Sanyi minden pénzt meg-air

 

Székesfehérvár, Sóstói stadion, Videoton FC - K.R.C. Genk  0:1

 

Amikor megvettük - egy csomagban - a Vidi összes hazai EL-meccseire a jegyeket, a Genk elleni utolsóról az ismerősömmel amondóak voltunk, hogy valószínűleg kihagyjuk, jegy ide, jegy oda. Mert amíg sor kerülne a párharca, addig már minden el lesz döntve, nem lesz tétje a meccsnek. Tévedtünk. Vidi megnyerte mindkét hazai meccsét, és ha begyűjtötte volna a Genk ellen is a három pontot - már biztos továbbjutó lett volna. Így tétmérkőzés részesei voltunk.

 

Minden tiszteletem a Vidié, mert nem mindennapos a magyar klubcsapatok helytállása a nemzetközi porondon, oly módon, hogy a csoport utolsó mérkőzésein még mindig pakliban van a továbbjutás. Minden tisztelet kijár azért is, hogy a Vidi nem játszott egy meccsen se kimondottan alárendelt szerepet, sőt. A Vidi kiváló defenzív játékát roppant nehezen, fogcsikorgatóan, törték át a sokkal rutinosabb ellenfelek.

 

Ennek ellenére maga a meccs pici csalódást okozott. A Vidi egy ciki potyagóllal indított. Le is vette a gól a közönség hangerejét… Érdekes volt, ahogy védekezett - a gól után is - a Genk. A hazaiaknak többször felkínálta a szabad teret, szinte az egész meccsen területvédekezést praktizált. Hiányoltam az agresszív letámadást, a tisztességesen odalépek felfogást. Igen, a Vidi Sousa edző révén a defenzíva megszállottja, és inkább kontra-csatárjátékról, minthogy klasszikus offenzíváról lenne ismert. A befejezés nem a Vidi erőssége, és ez teljesen a nullára csökken, amikor pályára lép Torghelle „AIR” Sanyi. És ez az a pont, amikor azt kell mondanom, hogy Európa Liga-szinten egy ilyen Torghelle jelenség már nagyon necces.

 

Nem tudom, hogy mennyire szükséges Torghelle tapasztalata az öltözőben, mennyire a csapat vezére, viszont a pályán és a nézőtéren ilyen jelenség szerintem nem szükséges. Ahogy bejött Sanyi, teljesen elkomolytalanodott a meccs a nézőtéren. A szüntelen és ironikus, Sanyi b…d el, Sanyi rúgd le a fejét, Sanyi taposs rá, Sanyi majd megoldja, mindez már-már kórusban. Eszembe jutott, hogy hasonló röhej tárgya volt anno Dunaszerdahelyen, amikor pályára lépett a DAC nagy korszakának a legfurább szerzeménye - Brodzianský nevezetű játékos… Egyik dolog a rihe-röhe, a másik az, hogy volt is rá ok - sajnos. Ahogy pályára lépett Torghelle, szinte agyontaposta a fekvő ellenfélt. A stílusával nemcsak az ellenfél, hanem saját testi épségét is veszélyeztette. Szép dolog, hogy anno két gólt rúgott a német válogatottnak, de ezen - vagy nemcsak ezen - a meccsen elkomolytalanította a nézőtér focihangulatát és bizony a zöld gyepen is, Sanyi jóvoltából, nem éppen nemzetközi focishow-műsort láttunk. Hm… Túl nagy air-vágás lenne a Vidinek, ha komolyabb csatárt keresne és találna is?

 

Egy szó, mint száz, a benyomás - vegyes. Mint a saláta. Három EL-csoportmeccs, ahol magyar csapat látható, az mindig jó érzés. A Sanyi-jelenséget viszont nem air-tem.

(Poór Tibor, KLIKKout 2012. december)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.