Exkluzív interjú a DAC edzőpárosával

Mikulás (Miki) és a keresztény (Krisztián) - 3. rész

 

Mielőtt rátérnénk Gašparíkra, én ezt úgy is meg akartam később kérdezni, de most van rá alkalom. Kriszti, te a B-csapat edzője is vagy. Mi van a srácokkal? Gondolok itt főleg az előző U19-esekre.

Krisztián: „Ami pozitívum, hogy játékban vannak. Ezek a srácok, a B-csapat, hm… - tudni kell, mi zajlott itt két évig. Milyen állapotban voltak júniusban. Hatan voltak, sztrájkoltak, Zsaki volt a kapuban az edzéseken... Egy héttel a bajnokság előtt kezdett összeállni a gárda és sikerült a vezetőkkel, Ollári Attilával és a csapatkapitány Lelkes Ádámmal stabilizálni a helyzetet. Valahogy nekem ez a szívügyem, valahol kötelesség, vagy küldetésünk is, hogy ezeket a srácokat készítsük fel a ligára. A csapat globálisan hullámzó teljesítményt nyújtott. Volt pár jó meccs, például Máriatölgyes B ellen, akik ugyanolyan súlycsoport. Ami pozitív, Lénárth Tomi, Németh Zsolti, tavaly nem is játszottak meccseket. Garger mellőzte őket, itt meg most játékban voltak, le tudtuk szűrni a hibáikat. Mindenképpen jó arra ez a program, hogy megmutatkozzanak azok a hibák, amik nem jöttek ki azon a pár liga meccsen, például Zsoltin is. Látni, hogy a felnőtt focira még hiányosságai vannak, erre a gyorsaságra még nem nőtt fel.”

Miki: „Nem a fizikai gyorsaságra gondolunk, hanem a gondolkodási gyorsaságra.”

Krisztián: „Kapott az Istentől nagyon gyors lábakat és azt, hogy bal lábas, ami óriási előny, mert a klasszikus balhátvéd manapság nagyon ritka. Úgy keresik, mint a fehér hollót. Egyszerűen a Zsoltinak fel kell dolgoznia azt, hogy szinte nem is tudja hogyan, de ligás játékos lett. Talán túl gyorsan zajlottak körülötte a dolgok. Rengeteget beszél vele Miki is, én meg főleg. Egyszerűen ő hajlamos feladni. Egyelőre nincs kudarcokat megoldó képessége. Ez az a fél év, mely az egész életéről dönthet. És sorsdöntő lehet, ami a labdarúgó karrierjét illeti. Mert sokáig nem lehet valaki csak tehetség. Téli felkészülés, még egy fél szezon és eldől.”

 

Igen, úgy, ahogy a többi U19-es játékosnál is, most fog eldőlni, hogy falu vagy...

Krisztián: „Igen. Visszatérve Németh Zsoltihoz, ő sokkal több lehetőséget kap, mint a többi társa. Többet nyújt neki a klub is. Szezon előtt úgy gondoltuk, hogy talán ő is megoldás lehet a balhátvéd posztra, de úgy kifocizta magát, hogy manapság néha azon gondolkozom, hogy megoldás-e a B-csapatba. És ebben a korban kell választ találni a kérdésre, hogy mit akar az ember csinálni, mert lehet mást is. De ezt minél előbb el kell dönteni. Csonka Árpi. Amikor az U19-esben játszott, kint voltam pár meccsen, láttam, hogy ott gond nélkül átment két-három emberen is. Itt már nem tud. De, az mellett látni rajta, hogy az edzéseken felszívja magát, meg tudja tartani még Struhár és Hrabáč mellett is a labdát és van több pozitív pillanata. Amúgy, ezek a gyerekek, illetve a teljesítményük nagyon hullámzó. Ott vannak nap, mint nap, konfrontálódnak, de keveset tanulnak, főleg Zsolti. Látom hogyan figyeli a szituációkat, illetve hogyan nem figyeli. Jobban kell élni a játékkal, jobban el kell kapni a játék ritmusát. Az edzéseken is. Van egy fél éve, ha nem, ahogy mondtad, falu... Jó, vannak persze pozitív dolgok is. Az utolsó hét fordulóban egyszer kaptak ki. Látom, valami már kezd alakulni, de mindenesetre ez még kevés.“

Miki: „Ami nem az ő hibájuk, hiányzik a folyamatosság. Ahogy jönnek fel. Van pár tizennyolc-tizenkilenc éves fiatal, aki nem tud passzolni, nem tud labdát levenni, nem tud fejelni... Azt akarják, hogy jöjjenek fel hozzánk, de az alapvető dolgokat nem tudják megcsinálni. Az edzéseimnek a minősége ezzel romlik. Hatalmas hiányosságok vannak alap dolgokban, a gondolkodásról nem is akarok beszélni. Főleg azon kellene elgondolkodni az ifjúsági edzőknek, hogy... Szóval, amire törekednek most a Szlovák serdülő ligával - lezárni. Hogy ne az eredmény legyen a fontos, hanem az, hogy megtanítsuk őket azokra a dolgokra, amit nem a felnőtt bajnokságban kell megtanítani...“

 

Az, ami külföldön van, hogy a szülők nem állnak a korlát mögött az miatt, hogy kilencven percen át visítsanak és ordibáljanak, hogy minden áron győzzön a csapat, melyben a fiaik játszanak? Tehát azzal törődni, hogy miként fejlődik a gyerek?

Miki: „Így van! Pontosan! Azon kell elgondolkodni, de ez általános a többi klubra is, hogy ezek a tizenöt, tizenhat, tizenhét, tizennyolcas korosztályok mit kapnak. Ne az legyen a fontos, hogy nyernek egy-nullára egy tizenegyes góllal. Az alapvető dolgokat kell megtanítani - cselezést, passzolást jobbal, ballal. Ha feljönnek hozzánk, erőnlétileg nincsenek ott, de ez a mi dolgunk, hogy idővel felfejlődjenek. De ne mi tanítsuk az alapvető dolgokat. Timing a felugrásnál, labdát hogyan adom le, beadások... Példát mondok. Negyedik ligás csapatban, Krisztinél, balhátvéd volt a Németh Zsolti, bal half meg a Csonka. És a meccseket sokszor ott vesztették el. Az helyett, hogy mellettük az ellenfél játékosai a huszadik percben úgymond „tüdőgyulladást“ kaptak volna. Ez két olyan játékos, aki az első ligás csapattal készül fel. Egy centert nem adnak be. Odahívtam magamhoz őket és megkérdeztem: „Ti hol akartok focizni? Ez negyedik liga, nem az első...?!” Engem a Pecze annak idején úgy kivágott volna, mint annak a rendje. Persze örülök, hogy ott vannak, de ők fejben nincsenek ott. És néha nem is akarnak ott lenni.“

 

Ennek a dolognak azért több nézőpontja van. Az, hogy hol vannak „fejben“, szerintem is kulcsfontosságú, mert az átmenetnél a legfontosabb momentum, miként emészti meg fejben ezeket a dolgokat egy tinédzser. Tudom, hogy ez egyben anyagi kérdés is, de szerintem van olyan fontos, hogy nem szabad az anyagi háttere miatt elhanyagolni, ha komolyan gondoljuk a fiatalokkal. Szóval, szerintem szükséges, hogy a Corgoň liga csapataiban legyen olyan szakértő - nevezzük pedagógus-pszichológusnak - akinek az a feladata, hogy az átmenetet a srácok átvészeljék mentálisan is. De ez nem lehet csak egy pro-forma funkció. Ez a dolog alul van dimenzálva az összes klubban és általában nagyon lebecsüljük.

Miki: „Egyetértek veled, ez a szitu.“

Krisztián: „ A B-csapatoknak mindenhol olyan mostohagyerek szerepe van. Figyelem máshol is, és ott se ideális. Igen, ha a nagyvilágot figyeljük, a komoly csapatoknál ez működik. A Bayern akármikor benyúl a fakóba és felhoz egy játékost. Hosszútávon, ha megerősödünk, meglehet ezt csinálni. Hogy még effektívebb legyen és ilyen dolgokra is figyeljünk. De te is tudod, hogy mi még nagyon az út elején járunk.

Miki: „Visszatérek a Bayernhoz. Persze, nem hasonlíthatjuk magunkat az ő akadémiáihoz. Van sok olyan dolog, mely nem a gyerekek hibája. Hm.. Én amondó vagyok - a játékosoknak nem kell hazudni. A szemükbe kell mondani azt, amit gondolok. Tizenöt éves korában sokuknak azt kellett volna mondani – Kisfiam, te válassz valami más sportágat, mert focista soha nem lesz belőled. De ez nem így működik. Azért, mert örülünk, hogy van tizenhárom játékos a keretben. A gyerek végigmegy a szamárlétrán, bekerül a serdülő ligába, mert ott is csak annyian vannak, és még mindig nincs megfelelő szűrő. Mondom, nagy hiányosságok vannak, melyeket nem tudsz kiküszöbölni. Lénárth Tomi, amikor a serdülőknek voltam az edzője, nálam már játszott. Tizenhat évesen a tizenkilenc évesek között. Mert már láttam rajta, hogy igen, ez focista. Összegezve, zárt ligát kell csinálni.“

 

Ezt aláírom. Ahhoz, hogy később tudjon játszani a pontokért, meg kell egy fiatalnak tanulnia a foci alapjait. De így, hogy stressz alatt tartják őket az eredmény miatt, nem nagyon fog sikerülni. A tudatalattijukban benne kell lennie annak, hogy megtanulták a focit, megértették a focit, élvezni tudják a focit. Kell, hogy a foci alapjait egy ilyen semmihez nem vezető kontraproduktív stresszelés nélkül tanulják meg.

Miki: „Igen. Sok helyen a bajnoki címért játszanak, de nem esik ki senki. Ezt nálunk is meg akarják oldani az UTM-el. Játszani a bajnoki címért és ne az legyen, hogy ezek azért estek ki, mert... Koncepciót kell kialakítani. Ahogy Kriszti mondja, most a sportgimnáziumban nagyon sok gyerek van, közülük lehet kiszúrni tehetségeket. Azt nem szégyen megmondani egy tizenöt éves gyereknek, hogy: „Fiam látom, akarsz focizni, de erre a szintre soha nem jutsz el.” Ezt komolyabb helyeken így csinálják. Ausztriában is. Tizenöt éves koráig a gyerek játsszon, és utána kiütközik az, hogy a „millióból” lesz egy igazi játékos. Nem jó, ha a gyerekekben hamis illúziókat keltünk. Ez nálunk is van. Mindenki azt mondta, hozzuk fel a nagy csapatba őket. Ezt átéltem Lorant alatt és Garger alatt is. Idejöttek és úgymond az edzéseken nem hogy a labdát, hanem a játékos lábát sem tudták eltalálni.“

 

Rendben, de ennek a dolognak is volt egy másik oldala és talán ezért is nyilvánították a nézők ezt a véleményüket. Az, hogy a külföldi játékosokból voltak itt olyan volumenű „spílerek”, akik szintén nem ütötték meg a liga színvonalát, sőt...

Miki: „Pontosan, így van...”

Krisztián: „Egyértelmű. Szégyen volt, hogy itt voltak.”

Miki: „Így van, szégyen volt. Ezt aláírom.”

 

Rendben. Egy kicsit „eleveztünk”, de szerintem hasznos vizeken voltunk... A gyerekektől ugrunk egyet egy gyerekarcú felnőtt ligás játékoshoz. És nem akármilyenhez. Gašparík.

Miki: „Azt hiszem, hogy az élete formáját hozta az őszi idényben. Mondtam már, és ezt még megismétlem neki, hogy ma az egész Szlovákia üldözi, mindenki meg akarja venni. Technikailag fantasztikusan képzett játékos. Még mielőtt a gólokat rúgta, már az edzésen észrevettük, hogy a jobb lába majdnem jobb, mint a bal. Amikor az edzésen gyakoroltuk a lövéseket, olyan fantasztikus gólokat rúgott jobbal, hogy na! És ezt bebizonyította a Slovan és a Nagyszombat ellen is. Úgyhogy, megjegyzem, ő kétlábas focista. Ha valamivel agresszívabban menne bele a párharcokba, akkor lehet, hogy nem Szerdahelyen van és ma válogatott. Számomra meglepetés volt, hogy ilyen meccsre, mint a Bosnyákok ellen, nem nevezték be. Miért nem, mikor mindenki tudja, hogy a liga legjobb formájában lévő játékosa. Ma válogatott szinten van. De. Kapott tőlem olyan dolgot, amit kiváncsi vagyok, hogy máshol megkap-e. Védekezésbe vissza járt, de ott is hiányzott az agresszivitása. Voltak olyan szituációk, amikor bele kellett menni a párharcokba és ő nem ment úgy bele, ahogy kellett volna. Én toleráltam neki, mert tudtam, hogy ha nem megy bele vagy elveszti a párharcot, két perc múlva csinál olyan akciót, amivel ezt az egészet feledteti. Szóval „szabad kezet” kapott. A jobb felünkön mind a két játékos tandemben játszott. A bal félen ezt nem akartam. Ott azt akartam, hogy Konečný biztosítson, mert Gašparík az offenzívát megoldja maga. Ha olyan csapatba kerül, ahol a bal bekk offenzív lesz és ezzel neki is védekezni kell, akkor gondjai lehetnek. Pszichikailag erős játékos, de nem tudom őt elképzelni a cserepadon... Én örülök, hogy fél évig itt volt, bárcsak itt lehetne még fél évig, de ez már nem rajtunk múlik, ő a Teplice játékosa. Hogy mi lesz vele, nem tudom, de itt Szerdahelyen megmutatta, hogy kell kinézni egy ligás játékosnak. A nézők kedvence lett és szórakoztatta őket. Olyan dolgokat csinált itt, amilyeneket rég nem láttunk.”

 

Három csatár.

Miki: „Filo. Rúgott két gólt, ami hat pontot jelentett. Benne hatalmas potenciál van, amit sajnos nem tud magából kiadni. Mi az oka? Volt két meccs, amit eldöntött, elég jónak mutatkozott, de a többi meccsen átlagos volt. Sőt, sokszor átlagon aluli. Szerintem a legnagyobb problémája a kondícióval van. Mi próbáltunk segíteni, de ezt legfőképp magának kell megoldania. Az kevés, hogy mi elmegyünk futni.

Matůš. Már sokat beszéltünk róla. Vannak ilyen csatárok is. Becsületes csatár, aki erőnlétileg a toppon van, aki a középpályán tud segíteni és ezt fantasztikusan csinálja.

Zoli. Több van benne, mint négy gól, de azt hiszem ő is kihozta minden meccsen magából a maximumot. Vele csak dolgozni kell. Idővel lehet belőle egy nagyon jó csatár. Lehetett látni rajta azt a hendikepet, hogy sokáig nem játszott. Valami junior ligát játszott. Valaki azt mondja, ez ilyen erős, valaki azt, hogy olyan erős, én ezt nem tudom megállapítani. Lehetett rajta látni, hogy az elején kereste magát. De vannak olyan előnyei, amilyenek kevés csatárnak vannak. Szerintem a ligában az egyik leggyorsabb csatár, agresszív, csak néha gondok vannak a helyezkedésével. Mondom, ő nem az a tipikus gólvágó, inkább egy tipikus kontracsatár. Annak ellenére, hogy Angliában volt, a fejjátéka nem olyan, amilyet elvárnék egy csatártól.”

 

Ez volt az ősz, mit vártok a tavasztól?

Krisztián: „Ezt a munkát, ezt az utat szeretnénk folytatni. Az utat, melyet elkezdtünk. Tudjuk milyen állapotból indultunk, és hogy sikerült lépésről-lépésre változtatnunk rengeteg dolgon. Tényleg jó dolog, amikor így utólag visszanézünk arra, ami most már működik és javul. Óriási változások vannak, kis apróságok is. Fokozatosan, részletenként javulnak a dolgok. Ezt szeretnénk folytatni. Természetesen nem beszélünk bajnoki címről. Fokozatosan szeretnénk, lépésről-lépésre javítani a dolgokon ahhoz, hogy adja Isten, egyszer Európa kupákért játszhasson a DAC. Megfordulnak a fejekben hasonló gondolatok, mert kisebb „tünetek“ már utalnak arra, hogy lehetne itt csinálni jó focit. Egyszer majd el lehet vinni ezt a csapatot olyan útra, amelyen elérnénk, hogy bele tudjunk szólni a nemzetközi kupahelyezések elosztásába és a sorsolást is izgulva nézzük. De ahhoz még sok mindennek javulnia kell, szervezettségben, mindennapi apró dolgokban. Nekünk is, mint edzőknek, a mi kompetenciánkon belül tudjuk, hogy mik a gyengéink. Főleg ezekről beszélünk, nem a szép és jó dolgokról. Van a csapatnak még sok gyenge oldala, azon szeretnénk még javítani. Remélem, a téli két hónapot jól ki fogjuk használni.“

 

Miki?

Miki: „Majdnem mindent elmondott a Kriszti. Legfontosabb lesz ennek a csapatnak a nagyját megtartani. Már dolgoznak rajta, mert tudom, hogy a Barnussal már beszélgettek a játékosok. A játékosok java része itt akar maradni. Tegnap beszéltünk Hílekkel, aki őszintén megmondta, hogy annak alapján, amit a Szerdahelyről írtak, ettől sokkal rosszabbra számított. Kellemesen csalódott. Azt mondta, hogy Ligetfalu utolsó félévével nem lehet összehasonlítani. Obert pedig azt mondta, hogy Máriatölgyesről ne is beszéljünk. Vannak kiszemelt játékosaink, épp most hívott egy menedzser, aki azt mondta, hogy az a kettő játékos, akit kiszemeltünk meglehet, és ha mindent sikerül helyrerakni, akkor bízok benne, hogy nyugodt tavaszunk lesz. Hogy ne kelljen átélni ugyanazt a stresszt, amit tavaly a Nagyszombat ellen. És már az is egy lépés lesz előre. Bízok benne, hogy ez a trend megmarad, és ahogy elkezdtük úgy tudjuk folytatni. Akkor minden rendben lesz. Dunaszerdahelyről mindig úgy beszélnek - ami engem nagyon zavar - „Szerdahely így meg úgy...“ Hol volt a Zsolna amikor én még játszottam? Elmentünk Zsolnára, rúgtunk három gólt és kész. És most hol van a Zsolna? Bajnokok ligáját játszik.... Ezeket a dolgokat úgy kell figyelni, hogy a foci nagyon gyorsan változik. Ma a Zsolnáról beszélnek úgy, hogy - Fú, milyen csapat! - de a kilencvenes évek elején örültek, hogy nem estek ki. Ki tudja mi lesz egy pár év múlva. Én azt mondom, hogy nálunk valami elkezdődött. Amikor a „dorasztot” edzettem, akkor itt felnőtt harmadik liga volt. Be akartam hozni a faluról gyerekeket és azt mondták nekem: DAC? Nóoóo, ne hülyéskedjél... Ma, ha valakinek szólsz a faluban, hogy jöjjön a DAC-ba, örömmel jön. Ez a különbség. Ezeket a dolgokat pozitívan kell értékelni. Én tudom, hogy mindenhol vannak problémák. Itt is voltak és még lesznek, de hol nincsenek? Zsolnán, Szenyicén és Eperjesen kivül? Csak senki nem ír róla. Ez abból is adódik, hogy Dunaszerdahely egy foci-város. Az emberek kijönnek az edzésre, meghallják, hogy miről beszélnek a játékosok az edzésen... Ma is volt kint nyolc-tíz ember. És Kováč elkezdett valami hülyeségeket beszélni, hülyéskedett... Én el tudom képzelni, hogy este az interneten azt fogják az emberek elemezni... Szerdahely annyira foci-város és annyira szívükön viselik a csapat sorsát, hogy reagálnak minden tüsszentésre... Krisztinek mondtam, hogy annak örülök a legjobban, hogy a DAC nem volt kampánytéma. Ez egy fantasztikus dolog. Én szeretném a focit és a politikát elválasztani. Nem lehet. De ennek örülök legjobban, hogy a DAC, a csapat, nem kampánytéma. Hogy az emberek beszéltek a DAC-ról - pozitívan. Végre a DAC fociról szólt. És hosszú idő után láttunk itt jó meccseket és öröm volt kijárni a meccsekre.“

Krisztián: „Tibor, egy perc, még ne kapcsold ki. Még valamit szeretnék mondani a B-csapathoz. A gyerekek még nem adták fel. Sokszor magyarázom nekik: „Akármi is lesz, csináljátok úgy, ahogy kell, hisz rátettétek az életetek részét. Jó, van egy bizonyos szint, ahol most vagytok, de ebbe a félévbe most tegyétek bele a maximumot. És a gyerekek többsége megcsinálja. Ha azt mondom, hogy menjetek át a falon, átmennek. Tudom, hogy ha ez az őrültség, ez a megszállottság bennük marad - tudom nincs mindenkiben, hiszen egy negatív példát is felhoztunk - de a kilencven százalékuk... nyolcvan... azért még megy a célja után. És én bízom benne, hogy ez a nyolcvan százalék, ez a hét-nyolc gyerek, ebből egy-kettőnek sikerül és át fogja ütni a falat. Így, ilyen pozitívan akarom lezárni ezt a témát, lássák ők is az esélyt, hogy ha dolgozni fognak magukon, abból a hét-nyolc srácból fel fog kerülni valaki.”

 

Srácok, köszönöm a beszélgetést!

Miki, Krisztián: „Mi is köszönjük.”

 

U.I. Hm... Van még valami? Ja, igen. Mindkét edző köszöni a nézőknek és az olvasóknak a bizalmat, boldog karácsonyi ünnepeket kíván. És boldog Új Évet! És ugyanezt kívánom önöknek én is - tessék pihenni egy picit a focitól! Én is egy nagyot „chichilok“...

(Poór Tibor, 2010. december 21.)

 

FOTÓ: Lelkes Ernő

NYELVI KORREKTÚRA: Menyhart Erzsébet

 

Mikulás (Miki) és a keresztény (Krisztián) - 1. rész »»»

 

Mikulás (Miki) és a keresztény (Krisztián) - 2. rész »»»