Exkluzív interjú a DAC edzőpárosával

Mikulás (Miki) és a keresztény (Krisztián) - 2. rész

 

Radványi Miklós

Az egyik cikkben, amelyet erről a meccsről írtam, próbáltam elképzelni, hogy mire gondolhattál, amikor a meccs után odamentetek a nézőkhöz... Szóval, mi járt a fejedben?

Miki: „Sok minden... Van egy mondás. Senki sem próféta a maga hazájában. Bár nem érzem magam se királynak, se prófétának, de otthon - most mondjam idézőjelben - elismerték a munkámat. Ha ez máshol történik, azt mondom, hogy az egy normális dolog, hisz azért vittek oda, mert értékelték a munkámat. De, ahogy mondtam, otthon senki sem próféta. Bizonyos szinten ez egy szatiszfakció volt számomra. És nagyon kellemes érzés...”

Krisztián: „Skandálták a Miki nevét és... (nevetés). Jól beletrafáltál a cikkedben - negyedik szemed is van (ezt otthon rögvest lekontrolláltam - Kriszti nincs, csak kettő... a szerző megj.). Miki intett és szólt is, hogy menjek én is...”

Miki: „Ezt már sok helyen mondtam, ez nem csak az én érdemem. Mi ketten és a Jano Veselý vagyunk a „csapat”. Mi nem rendelkezünk majdnem tíztagú csapattal, mint például Zsolnán. Mindenki hozzáteszi a maga adnivalóját. Azért is szóltam Krisztinek.”

Krisztián: „Tetszik, ha valaki szerény marad, mikor jönnek ilyen kis sikerek. Játékosként az önfeledt öröm rendben van, tudod, amikor kidobom a mezt, becsúszok, ordítok kettőt-hármat, de edzőként már benned van egy kézifék. Ezekben a szituációkban eszedbe jut, hogy mennyi munka van egy ilyen öröm mögött. Nem tudsz annyira elszállni, mert vár a következő ellenfél. Ez a gyönyörű és a szép a fociban, hogy minden héten bizonyítani kell. Sikerek egyik nap vannak, másik nap nincsenek, jönnek az új hősök. Viszont jó visszaolvasni ezeket a dolgokat más szemszögéből nézve. Akinek van rálátása, hogy például ennél a meccsnél azért tényleg meg lehet egy kicsit állni...”

Miki: „Azt akartam mondani, hogy amikor mentünk a „B-középhez”, az jutott az eszembe, mi lesz ha a Máriatölgyes ellen kikapunk... (nevetés) A meccsek után a feleségem sokszor azt mondja nekem mikor látja, hogy nem tudok pihenni-kikapcsolni: „Te nem vagy normális!“ Szombaton, meccs után hazamegyek és egész éjjel nem tudok aludni. Inkább megnézem a meccsünket, feljegyzem a hibáinkat, fontos észrevételeket. Egy kicsit alszom, reggelizek, megiszom a kávét és utána megnézem a következő ellenfél meccsét. Hétvégén addig nem tudok pihenni, addig nincs nyugtom, amíg egyszer meg nem nézem őket a neten. Ugyanúgy leírom az észrevételeimet és csak ezután tudok valamilyen szinten lenyugodni. Egyszerűen ez már nem olyan, mint amikor játékos voltam. Ez már tiszta más világ...”

 

Lezártuk a Nagyszombatot és jött az Eperjes. Az előzmények miatt egy nagyon nehéz meccsre volt kilátás.

Miki: „Az igaz, de végül nem lett, illetve nem volt nehéz. És most, kis idő elteltével is azt mondom, hogy nem volt nehéz meccs. De. Filo megbetegedett. Konečný a meccs előtt nem tudott leszállni a buszról, mondva, hogy nem tud menni. Azt hittük hülyéskedik, sokszor azt teszi... De most nem hülyéskedett - egy ideg csípődött be neki. Ha komplett csapattal állunk ki és tudunk frissíteni, akkor szerintem nyerünk. Az első félidőben, nem akarok nagyszájú lenni, de majdnem hogy iskoláztuk az Eperjest, csak nem rúgtuk be a helyzeteket... Nem szoktam a srácoknak visszajátszani a szituációkat, de ez után a meccs után megmutattam nekik a rengeteg helyzetünket. Rengeteg beadás volt az első félidőben és mindegyikről lemaradtunk... Ezt a meccset a játékunk alapján hozni kellett volna. Hiányzott egy jó csere, mert a Lukáš öt hét után lépett a pályára és bár az első félidőben fantasztikus volt, hatvanöt perc után elfáradt. Öt hétig nem edzett rendesen, úgyhogy ez érthető dolog. Hiányzott az a plusz, amit cserével tudtunk volna hozni. Talán nem Halimit kellett volna betennem. Boyát tettem jobbhátvédnek és ezzel elment két formáció - a védelem és a középpálya.”

Kriszti: „Az első félidőben domináltunk, ezért keserű a szánk íze. Mert ha kikapunk egy tényleg jobban játszó Eperjestől, akkor talán… - de így? Nekünk volt olyan tíz beadásunk, amilyen náluk egy volt. Rendre kihasználatlan maradt az összes beadásunk, mert hiányzik a „gyilkos ösztön” a csatárainkból.”

Miki: „Elmondom, még mi hiányzik a csatárainkból. Egyik sem gólvágó-gólzsák. Mind jó csatár, de egy se az a tipikus: Azért vagyok ott, hogy gólt rúgjak! Azt nem lehet megtanulni. Ezzel születni kell. Zoli egy nagyon jó kontracsatár, de nem lesz belőle soha befejező csatár. Filo lehetett volna, de ott valamivel elkéstek. Matůš se az a típus...”

 

Máriatölgyes.

Krisztián: „Nagyon akartunk győzni. Olyan szituációba kerültünk, amilyenben még nem voltunk – egyértelmű esélyes. Egyértelműen védekezni érkeztek, fiatal gárdával. Pech, nem kedvezett nekünk az időjárás sem. Nem szeretek kifogásokat keresni, de ez tény. A mi kombinatív játékunknak nem igen felelt meg ilyen rossz talaj. Az elején még úgy-ahogy lehetett rajta játszani, de a huszadik perctől már szét volt túrva... Ha nem lehet kombinálni, ezeket a fiatal védőket meg lehet verni magas labdákkal úgy, ahogy történt velük Nagyszombat ellen. De erre nekünk nincs olyan csatárunk, mint például a szenyicei Smetana. Beszélgettünk róla, hogy az Assi (Abena) is bekerült. Tényleg azt vártuk, hogy ő ezeket az erő párbajokat majd nyeri...”

Miki: „Egész héten úgy edzett, hogy négyen nem tudták tőle elvenni a labdát. Az összes játékos azt kérdezte tőlem, hogy: Edző, ő miért nem játszik? Hihetetlen dolgokat csinált az edzésen. Feltettem és láttad magad, hogy milyen volt a teljesítménye...”

Krisztián: „Vártuk, hogy ő megoldja - amikor nem tudsz kombinációba menni, tíz emberen keresztül, akkor próbálod átrúgni felettük a labdát - hogy ő megszerzi ezeket a labdákat. Ezt csinálta egész héten és ezt vártuk tőle a meccsen, sajnos... Szóval ahhoz, hogy nyerjünk, hiányzott még egy kicsi harciasság, agresszivitás is. Játékosságban nem voltunk egy súlycsoportban. Ezen kell javítanunk, hogy megtanuljuk hozni ezeket a meccseket is.”

Miki: „Nekem a mai napig van egy olyan belső érzésem, hogy valakit már nagyon zavart, hogy mennyi pontunk van. Nem tudom elképzelni mi lett volna, ha nyerünk és ötödikek vagyunk. És a Slovan négy hónapig mögöttünk van. Ellenünk négy tizenegyest rúgtak, melyből három szinte nevetséges volt. Ezen a meccsen volt három olyan szituáció, melyet simán be lehetett volna fújni. Gašparík, Ďurica, Filo. Ráadásul volt egy tiszta kezezés a tizenhatosban. Meccs után össze is vesztem a bíróval ez végett, elolvasta, hogy mit nyilatkoztam. Megkérdezte tőlem: Gondolod, hogy én Szerdahely ellen vagyok? Na, mindegy, nekem olyan érzésem volt, hogy nem volt minden kóser...”

 

A tizenegyeseket nem néztem vissza, de ami ordító volt, ahogy elnézte a kapus időhúzásait és azt, amikor talán négyszer is elrúgták a lefújás illetve a szabálytalanság után a labdát. Minimum öt sárga lap...

Miki: „Na, mindegy... Ezen a meccsen hiányzott egy plusz. És ez a plusz az lett volna, ha a bíró lefújja azt, amit kell. És nem egy esetben.”

 

Ezek voltak a meccsek. Kriszti, te hátvéd voltál, kezded a kapusokkal és a hátvédekkel. Miki, mint csatár, tiéd a középpálya és a csatársor.

Németh Krisztián

Krisztián: „Mint tudjuk, a kollektív sportoknál mindig a kapusnál kezdik a csapat összeállítását. A hálóőrnek óriási a felelőssége. A bajnokság előtt a csapat erőssége, Novota Jani elment. Tudtuk, hogy a kapusposzt megoldása kulcskérdés. Nem volt sok időnk a felkészülésre. Nahodil az előkészületi mérkőzéseken jó teljesítményt nyújtott, bíztunk benne, de ennek ellenére természetesen folytattuk a keresést. Az első mérkőzésen, Besztercén, mondhatnám, hogy egy standard liga teljesítményt nyújtott. A következő mérkőzésen, Nyitra ellen, hibát követett el és ezt sajnos egy olyan kaliberű játékos, mint Rák Robi ki is használta. Mindenképpen lépni kellett. Felmerült a Kiss Dani neve. Örülünk, hogy itt van, szeret itt Szerdahelyen, ligás tapasztalatai vannak. Ismerjük az előnyeit, hátrányait. Jelentős momentum volt Nagyszombatban, ahol a feltámadásunk legfontosabb pillanatában tizenegyest hárított, úgyhogy ezt sosem fogjuk elfelejteni - semmiképpen. Számíthatunk vele jóban-rosszban. De ahhoz, hogy feljebb lépjünk a táblázatban - bár belül szerények vagyunk azért ambícióink vannak, ugyanúgy önbizalmunk - meg kellett próbálnunk egy tapasztaltabb kapust szerezni. Kováčot ismerjük a máriatölgyesi éveiből. A rimaszombati Braňo Mráz, akivel játszottam, személyes barátja és kapcsolatban volt vele a görögországi évek idején. Tehát mi informálva voltunk a jó preferenciáiról. Érdekes volt, hogy sokan nem tudták kiről van szó, ki érkezik ide... És vegül egy csodás történet lett belőle. Kováč szinte a liga fölé nőtt, olyan magabiztosan, nagy önbizalommal és nyugodtan védte a meccseket. A sok csillagos egyes meccs mellett csak párat védett egyesre... Tudni kell, hogy olyan rúgótechnikája van, hogy ő egy libero posztot is betölt a csapatban. És amilyen labdákat ad - bevágja keresztbe, egyérintősre - tényleg kevés középhátvéd rendelkezik ilyen rúgótechnikával. A bajnokság nagy egyénisége, és mindenképpen az öltöző egyénisége is.”

 

Védelem.

Krisztián: „A szezont kezdtük Marcinnal, akinek volt egy időszaka, amikor Pinte Atival tényleg jól játszott, bejött neki a beállós poszt. Volt mögötte egy kitűnő libero. Ebben a szezonban megsérült, utána kapott lehetőséget, viszont nem hálálta meg a bizalmat és kikerült a csapatból. Sőt a hozzáállásával elbúcsúzott a csapattól. Mindenképpen neki saját magával kellene leülni...”

Miki: „Leülni és a tükörbe beszélni.”

Krisztián: „Próbáltunk rá pozitívan hatni, de... Na, mindegy. Azért mondom, hogy mindegy, mert sikerült leszerződtetnünk két középhátvédet. Akik felett úgyanúgy óriási kérdőjelek voltak, mert Struhár Nyiregyházával kiesett, Hrabáč Csehországból jött. Az edzéseken hála Istennek láttuk, hogy alapvetően nagyon jó hozzáállású játékosok és óriási esélynek vették azt, hogy az első ligában játszhatnak. Probléma a védelem szervezettségével volt. Kinek kit kell biztositani. Amikor Struhár játszott Marcinnal, nem működött az egész, de hála Istennek a Struhár-Hrabáč már ideális páros. Az első mérkőzés után rengeteget tanultuk a pozíciós harcokat. Most, összegezve, ez a duó gólokat szerzett és a védelem közepe velük stabil lett.”

 

Obert.

Krisztián: „Gyors, nagyon élvezi a játékot, jól passzoló technikás játékos, hátvéd létére. Kombinatív játékos, kitünően együttműködött Helísekkel. Kisebb egészségügyi problémái voltak, vannak. Ezt mindenképpen meg kell oldani. Néha-néha kicsit túl impulzív, persze ezt inkább az edzéseken látom. A meccseken fegyelmezett. Hm... Nem tudom néha nincs-e túlmotiválva és ebből is fakad az, hogy a meccs végén kicsit görcsös. Talán kétszer le is kellett jönnie a pályáról ez végett.”

Miki: „Egyébként, amit ő lefut egy meccsen... Ha lenne statisztikai felmérésünk, azt hiszem hihetetlen számok jönnének ki Obertnek. Szerintem Kapko óta nem volt ilyen jobbhátvéd Szerdahelyen. Ahogy felviszi a labdát, és ahogy beadja.”

 

Konečný.

Krisztián: „Óriási tehetség és kitűnő bal lába van. Kicsi hendikep, hogy több komoly sérülése is volt. Ezekből fokozatosan felépülni eltart egy ideig. Oda kell figyelni miként adagoljuk neki a megterhelést. Akik ismerik Ligetfaluról, azt mondják róla, hogy ilyen jól nem edzett, ahogy most edz. Ilyen hozzáállással. Látszik, hogy ő is manapság „zabálja a focit”. Néha hajlamos egy kicsit kihagyni. Egy kicsit könnyíteni. Hajlamos a meccs közben is nem kilépni a játékosra, amikor kell, de aztán felrázza magát. Jól passzol. Ami fontos, az egész védelem jól passzol, így fel tudjuk építeni a támadásainkat. A védelem jól járatja a labdát és a standard szituációknál nagyon fontos az a tény, hogy jól fejelő játékosokról van szó.”

 

Nem tudom kihez tartozik jobban a következő játékos. Ďurica.

Miki: „Ő egy olyan típusú játékos, akit minden pozícióban tudok használni. Hm... Eperjesen is balhátvéd volt és pechjére egyetlen hibát vétett, amiből gól lett. De a gólnál nemcsak ő hibázott. Elsőnek Gašparík, másodiknak Ďurica, harmadiknak Boya, negyediknek Struhár és ötödiknek a kapus. Viszont mindenkibe az maradt, hogy ez a Ďurica hibája volt, mert mellette ment a center. Pedig ő maximálisan ment párharcba, bele is ért a centerbe. Talán ha nem ér bele - nem gól... Egyébként, Ďuricát öröm edzeni, be tudom őt tenni jobb és balhátvédnek, jobb és bal halfnak, középső középpályásnak és csatárnak is. Szerintem a bajnokságban az egyik legjobb lövése van. Nagyon becsületes gyerek, aki tudja honnan jött. Ilyen játékost becsülök, aki nincs megsértődve, ha leültetem a cserepadra, és ha felteszem, akkor a maximumot akarja nyújtani. Ez nagyon fontos dolog és a csapatba kellenek ilyen játékosok. Tudom, mindenki azt mondja nekem, akivel találkozom, hogy mit akarsz a Ďuricával? Szerdahelyi gyerek és az a baj, hogy... Fölöttem a tribünön Harsányira már a huszadik percben kiabálták, hogy: „B...g, cseréld már le!” És most az utolsó meccsen abszolút kijött, hogy mennyire hiányzott az agresszivitása és a gyorsasága. Rózsahegy ellen Filo egész meccsen „nem volt a pályán” és az emberek azt kiabálták, hogy vedd le a Harsányit. Aki hajtott, ment, mint az állat és utána gólt is rúgott... Én ezt most azért mondtam, mert Ďurica is szerdahelyi, Harsányi is innen való és ezeket a srácokat mintha előnyben részesítenénk a kritizálásban.”

 

A Ďuricával kapcsolatosan. Amikor Marián Zeman fiatal volt, rengeteg sárga lapot kapott, de nem nagy szabálytalanságok miatt. Pechje volt, mert túl látványosan csinálta. A Pali meg szerintem pechjére, látványos hibákat csinál.

Miki: „Igen és ráadásul, ha hibát csinál, abból gólt kapunk. Szóval, itt mindig arról beszélünk, hogy akarunk saját nevelésű játékosokat, és amikor odakerülnek, puff, mindjárt elsőként őket kritizáljuk.”

 

Jó, ez igaz. Németh Zsolti is, amikor Kranjčar alatt kezdett játszani, már a meccs előtt tápé volt. De, akkor még jól játszott...Térjünk Helísekre.

Miki: „Azt hiszem, hogy az élete formáját hozta. Számunkra egy nagyon fontos játékos. A csapat egyik húzóembere volt, végre rúgott már gólt is. Mondtam neki, hecceltem, nem fogom megélni, hogy Szerdahelyen gólt rúg. Ő hozzátett még három gólpasszt. És minden meccsen a maximumot hozta. Párszor cukkoltam: „Hívott engem a Bílek, válogatottba akar...” (nevetés) Szerintem a bajnokság egyik legjobb jobb halfja.”

 

Boya.

Miki: „Amikor nyáron átvettem a csapatot, azt mondtam, hogy a kameruniak közül őt a csapatban szeretném látni. Becsületes mind emberileg, mind játékosként, és közülük a legjobb volt, persze Leót leszámítva. Eddig is jól játszott, de az őszi szezonban Hílekkel nagyon jól kiegészítették egymást, rengeteg labdát összeszedtek. Neki is ez volt a legjobb féléve. Ez adódhat abból is, hogy mellette olyan játékosok játszottak, akik taktikailag magas szinten voltak. Ő ezt a szintet tartani tudta velük. Fontos ember, most is lehetett látni, amikor visszatettem balhátvédnek, a középpálya nélküle már nem dolgozott olyan jól. A máriatölgyesi meccsen a legnagyobb gond nem az volt, hogy nem tudtunk gólt rúgni. A legnagyobb gond az volt, hogy nem játszott Hrabáč. Konečný bement középre, és amíg az eredeti posztján alkalmazkodni kellett a két középhátvédhez, most mindig három-négy méterre volt Struhár mögött. Ezzel mi nagyon szét voltunk húzva-húzódva. Ez miatt se tudtunk annyira agresszívan játszani a középpályán. De, vissza a Boyához. Egy univerzális játékos, sok poszton felhasználtam már, sőt, ha nem tudta volna Struhár vállalni az utolsó meccset, ő lett volna a helyén. Csapaton belül is kedvelt. És ami fontos, alázatos játékos.”

 

Hílek - captain.

Miki: „Sokan azt hiszik, hogy a kedvencem-védencem. Én erre azt mondom, hogy köré lett kialakítva a csapat. Az öltözőben nagy szava van. Két ember, ő meg Kováč, ha megszólal, a többi mindjárt tudja, hogy hol a helye. A feketemunkát fantasztikusan végzi el. A lepattanókat összeszedi, jó labdákat tud adni. Egy igazi nyerő típus, aki nem tud veszíteni. Edzésen sem, nemcsak meccsen. Szinte meghal a pályán. Ő volt az első ember, akit ide akartam hozni és ő hozta a formáját. Pozitívum, hogy nyárig biztos marad. És maradni is akar. Ami engem nagy örömmel tölt el, Hílek azt mondta, hogy az utolsó öt évben nem volt ilyen kedve a focihoz, mint most. Örül az edzéseknek, meccseknek, szóval őt ez az egész légkör elvarázsolta.”

Krisztián: „És közben azelőtt cseh ligát játszott.”

Miki: „És ő játszott is, nemcsak ott volt... Nem tűnik ki annyira, hogy fúha mekkora sztár, de egy igazi és fontos csapatember.”

 

Halimi.

Miki: „Fantasztikus esze van a focihoz, fantasztikus látása van. Óvatosan kell vele bánni. Nagyszombat ellen, kinti meccsen, felment az utolsó huszonöt-harminc percre és tudott a csapatnak egy plusz löketet adni. Neki már ezek a kilencven percek nem nagyon valók, harmincöt évesen. De, nagy foci intelligenciája van és mondom, ő az a kellő kreativitás és plusz, amit be tudsz dobni az utolsó negyed-, félórára.”

 

Kár, hogy a máriatölgyesi kinti meccsen nem fordítottunk. Mert ezen a meccsen, a második félidő első húsz percében kitűnő teljesítményt nyújtott. Emlékszel rá?

Miki: „Hogyne.”

 

Én ilyet jégkorongnál láttam, amikor a cseh-német VB meccsen élőben láttam mit csinál a Jágr. Felemelt hokibottal irányította és utasította a játékosokat, hova adják a korongot és milyen pozícióba menjenek. Halimi kézzel irányított és szerintem fantasztikusan. Sajnos, húsz percnél tovább nem bírta. Ha bírta volna, akkor annak ellenére, hogy elpuskáztuk azt, amit szinte lehetetlen elpuskázni, szerintem megnyertük volna a meccset. Szerintem ez volt Halimi legjobb húsz perce a DAC–ban.

Miki: „A legnagyobb problémája: A szezon elején mondtam neki, hogy jöjjön vissza a felkészülésre. Máriatölgyes előtt jött vissza, úgyhogy érthető, hogy nem bírta. De a végén már szusszal is ott volt olyan meccseken, mint a Slovan elleni, és végiggürizte a nagyszombati meccset is. De mondom, az edzőprogramját ahhoz kell alakítani, hogy már harmincöt éves. Nem edzhet annyit, mint egy húszéves. Ennek ellenére a csapat számára még mindig egy fontos ember.”

 

Lénárth Tomi.

Miki: „A fiatalok közül ő az, aki alázatos és toppon van, szóval már ligás játékos. Én csodálkoztam is, hogy miért nem vitte el őt Nemečkay Peťo a huszonegyessel. Simán beférne. Már az első meccseken, amikor Hílek mellett játszott, akkor bebizonyította, hogy van neki a ligára. Lehet rá később Szerdahelyen építeni. A fejlődéséhez nagyon fontos volt, hogy idejött olyan játékos, mint Hílek, aki mellett nagyon sokat tud tanulni, és aki tudja őt irányítani. Tomi intelligens játékos, aki felnéz az idősebbekre, aki meghallgatja amit mondanak. Ez fontos dolog. Ez például nincs meg más fiatal játékosokban.”

Krisztián: „Visszatérnék még én is Németh Zsoltihoz.”

Miki: „Hmm... Zsolti. Annak idején feljött a nagy csapatba, mint egy dinamikus és gyors játékos. Közben sok gól rajta keresztül ment. Belőle pont az hiányzik, ami a Tomiban megvan.”

(Poór Tibor, 2010. december 16.)

 

FOTÓ: Lelkes Ernő

NYELVI KORREKTÚRA: Menyhart Erzsébet

 

Mikulás (Miki) és a keresztény (Krisztián) - 1. rész »»»

 

Mikulás (Miki) és a keresztény (Krisztián) - 3. rész »»»