Egy csésze kávé mellett... (Poór Tibor exkluzív interjúja Borbély Józsival, motorossal, Superstock 1000 kategóriában, Szlovákiában, összetettben ezüstérmessel)

Hey Joe

 

Ezt a beszélgetést egy személyes emlékkel kezdeném. A dunaújfalusi rokonságom java része, motor- és autó-fanatikus. Nekünk nem volt autónk, fater zenész lélek volt és így kimaradtam olyan dolgokból, melyeket csak akkor láttam, amikor vendégségbe mentem a rokonokhoz. Láttam, hogy a szülők mennyire befolyásolják az utódjaikat, kik talán hamarabb tudtak autót vezetni, mint biciklizni... Nálatok mi volt a szitu?

„Hogyan és mikor kezdődött az én sztorim? Serdülő koromban. Tizenhárom-tizennégy éves lehettem, amikor megkedveltem a motorokat. Persze, akkoriban még nem voltak ilyen gépek, mi megelégedtünk a Jawa 21-essel, Jawa 350-essel vagy Simsonnal. Eleinte csak a barátaimnak volt, később határoztam el, hogy én is veszek. Ezek voltak a kezdetek, persze csak az utcán.“

 

Mit jelentett akkoriban az, hogy motoroztunk? Napirenden volt, hogy motorral jártatok például a nők után?

„Inkább a hétvégén. Nekem sokáig nem volt jogosítványom autóra, úgyhogy a motorral jártam mindenhova.“

 

Konkrétan milyen motorod volt?

„Kezdetben Jawa 350 pérák. Kicsit már meg volt tuningolva. Ezután egy újabb típus, Jawa 350/632, ez már egy komoly típus volt. Külföldre is szállítottak, én ezen tanultam. De a többi motorhoz viszonyítva, ez csak egy alap volt.“

 

Egy gép abban az időben sem volt olcsó mulatság, főleg egy fiatal suhancnak. Jártál brigádokra vagy segített az apu?

„Nem, az apu soha nem támogatott a motorozásban, mert nagyon féltett engem. Úgy, ahogy én is féltem a fiamat. Neki is van egy motorja, kint majd megmutatom. Én mellette állok, magyarázatokat kap tőlem főleg arról, hogy hol a veszély és mire kell vigyázni. Nekem ez nem adatott meg az apumtól, de végül belenyugodott... Visszatérve a típusokhoz, a következő egy Honda 600-os volt, mellyel Németországba jártam dolgozni. Ekkor már komolyabban kezdtem foglakozni a motorozással.“

 

Apropó, köbcentiméterek...  Emlékszem gyerekkoromból a Bazini versenyekre, kisebb kategóriákra, 125 cm3 vagy 250 cm3... Körülbelül ugyanabban az időben volt a matricás időszakom és talán a legértékesebb a Tony Mang-os matrica volt. Ő volt a kedvencünk. Viszont, visszamenőleg megnéztem a kategóriát, amelyben versenyzett, és hozzád képest gyerek kategóriában volt...

(Nevetés) „Igen, maximum ötszázasban indult és kétszázötvenesben kétszeres világbajnok volt...“

 

Mi a különbség versenyezni ötszáz illetve ezres kategóriában? Jobb, ha a legkisebbtől indul valaki, vagy belevághat a lecsó közepébe, vagy a legerősebb kategóriába?

„Én mindenkinek ajánlom a „létrát“. Ha teheti.“

 

Miért áll meg valaki az ötszázason?

„Abban az időben a „Királyi” kategóriába beletartozott az ötszázas is. Ötszáztól ezerig volt a „Királyi“ kategória. A százhuszonötös a kezdő kategória, és aki megnyeri, ugyanúgy, mint ma a MOTO GP-ben, automatikusan feljut a 250 cm3-be, nevezési díj nélkül... És a különbségek? Taktikailag más, a motort másképp kell kezelni, mások a súlyok, az elosztások, lóerők...”

 

VIDEÓ 1. (.wmv, 46.5 MB)

 

Mikor döntötted el, hogy nem állsz meg és elmész egészen az ezer köbcentiig?

„Amikor megvettem a hatszázas motoromat, olyan teljesítményeket nyújtottam, hogy példát mondjak, amikor dolgozni mentem Németországba, a német közutakon, melyeken nincs korlátozás, 730 kilométert öt óra alatt „futottam“ le... Ráadásul, az a motor csak 85 lóerős volt, nem, mint a mai hatszázasok, melyek 130 lóerőnél „forognak“. A végsebessége a motoromnak kétszáznegyven volt, úgyhogy a kétszázas sebességet simán tartani lehetett vele.“

 

A németországi száguldásnál döntötted el, hogy...?

„Így is lehet mondani. A nagyobb köbcentit azért választottam, mert nagyon ki akartam próbálni, vágytam rá. A hatszázast úgymond kicsinyeltem... (Nevetés) Végül öt évvel ezelőtt sikerült új motort vennem, egy utcait.“

 

Szóval, harminchét évesen kezdtél el komolyan motorozni?

„Motoroztam azelőtt is, de csak az utcán, mert nem voltak más, illetve nagyobb, vagy jobb lehetőségeim. Az utcát én mindig is gyúrtam...“

 

Egy durva hasonlat. Valaki évekig sakkozik otthon és egyszer eldönti, hogy versenyezni fog. Ez körülbelül így nézett ki nálad is?

„Nem egészen. Mivel az utcai motorommal sokkal jobb időket tudtam elérni a többieknél, bármikor, még a versenymotorokat is elhagyva, úgy döntöttem, hogy miért ne próbáljam meg? Három évvel ezelőtt sikerült megvennem azt a gépet, amelyen a mai napig versenyzek (Yamaha YZF R-1).“

 

A kezdeteknél hogy fogadtak a profik? Különben ez a te történeted, hogy valaki ilyen későn kezdjen, ez gyakori dolog ebben a sportban?

„Természetesen.“

 

Említetted, hogy veled eleve úgy számoltak, hogy nem a lista végén foglalsz majd helyet. Hogy fogadtak mint vetélytársat?

„Befogadtak maguk közé, probléma nélkül. De nemcsak az elején, hanem most is, amikor részt vettem a Szlovák bajnokságban és a nemzetek közötti versenyeken is.“

 

Elejétől úgymond team-ben voltál?

„Nem. Kezdetben mint egyéni amatőr versenyző indultam. A team-be úgy kerültem, hogy tulajdonképpen a BR Racing team-et már ismertem. Minden versenyen találkoztam velük, tőlük kértem tanácsokat, segítettünk egymásnak.“

 

VIDEÓ 2. (.wmv, 58.2 MB)

 

Miután befogadtak, az elvárásaidnak megfelelő eredményeket értél el? És el is mondhatod, hogy ezek milyenek voltak.

„Az eredmények jobbak voltak, mint reméltem. Tavaly az első versenyen, a Hungaroringen második lettem a szlovákok közt. Az Alpok-Adria versenyen tizenkettedik voltam, ami huszonnégyből nem rossz eredmény. Májusban Brünnben, szakadó esőben, horror hétvégén harmadik lettem. Pannónia ringen második és a Szlovákia ringen sajnos megadta magát a technikám... Pénteken nem tudtam edzeni, szombaton az időmérő edzésen a rossz motorral rajtoltam, de akkor sem lettem az utolsó... Ezzel kvalifikáltam magam és időt nyertem, remélve, hátha éjjel sikerül megjavítani a motort. Végül nem sikerült. Az egyik barátom, Róbert Bíly kölcsönözte a saját utcai motorját, és tulajdonképpen így kerültem mint csapattag a BR Racinghez. A Szlovákia ringen végül harmadik lettem. Versenyzett Tomáš Svitok is, aki világkupán rajtol, természetesen nem volt ellenfele, ugyanúgy, mint Brünnben. Csehországban, Mosztban hatalmas vihar volt a hétvégén, sátrakat szaggatott, de a vasárnapi versenyre már jó idő lett. Ott megkaptam Tomáš Mikšovský, cseh bajnok motorját, és ez az eredményen mindjárt meg is mutatkozott. Én azon a pályán először voltam az életemben. Csak két időmérő edzésem volt, 2x25perc, ennek ellenére a versenyen sikerült megnyerni a szlovák részt.

Ez után a győzelem után úgy álltam a pontokkal, hogy összetettben meg is nyerhettem volna a versenysorozatot. Persze, ha megnyertem volna a poznani és a rijekai verseny szlovák részét. Ehhez kellett még az, hogy aki második volt az összetettben, maximum harmadiknak „guruljon” be Rijekában. Poznanban vezettem a versenyt a szlovákok közt, de a tizenharmadik körben meglökött a cseh srác és én kirepültem a pályáról. Elgörbült a fékkarom, beragadt, nem tudtam folytatni a versenyt. Mivel Lengyelországban nem szereztem egy pontot sem, Gyuri (Gútai) azt mondta nekem, hogy minden áron el kell mennem Rijekába, megvédeni a második helyet. Hm... Elmentem és ott minden eldőlt. De nem akárhogyan... Sajnos, az első kör végén a szlovák híresség, Vlado Kada, olyan „szépen” rám jött féken, hogy mindketten lementünk a pályáról. Ő ezt nagyon elmérte, valószínűleg nem bírta elviselni, hogy mindenhol megvertem őt. Pont nélkül végeztem, ráadásul mentők vittek el a pályáról. Kada vissza tudott állni a versenybe, de az új rajt után nekiment a másik szlovák versenyzőnek, ugyanazon a helyen, ahol engem tessékelt ki... Ekkor viszont pechére ő nem tudott visszaállni. Így maradt meg a második helyem... Ezt már csak a kórházban tudtam meg.“

 

Visszatérve a szezon elejére, hogy nézett ki a tavalyi év betervezése, és hogy zajlott a felkészülésed?

„Januárban kezdtem a fizikai felkészülést, mert ez a sport hatalmas fizikumot igényel, nagyon fontos, hogy az ember tudja magát odatenni ha kell, és erővel bírja ki azt a tizenkét kört.“

 

VIDEÓ 3.  (.wmv, 110 MB)

 

Önmagadon, családodon kívül kinek köszönheted még a tavalyi sikereket? (Nevetés)

„Az első négy versenyen a barátom volt velem, akinek ugyanúgy van motorja, mint nekem. Együtt motorozunk, neki is jó eredményei voltak, mint nekem, csak ő nem indult a bajnokságban, anyagi okok miatt és nem is akarta még bevállalni, pedig jóval fiatalabb tőlem - Bognár Péternek hívják. Ő volt a szerelőm az első négy versenyen, aki mindig utánam utazott a saját kocsijával, és ha kellett, szervizelte a motoromat, gumit cserélt, stb... Szóval, neki is köszönhetem ezt a sikeres szezont.

Ugyanúgy, ahogy a csapatnak, a BR Racingnek, konkrétan főleg Jaro Černýnek és Martin Ďurdíknak. Tőlük sok technikai utasítást, tanácsot kaptam, bármikor kértem, mindig hajlandóak voltak segíteni. Megnevezném a szponzoraimat: Masterwood - Gútai Gyurit, Danering - Zsitnyák Józsit, DK-Plast, Joer és egy Slovnaft benzinkút is segített. A legnagyobb segítség természetesen a motor volt, Róbert Bíly segítsége.“

 

Köszönöm a beszélgetést és a kimerítő motor ismeretterjesztést.

(Nevetés) „Nincs mit, és én is köszönöm a beszélgetést.”

(Poór Tibor, 2011. április 19.)

 

Videó: Iván Péter

Fényképek: Iván Péter