Beszélgetés Radványi Miklóssal, a DAC vezetőedzőjével - 2. rész

„A futballt nem lehet átverni“

 

Tudjuk, hogy a szurkolók távolmaradása nem újkeletű dolog és több oka is van. Ősszel bővült a lista, főleg a vesztes hazai meccsek után megingott a nézők bizalma a játékosok iránt.

„Pont ezért mondtam a Dolný Kubín elleni meccs után - én bízom a csapatomban. Meg vagyok győződve, hogy játékosaimnak van jelleme, bár a kezüket nem foghatom. Szintén hallottam egy csomó dologról, de ezt nem lehet bizonyítani. Ez az egyik oka, amiért a tavasszal kapcsolatban egészséges játékosokat említettem. Huszonöt évig futballoztam, nehéz átverni. Szinte mindenhol bundázásról beszélnek, Magyarországon, Olaszországban, kézilabdában, ahol a játékosok milliókat keresnek, mégis bele mennek. Ezek után persze, hogy az emberekben felvetődik a kérdés. De kérdem, akkor a Manchester vagy a Bayern is hazai vereségre fogadott? Még egyszer mondom, ezt soha senki nem fogja tudni bizonyítani. Ezért az edző dolga olyan típusú játékosokat kiválasztani, akiknek van jellemük és reggel is a tükörbe tudnak nézni. Azon dolgozom, hogy ilyen játékosaim legyenek.“

 

A két legfelsőbb bajnokságban Radványi Miklós 168 mérkőzésen szerepelt a DAC színeiben, ezeken 60 gólt szerzett. Csak Majoros és Tóth rúgtak többet...

Miben más edzőnek lenni, mint játékosnak?

„Játékosként elmentél edzésre, ott az edző megmondta mit csinálj. Aztán eljött a meccs és a pályán mindig könnyebb. A pálya szélén már nehezebb. A meccs előtt jó taktikát kell kidolgoznod, amihez bizonyos szinten bele kell látni a másik edző fejébe. Ebből a szempontból nehezebb a 2. liga - míg a CL-ben elég anyagom volt az ellenfelek feltérképezésére, itt ez hiányzik. Az edző számára a legfontosabb taktikailag felkészülni az ellenfélre. Ezt vagy tudod, vagy nem. Vagy van rá lehetőséged, vagy nincs. Gondban vagy, ha nincs rá lehetőséged, mert az ellenfél meg tud lepni. Már többször mondtam, nyolc, szinte egyforma csapat szerepel a 2. ligában, és van négy ami valamivel jobb. Akkor van minden rendben, ha az ellenfélnek kell alkalazkodnia a mi játékstílusunkhoz és nem fordítva. Ehhez van szükség megfelelő játékosokra és játékstílusra.“

 

Kik azok az edzők bel- és külföldön, akiket példaképnek tartasz?

„Külföldön Klopp munkája tetszik, nagy dolgot csinált Dortmundban, fantasztikusan játszik a csapata. Lehet sikerül hozzá pár napra eljutnom. Játszottam ellene Saarbrückenben, a Mainz védőjeként fogott és volt egy-két jó csatánk. Ferguson egy legenda, mondhatnám Mourinhot is, de nem akarom a legnagyobb edzőket sorolni. Nagyon sok jó edzővel dolgoztam együtt. Kezdem Peczével, aki olyan volt mint második apám és akivel Nagyszombatban is találkoztam. Másik kedvencem Škorpil, de mondhatom Szikorát, Radolskýt, akitől sok dolgot átvettem. Na nem azt, hogyan kell a játékosokat agyoncsapni az edzésen, de az edzői viselkedésben fantasztikus volt. Vlado Rusnáktól, aki most Ružinán van és akivel annak idején megnyertük a 2. ligát, szintén sokat tanultam. Kuna is nagyszerű edző volt. Szerencsém volt jó edzőkre, akiktől sokat tanulhattam és átvehettem, de minden edzőnek kell egy saját út. Szintén szerencsém volt olyanok mellett dolgozni másodedzőként, mint Lorant vagy Kranjcar. Bárki bármit is mond róluk, kíváló edzők.“

 

Egy hipotetikus kérdés: ha megkeresnének az első ligából, vagy mondjuk a Fradiból, elfogadnád a felkérést? És megelőzöm a választ - melyik játékost, vagy játékosokat vinnéd magaddal a DAC-ból?

„Hivatalosan szerződésem van és szeretném a munkámat befejezni. Természetesen minden edző számára kihívás ha megkeresik. Ahogy mondtam, 35 éve szurkolok a Fradinak, ez egy szép dolog lenne, ugyanúgy elgondolkodnák egy CL-ből érkező ajánlaton. Amikor szabad vagy, ilyen felkérésnek eleget kell tenni, mert fél év múlva nem biztos hogy hívnak. És kit vinnék magammal a DAC-ból? Polaček kapust biztos, nagy jövő előtt áll.“

 

Mit tartasz fontosnak a játékosokkal való együttműködésben?

„Számomra az öltöző szent. Tudom, ez sok helyen nem tetszik a főnököknek. Volt edzőimtől próbáltam ellesni, hogyan beszéltek a játékosokkal. Ami számomra és a kollektíva számára a legjobb, az szerint próbálok én is viselkedni. Elveszett az olyan edző, aki nem talál összhangot a játékosokkal és nem néz a játékosok szemébe. Mindig a játékos szemébe kell mondani a jót is, rosszat is. Soha nem szabad mást mondani az öltözőben és mást a kabinon kívül. Mindig ki kell állni a saját véleményed és igazad mellet, valamint a játékosok mellett. Egyébként el vagy veszve. Nagyon fontos a kölcsönös bizalom. 2010 őszén volt lehetőségem olyan játékosokat idehozni, akikkel a mai napig kapcsolatban vagyok és akiket bármikor hívnák a csapatomba, mert ahogy mondtam, tűzbe merném tenni értük a kezem. Itt megadatott ez, ők érezték a bizalmat és ezt a pályán visszaadták. Az edzői szakmában sokszor fontosabb a lélektan, mint az edzések tartalma. Persze, nagyon fontos mit és hogyan akarsz játszani, de lényeges magad mellé állítani a játékosokat. Akkor ők a pályán mindent megtesznek a győzelemért. Tudják - a győzelem nekik is jó és az edzőnek is jó.“

 

A DAC vezetőinek van bejárásuk a kabinba?

„Nem járnak be. Ez olyan dolog, ami nálam nem működik. A kabinban én vagyok a főnök és ha valami nem tetszik a vezetésnek, ott az iroda, ott meg lehet beszélni. Szerdahelyen nincs gondom azzal, hogy lejönnének az öltözőbe. Esetleg meccs után megtapogassák a játékosokat, de hét közben vagy meccs előtt nem. Egy másik dolog, amin nevetek: itt mindenki edző. Sokszor bekiabáltak a nézők, cserélni akartak, aztán azok a játékosok rúgták a döntő gólokat. Amit szintén gyakran hallani, állítólag a vezetőség mondja meg ki játszon. Csak egy alkalommal lenne ilyen, összeszedném a cuccomat és eddig tartott. Ilyen nálam nem történhet meg, sosem voltam és nem is leszek olyan edző. Nálam ez nem így működik. Én látom melyik játékos hogy edzett. Van itt például egy fegyelmezetlen játékos. Két-három hétig edz, aztán beteg, utána megint egy hétre eltűnik. Ha úgy végezné a dolgát, ahogy kellene, akkor pár ponttal többet szerezhettünk volna és minden CL-csapat kapkodna érte. De nálam nem fogja azt megcsinálni, amit tavasszal - eltűnt, aztán csütörtökön visszajött és szombaton már benne volt a kezdőben. Kommunikatív ember vagyok, hetente beszélek Antallal, de ha valaki azt akarná mondani, kinek kell játszani az nálam rossz címen van.“

 

Ha már szóba került az alelnök - meccs közben a hangja gyakran felhallatszik a lelátóra. Téged nem zavar?

„Messze vagyok tőle. Megmondom őszinte, ha zavarna ő, akkor zavarna az az ötszáz, ezer ember is a tribünről. Megtanultam kiszűrni a hangokat, mert akkor meg kellene hallanom azt is, hogy Miki cseréled le ezt, cseréld le amazt. A végére nem maradna egy játékos sem a pályán. Ezt ki kell szűrni. Barnust meg végképp nem hallom. Akik a padon ülnek mondják, hogy őket zavarja, de én messze vagyok. Koncentrálni kell a pályán történtekre.“

 

Térjünk vissza a múltba. Idén emlékeztünk meg a csehszlovák kupagyőzelem 25-ik évfordulójára. Te akkoriban az ifiben játszottál. Hogy emlékszel a kopřivnicei sikerre?

„Amint mondtam, 13-14 éves koromtól jártam DAC-meccsre, fantasztikus élmény volt amikor megnyerték a szlovák majd a csehszlovák kupát. Emlékszem, a TV előtt izgultam végig. Előtte télen már voltam velük edzőtáborban, júniusban volt a kupadöntő és júliusban bekerültem a felnőtt keretbe. Így történt meg az, hogy fiatal játékosként rajta vagyok a csapatképen a 2 kupával. Fantasztikus volt számomra egy kabinban lenni ezekkel az emberekkel. Élveztem minden egyes pillanatot, örültem, hogy együtt lehettem ilyen játékosokkal, moshattam nekik a labdát, beszélhettem velük. A mai játékosokból hiányzik ez respekt és alázatosság, pont ezért sokan idő elő befejezik, vagy nem érnek el olyan sikereket amilyeneket elérhetnének. Igaz, mi máshogy voltunk nevelve.“

 

A hiányzó respekt mellet még miben változott a foci azóta, hogy játékos voltál?

„Megnyíltak a hátarok és a játékosokban nincs türelem. Abban az időben 19-20 évesen bekerülhettél az elsőligás keretbe, majd 21-22 évesen játszhattál. A 22-23 éves játékos is fiatalnak számított és azt mondták ‚te taknyos‘. Mivel nem lehetett külföldre menni, 28-30 év volt az átlag és pont az ilyen rutinosabb, idősebb játékosok mellett fejlődtünk. Jelenleg gyorsabb a foci, de abban az időben sokkal több minőségi játékos volt a ligában. Aki most ‚három egyeneset‘ tud rúgni, már Ausztriában játszik második - harmadik ligát. Hiányoznak a tapasztalt játékosok. Egy banális dolog: két nappal a meccs előtt, csütörtökön, általában lazább edzést tartunk. A bemelegítés nem közös, mindenki individuálisan végzi. Mondom Olejníknak, nézd meg a négy öreget, Velickýt, Fodrekot, Obžerát és Hadot, hogyan melegít be, és nezd meg a fiatalokat. Az öregek minden egyes porcikát megdolgoztatnak, nehogy lesérüljenek. Minden mozdulatot együtt csinálnak, mintha közös bemelegítés lenne. A fiatalok pedig hátra tett kézzel passzollgattnak. Azt megnézik, milyen autókkal jönnek az öregek, de hogy mivel érték ezt el, arra már nem figyelnek. A bemelegítés egy banális dolog, de ha a játékos nem csinálja meg rendesen, megsérülhet és fél évre kieshet. Ezt hiányolom - itt vannak ezek a tapasztalt játékosok, és a fiatalok nem próbálják ellesni, hasonló szinten csinálni. Amikor ide kerültem és Tóth Laci hozzám szólt, jó hogy csókolomot nem köszöntem neki. Néztem mindent hogy csinál. Ma a csapatokból ilyen vezéregyéniségek hiányoznak.“

 

2010 ősz.

Általános probléma a szlovák és középeurópai fociban, hogy nincs csatár, hiányzik a góllövő. Mint volt középcsatár, miben látod a gondot?

„A mi időnkben gyakran játszottunk három csatárral - volt egy tipikus középcsatár és két szelső. A mai trend szerint majdnem mindenki egy csatárral játszik. Úgy tanítják nem az a fontos, hány csatárral lépsz pályára, hanem hány játékos kapcsolódik be a támadásba. Eleve sokkal nehezebb a csatár helyzete, mert egyedül van elő, mindenki visszahúzódik és abból kell átmenni gyors támadásba. Ha nincs négy-öt játékos, aki bekapcsolódik a támadásokba, akkor a csatár tényleg magára van hagyva és elveszik. Ha sikerül olyan csapatot összerakni, ahol minimum négy játékos dinamikusan, gyorsan be tud lépni a támadásba, akkor a csatárnak is jó. Lásd Dortmund - tavaly Lewandowski azért rúgott annyi gólt, mert egyrészt minőséges játékos, másrészt megfelelő labdákat is kapott, vannak olyan csapattársai, akik oda tudják tenni időben és pontosan. Ma mindenki csatárt keres. Csatárnak elsősorban születni kell. Sokan mondták: te csatár voltál, csinálj belőle csatárt. Ez nem így működik. Vagy van a játékosnak orra rá és ott van ahova a labda pattan, vagy nincs. Egy okos edző-mondat szerint ha egy csapat sok gólt kap, ott az edző a hibás. A védekezést tudod gyakorolni, de ha a csapat nem tud gólt rúgni, ott lehet naponta két órán át kapura lőni, nem segít. Eljön a meccs és a tizenhatoson belül van századmásodpercnyi időd. Ott szerencsére van szükséged és minőségi játékosnak kell lenned. Ha ez nincs, akkor az edző csinálhat bármit. Bennünket is itt szorít a cipő, pedig ennyi lövőedzés eddig egyetlen csapatomnál sem volt. Edzésen, ahol nincs nyomás, úgy rúgják egyik vinklit a másik után, ahogy akarják. De meccsen, nyomás alatt, előjön a többi tényező is. Sokan leírták Nulíčeket. Vele egy gond van, 18 évesen Jablonecben 1. ligát játszott és az egyik legnagyobb cseh tehetségnek kiáltották ki. Amikor láttam róla DVD-t és az első héten itt edzett, mondtam egy éven belül verni fogják az ajtót a nagyobb csapatok. Dinamikus, jól lő mindkét lábbal, az egy-egy elleni szituációkat remekül oldja meg. Van viszont egy bizonyos határ, ahol a foci már fáj és ha azt át tudná lépni, ebben a bajnokságban rúgna 20 gólt. Őbenne megvan van az, amivel egy csatárnak születnie kell, de a többi fiatal játékoshoz hasonlóan nem tudom, mikor fogja ezt magából kihozni.“

 

Mennyire figyelted a B-csapat teljesítményét? Szükség esetén van hová nyúlni? Mi hiányzik az ott játszó fiataloknak az A-csapatba kerüléshez?

„Nem véletlen, hogy éveken keresztül mindig egy osztályt estek. Ősszel voltam három meccsükön és megmondom őszintén, nem láttam értelmét többet megnézni. Fociban nincsenek véletlenek, pedig a játékosok nagy része ifiligát játszott. Nem akarok senkit megbántani, de ha valaki ifiligát játszik, annak a felnőttek között minimum a 4. liga szintjét meg kell ütnie. Van pár játékos, aki kényelmes és ha a foci el kezd fájni, akkor már inkább nem csinálják.“

 

Nincs tehát nagyon hová nyúlni...

„Somorján be mertem tenni Ágh Zolit. Persze tudtam, hogy az ellenfél egy csatárral játszik és Had mellett nem lesz gondja. Zoli a példa, hogy a fiatalok közül is lehet választani. Nagyon becsületes játékos, néha vissza is kell fogni. Csakhogy a bajnokin megilletődik és a teljesítménye ötven százalékkal csökken. Rajta kívül a B-csapatból nehéz bárkit is felhozni. Jožo Olejník az edzőjük, legjobban ő örülne ha lenne ott bárki. Ezeknek a srácoknak szükségük lenne egy fél évre váltani, kiesni ebből a közegből, friss levegőt szívni, mert a fiatal játékost nem szabad leírni. Lehet itt nem megy neki, viszont máshol fantasztikusan fog játszani. El kell engedni vendégjátékra, visszatérte után húzóember lehet. Fociban ez így működik.“

 

Ezt az elképzelést a vezetőségnek is elmondtad? Azért kérdem, mert az elmúlt években nem egy fiatal játékos arra panaszkodott, hogy a DAC-ból szinte lehetetlen elmenni, illetve túl sok pénzt kérnek értük.

„Beszéltem erről a vezetéssel és egyet értettek a véleményemmel. Néhány játékost például kiadnánk Komáromba, ahonnan cserébe hoznánk másik két fiatalt. Látni szeretném, mire képesek ezen a szinten. Ők azok az egészséges játékosk, akik ha meghallják a DAC nevet, felszántják a pályát. Vannak még a környéken olyan típúsú játékosok, akik felnéznek a DAC-ra. Volt szerencsém velük együtt dolgozni.“

 

Az ificsapatokat  mennyire figyeled? Van olyan tehetség Szerdahelyen, aki szerinted sokra viheti?

„Őszintén bevallom, az ifit nem láttam játszani, de a tabella nem hazudik. Mi is második ifibajnokságot játszottunk, de mindig az élen. Beszéltünk a csatárokról. Ha lenne egy olyan, aki rúg 28-29 gólt, mint annak idején én a 2. ligában, arra mondanám hogy meg kell nézni. Mert az mindegy hol rúgja, de valamit kell tudnia.“

 

Pár éve volt ilyen csatárunk az ifiben - Németh András...

„...vagy előtte Bognár Zoli. Véleményem szerint nem tett neki jót az amit csinált. Később volt nálam Szencen... Tudom milyen volt itt és milyen volt ott Szencen. Nem lehet összehasonlítani.“

 

Emlékszem, amikor a DAC ificsapatát edzetted, egy beszélgetésünk során Zolit ‚új Vittek‘-nek nevezted.

„Abban az időben rúgott 28-29 gólt, olyan dolgokat tudott, hogy megállt az ész. Utólag könnyű okosnak lenni, de amikor itt szerdahelyiként bekerült az A-csapatba, elment. Ha itt marad és végigjátssza a tavaszt is, akkor bekerül az U21-es válogatottba. Csakhogy elment Prešovba, jött a huza-vona, ami nem tett jót az egész pályafutásának. Szencen már nem az a Bognár Zoli volt. Nagyon sajnálom, mert a tehetsége adott. Csikónál (Németh András - sz.megj.) is, de ő az típus, hogy amikor már fáj, akkor nem jó. Az ifiben termeténél fogva sok gólt rúgott. Magas volt, el se tudták lökni és volt rá orra. Felnőttek közt más a helyzet, bedarálja egy méter-hetvenes fickó. Nagyon sok lehetőség van a futballban, de ahhoz, hogy valaki élvonalbeli futballista legyen, rengeteget kell dolgozni. Ha valaki ezt a munkát feladja, lehetnek részsikerei, de hosszú távon nem lesz eredményes. Az ősz során mondtam a csapatnak - feljutni a csúcsra nehéz dolog és sok pofonnal jár, de onnan leesni nagyon gyorsan megy. A befektetett energiát a foci a legszebb formájában adja vissza. A futballt nem lehet átverni.“

 

Mik a játékosi pályafutásod legszebb emlékei?

„Škorpillal a 3. helyen végeztünk, Radolskýval a federális ligában negyedikek voltunk, kupadöntőt játszottunk, amit sajnos elvesztettünk. Aztán kimentem Németországba, ahol megtanultam mi az igazi profizmus. Kíváncsi vagyok nálunk ezt meddig fogjunk tanulni. Második bundesligát játszottam, volt pár jó meccs ami életem végéig emlékezetes marad. A nyolcvan-valahányadik percben fejeltem győztes gólt a Nürnbergnek, Köpke és Kubík játszott ott... Nagyszombatban is volt pár jó élményem, rendszeresen 18-20 ezer ember előtt játszottunk. Kétszer őszi bajnok lettem, bajnok sajnos nem, kupadöntőt vesztettünk. Amikor visszajöttem a DAC-ba, Vlado Rusnákkal bajnokok lettünk a 2. ligában, rúgtam 20 vagy 21 gólt. Szerencsés embernek mondhatom magam. De még egyszer mondom, ez nem csak úgy jött. Mindezért nagyon sokat kellett dolgozni.“

 

Mit jelent számodra a foci?

„Tulajdonképpen mindent. Elsősorban a fociból élek, másodsorban ez a hobbim. Az egész életem a foci körül mozog. Ezt is sokszor elmondom a játékosoknak: a világ legjobb munkájuk és szakmájuk van. Ami a hobbiuk, abból keresik a pénzüket. Ezt nagyon meg kell becsülni, mert ez kevés embernek adatik meg. Már játékos koromban érdekelt az edzői pálya, jegyzeteltem mit és hogy csináltak az edzők. Sikerült elvégeznem a pro-licenszt és örülök, hogy lehetőséget kaptam szülővárosomban edzeni. A foci a mindenem, körülötte forog számomra a világ.“

(nk, 2012. december 14.)

 

Beszélgetés Radványi Miklóssal, a DAC vezetőedzőjével - 1. rész: „Számomra a DAC mindig DAC marad“ »»»