Ma a foci lesz a főszereplő, én fújok!!!

 

Šenkár Márió fotói

Egy járási focimeccs-kommentáromban, a „Meccs embere“ honort neki ítéltem. Kellemesen meglepett, jobban mondva, kellemesen sokkolt a teljesítménye... Csupán húszéves srác, aki egy sokkal szimpatikusabb utat választott, mint amilyet a játékvezetők java része. Hm... Nem tudni mit hoz a jövő, és azt se, hogy kitartó lesz-e, és hogy idővel nem lép-e át a játékvezetői Route 666-ra... Remélem, hogy Földes Ricsi a későbbiekben is a nehezebb utat járja majd...

 

Egy húszéves sráctól meg se merem kérdezni, hogy mikor jött a nagy döntés - „játékvezető leszek”…

Tizennégy éves voltam... Megvártam, míg betöltöm a tizenötöt, és jelentkeztem a fociszövetségen. Persze fociztam is, Bakán, idősebb diákoknál és egy évet az ifi csapatban, de elég hamar jelentkeztek a problémák a térdemmel, az orvos eltiltott minden sporttól - így lettem focibíró…

 

Szóval kényszer. Picit tartottam olyantól, hogy tizenévesen a pálya szélén azt rikkantottad, hogy: Azta, mekkorát fújt…

(Nevetés) Ennyire azért nem, de tényleg érdekelt engem a játékvezetői poszt. Minél jobban ellenezték otthon, annál jobban érdekelt…

 

Tehát tizenhat évesen kezdtél…

Persze, az első években diáktornákon fújtam, csak elvétve az idősebb diákokat. Miután átmentem a fociszövetségben az ún. választásokon, rögtön a mélyvízbe dobtak, a kezdetleges harmad- és másodosztályú partjelzős meccsek után kimondták: Próbáljuk ki a gyerkőcöt, hogy integet egy első osztályú kiesési rangadón…!

 

Milyenek voltak a játékosok - nézők - bíró kollégák reakciói?

Hát nehéz volt… Nem vettek komolyan a játékosok, s a nézők se - kérdezték: Ki ez a fiatal gyerek? De később rájöttek, hogy hoppá, vigyázni kell, mert szigorú a gyerkőc… Mikor beszóltak, rögtön kihúztam a sárgát vagy a pirosat. Most már azt mondják: Na, jött a Földes, inkább nem szólunk be neki, mert rögtön kiállít…

 

Mit gondolsz a járási bajnokság mérkőzéseiről?

Vegyes. Volt például az általad is említett Mihályfa-Abony meccs, ezt öröm volt fújni, mert mindkét csapat játékosai, vezetői ismerik a szabályokat. Sokkal könnyebb fújni ilyen meccseket, mint egy harmadosztályút, ahol úgymond arra rúgják a labdát, amerre állnak.   

 

Mit hallanak tőled a csapatkapitányok a meccs előtt?

Azt, hogy ha jól együttműködünk, akkor biztos, hogy a játék, és nem én leszek a főszereplő. A praktikus dolgokból, hogy tartsák be a távolságokat. A szabadrúgásoknál automatikusan 9,15 m, a bedobásnál két méter, s ha nem, akkor lap… A harmadik, hogy bíróasszisztenseim nekem vannak, nem pedig a játékosoknak, hogy leálljanak velük szórakozni.

 

Aki szereti a focit, annak öröm olyan meccsen játszani, melyet te fújsz… Mennyire tudatosítod, hogy ezzel a hozzáállással eléggé kilógsz a sorból? Érdemes ezen a göröngyös úton elindulni?

Hm… Szerintem érdemes. Nekem az a célom, hogy ily módon, így bíráskodva jussak minél feljebb, minél nagyobb karriert érjek el. Két éve lehetőségem adódott, úgymond, továbblépni - az ötödik ligába - nem mentem, s tavaly se. De megfogadtam, hogy idén, ha magam is, nyáron már megyek. Figyelj, én nem azért megyek ki egy mérkőzésre, hogy ott mennyit lehet keresni, ez engem teljesen hidegen hagy. Ami számomra fontos: a jó foci, hogy kihozzam magamból a maximumot, és ha a meccs után kapok egy nagyon jó jegyet a delegálttól. Vagy amikor megyek fújni és azt hallom: na, itt a Földes, nem kell félni, jó bírót kaptunk, focizhatunk.

 

Magyarán mondva, hasonló dicséretet, mint tőlem kaptál a cikkben, nem cserélnél le semmilyen „pénzes meccsre“?    

Nem cserélném le.

 

Meddig akarsz eljutni?

Elégedett lennék, ha harmincéves koromig sikerülne a Corgoň Liga. De ha nem sikerül, akkor is maximálisan örülni fogok a kerületi csúcsnak, a Régióbajnokságnak.

 

Kinek a véleményét hallgatod meg, hogy legyen valami visszajelzésed?

A szüleim nem járnak ki, kijelentették, hogy egyszerűen nincs idegzetük arra, hogy végighallgassák, ha netán szidnak engem… Külsőst nem igen kérdezek, mert őszintén megvallva, nem érdekel. Mert aki nem ismeri a fociszabályokat, nem igazán tud kialakítani szakmai véleményt. Ezért csak a delegált, a kollégám vagy szakmabeli véleményén töröm a fejem. 

 

Számodra ki a mérvadó játékvezető?

Egyértelműen Kassai Viktor, akivel háromszor is volt szerencsém beszélgetni. Az itteniek közül Ivan Kružliakot figyelem, valahogy magamat látom, vagy szeretném látni benne.

 

Miszerint nevezel meg valakit jó játékvezetőnek?  

Az említetteknél észre lehet venni, hogy nem „lapoznak” rögtön. Először figyelmeztetnek, röviden és egyértelműen megbeszélik a dolgot. Kružliaknál, komolyan mondom, mintha magamat látnám: kemény fault - hosszú síp, kisebb fault - rövid síp…

 

Van, aki azt mondja: a szabály az szabály, de én megtapsoltam, hogy nem osztottál ki sárga lapot több esetben, amikor sípszó után elrúgták a labdát… Szerinted mikor igen, és mikor nem?

Igen… Lehet, hogy egy másik mérkőzésen kiosztottam volna… Az első perctől lehet érezni a pályán, hogy milyen a hangulat, és hogy mit engedhetek meg a játékosoknak. Ez a levegőben van… Ezt a pályán belül nagyon lehet érezni, és akkor meghúzom a határt, amit aztán nem engedek átlépni.

 

Legnehezebb meccs?

Egypár már volt… Kisfalud-Egyházkarcsa. A hazaiak magasan elsők voltak, és a vendégek körülbelül alulról a harmadikok. Erre a meccsre kijött egy delegált, aki kimondottan arra volt kíváncsi, hogy miként boldogulok egy első osztályú meccsen. A vendégek vezettek sokáig egy góllal, végül egy-egy lett, de - így mondom - nagyon ott kellett lennem, nehéz volt…

 

Hol tetszik tanulni?

Az utolsó évem van hátra a magángimnáziumban. Hova tovább? Pozsony - rendőrakadémia, vagy Zsolna - tűzoltó főiskola, esetleg a közgazdász egyetem Pozsonyban.

 

Fúha, ezek szerint te szereted a fegyelmet? Ilyen vagy otthon is?

Igen.

 

Előttem van a szobád…

Mindennek megvan a helye. Szombaton, amikor az anyu feljön és valamit átrak, rögtön tudom, hogy ez és ez nincs a megszokott helyén. És akkor ideges vagyok… (Nevetés)

 

Na jó, a tanuláson kívül mivel foglakozol?

Tíz éve tag vagyok nálunk, Csallóköznádasdon az önkéntes tűzoltó testületben, három éve már vezetőségi tag vagyok mint titkár, ez is sok időt elvesz…

 

Ez a tűzoltóság egy külön történet is lehetne… Ez se mindennapi ilyen fiatal srácnál…  

Talán már tíz éve, amikor eljöttek utánam, hogy szeretnének egy csapatot összerakni. Barátaimmal összehoztuk, és mára már olyan jó kollektíva lettünk, hogy kerületi szintű versenyeken képviseljük a járást. Persze az is hozzájárult, hogy anyu és apu is tag.

 

Egy dolog a versenyek, de voltál már reális bevetésen is?

Persze, tavaly háromszor is részt vettem tűzesetnél, kapom rendesen a riasztást, ha valami történik a faluban. Én is készen állok éjjel-nappal, ha menni kell.

 

Nem mondták soha neked, hogy hiperaktív vagy?

De mondták… (Nevetés)  

 

Nem vagy az a le se fütyülöm, pénteken berúgok, vasárnap estére kijózanodok típus… 

Ha valamit elhatározok, például a rendőrakadémiát már két éve eldöntöttem, minden erőmet arra összpontosítom, hogy az meglegyen. Ha valaki eljön utánam és megkér valamire, akkor biztos azon vagyok, leszek, hogy segítsek neki. És főleg a barátaimnál, családomnál van így, amire kérnek, abban segítek.  

 

Ki az, és mi az, ami Földes Ricsi számára nélkülözhetetlen?

Két szülő, s a legjobb barátom. A fél életem - a laptopom, és a fociszabályok könyve… (Nevetés)

 

Nem mindenkinek tetszik, hogy törekedsz a tisztességes bíráskodásra, és húszévesen kemény kézzel teret adsz a sport szó szoros értelmének. Pajzsként mit fogsz használni, hogy ne őröljenek le ezek az emberek?

Hm… Igen, saját magam is észrevettem, hogy nem mindenkinek tetszik ez, s az is szemet szúrt, hogy ilyen fiatalon fújok. Úgy érzem, hogy a korom ellenére már letettem valamit az asztalra ez alatt a négy év alatt. Csak azzal tudok védekezni, hogy - tudok. És ez a hozzáállása a szövetségnek is, hogy igen ez a gyerkőc tud, és nem azért van ott, mert felnyalta magát. Ha azt mondják nekem, hogy fújjam le az Abony-Hodos derbit, akkor nem fogok megijedni, kimegyek és lefújom. Nem hiba nélkül, de biztos, hogy lefújom.

 

A beszélgetésünk végén, így médián keresztül, megismétlem önmagam. Megkérem a fociszövetség tagjait, a játékosokat, a nézőket - őrizzétek és óvjátok ezt a fiatalembert. Visszahozott a fociba valamit, amit már sokan veszve éreztünk.

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. április)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.