A 2008. november 1-jei szurkolóverésre emlékeztünk

Pinte: „Megmozdítottunk egy nemzetet, ezt szét kellett törni.“

 

Regedei Csaba, Németh Krisztián és Pinte Attila

(Vojtik Szimona felvételei)

Szerdán a dunaszerdahelyi Zerda Pubban gyűltek össze a DAC-szurkolók a „Négy évvel a szurkolóverés után” címmel rendezett emlékesten. A DAC akkori játékosai közül Pinte Attila, Németh Krisztián és Regedei Csaba mesélt emlékeiről, a beszélgetést Poór Tibor és Kiss Balázs vezették.

 

2008. november 1-én a Slovan és DAC tábor között meghúzódó állig felfegyverzett kommandósok a nagyrészt magyarországi szurkolókkal megtelt szektor ellen indultak meg és senkit sem kímélve szétverték azt. A videófelvételeken jól látni, hogy a tribünön szóváltás alakult ki a kommandósok és a szurkolók között. Egyikük éppen egy zászlót szeretett volna kirakni, amikor az egyik csuklyás fellendítette gumibotját és lesújtott, ezzel elindult a pokol. Többen véres fejjel kerestek kiutat, de nem tudták megúszni a brutális rohamot. Jópáran a földre kerültek, rajtuk bakancsaikkal átgázoltak a rohamrendőrök, mások a bezárt kapuknak szorultak és hiába kerestek menedéket. Miután egy újabb füstbomba landolt Novota kapuja előtt, a játékvezető megszakította a mérkőzést és az öltözőbe parancsolta a csapatokat. A szétvert szektorhoz rohammentők érkeztek és később egy mentőhelikopter is, amely Pozsonyba szállított az életveszélyben lévő 18-éves Lengyel Krisztiánt. A rendőrség azzal magyarázta a támadást, hogy a szurkolók köveket dobáltak rájuk, de az ezt igazoló videófelvételt a mai napig nem hozták nyilvánosságra. Vajon miért..?

 

A szerdai találkozó egy kb. 15-perces videó összeállítással kezdődött, a TV2, HírTV és a Huste.sk felvételein újra felelevenedtek a négy évvel ezelőtti borzalmak.

 

A nyitókérdés a DAC-Slovan bajnokit megelőző időszakra vonatkozott. A játékosok arról meséltek, hogy élték meg 2008 őszét, amely - az ominózus meccsig - sokak számára álomszerű volt.

 

Pinte Attila: „Az ifiben, 16 évesen itt kezdtem pályafutásomat, a DAC-nak köszönhetően lettem elsőligás játékos. A Szenc-DAC fúzió számomra egy visszátérést jelentett, sok év után. Az a szeretet, amivel a szurkolók fogadtak a Nagyszombat elleni első mérkőzésen a ferencvárosi időszakomra emlékeztetett. Megmozgattuk a szurkolókat, a stadion lassan megtelt. Szárnyalt a csapat és jöttek az eredmények. Aztán jött a Slovan... Megmozdítottunk egy nemzetet, ennek véget kellett vetni, ezt szét kellett törni.“

 

Németh Krisztián: „Az érzelmek elviszik az embert... Dunaszerdahelyi és környékbeli srácoknak a DAC az egyetlen kitörési lehetőség. Diákként ott szurkoltunk a meccseken, istenítettük a felnőtt játékosokat és keményen edzettünk, hogy egyszer a helyükbe léphessünk. Egy DAC-ban nevelkedő játékos álma valósult meg számomra. Az első hazai meccs Nagyszombat ellen életem mérkőzése volt. Kiöregedett játékosként tértem vissza, fantasztikus győzelmet értünk el. Aztán mentünk Slovanra idegenbe, végig vezettünk és kb. 100 percig játszottunk...“

Pinte Attila: „Ott engem a hordágyon állítottak ki, ilyet is ritkán látni.“

Németh Krisztián: „Felejthetetlen volt a Trnava-DAC meccs is, hihetetlen szurkolótábor előtt, fantasztikus hangulatban. Gólt lőttem Csaba (Regedei - szerk. megj.) szabadrúgása után, sajnos a végén a hazaiak kiegyenlítettek. De idegenben így is jó eredmény volt és úgy éreztük a Slovant is el lehet kapni. És akkor nagy karnevál lesz... De ember tervez, Isten végez.“

 

Regedei Csaba: „Újpestről kerültem ide, nagy lehetőség volt ez. Ugródeszkának gondoltam, ami sajnos nem jött be. A felvételek során kétszer is kirázott a hideg. Pozitív értelemben azért, mert életem legszebb szakaszát töltöttem itt, a szurkolók fantasztikusak voltak, hazai pályán és idegenben is. Negatívan pedig azért, mert a verés felháborító és érthetetlen számora. Tisztán látszik, nem volt semmi indíték. Ha ma egy rendőrnek odaszólnak és egyből ütni kezdene, akkor naponta verekedések lennének bárhol.“

 

Elérkezett a nagy rangadó napja, 2008. november 1. Egy DAC-Slovan bajnoki mindig presztízsmeccs volt a javából, a négy évvel ezelőttire ez duplán érvényes. Hisz a csapatok sok év után találkoztak újra stadionunkban.

 

Pinte Attila: „Szerintem a meccs célja az volt, hogy a magyarok ne tartsanak össze. A csapattársak, főleg a magyarok és szlovákok, de a külföldiek is, látták milyen felkészülés volt a szurkolók részéről. Meg is voltak ijedve, ahogy az öszpontosításra utazva a buszból látták a várost. Olyan csapatunk volt,  amelyik megmozdította a szurkolókat. A lelátón ott volt minden tábor, láttuk a zászlókak, megmutatták - mi is itt vagyunk! Ifiként ott voltam a Bayern elleni meccsen, hatalmas élmény volt, hogy a teltház előtt most én is játszhattam. A 0:4 nem volt benne a mérkőzésben, bár a fociban ez előfordul. De szomorú, hogy ilyen megtörténhetett. A Slovan mindent megtett a sikerért, a korábbi meccseken kiosztott lapok és büntetések miatt legyengültünk. A szurkolóverés után a külföldiek szerintem azt sem tudták, mi történik. Mi többiek próbáltunk figyelni ide is, oda is.“

 

Regedei Csaba: „A mérkőzésre kellett koncentrálni, de mindenféle hírek érkeztek. Ezután nehéz volt visszaállni. A magyarországi viszhang nagy volt, szinte a mai napig szóba kerül és mindenki kérdi mi volt, hogy volt. Nehéz ezt szavakba önteni. Aki nem volt ott nem tudja megérteni.“

 

Németh Krisztián: „Ilyen tábor előtt nagy élmény focizni. Talán már túl szép is volt és a Slovan-meccs 17. percében valami véget ért. A Slovan se addig, se azután ilyen motiváltan nem játszott. 0:0-nál volt a szünet, terjengtek hírek halottakról, ami hál’Istennek nem volt igaz. A folyosón voltunk, katasztrófa hírek terjengtek, nem tudtuk ez nem-e valaminek csak a kezdete. Próbáltunk profik lenni, koncentrálni, arra mi lesz majd ha visszamegyünk a pályára, de a lelátón ott voltak a hozzátartozóink, nehéz volt a meccsre összpontosítani.“

 

Bíró Tomi hosszú éveken át volt a DAC hazai meccseinek bemondója, nem hiányozhatott az emlékezetes rangadóról sem. „15 500 jegy lett eladva, a Bayern ellen 1988-ban 16 800 jegy, tehát ez volt a második legnagyobb nézőszám. Örülök, hogy mindkétszer ott voltam. Viszont erre a meccsre nagyon rossz emlékeim vannak. Ahogy most néztem a felvételeket, újra könnyes lett a szemem. Az egész előre le volt játszva, az akkori és mai kormány egy bűnszövetkezet. Emlékszem, egy szurkoló azzal jött, hogy Krisztián meghalt - ami szerencsére nem volt igaz - és ezt mondjam be. Mivel élő közvetítés volt, nagyon oda kellett figyelni hogy ne legyen nagyobb balhé. Jól döntöttem, hogy csak az első kézből való információt mondom be. Szerencsére nem vitt el a hév, mert világvége lett volna, ha bemondom a halálhírt. Egyértelműen magyarverés volt. Čaplovič (az akkori Fico-kormány kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettese - szerk. megj.) és a többi fejes alattam ültek, állandóan lestek mit konferálok.“

 

A brutális rendőrtámadás legsúlyosabb áldozata az akkor 18 éves Lengyel Krisztián lett, akinek ez egyébként élete első futballmérkőzése volt. Számára november 1. az újjászületés napja, amiről sajnos a mai napig nem tud beszélni. Ezért az emélkesten való részvételt sem vállalta.

 

Pinte Attila: „Másnap Krisztiánt meglátogattuk a kórházban, egy vékony, vézna gyereket láttunk. Nagyon rossz élmény volt, senkinek se kívánom.“

 

Németh Krisztián: „Pont olyan alkat, aki nem érdemel ilyet. Sajnáljuk, ami vele történt, ezt soha nem fogjuk elfelejteni. A többieknek is egy fájó tapasztalattal több, ami összekapcsol minket. Később pedig beigazolódott, hogy bár ütnek-vernek, mi akkor is felállunk. Erre volt példa a DAC-Ružomberok meccs.“

 

Az emlékest a stadion lelátóján ért véget, abban a szektorban ahol 2008. november 1-én megtörtént a brutális rendőrtámadás. A szurkólok itt mécsest gyújottak, majd közösen elénekelték a himuszt.

(nk, 2012. november 02.)

 

A 2008-AS DAC-SLOVAN TELJES ARCHÍVUMA »»»