Dumák a sportról: Ma Novota Janival, a Rapid Wien kapusával

„Ez a Rapid, fiam!”

 

Tavasszal sárga-kékben, ősszel a bécsi zöld-fehérben. Perpillanat pizsiben mint páciens, mert az arccsontja nem bírta ki az ütközést. Ennek ellenére egy nappal a műtét előtt magazinunkkal megosztotta az elmúlt hónapok tapasztalatait.

 

Bécs egy európai nagyváros, melynek lenyűgöző a múltja és a jelene is. Milyen egy magyarnak 2011-ben sportolóként a családjával itt élni?

Nagyszerű érzés. Együtt van a család, így teljesen a focira koncentrálhatok. Hogy milyen Bécsben magyarnak lenni? Szeretik a magyarokat és mindenütt kedvesek velünk is. Nemrég az ismerőseim egy magyar zászlóval érkeztek a meccsünkre, és láss csodát, nem vette el tőlük senki… Ez itt tényleg Európa!

 

Azt mondják, a jót könnyű megszokni. Mi volt az, amit a családod megkedvelt?

Bécs a lehetőségek városa. Szép helyen lakunk, közel van a Schönbrunni kastély, nincs messze a Mariahilfer Strasse sem. Csak választanunk kell, hogy nyugalomra vagy nyüzsgésre vágyunk.

 

Gondolom a feleséged, Katika se unatkozik. Jut idő a közös kikapcsolódásra?

Katika fantasztikus nő! Rengeteget foglalkozik az egyéves Jancsikával, egyedül, mert van úgy, hogy csaknem egész nap edzéseken vagyok. Ezért amikor tehetjük, együtt elmegyünk a közeli termálfürdőbe, vagy sétálni a közeli erdőbe. Fontosnak tartom, hogy találjunk időt egymásra. Igen, nélkülük nem érezném magam itt olyan otthonosan.

 

Tudom, hogy szereted a süteményeket. A Sacher tortát már ismerted, de felfedeztél valami új finomságot?

Van egy kis pékség néhány száz méterre a lakásunktól. Oda járunk kávéra és sütire. A Sacher tortával nehéz betelni, de „megfogtak” a gyümölcsös finomságok is. Utóbbi időben a joghurtos süteményt kedveltem meg.

 

Térjünk a focira. Ha kimondom, Rapid Wien, hasonlóan fenségesen hangzik, mint amikor kimondom, hogy Bécs. Aláírtad a szerződést, és letetted a tollat. Mi volt az első gondolatod?

Vártam, mikor ébredek fel… De hála Istennek, nem ébredtem fel! Viszont napról napra kezdtem felfogni, milyen klubba kerültem. Ausztria legnépszerűbb klubjába, amelynek nevét, ha bárhol kiejtem a számon, az emberek tudják, miről van szó. Úgy éreztem, hogy számomra ez a szerződés a Rapiddal egy nagy elégtétel.

 

Meséltél nekem egy történetet, melyben a Rapid szertárosa játsza a főszerepet…

Hát igen, a szertáros. Egy nagyon kedves ember, aki már 26 éve itt dolgozik. Az első nap megkérdezte, milyen a cipő és kesztyű méretem. Mindkettőből előhúzott néhányat, és a kezembe rakta. Megkérdeztem mennyibe kerül… Rám nézett, „szaftosan“ elnevette magát és hozzátette – „Ez a Rapid, fiam!” Ami az alkalmazott munkásokat illeti, van egy érdekes dolog. Majdnem mindenki legalább 15 éve dolgozik a Rapidnál…

 

Milyen benyomásod volt a klub vezetőségéről?

Először Stefan Ebnerrel találkoztam, aki a sportigazgató. Barátságos ember, aki nagyon jól vezeti a klub pénzügyi dolgait. Magával Rudolf Edlinger elnökkel az aláírást követő prezentáción a Schloss Hotelban találkoztam először. Ezek az emberek itt nagy hírnévnek örvendenek. Tetszett, hogy engem is rögtön úgy kezeltek, mintha egy lennék közülük.

 

Milyen edző Schöttel?

Peter Schöttel egy élő legenda, 524 meccset játszott le a Rapid színeiben, ez a legtöbb. Intelligens, közkedvelt ember és edző, igyekszik mindig nyugodt maradni és levenni a nyomást a játékosok válláról. A játékosokkal sokat kommunikál. Úgy érzem, gyorsan megszerezte az öltöző bizalmát. Bízom benne, hogy ez nagyon sokáig így is marad.

 

Hogy „festenéd” le nekünk a Rapid öltözőjét?

Hm... A Rapidnál a kabin nem csak egy helyiséget jelent. Akkor kezdjük. A folyosóról bejövet van egy előszoba, konyhával együtt. Itt szoktunk reggel kávézgatni, kalácsot „majszolni”. Van, aki itt reggelizik. A konyhában van egy TV, amelyen persze mindig focit nézünk. A következő kis helyiségből három ajtó nyílik. Egy a masszőrökhöz, egy a zuhanyzóba és egy az öltözőbe. A masszőrök hárman vannak, plusz egy fizioterapeuta. A helyiségükben is van egy TV a négy masszőrágy mellett. A zuhanyzó egyben van a regenerációs helyiséggel. Itt található a szauna, infrakabin, egy jacuzzi meleg vízzel és két kisebb, hideg vízzel. Na, meg az illemhelyiség… Maga az öltöző tágas, mindenkinek megvan a szekrénye, közepén egy nagy asztal, rajta rengeteg vitamin. Az öltözőből nyílik egy nagy külön helyiség, ott van a szertárosok raktára és benne minden, amire a játékosoknak szüksége lehet.

 

Edzések és mérkőzések?

Mi, kapusok, Raimund Hedl-lel dolgozunk. Az elmúlt évben még védett a Rapidban, nyáron fejezte be a pályafutását. Reggel a nagy edzés előtt stabilizációs edzést tartunk, ez fél óra, aztán kimegyünk a pályára. Az edzések 70% -át külön töltjük a saját edzésprogramunkkal. A kapusedzések nagyon modernek és változatosak. A meccsek? Azokra a csapat abszolút nyugalommal készül. Senki sem idegeskedik, senki sem siet.

 

Eddig szerintem több meccset védtél, mint gondoltad volna. Viszont közbejött egy komolyabb sérülés – arccsonttörés, mely miatt kb. november 15-ig kimaradsz…

Pontosan, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan és ennyi lehetőséget kapok. Nagyon örülök, hogy két meccsen úgy jutottam szóhoz, hogy kollégám, Payer nem volt sérült, tehát az edző aszerint adott nekem bizalmat, ahogyan teljesítettem az edzéseken. És igen, most jött a sérülés... De ez így van, és el kell fogadni. Előre tekintek, céljaim most annyit változtak, hogy mihamarabb szeretnék meggyógyulni, keményen edzeni, aztán pedig visszakerülni a kezdő 11-be. Holnap lesz a műtét (október 18.), remélem, minden rendben zajlik le.

 

A hosszú távú céljaid?

Azok nem változnak, szeretnék állandó jellegű „egyese” lenni a csapatnak és trófeákat nyerni a Rapiddal.

 

Tényleg, milyenek a Rapid szurkolói?

A szurkolóknál magasan van a léc, számukra csak a győzelmek az elfogadhatóak. A Gerhard Hannappi-ban mindig nagyszerű hangulat uralkodik, kb. 15 000 szurkoló jár a meccsekre.

 

Egy kis üzenet haza? Szurkolóknak, barátoknak és ismerősöknek, akikkel már nem találkozol olyan gyakran?

Köszönöm azoknak, akik támogatnak, a jókívánságokat most, a sérülésem után is. Sokat segítenek! Kritikusaimnak köszönöm, hogy segítettek eljutni oda, ahol vagyok. Kívánok nekik hosszú életet, hogy még feljebb juttassanak és lássák sikereimet! A szurkolóknak pedig csak annyit - Ne adjátok fel, és küzdjetek a végsőkig!

(Poór Tibor, KLIKKout 2011. november)

 

A beszélgetést a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.