Sidó Ferenc: Négy év szürkeségben

NEGYVENNYOLC HÓNAP TIZENKETTŐNÉL TÖBB DÜHÖS GONDOLATA

  

Milyen könyvet lehet ma írni a dunaszerdahelyi foci elmúlt negyvennyolc hónapjáról? Kell ilyen kérdésre válasz? Nem. Sidó Franci szerint a kérdés fontosabb, mint a válasz. Hm… Az interjút úgy szokásom kezdeni, hogy az első kérdésem előtt megismétlek magamban egy mondatot, mely így szól: Nincs hülye válasz, csak hülye kérdés.  

 

Franci könyve a lényegbevágó kérdések könyve. A könyv elején a kérdőjeles mondatok csak úgy szabadon úsznak a gyorsan váltott gondolatok közt. Németh Kriszti edzőt idézve - szakmázunk. Gyakran. Franci az edző és fociszakértő mivoltát nem tagadja meg. Az emóciókkal megtöltött mondatokat szakmai elemzések váltják, hadd pihenjen addig a cserepadon a 74 éves DAC-szív.

 

Lapozok. Egy újabb gondolatmenet következik, vagy jön a düh? Nem egy klasszikus kirobbanásos düh, hanem fájdalmas düh. Khashayar Mohseni és Antal Barnus négy év alatt elérte, hogy Franci - ugyanúgy, mint a nézők, a focit szerető emberek - dermedten figyeli, mit visz véghez ez a páros. Bár fél a kérdéstől, de tulajdonképpen felteszi, ugyanúgy, mint a nézők és a focit szerető emberek sora. A kérdés: Mire lesznek még képesek? Miért vannak itt? Hol van ennek a vége, és milyen lesz? Vagy ez a vég?

 

Franci ránéz a cserepadra, és így szól: Szívem, kipihented magad? Hát akkor a bemelegítés után folytassuk. Vén DAC-szívem, szenvedj!

 

Olvasom, ahogy Franci sorakoztatja a négy évben történtek legnagyobb sebhelyeit. Fertőtlenítőt önt a sebhelyekre. Fáj az írónak, fáj az olvasónak. Pinte Attilát, az ő Attiláját megalázták. Nincs Isten, ordít a könyv vége felé Franci, ahogy egy más, szétolvasott és pillanatra félretett könyvben írja Dawkins. Megyünk tovább. Edzők elemzése. Voltak, vannak, hova lettek és hogyan? Ifjúság. Nézők. Pénz. Semmi nincs. Újból az Isten. Nincs Isten! Franci, van Isten. Tudom, beszéltem vele.

 

Franci az összefüggéseket keresi. Az életben, a múlt focijában, a mi focinkban.

 

A mi focink. Mi az? - kérdezheti Mohseni. Lehet nem érti. Vagy gúnyt űz? Tudja, hogy mit jelent, ha azt mondjuk - focink? Tudja, hogy az embereknek mennyire fáj, ha a focijukat elveszik? Olvasom a könyv utolsó gondolatait, konkrétan azt a nyolc pontot, ahol Franci elemzően, bízva felsorolja, hogy mit kellene tenni a foci visszaszerzéséhez. Nekem hiányzik a nulladik pont. Ezt a pontot konzultáltam az ügyvéddel és az Istennel is. Mindketten azt mondták, hogy recht és nagyon helyes.

 

Tehát a nulladik pont: Mohseni, te nagyon szerethető ember! Add vissza a focit Sidó Francinak! Most és mindörökre!

(Poór Tibor, KLIKKout 2012. május)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.