak - barátnőmmel, anyuékkal, rokonokkal, barátokkal.”

 

De nem azt akarod mondani, hogy az volt az utolsó BL meccsed, melyen a fateroddal együtt voltunk Prágában (Sparta-Arsenal)?

„Voltam Chorzówban a Lengyel-Szlovákon, de csak egy félidőt. Olyan ítéletidő volt, hogy inkább elmentünk a kocsmába. Hát a BL-t szerintem utoljára tényleg az Arsenal meccsen láttam (nevetés) … Ja, várj. A Wiszla-Barcelona meccsen is voltam, amikor a lengyelek nyertek 1:0-ra.”

 

Melyik az a bajnokság - gondolok itt a TOP bajnokságokra - amelyik tetszik és szerinted neked is ,feküdne’?

„Egyértelműen az angol liga. Ez a stílus nekem jó, például Spanyolországban vagy Franciaországban elvesznék. A Bundesliga is jó lenne. Az olasz liga meccseit néha nehéz végignézni... Viszont a kedvenc csapatom olasz - Inter Milano. Már régóta.”

 

Melyik csapatnak adsz előnyt a TV előtt?

„Na ez is egyértelmű - FC Barcelona. Nem értem, hogy ragadhat a labda egyeseknek ennyire a lábára …”

 

Dumáltok a fociról a fateroddal?

„Perszehogy.”

 

Belebeszél?

„Á, már nemigen. Nem látja a meccseimet. Utoljára eljöttek a lengyel kupadöntőre, de nem kerültem a pályára... Régebben sokat beszéltünk - sok dicséretet nem kaptam... (nevetés). De végül is, minden focistának az apja a legnagyobb kritikusa.”

 

Téged nem kellett kényszeríteni a focizásra, ugye?

„Nem bizony - labdával születtem. Van egy fényképem az oviból, jelmezbálon focistának vagyok felöltözve... Nem tudtam elképzelni, hogy nem fogok focizni.”

 

Mivel töltöd a szabadidődet?

„Én olyan örökmozgó vagyok, nem tudok a valagamon ülni, maximum ha Lengyelországban az

internetet olvasom. Amikor hosszabb szünetünk van, tulajdonképpen akkor is sporttal töltöm az időmet - homokfocival, tenisszel, labdajátékokkal. Szeretem a szaunázást, eljárok moziba és jól jön egy kis kikapcsolódás a barátokkal - egy kis sör és sok jókedv mellett... Ami nincs olyan gyakran, de annál jobban szeretem - az utazás, vakációzás. Világot látni. És a tengert. Télen még síelni és snowboardozni járunk.”

 

A síelést és a snowboardozást megengedik?

„Nem tudom, hogy megengedik-e... ( nevetés). Megszerettem a téli sportokat, a szilvesztert is inkább a hegyekben szeretem tölteni, nem boldogítanak a szilveszteri bálok. Az nem az én világom, inkább kandalló, havacska...”

 

Milyen focival kapcsolatos céljaid vannak?

„Jó lenne idén bejutni legalább az UEFA kupába. Mindenképpen szeretnék nemzetközi meccseken játszani. Az ritkán sikerül és főleg nem mindenkinek adatig meg. Ha sikerülne, Chorzowban mi félistenek lennénk, az biztos!“

 

Magánéletedben?

„Olyanok, mint mindenkinek. Család, családi ház...”

 

A karrier után milyenek a terveid?

„Folytatni a munkát a foci körül. Én a focihoz értek...”

 

Edzősködésre gondolsz?

„Igen. Ha úgy alakulnak majd a dolgok, hogy megint itthon fogok játszani, nekilendülök az edzői iskolának. Azt, hogy milyen szinten, felnőttekkel vagy gyerekekkel, azt majd az idő eldönti.”

 

Egy egyszerű kérdés - mit jelent számodra a foci?

„Mindent. Örömöt. Amikor a győztes meccs után bemész az öltözőbe, az az egy pár másodperc, pillanat, hát ezt az érzést elég nehéz szavakba önteni. Nagy szerencsének tartom, hogy abból élek, amit szeretek csinálni. Nem mindenki ilyen szerencsés.”

 

Eddigi csúcspontod? Mikor voltál megelégedve a teljesítményeddel?

„Hát, ez nehéz. Önkritikus vagyok és sosem vagyok magammal megelégedve. Az első a már említett háromgólos fordítás. Kijöttek a meccsek az Espanyol, Bordeuax és a Levski ellen is. Az említett lengyel ,nagy derbi 42.000 néző előtt. Talán ezek a meccsek vannak a TOP-on.”

 

Ez a beszélgetés a DAC-szurkolók honlapjára kerül fel. Mit üzensz a szurkolóknak?

„Hm... Jó kérdés... A szurkoló azért szurkoló, mert jóban-rosszban a csapat mellett áll. Amikor ott voltunk a harmadik vagy a második ligában... akkor is kell meccsre járni és akkor is kell drukkolni. Voltam DAC meccseken, nagyon jó a hangulat. Sajnos, nekem nem adatott meg hogy ilyen hangulatú meccseken játsszak, mint most vannak, tényleg le a kalappal. Szóval, ha baj van, akkor is a csapat mellett álljon, ne csak akkor, amikor sínen vagyunk. Remek közönség van a szerdahelyi lelátokon. Csak így tovább!”

 

Köszönöm szépen a beszélgetést és sok sikert!

„Én is köszönöm.”

 

A beszélgetés 2010. feburár 28-án készült.

(Poór Tibor, 2010. március 08.)

 

Straka Gábor névjegye»