Víz nélkül, avagy már nem csak a fagylaltjuk jobb?

  

Mottó: Manapság a Sport utcai eseményekről tényleg nehéz irónia és szarkazmus nélkül írni, ha az ember nem akar propaganda vagy „piár” cikkekhez folyamodni… 

 

Sok, nagyon sok verzió repkedett Dunaszerdahelyen és környékén arról, hogy végül melyik stadionban bonyolítják le a DAC–Somorja derbit. Aki gúnyolódni akart, az megjegyezte, hogy választhatnak Liszabony és Nagyabony között… Elárulom, hogy a gúnyolódó én voltam, viszont a Liszabony szóra egy ismerősnek van copyright-ja, nem nekem. Tehát akárhányszor elsütöm egy cikkben ezt a poént, fel kell tüntetnem a Totelcamp nickket. Mert ha nem, akkor… Akkor semmi se történik. Mert ez egy ilyen ország. Ez egy ilyen ország, ahol például egy rohadt jó ügyvéd elég ahhoz, hogy az egész Csallóköz népét már évek óta ,,idegíje” egy úr és a dzsobb keze (jobb keze)…

 

Állítólag ez az úr rendbe rakta az Admirát. Nem az Admirált, az egy pub Dunaszerdahelyen.  A bécsi Admirát. Ezt nagyon is díjazta egy osztrák, azt hiszem sport institúció, úgyhogy az úr állítólag már nem bírja elutasítgatni a rengeteg sporttevékenységgel kapcsolatos osztrák ajánlatot. Apropó díjazás. Én tényleg úgy vélem, hogy megérdemelne ez az úr egy dunaszerdahelyi Pro Urbe díjat. Vagy negyvenegyet. A kollégáinak is jusson.    

 

Szóval víz. Mivel a többségi tulajdonos nem hagyta el a még vízzel ellátott városi stadion, a polgiék kikapcsoltatták a vizet, és „Víznélküli Városi Stadion” lett a stadion.

 

A városban elhangzott egy halk taps, kombinálva egy fohásszal, hogy a város lépéseit azért egy kupaktanács, a mieink kupaktanácsa megdumcsizza. Nincs mit tagadni, én úgy gondolom, jobban ők a mieink, mint a sportutcások - akár így katonásdisan kijelentve. Elkel egy ilyen jogi kupaktanács, mert ezek a sportutcai ügyvédek nagyon jók. A jövőben jó lenne, ha többé nem kapnának lehetőséget a városunkban olyanok, akiknek az egyetlen továbbmaradási jogosultsága csupán a szupersztár ügyvédek munkáján alapszik. Howgh! Térjünk a focira!  

 

Víz a stadionban nem volt, de ennek ellenére a Sport utcán nézhette végig a meccset a körülbelül ezer somorjai és a körülbelül háromszáz nem somorjai néző. Tulajdonképpen várható volt, hogy kiesőjelölt szintű teljesítményt nyújt a DAC. Egyetlen játékos érdemel dicséretet. Poláčeknak hívják, és kapus. Még egy gondolat. A sajnos csapatkapitány és középhátvéd Marcin Poláček teljes ellentéte volt. Bŕŕŕ…

A második félidőt a somorjai szektorból néztem végig, sok DAC szurkolóval egyetemben.

 

Van egy olyan érzésem, hogy ez a közös szurkolói happening egypár többéves történetnek a kellemes „utolsó vacsorája“ volt. Természetesen a Somorjai Légió vitte a prímet.

 

Hm… Hogy Somorjának, a látottak szerint, már nemcsak a fagyija jobb, az egyben mosolyt kiváltó mondat, másrészt egy kicsit szomorú is. 

 

A végére nem egy állítólagos, hanem egy reális vízállásjelentés. A meccs után a bíróknak és a vendégeknek a Bonbon szállóban kellett zuhanyozni. Akár egy olyan mondat is elhangozhatott a stadionban, hogy: „Ne itt fürgyé le, a Bonbonba fürgyé le…”

 

Hogy ez durva volt? Olvasd el a cikk mottóját...

(Poór Tibor, KLIKKout 2012. augusztus)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.