Németh Krisztián elismerte, csapata tavasszal Nagyszombatban játszott a leggyengébben

„Legalább nem rogytunk össze”

 

A Spartak-nevelés Michal Gašparík a tavalyi szezonban még DAC-játékosként lőtt győztes gólt a nagyszombatiak ellen, azóta megjárta Lengyelországot, visszatért a Spartakhoz, s több helyzete is volt a DAC elleni bajnokin

(Somogyi Tibor felvétele)

A dunaszerdahelyi futballcsapat tavasszal még nem szerzett pontot, Németh Krisztián vezetőedző szerint azonban a győzelem lehetősége benne van az együttesben. A DAC trénerével a Nagyszombatban elszenvedett 3:0-s vereség után beszélgettünk.

 

A DAC első három tavaszi meccse után mindig kiemelte, hogy az ellenfelek edzői is megdicsérték a csapatát. Nagyszombatban viszont nemcsak az eredmény, hanem a játék is csalódást keltett.

Nem így képzeltem el a meccset, de az utolsó pillanatban kellett megoldanunk néhány posztot. Az egész rendszerünk kaotikus volt, az első húsz perc egyenesen katasztrofálisan alakult. A második félidőben már jóval szervezettebbek voltunk, voltak kontráink is, Delarge gólt is rúghatott volna. De nem ez döntötte el a meccset, most egy osztállyal gyengébbek voltunk. Nem fogalmaznék úgy, hogy nagy zakót kaptunk, de azt is kaphattunk volna. Ki kell elemeznünk a meccset, aztán gyorsan elfelejteni. Ha pedig néhány játékos csak ilyen teljesítményre képes, akkor inkább ki se menjen a pályára.

 

Ennyire hiányzott a három eltiltott futballista, Boya, Laštovka és Kabele?

Igen, és nemcsak egyénenként hiányoztak, hanem az egész rendszer meg lett bontva. Vonatkozik ez a rögzített helyzetekre, védekezésre, ellentámadásokra, mindenre. Azért volt helyenként olyan kaotikus a játék, mert azoknak, akik most lehetőséget kaptak, még nincs a vérükben a rendszer. Náluk még annyira sincsenek automatizálva ezek a dolgok, mint azoknál, akik régebbtől itt vannak.

 

A harmadik Spartak-gól után nem tartott tőle, hogy nagyon csúnya lesz a vége?

A 20. percben már 3:0-ra veszteni – ennél rosszabb kezdést elképzelni sem tudok. A szünetben viszont azt is elmondtam a csapatnak, hogy olyan is előfordult már, hogy valaki 0:3-ról egyenlített… A második félidő a jellemről is szólt. Legalább nem rogytunk össze, és nem kaptunk egy hetest – ez olyan pozitívum, amire a későbbiekben is lehet építeni.

 

A DAC-ot sokan már biztos kiesőnek tartják, tavasszal még egy pontot sem szerzett a csapat, a klubban uralkodó körülmények sem ideálisak. Miért éri meg egy fiatal edzőnek egy ilyen csapatot irányítani?

Mert benne van az esély, hogy egyszer nyerünk.

 

De tavasszal még csak kikapott a gárda.

Ősszel viszont az irányításom alatt megvertük a Slovant és a zsolnai csapatot. Ezt nem felejti el az ember. Az esély most is megvan, meg kell tenni mindent, hátha összejön. Nagyszombatban sajnos nem jött össze. De sportember vagyok, jelenleg ez a keret áll a rendelkezésemre, ezzel van lehetőségem csapatokat verni. Az első három tavaszi mérkőzésünkben benne volt a meglepetés, hajszálnyira voltunk a ponttól. A nagyszombati mérkőzésben nem éreztem ezt, ez volt az eddigi legrosszabb teljesítményünk.

 

Kedden az eperjesiek ellen gyakorlatilag a bentmaradás lesz a tét.

Szeretném, ha a csapatom olyan tűzzel harcolna, ahogy a nagyszombatiak kezdtek ellenünk, ahogy lerohantak bennünket a meccs elején. Az eperjesiek nagyon jól futballoznak, állítólag a Slovan otthonában is jobbak voltak, még ha kikaptak is, vagyis nem lesz könnyű meccs. De ha ez a csapat keresni akar valamit a ligában, akkor nyerni kell.

(BŐD TITANILLA, Új Szó, 2012. március 26.)