Egy csésze kávé mellett... (Exkluzív beszélgetés Németh Zsolttal, a DAC játékosával)

Bácsi, kérem! - focizhatok Önöknél?

 

Ha a környezetünkben van egy fiatalember, aki tehetséges, szerintem támogatni kell, és konstruktív kritikával, mely rámutat a hiányosságaira, jó irányba terelni őt. Nem az objektivitás hiányával eltakarni a szemeket, inkább meghallgatni a szívünk impulzusait. Sikert és szerencsét kívánni neki. Mert közülünk való. De nem csak azért. Tudom, hogy ez nem így történik, mert nálunk a másik sikerét nem nézzük jó szemmel. Akik tudnak, azoktól néha a száraz köhögést is irigyeljük. Érvényesülni nem könnyű, szerencse kell hozzá, erős akarat és néha több idő. Mi is a saját „kevesünkkel” hozzájárulhatunk. Elég, ha a tehetséges és olyan embereknek, akik tudnak (nemcsak a sportban), a sikert és a szerencsét kívánni fogjuk.

 

Zsolt, Bátorkesziről származol. Én ezt a vidéket úgy ismertem meg, mint borvidéket.

Szőlő, szőlő hátán... Előttem van egy film szekvenció, ahol a kis Németh Zsolt labdával a kezében a szőlőtőkék közt futkos... Hogy emlékszel a gyermekkorodra?

„Az én gyerekkorom? Meg kell mondanom, hogy kis koromtól a focipályán cseperedtem, mert a szüleim ott dolgoztak. Focisták közt nőttem fel és rengeteg időt töltöttem a focipályán. Kis koromtól idősebb játékosokkal edzettem, és miután ők elmentek, én, apu, anyum és a tesóm a pályán maradtunk és egymás közt fociztunk. Így kezdődött a karrierem. Amúgy nekünk nincs szőlőnk, de a nagypapámnak van és természetesen jártunk neki segíteni.”

 

Több poszton láttalak játszani, nem is merek tippelni, hogy hol kezdtél. Tehát hol?

„Csatárként. És nem is rosszul, gyorsan el is vittek Komáromba. Tizenhárom éves lehettem. Az első szezonban még nem rúgtam gólokat, de amikor feljutottunk, harminc meccsen ötvenet rúgtam. Ezután Szerdahelyre jöttem középsuliba. Egy idő után visszatértem a szülőfalumba és onnét Érsekújvárba mentem. A szerdahelyi sulit abba kellett hagynom. Fél év után elmentem Újvárból, nem tetszett az iskola, és nem is értettem egyet a játékostársaimmal. Visszatértem Szerdahelyre és a DAC-ba mentem. Adtam magamnak egy utolsó esélyt.”

 

Ki fedezett fel? Tulajdonképpen hogyan jutottál a DAC-ba?

„Azért jöttem ide, mert sportgimibe akartam járni.”

 

És hogy jutottál a DAC-ba?

„Magamtól. Jelentkeztem, hogy szeretnék náluk focit játszani.”

 

Az U19-esbe?

„Igen, abban a szezonban, amikor feljutottunk.“

 

Kedves történet. Idejöttél olyan mondattal, hogy: Szeretnék Önöknél focizni, és a szezon végén már elsőligás mezt vettél fel...

„Ez így volt. Az U19-esbe sokat nem játszottam, nagyon gyorsan az A csapatba kerültem. A tizenkilencesben nagyon jó parti volt, kitűnő kollektíva, az biztos. Mondom, sokat nem játszottam velük, azt hiszem csak hét meccset, de mindig figyeltem őket, hogyan játszanak. Megérdemelten nyerték meg a bajnokságot, jó csapatuk volt.”

 

Ha te az elején a fent említett mondattal jöttél ide, és a szezon végén volt egy meccs a pozsonyi Disznólegelőn, amely után megdicsért Kranjcar edző - ez egy eléggé gyors út felfelé. Hogy láttad az első liga-meccseidet?

„Hát, nehéz ezt szavakba foglalni. Elsősorban szuper érzés volt annyi néző előtt játszani, ráadásul remek hangulatban. Sajnos, akkoriban nem igen ment a DAC-nak, de én legfőképp annak örültem, hogy esélyt kaptam. Kranjcar szavaira emlékszem, jól esett hallani őket.”

 

Tényleg, szoktál lámpalázas lenni?

„Nem nagyon, talán a kezdetekben igen. Például a Slovan meccs előtt, amikor kikaptunk egy góllal, és rajtam keresztül rúgták...” (nevetés)

 

Jött a Garger időszak. Játszottál a B csapatban és a nagy csapatban is.

„Én úgy éreztem, hogy inkább a külföldi játékosokat preferálja. Sokat nem játszottam, hisz a nagy csapatban csere voltam, és a B csapatban nem engedett játszani Garger, nehogy megsérüljek.”

 

Ha jól emlékszem, nem mindig ment a játék. Az ingázás miatt is?

„Hm... Én soha nem játszottam bal hátvéd poszton. Amikor felkerültem, a hátvéd poszt egy nagy ismeretlen volt számomra. Taktikailag nem tudtam, hogy hol vagyok.... Szerettem támadni, de védekezni nem.“

 

Következik a Radványi éra. Szerinted miben változott meg legjobban a csapat?

„Az összhang. És abban, hogy jó kollektíva voltunk. Ahogy mondani szokás, egy nyelven beszéltünk. A pályán jó volt a kommunikáció.“

 

Felfigyeltek rád az U19-es válogatottban és később a huszonegyesben is. Ha jól tudom, játszottál is...

„Többször voltam a keretben, de többnyire úgy sült el a dolog, hogy lesérültem. Vagy abszolút nem mentem el ez miatt a válogatott találkozóra, vagy ott voltam, de sérülten. Egy meccset játszottam, a horvátok ellen. Gól nélküli döntetlennel végződött a meccs.“

 

Milyen poszton játszottál?

„Az első félidőben bal hátvéd, a másodikban bal half.“

 

Ebben a szezonban jött egy új edző, később Németh Kriszti, és te több lehetőséget kaptál, mint az előző szezonokban. Kezdem azzal a meccsel, ahol megszületett az első ligás gólod.

„Igen... (nevetés) Megint nem tudom szavakba foglalni azt az érzést, amelyet a gól után éreztem. Sok gólt rúgtam, de egy ilyen gól... Nehéz szavakkal elmagyarázni azt az érzést.“

 

Elkezdted rugdalni a standard szituációkat. A bal bekk posztról ez nem volt nehéz? Észre vettem, elég sokat kellett futkosnod ez miatt...

„Azt a távolságot valahogy lekocogom, nem gond...“

 

Meglett az első gólod, de a csapatnak nem ment, nem megy. Hosszú pont nélküli sorozatot húztatok, miközben posztot váltottál. Pár szóval mondj véleményt a sorozatról és a posztcserédről.

„Úgy gondolom, hogy a hátvéd poszton sem volt különösebb gond, mert, ha jól emlékszem, egy gólt se rúgtak rajtam keresztül. Nyitrán játszottam először halfot, Németh Kriszti elégedett volt a teljesítményemmel. De, ahogy mondtam, ezen a poszton jobban érzem magam.”

 

FOTÓK:  Karaffa Attila

Most valamit elolvasok neked. Üzenetet egy úrtól, az előző interjú alanyától. Kíváncsi vagyok rájössz-e, hogy ki mondta ezeket a mondatokat. Idézem: „Láttam, milyen szép gólt rúgott, és remélem így folytatja tovább. Nagyon tehetséges játékosról van szó, és én úgy gondolom, hogy az idő neki ad igazat, illetve azoknak, akik esélyt adtak neki. Földön kell neki maradni, és mindig azon kell gondolkoznia, mit akar csinálni, illetve hová akar eljutni. Rend a fejben, ez a legfontosabb, mert a többi dologgal megáldotta az Úristen. A pozíciós játékon kívül...” (nevetés) Vége az idézetnek. Mit gondolsz, kinek a szavai?

„Véletlenül nem Németh Kriszti szavai?” (nevetés)

 

Nem, Radványi Miki szavai.

„Ááá... Meglepődtem...“

 

Mit mondasz arról a megjegyzéséről mely a pozíciós játékodról szólt? Ez inkább csak a hátvéd poszthoz kötődik?

„Szerintem igen. Hátvéd poszton nem szeretek játszani. Taktikailag nem vagyok rá felkészülve, életemben nem játszottam. Halfként sem megy nagyon a védekezés.”

 

Alig húszéves srác vagy. Gondolom, tele van még a fejed példaképekkel. Melyik a kedvenc csapatod?

„Arsenal.“

 

Aha, szóval az angol liga. A Premier League az a liga, melyben játszani szeretnél?

„Természetesen. Imádok esőben játszani, amolyan tipikus angol időben. Az angol ligában a foci nem a legszebb, de szerintem a legjobb. Nem beszélve a hangulatról...”

 

Kedvenc játékosod?

„Mindig Luis Figo volt, még a madridi időszakból. Most pedig Samir Nasri, aki sajnos elment az Arsenalból.“

 

Figyelj, én mondok egy posztot, és te elmondod nekem annak a játékosnak a nevét, akit ezen a poszton a legjobbnak tartasz. Úgy a külföldi focistákat, mint a Corgoň ligásokat. Kezdem. Kapus?

„Gigi Buffon és Pavel Kováč.“

 

Hátvéd?

„Mindig Roberto Carlos. Corgoň liga. Fúha... Nem tudom, kit emeljek ki. Valamikor a Saláta Kornélra néztem fel, de most nem tudok senkit sem mondani, aki engem megszólított volna a teljesítményével.“

 

Half?

„Luis Figo és most Abou Diaby az Arsenalból. Ligában régebben Róbert Jež, de most nem tudok senkit sem kiemelni. Ez nem az a szezon, amelyben valaki kilógna a sorból.“

 

Csatár?

„Lionel Messi. Corgoň liga úgyszintén senki...“

 

Edzők?

„Németh Krisztián és külföldön Arsene Wenger.“

 

Meccsek?

„BL döntő, ahol a Liverpool törölte a háromgólos hátrányát. Ami a világbajnokságot illeti, a tavalyi VB-n a spanyolok mérkőzései. És a Corgoň ligában természetesen arra a meccsre emlékezek, melyben a gólt rúgtam...“

 

Milyen Dunaszerdahelyen élni? Hány éve nem vagy már otthon?

„Öt éve. Egy kis probléma, hogy Szerdahely kis város, kevés a lehetőség, ahova el lehetne menni. De az emberek nagyon jók és barátságosak.“

 

Nézők?

„No...“

 

Aha, itt két szitu van. Amikor járnak, és amikor nem...

„Ez a probléma. Nem járnak, amikor nem megy.“

 

Hm... Szerintem nem csak az miatt nem járnak, mert nem megy a játék. Ennek van egy logikus magyarázata.

„De nézők nélkül nehéz játszani.“

 

Azt elhiszem. Beszélj akkor inkább arról az időszakról, amikor még jártak.

„Hihetetlen hangulatot tudnak varázsolni. Ha visszaemlékszem a Slovan elleni teltházra és a meccs előtti hangulatra... Bár nem játszottam, de hihetetlen volt...“

 

Zsolti, milyenek a céljaid?

„Mindenképpen külföldre akarok menni, magasabb szintet kipróbálni. Természetesen először azért itt akarok bizonyítani, és szeretnék stabil válogatott lenni.“

 

Mit szeretsz a focin kívül csinálni? Gondolom Facebook...

„PlayStation, pihenés, barátokkal lenni, szórakozni. A focin kívül nem nagyon tud más dolog lekötni. Minden a foci körül forog.“

 

Tényleg, szeretnél edző lenni? Tudom, van még időd, de gondolkodtál róla?

„Biztosan szeretnék edző lenni. Van is egy jegyzetfüzetem, melybe az edzéseimről írok jegyzeteket. Mindent leírok és lerajzolok magamnak.“

 

Akkor pár edzői kérdést teszek fel. Milyen felállást preferálsz?

„Azt, melyet most is használunk: 4-2-3-1. Ez alkalmas a defenzívára és az offenzívára is.”

 

Mivel nem lépnél pályára?

„Például az 5-3-2 vagy a 3-5-2-es felállással.“

 

Térjünk vissza Bátorkeszire. Hogy veszik a szüleid, hogy focista vagy? Nem voltak ellene?

„Nem, nem, soha. Mindig támogattak. Ha kellett, akkor hajnalban Komáromba vittek autóval. Sajnos a meccsekre nem tudnak eljárni, mert messze van, de a neten nézik. Büszkék rám, és örülnek, hogy elértem azt, amit akartam.“

 

Van testvéred, vagy egyke vagy?

„Van egy öcsém, Árpi. Tehetséges volt, ő is Szerdahelyre járt suliba, de lusta volt a sulihoz. Nagyon jó kapus volt, de feladta és visszatért a szülőfaluba.“

 

DAC. Az utolsó meccsen győztetek. Hét vesztes meccs után ez csak pozitív dolog lehet a csapat számára, de milyen messze vagytok az optimális fazontól?

„Fejben szerintem az utolsó meccseken ott voltunk, de a meccsek nem úgy jöttek ki, ahogy elképzeltük. A meccseken muszáj azt leadni, amit az edzéseken gyakorolunk.“

 

Egy utolsó kérdés. A következő interjúalanyom Jardo Hílek lesz. Mit üzensz neki?

„Hogy tartsa össze a csapatot, ahogy eddig is tartotta.”

 

Sok sikert! Kívánom neked, hogy a besztercei gól ne legyen sokáig az egyetlen, minél gyorsabban kövesse a többi. Köszönöm a beszélgetést.

„Én is köszönöm.“

(Poór Tibor, 2011. szeptember 16.)