„Antalék tudják, minél tovább húzzák az időt, annál valószínűtlenebb, hogy ez az üzlet létrejön“

Világi: el sem olvasták az ajánlatomat

 

Azt mondja, üzletemberként el tudja fogadni, ha egy tulajdonos nem akarja eladni a cégét, dunaszerdahelyi lakosként viszont joggal kíváncsi az FK DAC 1904 többségi tulajdonosának elszámolására. Világi Oszkárral beszélgettünk.

 

Somogyi Tibor felvétele

Mikor kezdeményezett tárgyalásokat a DAC jelenlegi tulajdonosaival?

Nyolc-kilenc hónapja próbálkozom eljutni egy szakmai tárgyalásig, de úgy látom, a másik oldal részéről nem igazán komoly az a szándék, hogy átvegyem a klubot. Amikor tárgyiasítani próbáljuk a dolgot, akkor mindig jön egy, a személyem ellen irányuló támadás, amelynek semmi köze a konkrét ügylethez, vagy ahhoz, lesz-e új tulajdonosa a DAC-nak.

 

* A többségi tulajdonosok még legutóbbi közleményükben is azt állítják, nem kaptak konkrét ajánlatot.

Múlt csütörtökön leadtam az ajánlatomat a dunaszerdahelyi polgármesteri hivatalban, mivel Antaléktól nem kaptam semmilyen email címet. Kértem SMS-ben is, hogy adjanak meg egy címet, ahová elküldhetem a javaslatomat, de nem jelentkeztek. Küldtem egy újabb üzenetet, hogy a polgármesteri hivatalban hagytam az ajánlatot, de erre sem jött semmilyen válasz. A többségi tulajdonos részéről valószínűleg nincs komoly szándék a klub eladására. Ezt én el is tudom fogadni, elvégre, ha valakinek a tulajdonában van egy cég, akkor az az ő önálló döntése, eladja-e vagy sem. Ebben nem is látok semmilyen tragédiát, mint Világi Oszkár üzletember tudomásul veszem. Mint Világi Oszkár dunaszerdahelyi lakos és adófizető viszont azt mondom, hogy ezek a tulajdonosok számoljanak el a városnak azokkal a kötelezettségeikkel, amiket vállaltak. Vannak olyan kötelezettségek, amiket nem teljesítenek, ebben biztos vagyok.

 

* Hogy látja a DAC jelenlegi működését?

Mohsenit és Antalt nem tartom befektetőnek. Befektető az, aki pénzt ad egy cégbe, és szerintem Antalék nem tettek pénzt a DAC-ba. Ők egyszerű menedzserek. A menedzser és a befektető között az a különbség, hogy a menedzser pénzt vesz ki a cégből, a befektető pedig pénzt tesz be oda. A DAC működése ma abból áll, hogy a város odaadja a klubnak a pénzt, amit aztán Antalék felhasználnak - így vagy úgy. Nem tarthatom őket semmilyen befektetőnek, ők csak menedzselik a DAC-ot, úgy-ahogy. Dunaszerdahelyi lakosként tudom, mi zajlott a klub körül az elmúlt tíz év alatt. Antalék egyszer már álltak a DAC élén, s történetük nem sikersztori volt, hanem eléggé komoly bukás, amely után problémákat hátrahagyva elmentek a klubból. Ezután jött egy dunaszerdahelyi csapat, Patasi Ferencék és Kun Tiborék, akik komolyan vették a DAC-ot, rendberakták, s fel akarták vinni a harmadik vonalból a másodikba. Meg is nyerték a bajnokságot, de akkorra már Antalék megegyeztek Pázmány Péterrel, az akkori polgármesterrel, és létrehozták a DAC és a szenci klub fúzióját. Ezzel egy újabb Antal-korszak kezdődött, de ez szintén nem sikertörténet. Ha akkor, 2008 nyarán folytatódott volna a csapatépítés, lehet, hogy két évet a második ligában töltött volna a DAC, de kiépülhetett volna egy komoly utánpótlásháttér, s ezután úgy lehetett volna feljutni az élvonalba, hogy ott saját nevelésű játékosokkal tudott volna komoly játékerőt képviselni a csapat. Ehelyett ma a DAC egy őrlőmalom, amelyben papíron több száz futballista fordul meg, s fizikailag is jó néhány, így minden fél évben más-más csapat játszik. Az elmúlt három évben nem lehetett szó semmilyen csapatépítésről. Eközben a serdülő meg az ifjúsági csapat kiesett az első ligából, mert nincs pénz, a szülők fizetik az összes kiadást. A DAC-ifi az utolsó meccsén 13:0-ra kapott ki, ezzel búcsúzott az élvonaltól.

 

* A DAC jelenlegi vezetői közleményeikben saját érdemeiket hangsúlyozzák, mindig hozzátéve, hogy ők hozták el az Corgoň Ligát Dunaszerdahelyre.

Ha már ott tartunk, ki mit tett a DAC-ért - a DAC 1904 Rt.-t én alapítottam. Még városi képviselőként a város vezetésével összhangban az én ügyvédi irodám mentette meg az egyesületet, mert a régi TJ DAC akkor már teljesen a csőd szélén állt. Átmentettük a játékosokat, elértük, hogy indulhassunk ugyanabban a bajnokságban, mint az rt. elődje. A kezdetektől felügyelő bizottsági alelnöke voltam a DAC 1904-nek, s akkor álltam fel onnan, amikor kiderült számomra, hogy nem lehet csapatot építeni, mert Pázmány Péter egy személyben dönt az edzőkről és a játékosokról. Patasi Feriék hívtak vissza később. Megnéztem a csapatot, s úgy vélem, ha nincs fúzió, akkor biztos, hogy ma a DAC-nak én vagyok a főszponzora. Nem a tulajdonosa, hanem a főszponzora.

 

* Most milyen ajánlatot tett a DAC többségi tulajdonosainak?

A tulajdonosok gyorsan sok pénzt akartak, de ha az ember vesz valamit, akkor megnézi, mit is vesz. Az ajánlatom teljesen korrekt volt. Két részből állt - a részvények 67%-át megvettem volna most. Az ár 4/5-e a klub tartozásainak felszámolását szolgálta volna, s az 1/5-e jutott volna a mostani tulajdonosoknak mint tulajdonképpeni vételár. A részvények fennmaradó 23%-ának megvásárlása egy év múlva történt volna. Erre is volt egy stabil, előre kitűzött összeg, s ha a tartozások meghaladják a 4/5-öt, amit előző évben erre fordítottam, akkor ennek az összegnek egy részét is arra kell felhasználni. Nem lehet eladni valamit, ami tele van tartozásokkal. Ha árulnak valamit, azt kell nézni, mennyit ér a cég az adott pillanatban, nem pedig azt, amennyit ők állítólag beleraktak. A cég értéke a következőkból áll össze: játékosjogok, a klub neve, tartozások, illetve követelések. Azt mondtam, nekem a játékosjogok nem kellenek, mert az kaotikus, nem akarok ebbe belefolyni, ezt átadom nekik. Tehát veszek egy nevet, azzal az ifjúsági csapatok és az ifjúsági játékosok jogait, ami nagyon kevés, mert csak 18 éves kor után lehet jogot formálni egy játékosra. Ezért fizettem volna egy másfél millió euró fölötti összeget, s erre mondták ezek az emberek, hogy el sem olvassák az ajánlatot, utána pedig elkezdtek velem személyeskedni.

 

* A tárgyalások során találkozott Khashayar Mohseni klubelnökkel is?

Igen. Azt mondta nekem, hogy amennyiben van egy ajánlatom, ami az ő számukra megfelelő, akkor átadják a kulcsot, és elmennek innen. De egy klub megvétele nem annyiból áll, hogy átadják a kulcsot. Még nagyjából négy hét van hátra a bajnokság indulásáig, s én egy játékosok és edzők nélküli, teljesen üres klubot vennék, amelynek négy hét múlva fel kellene állnia bajnoki meccsre. Ebben a pillanatban ezt már nem tudom bevállalni. Ha most a lehető leggyorsabban átvenném is a klubot, legalább két hét, amíg az auditori jelentés elkészül. Két hét múlva kezdhetném építeni a csapatot, amikor a piacon lévő játékosok nagy része már rég elkelt… Antalék tudják, minél tovább húzzák az időt, annál valószínűtlenebb, hogy ez az üzlet létrejön, s akkor ők újabb egy éven keresztül bohóckodhatnak a dunaszerdahelyi fociban meg a dunaszerdahelyi szurkolókkal. Ha viszont egyszer elindultak ezen az úton, járjuk végig az utat. Antaléknak most el kellene számolniuk, bekerült-e a klubba, amit ígértek. Vegyék elő a könyvelést, nézze meg a város mint kisebbségi tulajdonos. S ha ez a klub úgy áll, hogy nem képes fennmaradni a városháza nélkül, akkor ezek az emberek álljanak fel, s mondják azt, bocsánat, de el szeretnénk innen surranni nagyon gyorsan, mert nem teljesítjük, amit ígértünk. Utána le lehetne ülni, és tisztességesen megbeszélni, hogyan tovább a DAC-cal.

 

* Ön milyen klubot képzelne el? Min kellene elsősorban javítani a DAC-ban?

A klubnak kell erős egy ifjúsági bázis. Az első két-három évben mindenképpen arra helyezném a hangsúlyt, hogy az utánpótlást megerősítsem. Létre kellene hozni egy igazi akadémiát, ahová egész Dél-Szlovákiából érkeznének a tehetséges, 12-18 év közötti játékosok. Ennek a résznek teljesen tisztának, anyagilag alátámasztottnak kellene lennie. Afelnőtt csapatot az első egy-két évben valószínűleg több vendégjátékos alkotná, de ebben a fluktuációban meg kellene találni azokat a kulcsembereket, akikre a továbbiakban is számítani lehet. Mindenképp szükség lenne jó edzőre, akivel hosszú távon lehet dolgozni. A hosszú távú csapatépítés híve vagyok. Nem gondolom, hogy egy év alatt ki lehet építeni egy jó együttest, erre semmilyen csodaedző nem képes. Olyan trénerrel szeretnék itt dolgozni, akinek van türelme, élvezi a bizalmat, s hosszú távra tervez. Nem szlovákiai, s nem is középeurópai edzőben gondolkodom, külföldi szakembert szeretnék idehozni, akinek másfajta látásmódja van. Kellene továbbá egy jó stadion, a mostanit így rendbe kellene hozni, s kellene egy erős DAC-szellemiség egész Dél-Szlovákiában, amely hozzásegítené a csapatot, hogy telt ház előtt jó focit játsszon. Ahhoz, hogy ezt elérjük, szükség van valamennyi pénzre, tehát anyagi háttérre, türelemre, odafigyelésre, s igazi kötődésre a DAC-hoz. Ha így épül fel egy klub, jönni fognak a sikerek, ha nem is az első vagy a második évben. De ezt csak akkor lehet megcsinálni, ha valaki komolyan gondolja, s van hozzá elég anyagi fedezete, illetve tud szerezni olyan szponzorokat, akik elkezdenek hinni abban, megéri támogatni a DAC-ot.

 

* Üzletemberként azonban tisztában kell lennie azzal, hogy egy futballklub fenntartása inkább viszi a pénzt, mint hozza. Miért szeretne mégis befektetni a DAC-ba?

Ittnemanyereségrőlvanszó, hanem arról, hogy épüljön ki egy jóDAC. HaaDAC-naklenne egy erős bázisa, akkor néhány év után a klub képes lenne önmagának megteremteni a működés feltételeit. A foci mindig szenvedély, kötődés. Amíg vannak értékek Dél-Szlovákiában,megkell őrizni őket. ADAC nem csak Dunaszerdahelyé, annak idején egész Csallóköz, Mátyusföld, Dél-Szlovákia együtt építette ki. A szenvedély néha pénzbe kerül, de ha az ember eltökéli magát, akkor meg tudja találni a pénzt a szenvedélyre. Most másodrangú kérdés, hogy én mit gondolok a DAC-ról, mert elsősorban a város vezetésének és a szurkolóknak kellene elérniük, hogy Antalék számoljanak el. Derüljön ki, hogy áll a DAC most, mennyi adóssága van, kifizették-e a világítóberendezés számláit, s ha lesz egy tiszta kép, akkor ősszel, komplex tárgyalások során, amelyeken mindenképp részt kellene vennie a városnak is, valahogy le kellene zárni ezt az ügyet. Ebben a pillanatban nem látom az esélyét annak, hogy két-három hét múlva odaadja nekem valaki a DAC kulcsát, játékosok nélkül, edzők nélkül… Ráadásul arra az ígéretre, hogy Antalék talán két-három héten belül odaadják nekem a DAC kulcsát, senki nem fog aláírni nekem semmilyen szerződést. Ezért mondtam az első nyilatkozatomban, hogy az összes felelősség őket terheli, ezért az őszi szezonért ők viselik a felelősséget.

 

* A tárgyalások során volt lehetősége betekintenie a klub dokumentumaiba?

Semmilyen dokumentumot nem láttam, csak egy kézzel írt papírt, annak alján pedig egy 210 millió koronás összeget, amely állítólag Antalék beruházása volt a DAC-ba. Aki ismeri a számok világát, tudja, hogy ez egy vicc. Antalék nem tettek be 210 millió koronát a DAC-ba, még akkor sem, ha azt állítják, ebben az is benne van, amit a szencieknek fizettek a licencért.

 

* A többségi tulajdonos és a város közötti szerződés viszont nyilvános, s köztudott, hogy a kisebbségi részvényesnek szinte semmi lehetősége nincs arra, hogy felbontsa.

A szerződés rendkívül előnytelen, teljesen Antalék javára van írva. Borzasztó, hogy azt a szerződést az akkori polgármester aláírta, s ilyen lehetetlen helyzetbe hozta a DAC-ot. Ha a város valahogy felmondja is a szerződést, még akkor is egy évig tarthat a huzavona. Én megpróbáltam egy tisztességes ajánlattal rendezni a helyzetet, de valószínűleg Antaléknak is érezniük kell, hogy a városnak és a szurkolóknak az a közös akarata, hogy vagy teljesítik a feltételeket, és évente belefektetnek annyi pénzt a csapatba, amennyit ígértek, vagy menjenek el innen.

 

* A jelenlegi klubvezetők egyik önnel kapcsolatos visszatérő mondata, hogy csak a helyhatósági választások idején érdeklődik a DAC iránt, s valójában nem komolyak a szándékai.

Én letettem az ajánlatomat az asztalra. Ha valaki több mint másfél millió eurót hajlandó a DAC-ra költeni, valószínűleg komolyan gondolja. Ez az egész megint egy kommunikációs játszma. Elvégre bármikor teszek is ajánlatot, az mindig két helyhatósági választás között lesz. Ha Antalék felteszik a DAC számlájára azt a pénzt, amit ígértek, akkor majd véleményt mondhatnak rólam.

 

* Szokott járni a DAC meccseire?

Járok meccsre, tavasszal is többször voltam, csak nem ülök a dísztribünre. A Slovan elleni szezonzárót nem láttam, de az azelőtti három hazai meccsen kint voltam. Szomorú, hogy ezen a három mérkőzésen összesen egy valamirevaló támadása volt a DAC-nak. Az emberek mégis hisznek a csapatban, kimennek a stadionba, néha talán csüggednek, de másnap újra ott vannak a lelátón. Fantasztikus, milyen kitartó a DAC közönsége, de a hűségéért olyat kap, ami messze van a jó futballtól.

 

* Hogy látja a csapat jövőjét?

Szerintem nagyon gyenge lesz az ősz, mert ami most a csapat körül zajlik, az csak improvizáció. Ha a város elfogadja azt az ötletet, hogy ne adjon pénzt a klubnak addig, amíg Antaléktól nem kapja meg az elszámolást, kérdés, milyen eredményeket tud elérni a csapat. Ha tavaszig nem születik megoldás - amely nem kell, hogy én legyek -, nagy valószínűséggel ez lesz a DAC utolsó idénye a Corgoň Ligában.

(Bőd Titanilla, Új Szó, 2011. június 22.)