A Jani, a Jani, a Marcin Jani...

 

Fura történet a Marcin Janié. 2008-ban, az utolsó őszi emlékezetes, Máriatölgyes elleni összecsapáson kiváló, mit kiváló – fantasztikus teljesítményt nyújtott. Igaz, Pinte mellett… 

 

Karaffa Attila fotója

A téli felkészülés utolsó mérkőzésén súlyos sérülést szenvedett. A hátvédsor velőig amatőr teljesítményei után, valami ilyesmit mondtak az emberek: Minek köllött elkűdenyi Pintét, he? Pi..ábo… De ha visszagyün Janó, remélem, ő majd megold mindent… 

 

Janó sokáig nem jött vissza. És amikor visszajött, nem oldott meg semmit… Többet bénázott a pályán, mint amennyit a szurkerek képesek voltak megemészteni. Mégiscsak – sok, ha nem az összes reményüket Janóban látták…

 

A 2010-es őszi fociláz miatt a Radványi-Németh edzőpárost kellett okolni. Parádés, vérbeli focijuktól újonnan „bugyborékolt“ az erekben a szurkolók felforralt vére. Marcint ez a príma march nem érintette, és az ősz után elküldték haza.

 

2011 őszén Janó visszatér, mint egy bumeráng. Megint sárga-kék, s nem az arca.

 

Janó comebackjét megtapsoltam. Trencsén műfüves pályáján, a másik középhátvéd Struhár Pötyivel „lefejeltek“ mindenkit. Briliáns visszatérés.   

 

Janó részéről ennyi. Volt minden a 2011/2012-es szezonban.  És sok mindent láttunk tőle. Csak focit nem. Eszetlen játék a köbön.

 

Egy tragikomikus eset a szezon utolsó hazai mérkőzésén. Zsolna az ellenfél. A vendégeknek nyerni kell, ha pezsgőt akarnak durrantani a bajnoki címre. A sosonok nem képesek gólt rúgni.

 

Hogy Marcin majd megoldja? Meg is oldotta, a fene egye meg… Ő az, aki elsőként méri fel, hogy mit lehetne kihozni egy se ilyen, se olyan beadásból.  Megelőzve a zsolnai csatárokat, könyörtelenül nemes egyszerűséggel bevarrta. A bőrt a saját kapujába...  Persze nem ezzel a góllal estünk ki. Ezzel a góllal lett bajnok a Zsolna. Championship Winning Own Goal…              

 

Második liga. Marcin játékától az a kevéske néző is kipattog. A foci történetében milliószor elhangzott rövid, de velős szurkolói értékelés – a nyugdíjas tribünön is hallható volt: Ha nálunk (bármelyik felvidéki falun) így játszana (Marcin), vellávú... Nem folytatom, hisz ismerik ezt a mondatot.

 

Janóról zúg a mendemonda városunkban. A pályán Marcin mindent megtett azért, hogy még véletlenül se tudjon valaki érvelni, ha meg akarná őt védeni...

 

2013. Vége. Janó ki van rúgva a DAC-ból. Lehetne ezt máshogy is megnevezni, de ahogy nyilatkozik a Šport napilapban, ez a szó helytállóbb, mint például a: Kölcsönös megegyezés után... blábláblá...

 

Hogy a fránya klub (mely ebben a formában szerintem tényleg fránya) nem fizette ki a tavalyi pénzét (ezt én nem tudom cáfolni). S hogy milyen a vezetőség, s hogy milyen az edző. A vezetőség tényleg olyan, vagy hasonló. Radványi helyében viszont a cserepadtól is elkergettem volna Marcint. Nem a 2008-as Janót, hanem a tavalyit. Tavaly sok szurkoló szemében Marcin volt a vezetőség után a második... a második... izé...

 

Nem merem azt mondani, hogy Isten veled Janó, mert ha rágondolok, hogy egyszer visszatért a Majus nevezetű - Mohseni nyilvános nyilatkozata szerint fogadásokkal talán túl gyakran foglalkozó – úr, semmi se lehetetlen.

 

Ezért amondó vagyok, hogy: Janó, (Khashayar) elég volt. Többet nem kérünk ebből.

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. február)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.