Beszélgetés Pinte Attilával

AZ IDŐ IGAZOLTA A DÖNTÉSEMET

 

Az interjúban főleg arról az időszakról beszéltünk, mely egy játékossztrájk után következett. A 2008. november 27-i, DAC – Máriatölgyes (Dubnica) mérkőzés előtt lezajló sztrájkot követőről. Attila mint kapitány, a csapatot képviselve igényelte a klub elmaradásait a csapat része felé. A csapat része viszont meghátrált, és Attilából bűnbak lett, akit a következő hónapokban „nyírtak”, ahogy lehetett. Később a bíróság Ati javára döntött, tehát megkapta a klubtól, ami neki járt. Pinte Attila az utóbbi évtizedek talán legnagyobb futballistája régiónkban...

 

(Ugróczky István felvételei)

Attila, mi történt veled, miután kitessékeltek a DAC-ból?

A nyárasdiak szólítottak meg abban a reményben, hogy miután megjön a DAC-tól a játékosengedélyem, játszhatok mint játékosedző. Sajnos, a problémák az engedéllyel bonyolódtak, így egy évig nem játszhattam.

 

Pontosan miért?

A téli felkészülés alatt „tettek” ki a DAC-ból, viszont a szerződésem velük egészen nyár végéig szólt. Ahhoz, hogy más klubban folytathassam, kellett a klub beleegyezése. Mivel bepereltem őket az elmaradások miatt, és a szerződésem még érvényben volt, a DAC nem egyezett bele. De a szerződés lejárta után sem engedélyezték, mert akkor a Szlovákiában érvényes előírás szerint a folytatáshoz annak a klubnak a beleegyezése kellett, melynél utoljára játszottam. Végül az segített, hogy a labdarúgó szövetségen született egy új határozat, mely szerint azoknak a volt válogatott játékosoknak, akik átlépték életük harmincötödik évét, nem kell az említett beleegyezés. Magyarán mondva, nem kell, hogy ilyen játékosok a szerződés letelte után is rabszolgái maradjanak egy klubnak.

 

2008 őszén kirobbanó formában játszottál, és úgy nézett ki, hogy a legfelsőbb szinten pár év még előtted van…

Hát igen, az alatt az egy év alatt (a szenci fél évvel egybevéve) a szakértők szerint is majdnem minden mérkőzésen az egyik legjobb játékos voltam a pályán. Hogy ez lett a vége a dunaszerdahelyi kalandnak? A három év elteltével szerintem az idő engem, illetve a döntésemet igazolta. A cirkusz a távozásom után se változott, sőt, a tartozások ügyében rengeteg eset ismétlődése volt olvasható. A klub mélyrepülése, nem korrekt viselkedése folytatódott, hangsúlyozom, hogy az edzőkkel is. Persze az ember néha elgondolkozik, hogy nem lett volna-e jobb, ha nem áll ki a csapat mellett, tartja a száját, és akkor talán még ma is a klubban lehetne, de erre egyszerű a válaszom: Abban a légkörben dolgozni-játszani még két évet, lehetetlen küldetésnek tartottam. Biztos, hogy ilyen körülmények között nem tudtam volna tartani azt a mércét, amit az őszi idény folyamán felállítottam magamnak.

 

A Máriatölgyes elleni meccs előtt az YBS fanklub tagjai le akarták beszélni a csapatot az említett sztrájkról. Állítólag a MAX-ban részedről elhangzott akkor egy mondat, konkrétan a - Ki se b...sza le a szurkolókat... Ezt a mondatot a vezetőség nagyon ,,meglovagolta”. Akarsz erről beszélni?

Nincs gondom azzal, hogy beszéljek róla. Kezdeném így – A sztrájk után sok támadás ért engem a szurkolók részéről. Volt például egy srác, akinek a gyerekszobája az én képeimmel volt tele. Ez a gyerek egy személy hatására felírt a honlapotok fórumára (www.fcdac1904.com) olyan dolgokat, melyekről maga a srác se fogta fel, hogy mit okozhatnak. Amikor elmentünk hozzá tisztázni vele a dolgokat, a saját szülei iscsodálkoztak. Nem akarták elhinni. A srác végül beismerte, hogy nyomás alatt tette ezt.

Voltak és vannak szurkolók, akik kiálltak mellettem, és voltak a sok siker által jött újszurkolók, akik szerintem nem is tudták, hogy honnan indultam, hol fociztam, és mit értem el. Ők voltak azok a szurkolók, akiknek én már akkor se hittem. Nézd, lehet, hogy hosszútávon jó szurkolók lesznek és szeretni fogják a klubot, de viszont…

 

Manipulálhatók?

Pontosan. Visszatérve a MAX-hoz és ahhoz a bizonyos mondathoz. Abban a lelkiállapotban ez előfordulhatott, ezt nem tagadom, de én voltam az, aki kiállt a csapat mellett. Igen, el lehetett volna intézni úgy is, hogy elveszem a pénzemet, és azt mondom az öltözőben - Na, gyerekek, minden rendben van, mehetünk játszani… Úgy véltem, hogy a sztrájk az egyetlen lehetőség, hogy megkapjuk a pénzünket. Én nem csak a sajátomat néztem, de az ára az lett, hogy egyedül nekem kellett távoznom. Viszont a mai napig nem bántam meg, mert bebizonyosodott az is, hogy a többi játékos meghátrálása nem ért semmit. Én emelt fővel távoztam, és ők hagyták magukat tovább megalázni, ráadásul, sokan ezután se kapták meg a pénzüket.

 

Ez a „Pinte-ügy” megosztotta az egész szurkolótábort…

Minden rosszban van valami jó. Persze el tudtam volna képzelni azt is, hogy a mai napig a DAC játékosa vagyok. Ebben a CL-mezőnyben reális is lenne. Ha viszont azt veszem, hogy azóta nem, hogy nem javult, hanem rosszabb lett a helyzet a klubnál, biztos nem bántam meg ezt a lépést. Azok a szurkolók, akik akkor azt mondták, hogy én voltam a beképzelt, a követelőző, azoktól három év után megkérdezném - Akkor most mi van? Mert ha én voltam a jónak a rontója, akkor három év alatt miért nem fizették ki azt a rengeteg játékost? Ha én lettem volna a hibás, akkor ennek a klubnak a távozásom másnapjára rendesen működnie kellett volna. Máig nem így van.

 

Apropó, voltál azóta meccsen?

Egyszer, egy kupameccsen. Az igazat megvallva, nem nagyon volt okom elmenni. Abban az időben, amikor még el is mentem volna, ha jól tudom, nem hivatalosan, ki voltam tiltva a stadionból. Bizony, ilyen is volt… Tudod te is, hogy mi és miként történt akkoriban, és az akkori YBS fanklub vezetőinek a szerepét is ismered… Falaztak a vezetőségnek. Hogy ez azért volt-e, hogy az egységes tábor szétbomoljon? Lehet. Viszont, azt a féléves eufóriát nem veheti el senki, azt az érzést, amikor tizenötezer néző látogat el egy DAC-Slovan meccsre. Igaz, hogy történt egy tragédia is, de mi voltunk azok, akik újra teljesen megtöltötték a DAC stadiont. Először és utoljára a Bayern München ellen sikerült, huszonöt évvel ezelőtt.   

 

Mi lesz szerinted a DAC-cal?

Minden pénz kérdése, de józan gondolkodással el tudom képzelni, hogy a rossz helyzet ellenére bent marad a csapat. Első ligás licenszet könnyebb eladni, mint egy romba dőlt klubot. Hosszútávon azt kívánom a DAC-nak, hogy szilárd alapokon működő és sikeres klub legyen. A szurkolótábor adott, a csallóközi nép igényli a focit, és meg tudja tölteni a lelátókat. Sokan irigylik a DAC szurkolótáborát.

 

Térjünk vissza a te történetedhez. Alaposan „megszívatva”, de elkezdhettél újból focizni. Milyen volt a folytatás?

A következő tél folyamán Somorjára kerültem mint játékosedző. Megnyertük a bajnokságot, és felkerültünk a harmadik ligába. Ez az egy év sikeres volt, rúgtam a gólokat, de jött egy félreértés az új tulajjal és egy döntés, mely után el kellett mennem. Következett egy epizódszerep Királyfiakarcsán, és jelenleg Várkony csapatában a játékosedző szerepét töltöm be. Családias légkört találtam Várkonyon. Ha a körülményekről beszélünk, csak szuperlatívuszokat használhatok, hiszen a regeneráció egy ötcsillagos szállodában zajlik. Ilyen luxuskörülményekben még a válogatottság idején se volt részem. Elégedett vagyok, annak ellenére, hogy el tudnám magam képzelni felsőbb osztályban is mint edző.

 

Milyen poszton játszol?

Perpillanat csatár poszton, mivel nincs csatárunk. Két veterán van elöl - Méhes Tibivel együtt majdnem kilencven évesek vagyunk... Ha lesz csatár, természetesen visszamegyek a védelembe. Csatárként a gyorsaságom, bár nem rossz, de már nem a régi.

 

Edzői PRO-licensszel próbálkozol…

Napokban volt a felvételi, sajnos nem sikerült. Sokan nem csinálták meg, nem volt egyszerű. Remélem jövőre, második nekifutásra sikerül.

 

Amikor Prokop Rosťóval készítettem egy interjút, említette és dicsérte Patrik fiadat. Aki ismeri Prokopot, tudja, hogy nem szokása akárkit dicsérni. Szerinte az apja tehetségét örökölte… Apai szemmel?

Szigorú szemmel csak annyit mondok - és ezt így tálalom Patriknak is - akkor fogom őt komolyabban venni, ha majd a labdával át tud menni rajtam. (Nevetés) Addig csak tehetséges. Jó, ebben van egy kis huncutság és egy kis fúrás, de azért komolyan is gondolom. Persze sok minden az edzőitől fog függeni. Tőlem is kap tanácsokat, de tudod, hogy van ez… Minden gyerek az apai tanácsokra csak egyet legyint - ez így működik nálunk is – mert nem szeretik hallgatni a kritikát…

 

Három éve, amikor általánosan beszélgettünk a fociról, a Barca játéka tetszett neked. Gondolom nem csalódtál bennük azóta se…

Hát igen, a Barca mára a csúcsra ért, ezt vártam tőlük. Hogy a bajnokságban lemaradtak tíz ponttal? Elbukták a pontokat, de a tudásukat nem felejtették el. Hosszútávon, ennyi éven keresztül, szinte lehetetlen mindig az abszolút toppon maradni.

 

Mit tervez Pinte Attila a jövőre nézve?

A pályán érzem magam a legjobban. Szeretnék még egy kicsit aktívan focizni, remélem, az egészségem megengedi. Később szeretném átadni a tapasztalataimat mint edző. Hogy a fiataloknak vagy egy nagy csapatnak, azt meglátjuk, sok mindentől függ. Kell a lehetőség, hiszen nagyon sok az edző és kevés a hely. Mindenképpen, a jövőbe nézve is, fociban gondolkodom. Ha úgy alakul, szeretném, ha az emberek edzőként is hallanának Pinte Attiláról.

(Poór Tibor, KLIKKout 2012. április)

 

A beszélgetést a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.