Miki a rengetegben

 

Šenkár Márió fotói

Anno, 2010 őszén vállra fektette taktikailag a Corgoň Liga legmenőbb edzőit. 2012 nyarán a visszatérésétől úgymond „lehidalt“ a csallóközi fociközeg. Eltelt pár hónap, sokan nem köszönnek, nem beszélnek vele, de mi leültünk és beszéltünk a történtekről, és szerintem így lesz ez a jövőben is. Amúgy nyáron én is lehidaltam... Radványi Miki, a DAC edzője.

 

Miután tudatosítottad, hogy egy év után milyen a helyzet a klubban, és milyen a valós helyzet a szurkolókkal-nézőkkel, nehéz volt feldolgozni az információkat?

Ahol az utóbbi időben dolgoztam, szintén nem volt szurkolói háttér. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ehhez már hozzászoktam, de nem volt új a helyzet. Amondó vagyok, hogy ha jó foci van hosszabb időn keresztül, akkor a szurkolók egy része - tudom, hogy ebben a szituációban nehéz - meggondolhatja magát. 

 

Szavaid szerint számodra elsősorban az volt a fontos, hogy ne a negyedik ligában tipródjál, és ha nagyobb osztályban, akkor Dunaszerdahelyen legyél edző. Akár tipródva. Ebből a szempontból, egyelőre elégedett vagy?

Nyugodtan kijelentem, hogy nem bántam meg.

 

Az első hazai meccs alapján, szerintem, a csapat az általad is avizált tizedik helyet érdemelte volna, sőt. Viszont jött egypár kvalitás játékos és… Mit látunk most a pályán?

Igen, jött Obžera, Velický és Fodrek. Ma ők a kulcsjátékosaim, ezek a tapasztalt játékosok adják meg a csapatnak az arcát. Ha ez a három játékos nem lenne, akkor szenvednénk, mint az általad említett Somorja elleni hazai meccsen. Megmondom őszintén, hogy a legnagyobb bánatom az, hogy az első meccsen is voltak olyan játékosaim a pályán, akik a Corgoň Liga startok alapján kimagaslóak a második ligában, de nem lehetett észrevenni. Szóval ez a három játékos mindenképpen kellett, ha valamit el akartunk érni. A második ligában is.

 

Ha jellemezni akarnám a csapatot, akkor a 2010-es őszi, kinti, nyitrai meccset említem meg. Már többször hangsúlyoztam, hogy szerintem téged mint edzőt legjobban ez a meccs illusztrál. A te munkád, a te stílusod. Ez a csapat mintha kevésbé lenne szervezett, mint az említett őszi… Ez a csapat eléggé ösztönös… Nincs taktikai fegyelem…

Így van. Teljesen egyetértek.

 

Miért?

Nagyon egyszerű erre válaszolni. A második liga a taktikai fegyelemről szól. Látod, hogyan játszik például a Szenc. Jánošnál (Anton Jánoš edző) kilenc embernek védekeznie kell a támadás után, és a csapatnak vannak is eredményei. Amondó vagyok, hogy nálam ilyen taktikai fegyelmezetlenséggel, amilyet Sellye ellen láttál, a csapat nem fog játszani, és ezt a múlt héten a játékosokkal tudatosíttattam. Csakhogy… Túl sok az offenzív felfogású játékosom. Ezeknél a játékosoknál nincs elfogadható szinten a defenzív feladatok teljesítése. Viszont ezek a játékosok hoznak valamit az offenzívába.

 

Te az individualitásokon keresztül közelítetted meg a csapatelemzést. Én így közelítem meg: Van egy angol fociszaklap, Fourfourtwo. Ha én azt mondom, hogy fourtwofour, mi jut eszedbe? Hozzáteszem, hogy én nem hittem a saját szememnek… (A Sellye elleni meccs második félidejében két játékos egyszerűen nem „járt vissza” és így hosszú ideig egy elképesztő és rizikós 4-2-4 felállásban játszott a DAC) Miről beszél ez a szituáció?

Hiányzik egy olyan játékos, aki egyben kreatív és vissza is jár. Akkor nem fourtwofourt látnál, hanem 4-3-3 felállítást egy visszafutó játékossal. De én ezzel tisztában vagyok, Máriatölgyesen ugyanez volt, hogy a két szélső halfom fent maradt. Ez hihetetlen rizikó, de ebből a szempontból szerencsénk van, hogy a második liga színvonala olyan, amilyen. Az ellenfelek nem tudják ezt kihasználni, az első ligás Szenyice viszont a kupában igen. Tudatosítom azt, amiről beszélsz, dolgozunk rajta, de még egyszer mondom, hiányzik a halfba egy visszajáró játékos.

 

Ha a csapat lát egy ilyen taktikai fegyelmezetlenséget a legjobbaktól, ez szerintem nagyon rossz hatással lehet a csapat játékára, nemde?

Fodrek rendben, de Obžeránál meg kell nézni, hogy mennyi plusz pontja van. Mert ha Obžera kidolgoz a meccs alatt három-négy helyzetet, meg rúg egy gólt, azt mondom, hogy rendben, a defenzívába nem kell annyit dolgoznia. A másik dolog, mindketten még nem százszázalékosak, sérültek voltak... Megmondom őszintén, hogy amikor beszéltünk erről a problémáról a játékosokkal, nem tudtak rá válaszolni.

 

Az egyik dolog az, hogy a felállás pillanatokon belül 4-2-4 lett, a másik az, hogy ilyen a játékos tipológia, viszont egy kérdés lóg a levegőben: Mint edző, nagyobb rizikóval játszol, mint ahogy szokásod?

Második ligában nem olyan nagy rizikó, de a legfontosabb az, hogy semmiképpen ne alkalmazkodjunk az ellenfél játékához. Az ellenfélnek kell hozzánk alkalmazkodni, mert nekünk van jobb játékosállományunk. Igen, a Corgoň Ligában így és ilyen játékosállománnyal nem lehetne kiállni.

 

Ez alapján probléma nélkül lehet a csapat az első hármasban-ötösben, ha… Gondolok itt a minden évben megjelent tavaszi gondokra. Optimista vagy pesszimista vagy?

Ha valaki azt mondta volna a szezon elején, vagy a második forduló után, hogy a tizenegyedik forduló után plusz három ponttal fogok állni, és három ponttal leszek a Lopér (Podbrezová) mögött, kinevettem volna, akkor is, ha itt van Fodrek és Velický. Mert aki nem épített csapatot, az nem tudja, hogy miről szól. Ami a legfontosabb, én mondtam a vezetőségnek, hogy ezekkel a játékosokkal már most le kell ülni és tárgyalni, ha az első három között akarunk lenni.

 

Más. Nem azt mondom, hogy a Corgoň Ligában nem voltak fura játékvezetők, de amit a másodikban látok…

Tudom, hogy írtál is róla, hogy az otthonunkban az ellenfeleinket megkárosították, de ha láttad volna, hogy mit csináltak a bírók velünk Liptószentmiklóson… A negyedik ligában nem látni ilyet.

 

Na, ezt akartam mondani, az a legrosszabb, hogy ez már olyan, mint falun, egyszer téged, egyszer engem szívatnak meg kegyetlenül. Nevetséges dolgokat látni… Azt viszont megértem, hogy az edzők diplomaták, mert akár pénzbüntetéssel is jutalmaz a, nem is tudom, hogy nevezzem őket a Nyitra-Nagyszombat után… Más. Hallottál a szurkolói On Tourról a Lopér-DAC meccsre?

Hallottam valamit…

 

A szurkolók ezzel tudtára akarják adni mindenkinek, hogy nem a DAC-cal, nem a csapattal van gondjuk… Mit szólsz hozzá?

Azt, hogy örülök… Egyelőre mást nem tudok mondani. Pont.

 

Mennyire figyeled a háborút a klub és a város között, mennyire figyeled az új klub körüli, egyelőre, mendemondákat? Mennyire engeded magadhoz ezeket a témákat?

Ezeket a dolgokat próbálom abszolút nem figyelni, akkor vettem észre, amikor egy hétig nem volt víz és nem volt két napig villany. Elsősorban nem is kérdezem, mivel csomó munkám van a csapaton belül. És hogy új klub készül? Erről már sokat hallottam sok éven keresztül, jelenleg nem látok semmi olyat, ami erre utalna.

 

Egy teljesen hipotetikus kérdés: Mit szólnál ahhoz, ha két csapat lenne a városban?

Elsősorban azt gondolom, hogy hosszútávon két csapat Dunaszerdahelyen nem lehet.

 

Az egyik klubnak nagyon nagy előnye lenne, mert a DAC név az övé. Ezen kívül szerinted melyek a döntő paraméterek?

Igen, ebben a városban egy olyan csapatot, melyet nem úgy hívnak, hogy DAC, eleve nem tudok elképzelni. A többiről meg nem akarok beszélni, mert akkor miről szól az egész? Műcsapatról? A csallóköziek nem a Dunaszerdahelyre jártak, hanem a DAC-ra. A DAC név és sárga-kék mez.

 

Ha ez az interjú a Tibi bácsi kívánságműsora lenne, mi lenne az a három kívánság a DAC vezetőségéhez? (Nevetés)

(Nevetés) Nekem a mostani vezetőséghez? Hm… Három nem kellene. Az lenne, hogy nyugodtan dolgozhassak, és legyenek meg a feltételek ahhoz, hogy nyugodtan tudjak dolgozni. És ebben a mondatban benne van minden.

 

És most egy mega-hipotetikus kérdés: Ha megtörténne az, hogy nyélbe ütnék a klub eladását, és az új klub megszerezné a számodra is fontos DAC nevet és a sárga-kék színt, ha megszólítanának, igent mondanál?

(Nevetés) Hm... Ezt már mondtam neked, a Zerdában a szurkolók elé azért álltam ki, mert azt hiszem, hogy Dunaszerdahelyen lejátszottam pár ligás meccset, mint edző is - valamit letettem az asztalra. Ami a legjobban bosszant, csomó ember fel volt háborodva, amikor visszajöttem. Azoknak azt mondtam, hogy a DAC-ba jöttem vissza. A kérdésedre válaszolva ugyanazt mondom, tehát, hogy a DAC-ba jöttem vissza.

 

Normális körülmények között (hat-hétezres stabil nézősereg) meg lehetne reszkírozni ennyi volt slovanistát DAC mezben?

Biztos, hogy rizikó van benne, de úgy, ahogy én mentem Nagyszombatba magyarként és elfogadtak… Ha ezek a játékosok szórakoztatják a nézőket, akkor ennyi lehet, hogy belefér.

 

De itt volt 2008. november elseje, a szurkolóverés. Ráadásul az egyik eléggé cinikus módon bemutatott ezen a meccsen a nézőknek. Ezek komoly dolgok a nyugati ligákban is…

Ebből a szempontból rizikó.

 

Miki, szólj az olvasók felé, esetleg mondd el, hogy mi nyomja a cipődet…

Hm… Ami rosszul esett, és amin meglepődtem, hogy azok az emberek, akik 2010-11-ben köszöntek - csomó ember - most nem köszönnek. Azért, hogy visszajöttem a DAC-ba edzeni? Meglepődtem, hogy ilyen szintre jutott a dolog.

 

Azt mondod, hogy csak a focival foglakozol. Ez rendben van, értem én. Viszont ez a mai szituáció, ha beszélünk róla, kívánja, hogy összefüggésekben is beszéljünk róla - van rá példa külföldön bőségesen. Mikor lesz az, hogy egy szlovák, magyar edző összefüggésekben is beszél arról, ami körülötte van és respektálni fogják a véleményét?

Időben mérve nagyon sok generáció. Az kell hozzá, hogy az edzői szakma egy elfogadott szakma legyen. Hogy ne azt higgye a közvélemény, hogy lehet bárki edző. Mert itt egyik napról a másikra ki lehet dobni az edzőt. Nyugaton huszonötször meggondolják, hogy egy edzőt félretesznek. Ausztriában, az ötödik ligában nagyobb tekintélye van egy edzőnek, mint itt egy szlovák elsőligásnak. Amíg ez nem lesz, addig mindenki azt csinál az edzőkkel, amit akar. A klubtulajdonosok, a szurkolók, mindenki.

 

(A beszélgetés a Somorja-DAC bajnoki mérkőzés előtt készült - a szerk. megj.)

(Poór Tibor, KLIKKout 2012. október)

 

A beszélgetést a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.