Ankét

Ilyen volt…

 

Az egyik négy év után elhagyta a Sport utcát, Várkonyt választotta mint játékos-edző, és hosszú távú céljai vannak. A következő, nagy vihart kavarva, visszatért a Sport utcára, mert úgy érezte, hogy szakmailag többre hivatott, mint a KFC Komárom edzőségére. A harmadik már majdnem két éve a nívós bécsi Rapid csapatánál tölti be a kapusposztot. Az egyetlen gondja, hogy mikor lesz elsőszámú kapus. A negyedik teljesen más „tészta”. Tulajdonképpen ő reprezentálja azokat a sportolókat, olyan sportágakat, melyek a botrányokban fürdő foci árnyékában küszködnek a létükért. És közben hihetetlen eredményeket érnek el.

 

Németh Krisztián, Várkony játékos-edzője

 

Számomra a 2012-es év felemásra sikeredett. Professzionális szempontból nagyon nehezen indult. A DAC-ban tavasszal nagyon rossz körülmények uralkodtak. Főedzőként kezdtem a szezont, de miután megérkezett Werner Lorant, másodedző posztra kerültem. A csapat kiesett, a klubot problémák övezték, és én úgy döntöttem, hogy mindenképpen váltanom kell. Több lehetőség közül a perspektívákat választottam – a Sportgimnáziumot és az FK2007 utánpótlás-nevelő klubot. Emellett Várkonyon működöm mint játékos-edző. Itt újra megtaláltam a foci örömét.  A civil életben hálaistennek nagyon jól indult az év, mert februárban megszületett második fiam, Levente. Hálaistennek az év során egészségesek voltak a hozzátartozóim.

 

Mindenképpen, ebben az évben, szeretném folytatni azt, amibe belevágtam társaimmal – fokozatosan kiépíteni egy közép-európai szintű akadémiát. Számomra példakép a Székesfehérvár és a felcsúti akadémia, ahol Sousa edző vendége lehettem egy hétig, és betekinthettem a kulisszatitkokba. Azt szeretném, ha nem is most, de pár éven belül, hogy Dunaszerdahelyen alulról építkezve hasonló terv teljesülne. Ennek a munkának a részét, következő lépését szeretném az idén elvégezni. És azt szeretném, hogy hasonló vérmérsékletű, gondolkodású és hasonló vehemenciájú emberekkel dolgozhassak, mint az utóbbi hónapokban.

 

Várkonyból Szenc, vagy Dunaszerdahely van közelebb?

Hmm… (nevetés) Várkonyról mindig közelebb volt Dunaszerdahely, de Szencen keresztül is el lehet jutni Dunaszerdahelyre…    

 

Radványi Miklós, a DAC főedzője

 

Azt hiszem, hogy ha ezt a második helyet szakmai szempontból nézzük, pozitívumnak lehet felfogni. Amilyen körülmények között dolgoztunk, amilyen állapotban vettem át ezt a csapatot, ennek ellenére olyan csapat mögött végeztünk második helyen, ahol minden adott, és csak egy ponttal lemaradva. Persze szakmailag voltak negatívumok is, gondolok itt főleg a hazai vereségekre (Alsókubin, Máriatölgyes). Hogy a végkifejletnél ez mennyire lesz elég, azt majd meglátjuk. A magánéletemet, mivel nálam nagyon összefügg a szakmaival, pozitívan befolyásolta, hogy magasabb osztályban edzek. Negatívum az, amiről már beszélgettünk, hogy elveszítettem az édesapámat, aki tulajdonképpen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a DAC-ba kerültem mint focista, és ahhoz is, hogy visszatértem tavaly a DAC-ba mint edző.

 

Az újévben szeretném, ha szakmailag még egészségesebb csapatot sikerülne összeraknom, mint ősszel. Mitől óvjon meg a jó Isten? Én mindig és mindenkivel szeretek nyílt és egyértelmű lenni, nem szeretem, ha valaki át akar verni. Azt nagyon nem szeretem, se a pályán, se a pályán kívül.

 

Említetted nekem, hogy amikor tavaly visszajöttél, sokan voltak, akik nem akartak köszönteni…

Sok ilyen reakció főleg a szurkolóktól jött, akiket többnyire arcról ismertem. De nemcsak azt nézem, hogy mit mond, hanem hogy ki mondja. Ha szakmai szempontot néztem, akiknek kikértem a véleményét, nagy arányban pozitívan vélekedtek, hogy visszajövök. Nagyon jól estek Pecze Karcsi szavai – amire nagyon adok – egy focikonferencián, ahol gratulált a munkámhoz, tudván, hogy milyen körülmények között kell dolgoznunk. Persze a döntéseimet magam hozom, de ilyen emberektől kikérem a véleményt. Ilyen volt az édesapám is, aki bölcs ember, volt és mindig tudott tanácsot adni.

 

Novota János, a Rapid Wien játékosa

 

A sporttal kapcsolatos pozitívumok közé ezeket a dolgokat sorolnám, sorrend nélkül: a második hely az osztrák bajnokságban, bekerültünk az Európa Liga csoportkörébe, ahol nívós bajnokságok csapataival találkozhattunk, ráadásul egy EL-meccsen védtem is. A Rapid bekerült az Osztrák Kupa negyeddöntőjébe, és ebben a sorozatban én álltam a kapuban. A civil életem legszebb pillanatai: megszületett a második kisfiunk, Kristóf, és egészséges volt az egész család.

 

Negatívumnak számít, hogy nem sikerült megszerezni az állandó jellegű, elsőszámú kapus pozícióját. A civil életben hálaistennek nem tudok negatívumot mondani, bárcsak úgy folytatódna ebben az évben minden, ahogy tavaly telt.

 

A sportos elvárasaim: segítségemmel nyerjük meg az Osztrák Kupát, elsőszámú kapus legyek és jó lenne újra egy Európa-kupa csoportkörébe kerülni. A civil életben csak azt kívánom, hogy legyünk egészségesek, ez a legfontosabb!

 

Lukas Königshofer versus Novota Jani?

Szerintem már csak a hazai játékos előnye dönt a párharcban, de ez sem tart örökké…

 

Petényi Tamás, nemzetközi sakkmester

 

A 2012-es év sakkilag, mondhatni, a legsikeresebb évem volt: megszereztem a nemzetközi mesteri címet márciusban, bekerültem a felnőtt válogatottba, a szlovák Mitropa Kupa-csapatba (ezt sajnos tanulmányi kötelességek miatt le kellett mondanom), valamint szeptembertől a dunaszerdahelyi extraligás csapat éltáblása lettem. Jelentősen felment az értékszámom is, jelenleg a 9. helyen vagyok a szlovák ranglistán. Egyéb dolgokat nézve pedig sikerült elvégeznem az első évet a Komenský Egyetem Jogi Karán, aminek szintén nagyon, ha nem még jobban örültem. :-)

 

2013-ban a legnagyobb sikernek azt tartanám, ha Dunaszerdahely meg tudná nyerni az extraligát (4 forduló után pontveszteség nélkül állunk az élen), ha sikerülne legalább egy nagymesteri normát szereznem, valamint ha sikerülne megnyernem a szlovák junior bajnokságot, ezzel kijutni a junior világbajnokságra, ahol pedig az első 6-10. hely valamelyikét megszerezni. Természetesen jó lenne szintén megcsinálni a suliévet is, minél hamarabb, és minél jobb eredménnyel.

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. január)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.