Egy csésze kávé mellett... (Poór Tibor exkluzív interjúja Radványi Mikivel)

 

De, nem csak Radványi Mikivel. Az interjún belül lesz egy kis meglepetés. Az interjú egyik témája váltotta ki, egyszerűen az illetők nem tudták letagadni régi mivoltukat. Néha iróniával, néha kis dühvel, néha kis büszkeséggel, de végeredményben nagyon jól „megaszonták” a tutit. A csatároknak és csatárpalántáknak ez az interjúrész kötelező olvasmány.

 

Miki, a decemberi, őszt összegző interjúban arról beszéltünk a nagyszombati meccsel kapcsolatosan, hogy ezek azok a pillanatok, amikor toppon vagy, de lesznek kevésbé sikeres időszakok is. A jelenlegi közel van ehhez?

„Részben igen, de én azért nem érzem annyira súlyosnak a szituációt. Egy kicsit felfújták az egész dolgot. Úgy érzem, az utóbbi napok nyomása nincs párhuzamban a realitással. Mögöttünk van Nyitra, Kassa, Rózsahegy, Máriatölgyes. Ha szerzünk három pontot, szerintem már bent maradunk, mert a többiek, mögöttünk, annyit nem szereznek, hogy kiszorítsanak. Emlékezz vissza, az interjúidban, a sikeres ősz utániban is, többször hangsúlyoztam, hogy nem akarom megélni azt, amit tavaly a szezon utolsó mérkőzésén. Bízok benne, hogy nem fog bekövetkezni, annak én egy százalék esélyt adok. Szeretném ezt a csapatot a hatodik-hetedik helyre bevinni. Igen, természetesen a mostani szituáció nem könnyű, mert elment egy meccs Kassán, amit hozni kellett volna. Sajnos olyan dolgok játszottak közre, melyek... Hogy nevezzem meg őket...? Olyan dolgok, melyek ritkaságnak számítanak. Szétesett az egész védelem, öt posztot ki kellett cserélnem és ezek után a csapatnak, úgymond, nem volt arca.”

 

Rendben, akkor most ne vegyük figyelembe ezeket a dolgokat és próbáld a tavaszi kezdetet edzői, racionális elemzéssel kommentálni.

„Amikor szezon előtt beszéltünk, én azt mondtam, bízok abban, hogy sikerül pótolni a három meghatározó játékos távozását. Gašparík, Kováč és Harsányi távozását. Azt, hogy Harsányi is meghatározó játékos volt, ma már azt hiszem, nem csak én gondolom. Kettőt sikerült pótolni. Tomčákkal és Novotával. Gašparík posztját viszont abszolút nem sikerült. Ezért vannak nekem és a csapatnak problémáink. Nem játszunk olyan attraktív focit, mint ősszel, mert azt csak akkor lehet, ha mindkét szélen a halfba van kreatív játékosod. Sajnos a bal feliről a kreativitás hiányzik. Viszont a kassai meccsen kívül nem lehet azt mondani, hogy szervezetlen a játékunk. A Slovannal szemben nyolcvan percig úgy játszottunk a védelemben, hogy a szervezett védekezést több kollégám is megdicsérte. De, itt van az a pont, hogy hiányzik egy kreatív játékos a másik félen. Csak hát az ellenfél is elemzi a meccseinket, mindenki tudja, hogy a jobb felünk erős, de a bal túl sok vizet nem zavar. És ez a kinti meccseken hiányzik. Amikor megszerezzük a labdát egy jól megszervezett védelemből, hiányoznak a gyors kontrák, amiket jól csinált Gašparík és Harsányi.”

 

Ezek az őszhöz képest negatívumok. Milyen pozitívumokat találsz?

„Egyelőre nem igen találok. Amikor utoljára beszéltünk, említettem, hogy a lécet nagyon magasra tettük az ősszel. Tehát, tavalyhoz képest hiányzik a Gašparík féle kreativitás és a standard szituációi, melyekben mindig benne volt a gól. Ma a labdát, úgymond, nem belőjük, hanem csak berúgjuk.”

 

Sérülések...

„Kezdem a Struhárral. Peter az első meccsen feleslegesen ütközött a kapussal és az esésnél meghúzta a hátsó keresztszalagját. Szerencse, hogy nem szakadt el. Bízok benne, hogy Nyitrára teljesen rendbe jön, mert egy ilyen sérülésből felépülni négy-öt hét. Sokat foglalkozunk vele, Bécsbe jár fizioterapeutához. Vele együtt kiesett Konečný. A Slovannal játszott meccsen Halimi egy rossz lépést csinált... Harminchat éves, öt nap alatt két meccs, fáradt volt. Már cserélni készültem, amikor rosszul lépett. Izomszakadása van, az meg körülbelül egy hét lábadozás. Hrabáč. Ugyanúgy, mint Halimi, ő is Besztercén a mély talajon rosszul lépett, szerencsére neki csak izomhúzódása van. Tomčák kisebb-nagyobb izomhúzódása hétvégére rendben lesz. Ezek olyan sérülések, melyeket főleg a középhátvédeknél nem lehet előre tudni. Nekünk a Corgoň ligára megvan a megfelelő mennyiségű középhátvéd. Nagy ritkaság, hogy háromból egyszerre kiesik kettő.”

 

Tavaly, az őszi szezon kezdete után, várva vártuk a válogatott szünetet. Az a két hét akkor nagyon segített. Mintha ma ugyanaz a helyzet lenne? Fizikailag és pszichikailag is rendbe kell rakni a csapatot.

„Igen. Pszichikailag ezzel a csapattal annyira nincs gond, hisz az első fordulóban megmutatta, van belső tartása. Mondhatom, hogy pszichikailag pont ez a meccs is nagyon segített. Jöttek a negatív dolgok, sérülések, piros lap - ezek olyan dolgok, melyekkel nem tudsz előre kalkulálni. És ha nincs huszonötös kereted, akkor ezt nagyon nehéz kompenzálni.”

 

Ha elemezni fogod a kinti meccseket, és nem veszed figyelembe a fent említett tényezőket, mi lesz az, amit hangsúlyozni fogsz a játékosoknak? Hogy, hoppá srácok, de ezt nem így képzelem el?

„Én már kedden elemeztem a kinti meccseket, és kerek-perec megmondtam, hogy vissza kell térnünk ahhoz az egyszerű és alázatos focihoz, amely ősszel jellemzett minket. Van pár játékosom, akikhez külön volt egypár keresetlen szavam. Nem Ronaldók vagy Messik, mi nem játszhatunk egy úgynevezett „professzoros” focit. Nem csinálhatunk olyan dolgokat, melyeket nem tudunk. És mégis megcsinálták... Ezért nézett ki Besztercén a második félidő úgy, ahogy kinézett. Besztercének volt öt százszázalékos helyzete. A pályán voltak olyan játékosok, akik az edzésen nem engedik meg maguknak azt, amit a bajnokin Beszterce ellen. Tehát kedden megbeszéltük ezeket a dolgokat és remélem, hogy kiküszöböltük a gondokat.“

 

Nekem az a véleményem, hogy ha vannak a csapatban ilyen sérülések, letiltások, akkor szükséges, hogy a játékosok individuálisan, tökéletesen fegyelmezettek legyenek. Talán ezt hiányoltam a legjobban.

„Igen. Ez teljes mértékben így van. Ősszel azért voltunk olyanok amilyenek, mert minden játékosom fegyelmezetten játszott. Nálam a fegyelem az első helyen van. Még egyszer mondom, ezt egypár játékos elfelejtette. Kedd óta már tudják, hogy ez mivel jár. Én ezzel lezártam és várom a nyitrai meccset.”

 

Az ősz után talán legjobban a befejező játékost kerestük...

Miki: „Itt ül mellettem!” (nevetés)

Tóth Laci: „Várj, várj... Miki figyelj! Csináljunk egy húzást. Igaz, hogy én már nem tudok menni...”

Miki: „Én se nagyon, az a baj...”

Laci: „Szóval, ha mi ketten felállunk a csatársorba, szerinted kihúzzuk, hogy nem rúgunk gólt?” (nevetés)

Miki: „Igen, lehet, ha ősszel ott lettünk volna, te is rúgsz öt gólt és én is. Amennyi helyzetünk volt...”

Laci: „De nem azért, mert annyira jók vagyunk...”

Miki: „Azért, mert egyszerűen tudtad hol kell állni...”

Laci: „Így van. És még azt, hogy hogyan kell „kicseszni” a védőkkel.”

Miki: „Ezek azok a dolgok, amiket nem lehet megtanulni.”

Laci: „Mielőtt jöttél, Tiborral éppen erről beszélgettünk. Te, mint edző, magyarázod a játékosodnak, hogy ezt így csináld, ezt meg úgy. Azt mondja a játékos, hogy persze, értem én, és bólogat. Tíz percen belül elfelejti, hogy mit mondtál neki. És megsértődik, ha nem játszik...”

Miki: „Igen, ez a legnagyobb baj a mai játékosokkal.”

Laci: „Figyelj, Tibor, én szerettem Miki játékát, jártam ki és figyeltem. Hiába mond bárki bármit, rám is ugyanazt mondták, mint Mikire, de mi eldöntöttük a meccseket.”

Miki: „Én már milliószor elmondtam a srácoknak, hogy egy befejező csatár miként induljon el hátulról. - Berontok az „elsőre”, kiérezve azt a momentumot, amikor jön a center. - Amikor ők többnyire várják hátul a labdát, akkor én megkérdezem tőlük - Srácok, mire vártok itt hátul? Arra, hogy valaki ráteszi a labdát a fejetekre három védő között?”

Laci: „Kevesen tudják felfogni, hogy amikor még nem adta be a játékos a labdát oldalról, abban a pillanatban az a három-négy-öt méter fontos... Te is jól tudtad, még nem jön a beadás, de ha bízol a játékostársadban, hogy átmegy a védelmen, rögtön nyomja feléd, be a labdát. Na, akkor ellépek egyet - kettőt a védőtől és rögtön megyek az elsőre. Azt mondják, annak a hülyének milyen könnyű volt, mert fejbe találták. Nem. Ez nem így van.”

Miki: Jut eszembe, Kapko. Amikor felkerültem az A csapatba, mondott nekem egy dolgot. Amikor látta, hogy érkezek, tudok érkezni, azt mondta nekem: Fuss be az elsőre, ugorj fel, én eltalálom a fejedet. De, fuss be! Ez ilyen egyszerű.”

Laci: „Igen, ez ilyen egyszerű, csak tudni kell, mikor és hogyan kell berobbanni...”

Miki: „Ez az...”

 

Tibor: „Akkor most térjünk vissza a mai generáció csatáraihoz... (nevetés) Tomčák. Lehet külön-külön az otthoni és a kinti meccseit.”

Miki (nevetés): „Tulajdonképpen Kassán bal halfot játszott. Besztercén volt egy helyzete, amikor már túl volt a kapuson... De ő sem egy befejező csatár. Relatív gyors, aki el tud menni, de nem egy befejező csatár. Nem olyan, mint például Rák vagy Smetana.”

 

Tomčák egy visszahúzódó csatár. Ezt észre lehetett venni már az első hazai meccsen is, tulajdonképpen az akciója a Filo góljánál, az egy középpályás akciója volt.

„Pontosan. Nagyszombatban fél éven át bal halfot játszott, Ligetfalun és Szlovéniában szintén csak bal halfot játszott. Egy befejező csatárt nagyon nehéz venni és nagyon sok pénzbe kerül. Mindig abból kell kiindulni, hogy az egyes kluboknak mire van fedezete.”

 

Az otthoni meccseken a középpálya és Tomčák jól együttműködik. A kinti meccseken mi hiányzik? Bal half?

„Egy minőséges játékos a bal félen. Most úgy látom az utóbbi edzéseken, hogy Coric megoldás lenne. Technikás, jó játékos, egyébként lehet, hogy ő lesz az a játékos, aki megoldja a standard szituációinkat. Több, mint valószínű, hogy Nyitra ellen ő lesz a bal half.”

 

Más téma. Ultimátumok és edzők leváltása. Gondolok most a többi csapatra is, nemcsak a DAC-ra. Így teszem fel a kérdést. Egy CL edzőnek milyen elvárásai vannak ezen a téren? Ahhoz, hogy asztalra tehessen valamit, hosszútávon. Például, mennyi az a türelmi idő, ami szükséges, hogy hozza a tőle elvárt eredményeket, illetve egy kész csapatot tudjon kiadni a kezéből?

„Két év a minimum, sőt három. Annak idején Bubenko kapott az Interben három évet és két év után bajnokok lettek. Igaza volt Radolskýnak mikor azt mondta, hogy a tulajdonosok sok helyen elvárják, ha elültetnek ma egy fát, holnap már a fa hűvöse alatt ülhessenek. Ez abszolút nem így működik. Nálunk ősszel össze lett rakva egy csapat. Ha ez a csapat megmaradt volna plusz a Tomčák és még egypár játékos, akkor lehet, hogy elöl ma nem a Szenyice van, hanem mi. Lehet, hogy részben hipotetikusnak hangzik a feltételezésem, viszont a szituáció vázlata az tény.”

 

Nézők. A hazai meccsek szerintem rendben voltak, a nézők is megtapsolták, viszont a kinti meccsekkel nincsenek megelégedve, sőt az YBS fanklub kijelentése szerint a nyitrai meccs elején részükről nem lesz szurkolás. Amíg nem rúgunk gólt. A bojkott okával nincs gond, joguk van rá, nekem egy kicsit fura a bojkott kivitelezése. Nem nagyon tudom elképzelni azt, hogy egy ilyen nagy tömeg csendben lesz, ha nem lesz gól, viszont lesz három óriási gólhelyzetünk és a levegőből lógni fog az első gól... Na, mindegy. Véleményed szerint, mennyire jogos ez a bojkott?

„Megmondom őszintén, a kassai meccs és a BB meccs második félideje alapján lehet, hogy jogos. De ezeken kívül láttunk az eddigi 23 fordulóban kinti meccseket, ahol nem vallottunk szégyent, sőt. Főleg ősszel. Hogy most objektív okok miatt nem olyan, ahogy elképzeljük, nem olyan a minőség a kinti meccseken? A jelenlegi szituációban szerintem ne akarjuk magunkat hasonlítani a Slovannal, Zsolnával, Besztercével, Szenyicével. Képletesen is más keretben mozognak. Nekünk van egy bizonyos keretünk, amelyben mozogni tudunk. Örülök, hogy nyáron sikerült idehozni egy olyan játékost, mint Gašparík, aki egy leírt játékos volt Csehországban. Idehoztuk és ez a játékos megmutatta, hogy azon a poszton mi a szint. Nem véletlen, hogy elment Lengyelországba. Mielőtt idejött, nem volt olyan értéke, mint a kitűnő ősz után. Az ősz utáni Gašparík sajnos, úgymond, a lehetőségeink felett van. Meg kell érteni, hogy nehezen tudunk olyan játékost hozni, aki több téren is olyan szintű, mint az ősz utáni Gašparík.”

 

Térjünk vissza a beszélgetésünk elejéhez. Valamilyen szinten mégiscsak ez az az időszak, amikor több dolog nem jön össze úgy, ahogy a klub vagy az edző elképzelné. Tavasszal volt egy nehéz sorozatunk, és bár könnyű ellenfél nincs, relatívan könnyebb sorozat elé nézünk. Mit vársz a következő meccsektől? Pontokban is kifejezheted.

„Elsősorban abban bízok, hogy a sérült játékosaim rendbe jönnek, hogy a legerősebb csapatot tudom pályára küldeni. Ha legalább a védelmem komplett lesz, mint ősszel, akkor lesz egy biztonságom, mert attól nem tartok, hogy a középpályát nem rakom össze - defenzíváról beszélek. Bízok benne, hogy a bal half posztra sikerül Coricnak úgy bevágódni, ahogy elképzelem. Ha így lesz, Nyitrát meg tudjuk verni, ami persze nem lesz könnyű dolog, mert a nyitrai csapatnak Szerdahelyen mindig jól megy. Szerintem, ha megszerezzük a három pontot, az egy bennmaradási definitíva lesz. És akkor nyugodtabban... Még egyszer mondom, a kassai meccs után felesleges nyomás alakult ki a játékosokra is, mintha megijedt volna valaki, hogy - én nem is tudom, mi történhet itt. Én ezt abszolút nem éreztem így. Minden csapatra jöhet egy krízis, a legnagyobbakra is. Mi sem vagyunk kivétel. Benne van a pakliban, hogy ha egy csapatban egy-két játékosnak nincs jó napja, azt még elbírja, de hármat-négyet már nem. A legjobbak sem. Lásd az AC Milánt. Paradox, hogy Kassán majdnem sikerült kibekkelni a döntetlent, annak ellenére, hogy tízből nyolc játékos a saját szintje alatt játszott. Nagyon sokkal.”

 

Fogod nézni a selejtező meccseket? (megj.: az interjú március 24-én készült)

„Persze. Pénteken megnézem a Hollandokat. Jó lenne nyerni, de nem tudom, nem tudom. Írhatják mindenhol, hogy ki mindenki fog nekik hiányozni, de van olyan széles keretük, hogy a tizenkilencedik-huszadik játékos is minőséges, illetve klasszis játékos.”

 

Mi volt az utóbbi időben az, ami a nemzetközi porondon megütötte a szemedet?

„Bayern. Én eleve Bayern szurkoló vagyok. Hogy konkrét legyek, az, ahogy elpackázták a hazai meccset az Inter Milánnal. Olyan meccset, melyen öt vagy hat góllal kellett volna vezetniük. A németektől én még nem láttam ilyen fegyelmezetlenséget. Ez meglepett.”

 

Tavasszal kire vagy mire figyeltél fel a Corgoň ligában?

„A Szenyice tavaszi formájára. Jól összerakott a csapat, jól játszanak, Nagyszombat ellen láttam őket. A játékosokból a nagyszombati Tomaček, akit szerettem volna idehozni annak idején. Meglepődtem, hogy az első három meccsen három gólt rúgott. Meglepődtem a Zsolnán is. Főleg azon, hogy ha Ježt el akarták adni, akkor miért nem adták el már januárban. Bár ez nekünk jól jött. Ugyanúgy az, hogy ellenünk Cessay nélkül, egy csatárral kezdtek...”

 

Apropó, felállítás, illetve cserék. Ma máshogy döntenél, mint ahogy döntöttél a tavaszi meccseken?

„Nem. Meg van kötve a kezed, ha szűk a kereted. Ha van hat középső középpályásod és csak egy bal half, improvizálnod kell. Például Kassán három hátvédem volt és a Boya. Csak abból tudok főzni, ami van.”

 

Lesz a szünet alatt más programod is mint a foci?

„Hát, nemigen. Holnap megnézem a selejtező meccseket, szombaton baráti társaságban leszek, de ott is mindig a foci a téma... És vasárnap hivatalos vagyok Pozsonyba a 2010-es év legjobb szlovák labdarúgójának az ünnepélyes kinevezésére.”

 

Akkor jó szórakozást kívánok és köszönöm a beszélgetést.

„Én is köszönöm.”

 

Ja, és neked Laci, köszönöm a közreműködést...

„Tibor, máskor is...” (nevetés)

(Poór Tibor, 2011. március 30.)