Yannis (exkluzív interjú Novota Janival)

 

Jásu Yannis, ti kánis?

„Kala, efcharisto. Azaz jól, köszönöm.“

 

Mesélj, így pár hónap elteltével, mennyire nagy változást hozott az átigazolás a labdarúgó életedben, illetve a magánéletedben?

„Két hónap elteltével már úgy érzem, hogy sikerült belekóstolnom a légióskodásba. Azért nem mondom, hogy a görög ligába, mert ugye még nem védtem bajnokin. Minden újnak számít, sok minden először van. Amióta itt vagyok, rengetegszer éltem át az ismerkedés érzését. Mondhatom tehát, hogy az átigazolás nagy változásokat hozott. De annak ellenére, hogy jelenleg nem én vagyok az első számú kapus, tudom hogy jó döntést hoztam. Ezt azzal a tudattal mondom, hogy a döntés nem volt könnyű. Másrészt gyorsan zajlott le. Ami a magánéletemet illeti, természetesen ott is nagyok a változások. Jelenleg egyedül vagyok. Másfél hónapja itt volt a feleségem az apósékkal és nagyon tetszett neki. Pár napja még az anyukámék is itt jártak, úgyhogy voltak napok, melyek sokkal jobban teltek... Manapság már kicsit ideges vagyok, mert a feleségemmel várjuk az első gyermekünket és bármikor megszülhet... Szóval, unalmasaknak az utolsó napjaimat nem nevezném...“

 

Egy korábbi beszélgetésünk során említetted, hogy a görög edzések kezdetben nagy kihívást jelentettek.

„Az edzések... Hát igen... Szokatlanul megterhelőek voltak főleg az miatt, mert a felkészülés legkeményebb időszakába csöppentem. Angol stílusban játszunk, nincs téli szünet, csak potom két hétvégét szünetel a bajnokság. Számomra kezdetben legnehezebbek a kapusedzések voltak. Kapusedzőmet Milorad Koracnak hívják. Ha visszatekintek az elmúlt két hónapra, ez a szerb edző csaknem teljesen megváltoztatott. Főleg a felfogásomat és a mozgásomat. Merem állítani, hogy sokkal de sokkal gyorsabb lettem, és a progresz szerintem még nincs befejezve... Rengeteget dolgozom a lábmunkám tökéletesítésén, ma már különféleképpen váltok pozíciót a kapuban. Az eddigi oldalazásomat felváltotta az átlóslépés. Hihetetlen, hogy mekkora különbség van a kettő között. Mikor ide jöttem, egyszerűen a lapos beadásoknál nem értem át a kapu egyik feléből a másikba. Manapság már sokszor a középen várakozó játékos lábáról „veszem le“ a labdát. Edzésen körülbelül 100 beadást húzok le, melyeket különböző módon rúgnak. Belőve, hosszú oldalra, rövidre, „gyertyaként“. Otthon gondjaim voltak a magas labdákkal. Most már szinte élvezem, ha magas labda jön felém. És még ez is lesz jobb, tudom!“

 

Miben nehezebbek, miben könnyebbek, mint a hazai edzések? A kapus szempontjából mi hiányzik a DAC edzésekből, és mi az, amivel először találkoztál?

„Hogy miben nehezebbek? Számomra egyértelműen az időtartamuk okozott gondot, főleg az elején. Nem volt ritkaság, hogy egy edzés három óra negyvenöt percig tartott... Ezt eddig el sem tudtam képzelni. Ma, miután enyhültek az edzések, száztíz perc után nem akarok lemenni a pályáról... Minden szokás kérdése. A DAC-ban 70 perces edzéseink voltak, a görög adagokat nehéz volt megszokni. De, magyarán mondva, fogtam a szám és csináltam a dolgom... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy odahaza rossz volt az edzők felfogása. Mindenkinek megvan a saját filozófiája, például Miki nagyon jó edzéseket csinált, mikor a DAC-cal kezdtem nyáron a felkészülést. Egy dolog viszont könnyebb, ha már hasonlítunk. Garger „alatt“ minden meccs után hétfőn mi kapusok is a csapattal 45 percet futottunk... Katasztrófa... Morogtam eleget, de persze futottam, mint a bolond. Run Forest, run... Itt ezek a futások csak 17 percesek, de tempósan zajlanak... Két perc laza, két perc gyors, még egyszer ugyanez és aztán egy perc laza, egy perc gyors... Ennek kimondottan örülök! A legnagyobb különbség általában a játék gyorsaságában van. Minden egyérintőre megy, mi kapusok is így játszunk. És még egy fontos dolog van. A játékosok, hogy is mondjam... Szóval, készek a másikat átverni. Néha olyan, mint ha a Kész átverést forgatnánk... Kint volt a labda és te megállsz? Kit érdekelsz? Összerúgtalak és te fekszel? Kit érdekel, elveszem tőled a labdát és gólt rúgok. Csak ezután megyek hozzád és kérdezem meg hogy vagy... Vagy még azt sem. És ilyen apróságok döntenek a meccsen is!“

 

Milyen a klub infrastruktúrája? Hogy működik egy görög újonc csapat?

„Külföldi csapattal nem igazán tudom összehasonlítani, hiszen először vagyok kint. Az elnök Petrosz Theodoridisz. Amilyen alacsony ez az emberke, annál nagyobb a hozzáértése. A hangját egyáltalán nem hallani, de ha megszólal, annak súlya van. És egy fontos dolog: ha a környéken megemlítem a nevét, a válasz mindenütt az, hogy korrekt, megbízható, igazi sportszerető ember, akinek jó háttere van és érzéke ahhoz, amit csinál. Ez egy játékosnak hihetetlenül megnyugtató érzés... Továbbá van egy alelnök, aki az edzések 90 százalékán ott van. Kedves ember, sokat beszélget a játékosokkal. Van két titkárnő és egy titkár, mindannyian értenek angolul és segítőkészek. Főleg a Panoz nevezetű titkár. Bármivel fordulhatok hozzá, mindig segít. Rajtuk kívül még itt van Vasszilisz, aki ugyancsak segít, például, ha az autónkkal van valami gond vagy a lakásban van szükség valamire. Rajtuk kívül van még két csapatvezető. Szóval, szinte nincs gondom, mindent elintéznek. Az edző Dragan Kokotovics, de őt már páran a neve miatt gondolom ismerik... Három segítője van. A kondíciós edző, a két pályaedző és persze a kapusedzőm. Rajtuk kívül a csapat rendelkezésére áll két orvos és két masszőr. Hoppá, majdnem elfelejtettem Sztephanoszt, a kusztódot, aki a csapat kabalája. Ő hordja a meccsekre a cuccainkat. Nekem elég, ha beledobom a futballcipőim és a kesztyűim, esetleg még amire szükségem van egy nagy vasládába, és tovább már nem kell törődnöm semmivel. A meccs helyszínén a helyemen találok mindent. Ez egy kis csapat, de minden úgy működik, mint egy svájci óra. Életemben először érzem magam profinak. Persze, a hozzaállásom alapján eddig is így éreztem.“

 

Milyenek a görög újságírók, médiák, figyeled a görög sportadókat?

„Természetesen figyelem a görög TV adókat. Az újságokkal kicsit nehezebb... Visszamentem abba az időszakomba, amikor a szekrényemen még jel volt. Óvodás jel. Most szintén csak a képeket nézegetem lapozás közben. De haladok, itt-ott már próbálom olvasni is az újságokat. Itt imádják a focit, sokat foglalkoznak vele, rengeteg újság ír a meccsekről. Egy meccsről három-négy oldalt is. Pontozzák a játékosokat és ahogy figyeltem, nagyon objektívan pontoznak! A TV-ben adják a forduló összes meccsét!!!! Összesen kilenc sportadót számoltam!!!!! Még ha azonos időben is vannak a meccsek, a nézőknek amolyan foci-terülj asztalkám kínálkozik. Válogathatnak, hogy melyik meccset szeretnék nézni. Vasárnap este két különböző TV adó különböző műsorában tekinthetnek meg két összefoglalót. A nagy csapatok, kihasználva a médiák nagy erejét, nyomást gyakorolnak egymásra, illetve a bírókra. A görög sportmédiák magas színvonalúak.“

 

Most eltérünk egy kicsit a sporttól. Görögország. Azon kivül, hogy elvágják az öszes pénzüket, sőt a miénket is, milyen az európai civilizáció bölcsője 2010-ben? Megérint a görög filozófia és a történelem lehelete vagy inkább mindkettő már csak piheg és csak van?

„Ami a görög történelmet, filozófiát és művészeteket illeti itt Szerreszben nem igazán találkozom velük. Voltam a helyi múzeumban, de inkább ásatások maradványait láthattam. Amire felfigyeltem az az, hogy az emberek nagyon vallásosak, rengeteg templom és kis kápolna van mindenütt. Az öltözőnket három szentkép díszíti, ilyennel eddig nem nagyon találkoztam. Igaz, Szerdahelyen az utóbbi fél évben az öltözőben volt egy feszület. A bajnokság kezdete előtt három pap jött megáldani a csapatot, így komoly szertartás részese voltam. Ez itt tényleg mindennapos és már én is megszoktam. Ami a pénzelvágást illeti... Hát annyi embert kávézókban hétköznap délelőtt még nem láttam sehol...“

 

Micsoda, te nem jártál Szerdahelyen délelőtt a MAX-ban? Nevetés. Na jó, egy kicsit derültünk... Hol laksz és milyenek a szomszédaid?

„Egy társasházban lakom, kétszobás lakásom van, a klubtól kaptam. Nagyon helyes és takaros. Igyekszem még jobban kipofozni mire a feleségem és a kicsi megérkeznek. Körülbelül 500 méterre lakom a stadiontól, hat család lakik a házban. A szomszédainkat csak látásból ismerem. Tudom, hogy él itt egy házaspár két gyermekkel és egy fiatal pár. Rajtuk kívül nem nagyon szoktam látni a többi szomszédomat. Van kisebb balkonunk, ahol a falba be van épitve egy kis grillező - lehet élvezni a kellemes estéket. Nincs miért panaszkodnom, már csak a családom hiányzik.“

 

Az öltözőben milyen a hangulat? Téged hogy fogadtak a játékosok, szakvezetők?

„Az öltözőben jó a hangulat és a játékosok jól fogadtak. Igyekszem beilleszkedni. Fontos, hogy az ember igyekezzen görögül kommunikálni, ez vonatkozik az edzésekre és a meccsekre is. Örülök, hogy a DAC-ban az idegen nyelvek kavalkádja hasznomra vált. Itt az a természetes, hogy az idegen alkalmazkodik. A szakvezetők? Az elnökkel eddig csak pár mondatot váltottam, ennek ellenére úgy érzem befogadtak. Tudom, hogy nem a két szép szememért hoztak ide, ezért igyekszem teljesiteni. Ne csak kedveljenek, hanem később meg is akarjanak tartani.“

 

Mit kedveltél meg Görögországban és mi hiányzik otthonról?

„Mit kedveltem meg... Először is a foci színvonalát. Nagyon örülök, hogy egy erős bajnokság résztvevője lehetek. A focin kívül a meleg éghajlatot, a lazaságot és azt, hogy senki nem törődik a másikkal. Imádom a tengert, a frappet, a grillezést, a feta sajtot, a görög salátát és a délutáni sziesztát... Mi hiányzik? A feleségem, a családom, az ismerősök. Otthon az otthon... Az életben mindig úgy szokott lenni, hogy valamit valamiért. Az elején nagyon rossz volt, de már közeleg a november. Tudom, hogy itt lesz a kis családom és minden sokkal jobb lesz!“

 

Katka, hogy van?

„Katika már a terhesség utolsó napjait éli át és innen a távolból én is. Már nincs a legjobban, kezdi érezni a görcsöket. Elég nehezen viseli és csodálom őt, mert ő egy nagyon erős nő. Sokszor irigylem a benne rejlő lelki erőt... Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek mellette ebben a nehéz időszakban, de amint itt lesznek, mindent kipótolok és igyekszem majd segíteni a kicsi körül! Már alig várom, hogy együtt legyünk!“

 

Vissza a focihoz. Nem kezdtél a bajnokin, a kollégád kapott elsőként lehetőséget. Ez csalódást jelentett vagy számoltál vele?

„Nem könnyű dolog úgy kispadra kerülni, hogy előtte kb. három éven keresztül első számú kapus voltam. Azonban nem törtem meg lelkileg és nem is fogok! Az igazat megvallva már a felkészülés folyamán éreztem, hogy nem fogok kezdeni. Ezt egy kapus megérzi. Nem vettem tragédiaként, inkább kihívásnak. Tehát minél rövidebb időn belül a kapuba szeretnék kerülni, és tudom, hogy sikerülni fog. Küzdeni fogok, tisztességesen, de keményen. Úgy, ahogy azt eddig tanultam. Tudom, hogy sikerülni fog. Amint azt már egyszer említettem, nem akarok bizonyítani senkinek sem, de magamnak annál inkább. Ez az erő óriási, tudom, hogy ezzel nyerni fogok. A kollégám egyébként egy jó képességű kapus, jól kijövünk, korrekt a kapus-kapcsolatunk. De te már írtál egy cikket a kapusposztról és a kapusok viszonyárol, úgyhogy már nem kell és nem fogom ezt a kapcsolatot tovább részletezni...“

 

Erős kezdésetek volt. A te szemszögedből milyenek voltak a mérkőzések? Gondolom a cserepadon is egypárszor libabőrös voltál?

„Bizony, kőkemény kezdésünk volt! PAOK idegenben! AEK idegenben! Olimpiakosz otthon! Az említett csapatok színvonalát nem kell ecsetelni és a játékosaik tudását sem. Sétálok le melegités után és hoppá, a Papa Bouba Diop meg mellettem... Nikopolidisz, Rieira, Pantelic, Mellberg. A legjobban Nikopolidiszt figyeltem. A hazai meccsünkön. Hihetetlen nyugalom, minimális kiabálás a védőkkel. A labdát a védőtől úgy kérte, hogy csendesen fütyült neki... Ilyet még nem láttam! Meccs alatt rengeteg dolgot megfigyeltem nála. Igaz, a legtöbb tapasztalatot az ember a kapuban szerzi, de ez is megfizethetetlen!

A hangulat... Hát... PAOK-on valami nem normális hangulat uralkodott, de a PAOK Görögországban a TOP. Athénban sem volt rossz az AEK ellen, csak meg kell szokni a görögtüzeket, füstöt, petárdákat és az üvegek dobálását. Itthon telt ház előtt fogadtuk a Pireuszt, 2500 néző kísérte a csapatukat. A hangulat nagyszerű volt, tényleg. De amit én odahaza Szerdahelyen éltem át, az mégis másról szól. Nekem!“

 

Hogyan tovább, milyenek a terveid és a céljaid? Rövidtávú és hosszabbtávú céljaid egyaránt?

„Rövidtávú terveim sorban: minél többet edzeni, hogy tökéletesen felkészüljek arra a momentumra, amikor lehetőséget kapok. Sok javítani valóm van, de érzem, hogy jól haladok és a kapusedzőm is így vélekedik. Szeretnék a kezdőbe kerülni és a teljesítményemmel segíteni a csapatot. Hosszú távú terveim? Az, hogy sikeres legyek a görög bajnokságban és felkeltsem nagyobb csapatok érdeklődését magam iránt. Ahogy már egyszer régebben mondtam, szeretnék válogatott lenni. Mindent meg fogok tenni azért, hogy sikerüljön! Úgy janisan mondva: még ha beledöglök is... A privát életben pedig jó férj és apa szeretnék lenni, ezzel azt hiszem mindent elmondtam.“

 

Tudom, hogy figyeled a DAC szereplését. Mit szólsz hozzá?

„Igen, figyelem a DAC-ot, minden nap. Amikor nem volt egy darabig internetem, majdnem belebetegedtem! A kezdés nem volt valami jó. Nehezen tudok véleményt mondani, mert a meccseket sajnos teljes egészükben nem látom, csak az összefoglalókat. Azt vettem észre, hogy Miki próbál arcot adni a csapatnak, ami szerintem elég jól megy, csak hiányzik valami. Nem is tudom, lehet, hogy ez a valami inkább valaki. Egy kreatív osztogató, aki adja a labdákat. Én úgy érzem, hogy Milan Djuricic óta most játszik a csapat a legtudatosabban.“

 

Kontaktusban vagy az edzőkkel, játékosokkal?

„Konkrétan Radványi Mikivel és Németh Krisztivel szoktam beszélni. Ha nem is sokat, de a legfontosabb dolgokat elmondjuk egymásnak. Szorítok nekik, hogy munkájukat segitse a kihagyhatatlan sportszerencse is. És szorítok, hogy ne kelljen már a DAC-ba külföldi edzőt hozni!“

 

Szerdahelyi szurkolók... Egy, kettő, három... Mondhatod...

„Felejthetetlenek. Sajnálom, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőlük, nem volt olyan rendezvényem, mint Leo Kweukenek, mielőtt Frankfurtba ment. De nem bánom, mert én még visszatérek egyszer... Addig is mindent köszönök, és a szívemben vannak. Ott, ahova senki sem lát, csak én tudom!“

 

Körülbelül mikor látogatsz haza - Hodosba, Taksonyba, Szerdahelyre?

„Sajnos nem tudom. A bajnokság április végével zárul, és ha már itt lesz a család, nem nagyon fogunk hazamenni. Közben csak akkor lesz esélyem hazamenni, amikor Katika szülni fog és még akkor sem biztos, hogy hazaengednek. Ha lesz rá lehetőségem, biztosan szeretnék hazamenni Taksonyba is, Szerdahelyre úgyszintén és Hodos is az életünk része volt, még ha nem is sokáig. Nagyon kedves embereket ismerhettünk meg feleségemmel a szomszédainkban, ezúton is üdvözöljük őket!“

 

Szorítunk a Katkának. És neked sok sikert, kemény és eredményes kapus munkát kivánok. Ja, és - Efcharistó poli Yannis!

„Köszönöm a beszélgetést!“

(Tibor Poór, 2010. szeptember 24.)