Radványi Miklós Nagyszombatban érezte, hogy vége lesz a kudarcsorozatnak

Szereti a kihívásokat

 

Radványi Miklós Németh Krisztiánnal, Halimivel és Harsányival örül egy gólnak (Somogyi Tibor felvétele)

Kilencedikként zárta a Corgoň Liga 2010/2011-es küzdelemsorozatának egyharmadát a DAC futballcsapata. A tizenegyedik fordulót követően Radványi Miklóst, a sárga-kékek vezetőedzőjét faggattuk.

 

Miként értékeli a csapat eddigi teljesítményét?

Nagyjából elégedett lehetek, hiszen négy vereség után fel tudtunk állni a padlóról. Tizenkét pontot szereztünk, döntetleneztünk a bajnok zsolnaiak otthonában, és hab a tortán, hogy tizennégy év után jó játékkal sikerült legyőznünk a Slovant.

 

Mi volt az oka a gyengére sikeredett rajtnak?

A tavaszi keretből mindössze a cseh Helísek maradt hírmondónak, tehát teljesen új csapatot kellett építeni. A legnagyobb gondot Novota távozása okozta, Jani amellett, hogy rendre bravúrok sorozatát mutatta be, az öltőzőben is igazi vezéregyéniségnek bizonyult. Kérésemre a klubvezetők hozzájárultak ahhoz, hogy az afrikai légiósok helyett szlovákiai futballisták alkossák a keret zömét. Viszont rendkívül rövid volt a felkészülési időszak, és menet közben érkeztek az általam kitippelt játékosok. Nyerő típusú futballisták voltak a kiszemeltjeim, akiket a vezérkarnak sikerült is szerződtetnie. Sajnos, a legtöbben nagyon rossz erőnléti állapotban érkeztek, így egy ideig eltartott, míg megfelelő fizikai állapotba kerültek. Rendkívül fontosnak tartottam, hogy tapasztalt kapus őrizze a hálónkat, ezért már júliusban felvettem a kapcsolatot az utóbbi két évet az Olimpiakosz Pireusznál töltő Paľo Kováčcsal. Elhúzódtak a tárgyalások, de aztán hozzánk igazolt.

 

Négy mérkőzés után pont nélkül állt a DAC. Nem félt, hogy menesztik?

Minden kezdet nehéz. Ha féltem volna, akkor nem mondok igent a felkérésre. Szeretem a kihívásokat, és nagy kihívásnak tartom, hogy én lehetek a DAC vezetőedzője. Az élvonalban csupán tizenkét tréner dolgozhat, és büszke vagyok arra, hogy én is köztük lehetek. Bíztam az általam kiválasztott futballistákban, és abban is, hogy sikerül jó csapatot összeraknom. Nem tagadom, az első meccsek után felmerült bennem, hogy nem csinálok-e valamit rosszul. Korábban ugyanis nem irányítottam második vagy harmadik vonalbeli csapatot, egyből a Corgoň Ligában kezdtem. Szerencsére nem inogtam meg – ebben asszisztensem, Németh Kriszti is hathatósan segített –, az is jólesett, hogy a vezetők biztattak és támogattak, hiszen egyáltalán nem játszottunk olyan rosszul, mint azt a kezdeti eredmények mutatták. Folytattuk a kemény munkát, és aztán végre elkezdtük a pontok gyűjtését.

 

Mikor érezte, hogy véget érhet a kudarcsorozat?

Nagyszombatban következett be a fordulat, amikor 1:0-s Spartak-vezetésnél Kiss Dani bravúrosan hárította a bíró által kitalált tizenegyest. Ezután védenceim olyan elszántan küzdöttek, hogy már éreztem, nem jövünk haza üres kézzel. Így is lett, a 91. percben kiegyenlítettünk. Nagyon kellett az a pont, amely lökést adott a csapatnak.

 

A nagyszombati pontrablás után beindult a gépezet…

Az eperjesiek hazai legyőzésével fellélegeztünk, azt viszont nagyon sajnálom, hogy Máriatölgyesen kikaptunk. A meccs nagy részében mi rohamoztunk, de ziccerek sorozatát puskáztuk el, például Matúš fél perc alatt kétszer is telibe találta a kapufát. Aranyosmaróton végig jobbak voltunk, de a remi is jó eredménynek számít. Hatpontos meccsen nyertünk a kassaiak ellen, ezzel elszakadtunk a kiesőzónától. Zsolnán rendkívül taktikusan és fegyelmezetten futballoztunk, a Slovannal vívott meccsen pedig védenceim nem ijedtek meg a favorittól, bebizonyították, hogy tudnak futballozni.

 

A Slovan legyőzése után a sportnapilap a forduló edzőjének választotta. A korábbi kemény kritikák után miként értékeli ezt az elismerést?

Nem tagadom, jólesik, ha dicsérik az embert, de tudom, milyen a foci. Jön két vereség, és újra a bírálatok kereszttüzébe kerülök. Ezért nem tulajdonítok ennek túl nagy jelentőséget. Van egy edzői filozófiám, ez számomra a legfontosabb. Beigazolódott, hogy jó úton járunk, csak folytatni kell a megkezdett munkát. Jó a csapatszellem, a játékosok örömmel járnak az edzésekre. Bízom benne, hogy ez így is marad.

 

Korábban Werner Lorant és Zlatko Kranjcar segítőjeként is tevékenykedett. Mennyire veszi hasznát, hogy két neves szakemberrel dolgozott együtt?

Játékosként több jó tréner keze alatt fociztam, tőlük is sokat tanultam. Loranttól és Kranjcartól is ellestem valamit, de nagyon sokat adott a hároméves Pro-licences tanfolyam is. Azonban senkit nem akarok utánozni, tartom magam saját edzői filozófiámhoz.

 

A játékosok közül kikkel a legelégedettebb?

Vannak ászaink, de nem akarok neveket mondani, hiszen a sikereket sosem az egyes játékosok, hanem mindig a csapat éri el.

 

A DAC számára nem a legjobbkor jött az Eb-selejtezők miatti szünet. Tervez valamilyen előkészületi találkozót?

Sok a sérültünk, így örültünk a szünetnek. Szombaton és vasárnap szabadot kaptak a játékosok, amúgy naponta két edzéssel készülünk a besztercebányaiak elleni bajnokira. Mivel nem akarom, hogy valaki még harcképtelenné váljon, ezért nem játszunk felkészülési meccset.

 

Hányadik helyen zárja az őszi idényt a DAC?

A hátralevő hét bajnokin legalább tíz pontot akarunk szerezni, ez szerintem a hetedik-nyolcadik helyre lesz elegendő. A zsolnai és a Slovan elleni meccsek után figyelmeztettem védenceimet, hogy két lábbal a földön kell maradniuk, mert különben baj lehet…

(SZABÓ ZOLTÁN, Új Szó, 2010. október 12.)