Kedves fociszeretők sarokba, és szó nélkül szégyelljük magunkat!

 

Az állam bácsi eldöntötte, hogy 45 millió euróval segít helyrepofozni 21 focistadiont… Uff!

 

Nyilvánvaló, hogy aki ebből profitál, előbb vagy utóbb a parasztvakítás kimeríthetetlen tarsolyából a legnagyobb kaliberű süketségekkel rukkol majd elő.

 

Nincs kizárva, hogy ilyen mondatok is elhangzanak majd: Nektek semmi se tetszik, már az se, hogy rendbe hozzák a stadionokat, még ilyenkor is nyávogtok? Igenis, az állam köteles támogatni a sportot. Kenyér és játék. 

 

Persze, hogy nem tetszik, hisz nem is olyan rég ennek az országnak a vezetői alaposan megalázták a tanárokat. Jó, persze, a stadionok helyrepofozásának finanszírozása nem kerül annyiba, mint a tanárok, de nem erről van itt szó. Én még mindig előnybe helyezem, ha az állami pénz például ahhoz a személyhez kerül, aki a lányomat megtanítja olvasni, írni stb.…

 

Az állam köteles támogatni a sportot. Hm…

 

Támogathatja, miután a fontosabb szférákban működik legalább az alapgáz. Támogathatja például a testnevelést.  Nagyon úgy néz ki, hogy a klubok java része nyugodtan egy név alatt futhatna – FC Szingapúr. Könnyen megtörténhet, hogy az állami kasszából ilyen fura módon szponzoráljuk a szingapúri szindikátusok csicskásait is. Na, így már máshogy hangzik a sztori, nemde?

 

Hogy szétrohadnak a stadionok? Hát akkor rakják rendbe azok, akik a focibizniszben tevékenykednek. Például a szingapúri bizniszben több pénz forog, mint a gyógyszeriparban…

 

És miért nem dotálja ezeket a megmozdulásokat az UEFA és a FIFA? Netán a csőd szélén állnak?

Rendbe rakhatná az állam – ha mindenáron sportra, illetve testnevelésre kíván a közösből pénzt költeni – az iskolák tornatermeit, kicserélhetik a tornaszőnyegeket, mert van olyan érzésem, hogy a mostaniakon még azok vetettek bukfenceket, akik a mozis film megtekintése közben csak a zongora hangját hallották. Na jó, picit túloztam…

 

Erre a témára két galaktikus szintű parasztvakítás jelent meg a napokban a Sme napilapban. Ján Kováčik a SFZ elnöke és Dušan Galis parlamenti képviselő nyilatkoztak az ügyben. Hogy mennyi házi pálinka kell ahhoz, hogy összefüggést találjunk a stadionos dotációk és az ifjú nemzedék egészséges életvitele között, azt nem sejtem... Megjegyzem, az új ülőhelyeket elfoglaló fiatalok tevékenységét max passzív sportolásnak lehet nevezni.       

 

Az egyik legelfogadhatóbb érv – kell a prolinak a foci, a szebb stadion, mert sok embernek a csapata sikerein kívül több örömérzete az életében nincs. Hm… Viszont, sokkal többen vannak, akik boldogabbak lennének, ha a közélet fontosabb területein alakítanánk ki méltóbb körülményeket azoknak, akik érdemesebbek ilyen segítségre.

 

Focifanatikusként kevés esetben szégyelltem magam egy tanár, orvos, diák… előtt így, mint ennél a pofátlan döntésnél. Egyszerűen szégyen…

 

U.I. Dunaszerdahely szempontjából ez a döntés és Világi Oszkár kijelentése, hogy beszállna pénzzel a DAC-stadion átpofozásába, egy érdekes, persze egyelőre hipotetikus forgatókönyvet is tartalmazhat. A DAC-stadion alkalmatlan még a rekonstrukcióra is. Lehet, hogy olcsóbb lenne egy új. Az öreg stadiont bezárják, mert alkalmatlan. Az új stadiont közösen felépítené az állam, a város és Világi. Így Antalékat elegánsan kisakkozzák – stadion nélkül maradnak. Ez a feltevés nem reális, és nincs alapja. Egyelőre…

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. március)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.