Szakértők Ligája

 

A magyar válogatott számára valószínűleg minden a szeptemberi, bukaresti meccsen dől el. A szlovákok keresik a góllövőt, és a játékmestert, a csehek pedig az új edzőt, és ahogy régebben a magyar és a szlovák válogatott tette, ők is már jobban bíznak a matematikai lehetőségekben, mint a pályán történtekben. A szó most már az edző uraké.

 

Šenkár Márió fotója

Németh Krisztián véleménye

 

Vb-selejtező, D csoport

Magyarország–Románia (2:2) és Törökország–Magyarország (1:1)

 

A románok elleni mérkőzést egy csodavárási hangulat előzte meg, annak reményében, hogy talán végre ki lehetne jutni a vb-re, de a meccs megmutatta – valami még mindig hiányzik a csapatnak. Talán történelmileg sincs meg a magyar fociban a hagyománya a kifogástalan védekezésnek. Döntő pillanatokban ezen bukik sokszor a magyar válogatott.

 

Ami előrelépésnek számít, az a rögzített helyzetek megoldása, úgy a védekezésben, mint a támadásban. Régebben a területben passzívan védekeztünk, az ellenfelek ilyen szituációkból értek el fejesgólokat. Másik oldalon, ami szintén nem volt jellemző – az oldalbeadások után eredményes a csapat.

 

A legnagyobb gond a két középhátvéd összmunkája, néha naivitása volt. Óriási réseket hagytak a védekezésnél, szélességben és mélységben is. Például az első gólnál a két középhátvéd olyan helyzetben, amikor a labda már az ellenfélnél volt, s kontrollálta azt, naivan nem zárták le a középső területet.

 

Érdekesek voltak a cserék a meccs befejező fázisában, mert amikor a végén nyerésre álltunk, nem védekező és tapasztalt játékosok jöttek be csereként, hanem egy debütáló Takács, és Halmosi, aki nem egy párharcokat nyerő típus. Ez is döntötte el a meccset, mert egy előrevágott labda után a friss román akadálytalanul – számomra hihetetlen, de párharc nélkül – csúsztatta tovább a labdát, zűrzavart okozva ezzel oly módon, hogy a gól szinte fel volt kínálva. Ami szintén meglepett, hogy Király védett. Szerintem Bogdán üde színfoltja a magyar focinak, aki hétről hétre bizonyít az angol második ligában. Sajnálom, hogy Bogdán nem erősödhet ezekkel a meccsekkel.

 

Isztambul. Varga a modern focihoz illő középpályás, aki kitűnően szűr, jól védekezik – az ő csapatba kerülését pozitívan látom. Logikus lépés volt, hogy egy spiccel léptünk pályára, mert így sűrűbb lett a középpálya. Továbbra is égető volt a középhátvédek játéka. Az első harminc percben sikerült fékezni a törököket, a félidő utolsó tíz percében sajnos már meginogtak a védők, s tényleg csak a szerencsén múlott, nem a védelmen… A modern foci alapja – biztosítaniuk kell egymást a játékosoknak. A magyar csapatnál ez sajnos nem működik.

 

Ami viszont dicsérendő, az a tartás. Jól sikerült a csere, gondolok itt Bödére, aki szinte berobbant a mérkőzésbe. Gólt rúgott, az ellenfél egyik játékosát úgy „vakarták” fel a Böde-párharc után.

És jött a taktikai váltás, a kétcsatáros felállásról visszalépés az egycsatárosra… Ezen lehet polemizálni. A végén eldől, hogy jó döntés volt-e őrizni az egy pontot, vagy lépni kellett volna a győzelemért. Én mindenképpen jó döntésnek tartom, mert az edző tudja, érzi, hogy milyen állapotban van a csapat.

 

Ami érdekes volt, Böde nagyon sokat szerepelt visszavont csatárként is. És ez hihetetlen taktikai elem: ha második vonalból tud érkezni ilyen ütköző játékos, az szinte levédhetetlen egy védelemnek. Egy még jobb formában lévő Szalai a spiccen, mögötte Böde – ez egy óriási fegyvertény lehet. Bízok benne, hogy Juhász Roland formába lendül, ez lendítene a védelem biztonságán. És a végére egy jó érzés: A táblázatban a lebecsült magyar válogatott alatt van Románia és Törökország.

 

Pecze Károly véleménye

 

Vojtík Szimona fotója

Vb-selejtező, G csoport

Szlovákia–Litvánia (1:1)

 

A mérkőzés előtt különféle elméletek születtek arról, hogy milyen taktika lenne a leghatékonyabb. A médiák is sugallták – mindenképpen nyerni kell.  Annak ellenére, hogy a nézők mindent megtettek, ami tőlük tellett, a meccs végül nem volt vérpezsdítő.  A gól és a kihagyott helyzetek megbélyegezték a csapat teljesítményét, nagyon is érezhető volt a bizonytalanság.  Akart a csapat, de ma az akarat világszerte természetes dolognak számít. Úgy láttam, mintha a könnyedségből lenne hiányunk, és alulmaradtunk a játékosságban is. A külföldi játékosok java része a klubjában nem húzóember, viszont a válogatottban ezt elvárják tőlük. Ez is egy ok, hogy miért a harciasságuk lép előnybe a minőségi játék helyett. Hamšík nagy tehetség, és ezért is játszik Nápolyban, de kellő kihasználása a válogatottban attól is függ, hogy sikerül-e megtalálni a neki illő posztot, játékostársakat. Persze ez nem magyarázat arra, hogy miért nem használja ki a gólhelyzeteit, inkább arra utalok, hogy perpillanat a pozícióján nem kap kellő támogatást. Ezért Hamšíknál is nagyobb az akarat, mint a könnyed focizás.  A csapatjátékból hiányoltam a bátorságot. Hazai pályán két defenzív halffal és egy csatárral játszani nem éppen a legjobb megoldás. A jövőben egyértelműen szükség lesz arra, hogy offenzív szélső hátvédekkel erősítsük a csapat támadó részét. Erről szól a mai modern foci, a széleken modern offenzív hátvédek kellenek, ők húzzák szét a játékot, s általuk lehet lerohanni a széleken az ellenfelet. Némi optimizmust a csatáraink góltalansága közepette az a hír jelenthet, hogy bevetésre kész Depetris, aki egy vérbeli befejező típus.  

 

Šenkár Márió fotója

Rostislav Prokop véleménye

 

Vb-selejtező, B csoport

Csehország–Dánia (0:3) és Örményország–Csehország (0:3)

 

Az, hogy a csehek optimista előrejelzésnek tekintették a két válogatott közötti mérleget, nem nagyon segített. De legfőképp nem segített a rosszul választott taktika és a csapatösszeállítás. Offenzívebb, és jobb formában lévő játékosok kínálkoztak – Kozák, aki kirobbanó formában játszik az olasz ligában vagy a tehetséges Vydra, aki az angol másodikban az év játékosa lett. Bílek Lafatát választotta, aki nem éppen alkalmas kombinációkba. Visszatérve Vydrához, ezen a meccsen jobb halfot játszott, ami nem az ő posztja, az örmények ellen a saját posztján már jobb volt. Fontos volt az ún. Rosický-faktor. A cseh csapat játéka vele, illetve nélküle diametrálisan eltérő. Hibának tartom, hogy Jiráček kapott esélyt annak ellenére, hogy bajnokin utoljára októberben lépett pályára az első perctől. Hübschmant jobb választásnak találom. Akit kiemelnék, az Plašil, de ő kreatív játékos, nem védekező.  A csapatban hiányolok egy Řepka típusú rosszfiút. Biztos, hogy nem tesz jót a már hónapok óta húzódó vita Bílek edző lemondásáról. Április tizenhatodikán lesz döntés ez ügyben.  Az egyik esélyes Zdeněk Zeman, aki viszont eddig csak olasz csapatokat edzett (1981-től), ami lehet, hogy hátrányt jelenthet. Vrba (Pilzen edzője) szerződése állítólag olyan klauzulát tartalmaz, hogy tízmillió koronáért kivásárolható a szerződésből. Peltának, a fociszövetség elnökének állítólag el van készítve ez az összeg, de ez a hír lehet a Sparta–Plzeň bajnokságot eldöntő meccs előtti idegháború része is… Öt féle variáció van még életben (az első hely is), hogy miként juthatna a világbajnokságra a cseh csapat, ezért lesz érdekes, hogy kit választ a fociszövetség. 

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. április)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.