Beszélgetés Sidó Ferenccel

Levezetni a kínokat

 

Kedd estére terveztem a beszélgetést. Ugyanaznap szavazták meg a városi képviselők a DAC-cal kötött szerződés felbontását. Amiről a képviselők szavaztak, arról Franci bá könyvet írt. Pontosabban arról az időszakról, melynek befejezését feltehetően ennek a szavazásnak a végeredménye indította el.

 

Sidó „Franci” Ferenc, 74 éves, volt DAC-játékos, edző, szakvezető, „A dunaszerdahelyi futball 100 éve” és a „Száz év-száz legjobbja” című könyvek társszerzője. (Ugróczky István felvétele)

Franci bá, mikor döntötte el, hogy megírja a harmadik DAC-könyvét (Brányik Sándor az előző két könyv társszerzője)?

A harmadik könyvről akkor kezdtem gondolkodni, amikor Pinte Attilát - ahogy ő mondta - kirúgták a DAC-ból. Eljött hozzám, elpanaszolta a történteket, és azóta foglalkoztatott a könyv gondolata. Fokozatosan kezdtem gyűjteni az anyagot a könyvhöz.

 

Mit árulhatunk el a könyvről?

Az utolsó négy év eseményeit szedtem össze, főleg azokat, amelyek a DAC ellen és a városunk ellen irányultak.

 

A könyv utolsó mondatának megírása után milyen gondolatok jártak az eszében?

Furcsa érzelmek... Körülbelül 1948-tól naponta figyelemmel kísérem a DAC-ot. Az említett négy év alatt kerültem abba a stádiumba, hogy a DAC miatt szenvedek. Minden egyes lépés fáj. Fáj azért, mert koros vagyok, és fájt azért is, mert nem láttam a kiutat ebből a vesszőfutásból. Ezért fogtam a könyv írásához. Hogy ezeket a kínokat valahogy levezessem.

 

Ez alatt a négy év alatt hova jutott a DAC?

Nagyon mély pontra. Sajnos olyan emberek kezébe került, akik nem csak szakmailag, de úgy néz ki, anyagilag is tönkretették, mert félő, hogy ez az összeg sokra rúg.

 

Ma a képviselők megszavazták a szerződés felbontását. Nagy a valószínűsége, hogy véget vetettek ennek az érának. Mi lesz tovább?

Nehéz erre egyértelmű választ adni. Szerintem új lapokkal kell indulni. A DAC történelme során már nem egyszer fordult elő, hogy nevet, státuszt változtatott. Hogy ma mi a helyes lépés? Más világot élünk, ma a pénz az úr. Ha a DAC-nak lesz pénze, akkor nem lesz nagy gond. A szlovák liga nem olyan nehéz, hogy ne lehetne kilábalni ezekből a gondokból. Ha ki is esünk, jövőre visszakerülhetünk.

 

Visszatérve a könyvéhez. Mit kapnak az olvasók, ha kezükbe veszik a könyvet?

A végszóban, pár mondatban olvasható, hogy a leírtak nem csak az én véleményemet tükrözik, hanem a megkérdezett emberekét is. A futballt körülvevő közösség véleményét próbáltam tolmácsolni.

 

Milyen stádiumban van a könyv?

A kézirat gépelése és javítása folyik a napokban. A nyomtatás pár héten belül kerül sorra. Azon, hogy pontosan mikor kerül az olvasókhoz, még gondolkodom.

 

Mi lesz a könyv címe és milyen terjedelmű lesz?

A címe: „DAC - Négy év szürkeségben”. Fényképekkel is akarom illusztrálni a könyvet. Olyan képekkel, melyek még soha nem jelentek meg az újságokban. Sasi barátom (Nagy Sándor, a nyolcvanas és a kilencvenes évek DAC funkcionáriusa) segített válogatni. Körülbelül ötven oldala lesz a könyvnek.

 

Franci bá, szerencsés utat kívánok a könyvének, és nagyon várom.

Köszönöm szépen.

(Poór Tibor, KLIKKout 2012. február)

 

A beszélgetést a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.