Pintétől Hílekig (Pillanatképek egy időszakról)

 

FOTÓ: ATOS

AZTA, HOGY MEKKORA „FRÓZEN” VOLT!

 

A levegőben még érezhető volt a csallóköziek „pillangóúszása a mámorban”, melyet a Rózsahegy elleni meccs váltott ki. De időt pihenésre térden könyörögve se kaptak.

 

Gyerünk, gyerünk, mert itt és most a DAC-történelem fejezetei nagybetűkkel írandók. A szép, a csúfos, a fájdalmas, és olyan fejezetek is, melyektől senki se hajlandó búcsút venni.

 

Míg az előző mérkőzés közben sósvizes szemmel beszéltünk, a besztercebányai, őszi, utolsó előtti összecsapásra az időjárás-jelentés a víz más halmazállapotát jelezte.

 

Apropó, sós víz. Besztercebányán előre, nem a DAC szurkolók meghatódása miatt számoltunk vele. Egy újabb félelemérzet sugallta. Megint, megint egy hadgyakorlat!

 

Három DAC-autóbusz és egy ÍZIRÁJDER. Hogy mi? ÍZIRÁJDER? Vittünk magunkkal egy guruló büfét… Csúcs, csakhogy a lécet kicsit magasra emeltük. Jobban mondva, az árakat. A frappáns ötlet ezért - főleg hazajövet, a „lovetta” kivitel miatt - nem úgy sült el, ahogy el volt képzelve. Például egy klasszikus méretű vajas zsemle, két-három karika száraz szalámival - negyven koronáért… Nem csoda, hogy a benzinkúti megállónál bagetteket kajáltak a szurkolók. Én is. Pszt… Ne mondjátok el az ízirájdereseknek…

 

A buszokban zajlik a hangolás. A „szaigonos“ Uppasz mellett ülök. Később, a besztercebányai „frigóban” szüntelenül hibáztatom magam, amiért a buszban nem egyszer a körutazó flaskát a hörpintést kihagyva továbbítottam Uppasznak. Nagy hiba, mert Besztercebányán k…a hideg van!

 

Megáll az ész! Annyi rendőr sorakozott bevetésre Attila, a hun csallóközi, „vérszomjas” utódai ellen, hogy maguk a rendőrök is, egymás közt vicsorogva csóválták a fejüket. Ti hunok vagytok, de hogy hun van a mi feletteseink szürkeállományának a minősége, na, választ erre a kérdésre, 15 kupica boróka se húzná ki belőlem - hasonlót olvastam le a „rendőrgyermekek” tekintetéből…

 

Kiszállunk a buszokból, és az első pillantás, melyet a szektorunkból a DAC játékosai felé meresztünk, derűs nevetést idéz elő. Elképesztő látvány volt, ahogy a kameruni játékosok, miután kimentek „kóstolgatni” a pályát, dülledt szemekkel tapizták a havat. Tudniillik, a kameruni játékosok többsége e tekintetben még szűz volt - havat nem érintettek. Itt is csak óvatosan, hátha harap…

 

Érdekes, hogy ennek ellenére a mozgással nem volt gondjuk. Mivel nagyon jól mozgott Novota Jani is a kapuban, kibekkeltünk egy hasznos, gól nélküli döntetlent. És akkor még a meccs utolsó percében Kweuke kihagyott egy nagy helyzetet…

 

Ezt a fagyos On Tourt még kiélveztük. Még álmodtunk, még mosolyogtunk, még minden rendben volt. Látszólag.

 

A buszban, hazafele tartva, latolgatjuk az esélyeket az utolsó őszi mérkőzésre. Tuti, hogy nyerünk!

Máriatölgyes a következő ellenfél. Az a fránya máriatölgyesi mérkőzés, mellyel útnak indul az álmodozás befejezése.

(Poór Tibor, KLIKKout 2012. május)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.