Exkluzív beszélgetés Medgyes Renivel, távolugrás fedettpályás szlovák bajnokával

Barcelónai (távol)ugrás az EB döntőbe?

 

A mai interjú sok tekintetben új dolgokat hoz magával. Először készítek interjút úgy, hogy a riportalanyom nem labdarúgó. És végre-valahára egy hölgy a riportalany. Az interjú formális része is kap egy új köntöst - kiegészítettük videókkal.

 

De ami nem változott: újra egy kellemes, röpke órát tölthettem egy remek sportolóval - Medgyes Renivel.

 

Medgyes Renáta - országos bajnoki címmel és egyéni csúccsal (656 cm) fejezte be az idei fedett pályás atlétikai idényt. Reni idén először szerzett női távolugrásban aranyérmet az országos bajnokságon - korábban magasugrásban négyszer lett első (1998, 1999, 2000, 2002).

- A fedettpályás idény számodra már befejeződött. Számoltál azzal, hogy ilyen sikeres lesz?

„Nem, lényegében a fedettpályás részt ki akartuk hagyni és a nyári, barcelonai EB-re akartunk koncentrálni. Az volt a terv, hogy kipróbálunk rövid időn belül két versenyt, ezzel szimulálva az EB-n praktizált selejtezőt és döntőt, ami tulajdonképpen a távolugrónak két külön versenyt jelent. Egy kicsit máshogy sült el a dolog... Bevallom, nem is álmodtunk róla, hogy így sikerül.”

 

- A fedettpályás Eb-n nem veszel részt - a szükséges szinttől négy centivel maradtál el. A pozsonyi versennyel fejezted be a szezont?

„A szlovák bajnokság után volt még egy gálaverseny Otrokovicén és mivel a rendezőkkel nagyon jó viszonyban vagyunk, még rátettünk egy lapáttal...”

 

- 656 cm - fedettpályán. Mit mond ez a szám, Barcelona felé kacsingatva?

„Azt mondja, hogy jó úton haladunk, ami a felkészülést illeti. Most gyümölcsözött a sok év munkája, amely az anyaság utáni visszatéréstől kezdődött. Barcelonai szint - 655 cm. Nagyon remélem, hogy ezzel nem lesz gondom. Azt szokás mondani, hogy a fedettpályás eredmény, plusz húsz centi = kinti eredmény. Bennem volt a 660 cm is, tehát bizakodom.”

 

- Négy centivel úszott el a nevezési szint. Nincs ettől egy kicsit keserű szájízed?

„Egyrészt sajnálom, másrészt viszont, tekintettel a kiutazó stáb felállítására, talán így jobb. Edző nélkül mentem volna, és úgy nagyon nehéz versenyezni. Ráadásul a riválisom, Velďáková embereivel lennék körülvéve. Azon riválisom stábjával, akinek nem nagyon „smakkolt” a két vereség - tőlem... Érted mit akarok ezzel mondani? (nevetés)“

 

- Persze, érthető... A sportrivalitásnak ilyen formája is létezik...

„Hát igen, amikor jobb volt tőlem, én nem csináltam belőle gondot. Ha jobb, akkor jobb. Legközelebb törekszem, hogy én legyek az. Szóval, nem nagyon tudják megemészteni, főleg a második vereséget. Ráadásul, szerintem feleslegesen konfliktusba bocsátkoztak az atlétikai szövetséggel - konkrétan a főnök Mária Mračnovával.”

 

- Más. A fórumunkon nyitottatok egy topikot. Megy Sport címmel. Először azt gondoltam, hogy csak egy frappáns topik megnevezés, de a neten olvastam, hogy ez az atlétikai klubotok neve. Egy pár mondattal ismertesd meg velünk.

„A klub a következőképpen jött létre: lehetőségem volt pozsonyi klubban versenyezni, viszont mivel szerdahelyi vagyok, ragaszkodtam ahhoz, hogy ilyen módon is képviseljem a városomat. A városból eltűnt az atlétika, a régi, Pogány Misi féle időszakból már csak én maradtam. Egyelőre főleg az én sport karrieremről szól a dolog, de később szeretnénk komolyabb terveket érvényesíteni a testvéremmel. Tervek vannak, fokozatosan alakul a mozaik.”

 

- Milyen gondokkal küszködsz a klub tevékenységében?

„Főleg azzal, hogy sok dolgot nekem kell intézni.”

 

- Egy kicsit kalauzolj vissza a múltba. Tudjuk, hogy atléta vagy, de melyik sporttal kezdtél gyermekkorodban?

„Amire emlékszem, az alapiskolában focival kezdtem, később kosárlabdáztam, szóval majdnem minden sportot kipróbáltam. Tízéves koromban sportsuliba kezdtem járni, hetente két edzésre, melyeket Nagy Csilla és Balla Zsuzsa vezetett. Ha a Pogány Misi ráért, eleinte ő is edzett. Kezdetben távolugrottam, 60-ast futottam és persze ott volt a magasugrás - ahhoz nem is tudom hogyan jutottam... Később a magasugrás lett a fő számom.”

 

- Ha ilyen széleskörű tevékenységed volt az atlétikai pályán, rákérdezek az egyéni csúcsaidra. Végül is, az atlétika a statisztikai adatokról is szól...

„Magasugrás 188 cm (1999-ben), második lettem az ifi VB-én Bydgoszczban. Ott hármasugrásban is indultam, úgy, hogy nem volt speciális hármasugró edzésem - talán kettő, hogy az alapokat kipróbáljam. És ötödik lettem. Hatvanméteres egyénire nem emlékszem, már rég nem futottam.”

 

- Magasugrás. Említetted, hogy nem is tudod, hogy jutottál hozzá. Tehát nem egy példakép miatt - például Stefka Kostadinova miatt - lettél magasugró?

„Mondjuk, ő a példaképem volt. Az apum minden reggel úgy ébresztett, hogy: Ébresztő, Stefka, ébresztő... De, az már akkor volt, amikor magasugró voltam. Lehet, hogy csak simán szólt Misi, hogy próbáljam ki és én elsőre úgy csináltam, ahogy elképzelte. Misi szerint ez az egyik nagy előnyöm - mutathatott akármilyen új gyakorlatot, mindegyiket meg tudtam elsőre csinálni.”

 

- Ha nem tévedek, rövid időn belül nagy eredményugrás volt észlelhető.

„Igen, 14 évesen megugortam a 185-öt és ez az eredmény a kategóriámban a világ legjobb eredményei közé tartozott. Azidő tájt Pogány Misi már profi edzési terveket szabott rám - komolyabban vettük.”

 

- Engem az érdekelne, hogy mi történt az után, hogy eljutottál - nagyon gyorsan - a 188 centiig. Ezen a magasságon mintha megállt volna a tudomány?

„Tizennégy éves koromtól minden évben jártam világbajnokságra vagy Európa bajnokságra és a 188 mindig elég volt a jó eredményhez. Jamajkán volt az utolsó nagy versenyem, 2002-ben. Utána a Pogány Misi azt mondta, hogy korlátozva vagyok a magasságom miatt - a legalacsonyabb magasugrók közé tartoztam.”

 

- Tudomásom szerint a kis magasugrók is súrolják minimum az érmes poziciókat. Például Stefan Holm, sőt létezik egy táblázat arról, ki mennyivel ugorta át a saját magasságát, úgyhogy...

„Hát igen, ez így van, Stefan Holm csak 181 centi magas és 240 centit ugrott...”

 

- Nem vetődött fel olyan elmélet, hogy az előírt edzői programnak, edzői metodikának meg volt határolva az eredményessége?

„Hm... Lehet, hogy túl korán kezdtük...Igen, lehet. Kellett volna valamit változtatni az edzési módszereken. Lehet benne valami. Jamajka után anyaságira mentem. Tehát a terhesség volt a fő ok, amely megoldotta tulajdonképpen azt is, hogy én így is úgy is változtatni akartam. Edzőt is. Misi nagyon jó szakember, ezen a téren le a kalappal előtte, de néha nehéz vele. Talán már túl sokáig voltunk együtt.”

 

- Hipotetikusan, mennyi volt benned - magasugrási eredményre gondolok - ha minden összejött volna?

„Nehéz kérdés, de 195 talán igen.”

 

- Ez szlovák csúcsot (Javadová 195 cm) jelentene, nem?

„Igen... (nevetés)“

 

- Technikailag szerinted milyen szinten voltál?

„Szerintem technikás, gyors és robbanékony ugró voltam, nem erőből ugráltam. Ez a magasugrási technika annyira beivódott és automatikussá vált, hogy néha most is, távolugrás közben használom a magasugró, lendítő jobb lábamat.”

 

- Melyik ismert magasugróhoz hasonlítanád magad?

„Fúúú, talán Kajsa Berquist (208 cm, csarnok). Ő is gyors, robbanékony típus volt, ellentétben a lassú Blanka Vlasiccsal. Én olyan nekifutásból nem tudnék ugrani.”

 

- Mindig jobb, mint Ján Zvara (237 cm). Ő szabályosan odasétált a léchez és egy nagy, hihetetlen lendítés után hihetetlen eredményeket ért el. Mennyit ugranál ma?

„Cseh extraligában, az Olymp csapatában már két éve ugrálok, utoljára 176 cm-rel megvertem a szlovák bajnokot. De tudnék többet is.”

 

- Meg tudja dönteni Vlasics (208cm) Kostadinova vilagcsúcsát (209 cm)?

„Szerintem meg. Van neki rá esélye. Most már csak pszichikai kérdés - 202 cm simán éjfélkor is a lábában van. Blanka az én korosztályom, valamikor vertem őt... Akkoriban tartottak tőlem - ugyanazzal az edzővel, aki ma is az edzője - Bojan Marinoviccsal. Ki gondolta volna akkor, hogy ennyire viszi...“

 

VIDEÓ: Reni arról beszél, miként sikerült az átmenet magasugrásról távolugrásra

 

- Távolugrás. Milyen célokkal indultál az új számban? Gondolok itt arra, hogy a magasugrással ellentétben radikálisan változott a színvonal. Szóval az érmek manapság alacsonyabban lógnak. Nem lehet hasonlítani a nyolcvanas évekhez - Anisoara Cusmir (743 cm), Heike Drechsler (748 cm), Jacky Joyner-Kersee (749 cm), Galina Csisztjakova (752 cm - aktuális világcsúcs) stb., stb...

„Igen, de ezek az eredmények... Hm... Például a 752 cm sok minden, de tiszta távolugrás, szerintem... Na, nem tudom...”

 

- Egyetértek. Ennek ellenére manapság az aranyat 7 méter alatti ugrásért is kiosztják. Hálaistennek, nagy esély van egy szép eredményre, nagyobb célokat is ki lehet tűzni.

„Hát igen, sokkal nagyobb az esély. Visszatérek a nyolcvanas és a kilencvenes évekhez, amikor főleg az orosz és az ukrán atlétanők „érdekes” eredményeket értek el. Szerintem normális körülmények között, tisztán maximum 700 - 715 cm-t lehet elérni, de 750 cm? Szerintem nem létezik...”

 

- Nem kell hozzá túlzott optimizmus, ha azt mondom, hogy a jövőévi csarnokban rendezett kontinens bajnokságon éremesélyes is lehetsz.

„Igen, főleg ha egészséges leszek. És nem utolsó sorban, ha lesz anyagi támogatásom. Az nélkül egyszerűen nem megy.”

 

- Eredmény, és az ezzel járó pénzjutalom. Milyen eredmény katapultálhatna a neves atlétikai viadalokra? Gondolok a Grand Prix sorozatra és a Golden Leauge-re.

„A meghívások 660 - 670 cm közötti eredményeknél már reálisak. Persze fontos a manager ügyessége. 670 cm-rel már lehet világot járni.”

 

- Jól jönne a szezon elején egy nagy ugrás... Milyenek a tervek?

„Per pillanat két hét itthoni felkészülés - dombok, erő, 250-esek, stb., stb. Március 22-ikén repülünk Spanyolországba háromhetes felkészülésre és ott speciális edzésre összpontosítunk. Miután hazajövünk, marad két hét a kezdésig. Mi a Slovak Grand Prix sorozattal kezdünk - edzésből. A második versenyen már szeretnénk ha a limit a zsebünkben volna, hogy nyugodt legyen a felkészülés az EB-re. Ezt terveztük az edzőmmel, Vladimír Bezdičekkel.”

 

- Ha teljesítve lesz a szint, milyen a terv Barcelonába?

„Döntőbe jutás. Ha az egyénim 670 cm körül lesz, és ezt tudom ott is teljesíteni - döntős leszek.”

 

- A távolugrásban van két gyakori stílus. Guggoló és a lépő technika. Hasonlítsd őket. Melyik a nehezebb? Észrevettem, hogy a guggolóval nem ugrálnak sokan, de a szovjetek anno nagyokat ugortak vele. Robert Emmijan 886 centiig jutott, Csisztjakova világcsúcstartó máig...

„Én állítólag „kevertet” ugrok. Szerintem az egyéntől függ. Ismerem Tatjana Lebedevát (733 cm), ő lépő technikával ugrál, de például Naide Gomes (712 cm) guggolóval. Nehéz dönteni.”

 

- Ha valaki most akar tanulni távolugrást, melyikkel kezdjen, melyik az egyszerűbb?

„A guggoló, mert tulajdonképpen minimális a lábmunka.”

 

- Beszéljünk az atlétikáról az emlékeken keresztül. Én is figyeltem a nyolcvanas évektől az atlétikát, évente az Inter stadionon jelen voltam a P-T-S viadalon. Volt egy nagyon szép verseny Budapesti Nagydíj néven... Bár, ha visszagondolok a keletnémet súlylökőnőkre...

„Hát igen... P-T-S már nem létezik. Annak idején, amikor Alfonz Juck volt a viadal managere, nagy színvonalú esemény volt...”

 

- Ő most a máriatölgyesi viadalt szervezi...

„Igen, és az ostravai Zlatá Tretrát. Múlt évben voltam Ostraván, és szerintem kitűnő színvonala volt. Ha lenne nálunk is ilyen, de... Nincs hol... Nekem is gondom van az edzésekkel. Van az Inter pálya, de ott a tartan olyan állapotban van, hogy az már borzasztó. Én a pozsonyi Mladá Gardára járok, ez egy új pálya. Van még Nagyszombatban, de ezek az említett pályák nem alkalmasak a nagy viadalok rendezésére.”

 

- Ez volt az atlétika - Made in Slovakia 2010, térjünk a külföldire. Mit szólsz Usain Bolthoz?

„Fúúú, ezek nem normális eredmények. Találkoztam vele a Tretrá-n. Láttam őt futni élőben - szinte hihetetlen. Nincs hozzászólásom. Tényleg, iszonyúan tehetséges.”

 

- Van egy nagy kérdőjel is?

„Nem tudom... Nem kapták el … Ő olyan, mint Michael Phelps úszásban.”

 

- Szerinted melyik az atlétika történetének TOP párharca? Számomra a Carl Lewis (887 cm) versus Mike Powel (895 cm, aktuális világcsúcs) - tokiói VB 1991.

„Magasugrásban biztos a Friedrich versus Vlasics párharc. Az igazat megvallva, engem az ugrószámok és az ügyességi számok jobban érdekelnek, mint a futások.”

 

- Atlétikában nemcsak éremmel, rekordokkal és arany téglával lehet mérni a dicsőséget. Erre gondolok: versenyezni Zürichbe - Letzigrund stadionban a Weltklasse viadalon...

„Hát igen, ezek olyan versenyek, melyeken egyszer én is szeretnék indulni - Zürich, Laussane... Nehéz bekerülni akkor is, ha valakinek vannak eredményei. Jó kontaktus és jó manager kell hozzá. Ezért is nagy presztízs kérdése ilyen helyeken versenyezni. Juck már „becsempészett” egy pár versenyzőt Zürichbe – Klocovát 800 méteren és a hármasugró Valjukevičot.“

 

VIDEÓ: Reni édesapjára emlékezik

 

- Ha valaki azt mondja Medgyes, mindenki a sportra gondol. Sőt, akkor is, amikor azt mondják, hogy Medgyes család. A Medgyes család sokat beszél a sportról? Vagy ez egy felesleges kérdés?

„(nevetés) Nálunk minden a sport körül forog. Drukkol a család és most már a kicsi is. A legkisebb testvérem, Sinan focizik, az idősebbik, Józsi is - ő a foci mellett még edzősködik is fittnesben. Nem tudom elképzelni, hogy mással foglalkoznék, mint a sporttal.”

 

Medgyes József (1961-1997). Reni édesapja 1985 és 1989 között összesen 97 bajnokin szerepelt a DAC mezében.

- Hogy tudja egy atlétanő beosztani az idejét? Van családod - gondolom nem könnyű?

„Próbálom összehangolni. Amíg délelőtt a kicsi oviban van, én Pozsonyban edzem. Délután vagy az anyu vigyáz rá, vagy velem van. Spanyolországba, a három hétre jön ő is. Nem akarom ilyen hosszú időre otthon hagyni. Sport és család - másra nem nagyon jut idő.”

 

- Úgy néz ki, sok lesz az utazás, szállodázás. Mit fogsz magaddal becsomagolni?

„Újságokat, keresztrejtvényeket és a számítógépemet. De bekészíteni előre nem fogom. Mert akkor nem úgy fognak történni a dolgok, ahogy én elképzelem - ez babona. Előre nem tervezek ilyen dolgokban.”

 

- Mi boldogít a magánéletedben?

„Elsősorban a kicsi. És olyan apróságok, mint például ha sikerül szponzort találni... (nevetés)“

 

- Talán kicsit korai a kérdés, mert még sok jó eredményt várunk tőled és nem készülsz abbahagyni a karriered. De elképzelések a folytatásról már vannak, ugye?

„Biztos, hogy a sport terén akarok érvényesülni. Foglalkozni a fiatalokkal, tehetségekkel.”

 

- Figyeled a focit?

„Igen, figyeltem a Ligetfalu útját a CL-be. Figyeltem a világbajnoki selejtezőt - épp ideje volt már, mert a szlovák foci elég ramaty állapotban van... Persze, a DAC-ot is figyelem, főleg akkor, amikor a testvérem játszott, meg amikor kicsi voltam és az apum játszott. Nemrég kicsaltak a Zsolna elleni meccsre. Ja, és a Barcelonának szurkolok.”

 

- Nagyok a viták az atléta és a focisták között?

„Testvéremmel - arról, hogy kinek mennyit kellene futni, edzeni...”

 

- Az interjúk végén az edzőktől, játékosoktól mindig megkérdeztem, hogy mit üzennek a szurkolóknak. Lehet, hogy most ez fura lesz, de én tőled - távolugrótól is megkérdezem: Mit üzensz nekik?

„Elsősorban, hogy jól viselkedjenek... (nevetés) Drukkoljanak tovább, mert minden sportolónak, csapatnak jót tesz, ha olyan szurkolást hall, mint Szerdahelyen.”

 

- Atlétikán, Szlovákiában ennyi nézővel nem talákozhatsz, ugye?

„Amikor még volt P-T-S, 20.000 néző előtt versenyeztem, és most? Zürichben, Berlinben és a többi viadalon tömve vannak a lelátók...”

 

- Emlékszem, amikor Carl Lewis futott a Budapesti Nagydíjon a Népstadionban 60.000 néző volt... Elmúlt, sajnos...

„Legalább maradt a Zlatá Tretra... Mert Szlovákiában a lelátókon csak az atléták, az atléták rokonai és a sportágban érdekelt emberek ülnek.”

 

- Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy olyan nézősereg előtt, mint Ostravában van, hatalmas taps mellett, egyszer átvehesd az érmet. Arany, ezüst vagy bronzérmet - mindegy...

„Nagyon szépen köszönöm.“

 

Interjú utóirat.

 

Reni: „Nem lehetne még... Szeretném megköszönni egy pár embernek a segítségét...“

- Természetesen lehet, mindjárt bekapcsolom a diktafont.

 

Reni: „Elsősorban Farkas Gergelynek, aki nélkül nem tudtam volna idáig sem jutni, továbbá Csonga Lajosnak, a Thermalparknak és az Exit Travelnak.“

 

- Szóval ők tartanak téged a víz felett?

Reni: „Főleg a Gergely. Becsülöm, hogy korrekt és segít. Mert néha találkozom olyan helyzetekkel, melyek kimérítenek. Hetekig hívogatok, hitegetnek és végül nincs belőle semmi. Nagyon sok energiámba kerül.“

 

- Vegyük ezt az interjú utóiratot úgy hogy: Ez itt a reklám helye és ahogy Pesten mondják, legyen ez egy úgynevezett „hogyená rukavica” a szponzorálásra kiéhezett gazdag emberek felé. Ok?

Reni: „Rendben. (nevetés)“

 

A beszélgetés 2010. március 10-én készült. A fotót és videókat Iván Péter készítette.

(Poór Tibor, 2010. március 24.)