Minden úgy van, ahogy lennie kell

 

FOTÓ: Šenkár Márió

A második liga nem sűrűn érdemli meg a második vonal státuszát.  Ezért nem is lehet csodálkozni, hogy az edzők a meccsek után mintha egy sablon alapján nyilatkoznának. Példa erre Miki. Nehéz nekifutni egy mérkőzés után akár egy rövid taktikai elemzésnek, amikor nyilvánvaló, hogy ez a második liga legnagyobb hiányossága.

 

A Radványi-Németh Kriszti edzőpáros taktikai vércsoportja és focifelfogása körülbelül kilencvenkilenc százalékban azt képviselte, amit focinak képzelek el. Az edzői felfogásukból merítek egy alap dolgot, mely a Radványi copyright egyik nagyon fontos tényezője.

 

Alapnak számított normális körülmények közt, hogy amikor Miki csapata elveszítette a támadásnál a labdát, a kialakult védekező sémába kilenc mezőnyjátékosnak olyan pozíciót kellett elfoglalni, hogy előttük legyen a labda. Magyarán, kilenc játékos aktív a defenzívában, kilenc Radványi-játékos állta el az utat az ellenfél labdát vezető játékosa előtt. Ha a csapat ezt betartotta, taktikai fegyelem tanúi voltunk. Ez a második ligában teljesen szertefoszlott. Miki kénytelen volt fittyet hányni a kilences szent szabályra, mert nem hogy kilenc, nem hogy nyolc, hanem sokszor csak hét játékos állta a sarat. Legplasztikusabb példa a Sellye elleni meccs volt, amikor ez a szám hatra csökkent. Ráadásul, Miki edzői filozófiájával teljesen ellentétben, 4-2-4 volt sokáig a felállás. A visszamaradó játékosokat normális esetben széttépte volna az edző.

 

Mi a mondanivalója ennek a taktikai boncolásnak? Két dolgot lehet leszűrni. Miki nem azt játsza, amit jónak tart. Ez több mint valószínű azért van, mert tipológiailag nem megfelelő a játékosállomány Miki stílusához. Ergo, nem ő választotta ki a játékosokat, vagy rosszul választott. Miki stílusának a csapat kilencven százaléka nem felel meg. Hazai meccseken többször tanácstalan volt Miki, mert fegyelmezetlenül és kaotikusan játszott a csapat. Hogy az egyik meccsen csak ez volt az ok, vagy az, hogy furább hozzáállást vélt észrevenni a teljesítményeknél, és több mint fél órát szabotálta Miki a koucsolást, arra inkább nem is kérdezek rá…

 

Ennek ellenére kecsegtető helyen áll a DAC. Hogy lehetséges, ha ebben a cikkben azt ecsetelem, milyen anarchia és taktikai fegyelmezetlenség volt látható a DAC teljesítményének túlnyomó részén? Hát ez az. Minden úgy van, ahogy lennie kell. Ha egy bajnokságban, de ez nem csak a DAC-ra jellemző, nem a foci dolgok, a taktika, a teljesítmény dönt, máshogy nem lehet. Ép ésszel nem lehet megérteni, hogy mit keres az élmezőnyben olyan teljesítmények után, amilyeneket láttam, például a Szenc is. Ez csak addig kérdés, amíg nem látom az ellenfeleket. És addig, amíg nem látom, hogy mit művelnek a bírók. Minden csapat javára. Minden úgy van, ahogy lennie kell. Ezért érthető, hogy az edzők, már szinte szánalmasan, egyszer a bírókra, másodszor meg az miatt panaszkodnak, hogy miért beszél mindenki a bírókról… Hát azért, mert vagy teljesen hozzá nem értők, vagy megkapták a játékosoktól a fontos szingapúri telefonszámokat.

 

Tudom, a mai szituációban lehet banalitás taktikai dolgokat vesézni. De hát a többi dolog olyan egyértelmű, és minden úgy van, ahogyan lennie kell. Egy klubtulajdonos nem vallja be, hogy… Egy bíró se… Egy játékos se… Sőt, várható, hogy ha én vagy Nagy Kriszti a foci honlapunkról, vagy bárki más kritizálja az emészthetetlent, inkább támadás érhet, mint olyan mondat, hogy igazad van… Minden úgy van, ahogy lennie kell. Például az is, hogy ilyenhez, nem csak Dunaszerdahelyen, maximum pár száz embernek van gyomra.

(Poór Tibor, KLIKKout 2012. december)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.