A DAC egykori hátvédje már nem nagyon bízik benne, hogy valaha megkapja az elmaradt fizetéseit

Regedei ügye akár két évig is elhúzódhat

 

Regedei (jobbra) egyelőre hiába vár jogorvoslatra (TASR-felvétel)

A múlt héten a DAC négy kameruni labdarúgója arról panaszkodott, hogy hónapok óta nem kapott fizetést a dunaszerdahelyi klubtól. Regedei Csaba egy éve hasonló okból fordult a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséghez jogorvoslatért. A hátvédnél arról érdeklődtünk, hogyan áll az ügye.

 

Pontosan miért fordult a FIFÁ-hoz?

Fél évig nem kaptam meg a fizetésemet Dunaszerdahelyen. Csak hitegettek, ígérgettek.

 

Jelenleg hol tart az ügy?

Már közel egy éve pereskedünk a DAC-cal, mert velem sem viselkednek korrekt módon. Az ügyvédemtől hallom, hogy nem veszik át a leveleket, nem is foglalkoznak ezzel az egésszel. Nem tudom, meddig mehet ez így tovább: szerintem addig, amíg azt nem mondják, hogy nem indulhatnak a bajnokságban, vagy amíg nem vonnak le tőlük pontokat. Akár két évig is elhúzódhat az ügy. Az a baj, hogy sok hasonló eset van Európában, és a FIFA háromhavonta ül össze, hogy ezeket az ügyeket tárgyalja, így ez elég lassú folyamat.

 

Számít rá, hogy egyszer még hozzájut a szerződése alapján jogosan járó pénzéhez?

Nem nagyon bízom benne. Kellemes meglepetésként érne, ha esetleg megkapnám az elmaradt béremet.

 

Ha ilyen szkeptikus, miért tett panaszt mégis a FIFÁ-nál?

Nem ingyen futballoztam Dunaszerdahelyen, az a pénz jár nekem, ha egyszer megegyeztünk. Ezért nem hagytam annyiban az ügyet. Majd kiderül, a FIFA tud-e segíteni, de általában az ilyen ügyek a játékos számára pozitívan szoktak zárulni.

 

2008 nyarán egy évre érkezett Dunaszerdahelyre. Az első félévben még semmi gond nem volt?

Az első félévben mindent rendeztek, amiben megegyeztünk. A problémák csak a második félévben kezdődtek, de úgy vettem, hogy biztos valami nehézségek vannak a klubnál, más csapatnál is előfordult már, hogy két-három hónapot csúszott a fizetés. Jól éreztem magam Dunaszerdahelyen, így csak a játékkal foglalkoztam, és azzal, hogy minél jobban menjen a csapatnak.

 

A szurkolók is nagyon szerették.

Pályafutásom talán legszebb élményeit Dunaszerdahelyen éltem át, nagyon szerettem ott focizni, szívesen is maradtam volna. Ám ez nem rajtam múlt, hanem a vezetőkön. Szerettem volna szerződést hosszabbítani, de csakis korrekt feltételek mellett.

 

A klubvezetés fel is kínálta a szerződéshosszabbítást. Mivel próbálták maradásra bírni?

Hitegettek akkor is. Azt mondták, írjam alá a szerződéshosszabbítást, és egy-két hónapon belül kifizetik az összes elmaradásukat. Nem nagyon hittem nekik: ha egyszer öt hónapig nem fizették ki a pénzemet, akkor miben kellene most bíznom? Ezért azt feleltem, hogy nem zárkózom el a hosszabbítástól, csak először fizessék ki a pénzemet. Erre az volt a válasz, hogy erre még majd visszatérünk, és a dolog ennyiben maradt.

 

Ezután Pécsre igazolt, a játékengedélyére azonban várnia kellett.

Mikor már biztos volt, hogy elmegyek Dunaszerdahelyről, a DAC vezetői még egyszer keresztbetettek nekem – gondolom, azért, mert nem írtam alá, vagy magam sem tudom, miért, hiszen én nem tettem nekik rosszat –, és nem adták ki a játékengedélyemet. Emiatt három meccsen nem tudtam játszani az új csapatomat. Meg kellett várnom a harmincnapos határidőt, ami után kötelesek kiadni a játékengedélyt, holott egy nap alatt is el lehetett volna intézni az egészet, hiszen csak egy aláírásról volt szó.

 

Figyeli azóta a dunaszerdahelyi eseményeket?

Persze, tartom a kapcsolatot a barátaimmal, interneten is figyelem a csapat eredményeit. Sajnálom a szurkolókat, szerintem ez a város nem ezt érdemli. Lehetne Dunaszerdahelyen nagyon jó futballcsapat is, de ahhoz másféle hozzáállás kellene a tulajdonosok részéről.

 

Pécsett hogy érzi magát?

Jól érzem magam a PMFC-ben, bár a felkészülés során sérülések hátráltattak. Hároméves szerződést írtam alá a pécsiekkel, vagyis még van két évem. A legfontosabb cél, hogy minél előbb feljussunk az élvonalba. Szívesen maradnék Pécsett, minden adott, hogy jó csapatunk legyen, jók a körülmények. Gondolom, a szurkolótáborunk is nagyobb lenne, ha az első osztályban játszanánk.

 

A fizetésekkel sincs gond?

Amit megígértek, azt eddig mindig percre pontosan teljesítették. Ilyen problémák ott nincsenek.

(BŐD TITANILLA, Új Szó, 2010. április 19.)