Szakértők Ligája

 

Šenkár Márió fotója

Rostislav Prokop véleménye

 

BL-negyeddöntő és -elődöntők

Real Madrid-Galatasaray Istanbul (3:0 és 3:2)

Bayern München-FC Barcelona (4:0 és 3:0)

Borussia Dortmund-Real Madrid (4:1 és 0:2)

 

A Real a törökök ellen megmutatta a spanyol foci erejét, és azt is, hogy a nagy klubok között is van diametrális különbség, de mivel mindkét meccsen csak azt játszotta, amit kellett, lehet, hogy ez lett az alapja az elődöntőbeli vereségnek. Azt hitték, hogy eléggé szuverének ahhoz, hogy hasonló módon, rutinosan, a Dortmundot is vállra fektetik. Mintha semmi se történhetne, túlságosan professzoriasan vették a törökök elleni mérkőzéseket. Igen, valójában semmi se történt, de szerintem talán kizökkentek, kicsúsztak a már megszokott maximális játékritmusból.

 

Van olyan érzésem, hogy ez döntött a Dortmund ellen, mely a Real ellen hat (!) kilométerrel többet futott, ami akár egy plusz játékost is jelenthet. A Dortmund-legénység rendkívüli precizitással lett összerakva, hihetetlen módon kiegyensúlyozott gárda. Individuálisan is remek játékosokkal rendelkezik, például a húszéves Götze előtt nagy jövő áll, továbbá Lewandowski, aki a magassága ellenére is fantasztikus technikával rendelkezik. Remeknek bizonyul a csapatkémia is. A Real, s ez megmutatkozott kedden is, a védelemben nagy gondokkal küszködik. Persze, Diego López kitűnő kapus, sajnálom is szegény Casillast a cserepadon… Ez rendben van, de a Real védelme szinte „ég” a levegőben, a fejes párharcokban. Még egy dolog. Olvastam, hogy Mourinho panaszkodott a bírókra, mert Webb nem fújta le a kezezést nulla-nullánál, a tizenhatos előtt. De kérdem én, hogy látta-e Sergio Ramos megmozdulásait Lewandowski ellen? Szinte mindegyik felugrásánál a keze és a könyöke Lewandowski arcát kereste. Kérdem én, hogy miért fizeti az UEFA a hat bírót, ha ilyen szituációkat nem vesznek észre? Mindkét meccset rengeteg pontatlansággal fújták a játékvezetők, nem fújtak be két tizenegyest, lest Lewandowski góljánál…

 

A Bayern–Barcelona első mérkőzésénél számomra az volt a lényeges kérdés, hogy milyen volt Messi egészségi állapota. Az igazat talán már soha senki se tudja meg, de mintha csak azért lépett volna pályára, hogy ott legyen. Messi nem az a típusú játékos, aki gesztikulálna vagy enervált lenne meccs közben, de ezen a meccsen ilyen volt. Egyáltalán nem ment semmilyen pressingbe, miután elvesztette a labdát megállt, mintha nem is érintette volna ez a meccs. Természetesen a másik dolog a Bayern fantasztikus teljesítménye. Kiegyensúlyozott csapatot alakít, erős a cserepadja, a Barca is azért maradt velük szemben alul, mert lényegesen gyengébb volt a cserepadja. Manapság már hallani olyan hangokat, hogy bár a Barcának van egy remek akadémiája, és saját játékosaival játszik, rá lesznek kényszerülve, hogy itt-ott ők is vegyenek egy nagy játékost.  Ahogy olvastam, már kiszemeltek öt játékost, ezzel is eliminálni akarják, hogy ne legyen csak Messire utalva a csapat, hiszen nélküle a spanyol ligában is gondja van a Barcelonának. Xavi és Iniesta kitűnő játékosok, de végeredményben mindig Messit keresik.

 

Másik oldalon, fel kell tenni egy kérdést ma, hogy mi az, ami a németek tarsolyában van elrejtve. Persze működött a klasszikus német szorgalmasság, küzdés, de kérdés, hogy miben rejlik a mai játékuk, mert fizikailag egyszerűen hihetetlen, hogy milyen iramban képesek játszani. Ma ezen töri a fejét minden fociszakértő. Amíg a Barcelona a galaktikus fociját kb. tíz percig játssza, a Bayern kilencven percen át, és lényegesen nagyobb, szinte öldöklő iramban. A felhozatali fázis a támadásoknál egyszerűen elképesztő. A Dortmund is, négy-öt érintéssel a tizenhatoshoz jut, az ellenfélnek nincs ideje, hogy megszervezze a defenzívát, megállítsa a rohamozásokat. Szóval, számomra egyszerűen érthetetlen, hogy ezt az iramot bírják, főleg szombat-szerda-szombat ciklusban.

 

Šenkár Márió fotója

Németh Krisztián véleménye

 

BL-negyeddöntő és -elődöntő

Paris Saint-Germain-FC Barcelona (2:2 és 1:1)

Bayern München-FC Barcelona (4:0 és 3:0)

 

A katari tőkéből felépített, egy év alatt összevásárolt sztárjátékosokkal és egy világklasszis edzővel diszponáló PSG megmutatta, hogy Európában ez is járható út lehet, hiszen - egy éven belül képesek voltak a legjobb nyolc közé jutni. Kirabolták az olasz ligát, elhozták Thiago Silvát, Ibrahimovićot, Lavezzit. Így várták a Barcát, mely öt éve irányítja az európai klubfocit. Már az első meccs megmutatta azt, hogy a Barcelona gondokkal küszködik. Ami érdekesség, hogy mindkét csapatban nekem legjobban a hátvéd tetszett - Alves és Thiago Silva. Ez a mai foci egyik érdekessége, hogy a világ talán legjobb hátvédjei brazilok, ami nem volt jellemző az elmúlt évtizedekben. Az első mérkőzésnél ki lehet emelni Messit, aki egy fantasztikus Alves-passz után gyönyörű gólt rúgott. A PSG aktív védekezéssel és ellentámadásaival problémát okozott a Barcelonának, és a végjátékban ki is harcolta a döntetlent. A Nou Campban rátettek még egy lapáttal, nem álltak be védekezni, és a nyitott focival, azt hiszem, utat mutattak a Bayernnek, hogy a jelenlegi Barcától nem kell félni. A Barca továbbjutott, de nem volt meggyőző.

 

A Bayern München úgy játszik ebben a szezonban, mint az éhes farkasok csapata - a legnagyobb sztárok is. Heynckesnek sikerült egy bravúr, Robben és Ribéry annyira fegyelmezetten játszottak a csapat érdekében, ahogy még ezt a két sztárallűrökre hajlamos játékostól nem láttuk. Sokan mondják, hogy nem jó ilyen párharcot otthon kezdeni, de a Bayern megmutatta, hogy ez előny is lehet. Nem adtak teret a Barcelona kombinatív játékához, fontos volt Robben és Ribéry szélső védekezése, és Európa jelenleg legjobb védekező középpályásainak - Martínez és Schweinsteiger - munkája. Nem engedték, hogy labdát kapjon Messi, teljesen lezárták őt. A Bayern átmenete az ellentámadásokba a Dortmundéhoz hasonlítható, s ebben Müller talán a világ legjobbja. A Barcának hiányzott Puyol, Piqué se volt az első meccsen csúcsformában. Már Mourinho rámutatott, hogy a Barca sebezhető szélsőjáték utáni hosszú beadásokkal, amikor fejes párharcokra vannak kényszerítve a kistermetű szélsőhátvédek - Alba és Alves.

 

Az utóbbi évek azt a focitrendet jelezték, hogy a németek és a spanyolok rengeteget invesztálnak a fiatalokba és remek az utánpótlásuk. Már érezhető volt, hogy a levegőben lóg egy nagy német siker - hajszál választotta el az ifi kategóriákban is őket a diadaloktól. Amellett, ami mindig is jellemző volt a német focira, a kiváló állóképesség és küzdőképesség, ma a technikai képzettségben is felveszik a versenyt a spanyolokkal. Ez a foci már nagyon közelít a tökéletes foci megnevezéshez. Döntő momentum a gyorsasági állóképesség, mert ilyen mértékben a német focira se volt jellemző. Mérkőzésenként képesek tizenhárom kilométert lefutni, de emellett maximális gyorsaságnál ezerötszáz vagy kétezer méterre képesek, ami egy félelmetes adat.

 

A Barcelonát azt hiszem, hogy megbélyegezte a gazdasági helyzet is, nem véletlen, hogy Guardiola nem Barcelonába megy vissza, hanem a Bayernba. Tudom, hogy már nyáron erősíteni akart Thiago Silvával a Barca, középpályára Martínezt szemelték ki, de nem jött össze egyik sem. Tényleg hiányzott a Barcának egy technikás gyors középhátvéd, aki fejelni is tud, a középpályán pedig egy Martínez, aki jobb munkabírású, mint Busquets, és megoldaná a fejes párharcok problémáját.

 

Sokan neheztelnek az egycsatáros focira, hogy nem attraktív. Ez a párharc ilyen szempontból ezt üzeni: 4-3-2-1 versus 4-3-3, a végeredmény 7:0. :-)

 

Nem hiszem, hogy az utóbbi időben érkezett volna egy BL-döntőre mindkét csapat ilyen nagy lendülettel, ilyen kirobbanó formában. A döntők mindig is specifikus meccseknek számítanak. A Dortmundnak nincs mit vesztenie, mert már ez is óriási siker, de számomra a Bayern az esélyesebb, mert rutinjuk van a múlt évből, a legerősebb összeállításban játszhatnak, ha nem lesz sérültjük - nem szedtek össze sárgalapokat. A Bayern számomra esélyesebb a szezonforma alapján is.

 

 

Pecze Károly véleménye

 

Vojtík Szimona fotója

BL-negyeddöntő és elődöntő

Bayern München-Juventus Torino 2:0 és 2:0

Borussia Dortmund-Real Madrid (4:1 és 0:2)

 

A Bayern München - Juventus Torino negyeddöntő első mérkőzésén, van olyan érzésem, hogy Buffon kapus nem a legjobb napját fogta ki. Gondolok itt az első gólra, mely lényegesen megbélyegezte a mérkőzés folyamatát. Annak ellenére, hogy hozzáért a labdához egy hátvéd, szerintem a lövés nem volt védhetetlen. A Bayern csapata nagyon gyorsan az olaszok tudtára adta, hogy remek formában léptek a pályára. Mindkét meccsen, főleg a torinói visszavágón, a bajorok remekül eliminálták az olaszok középpályáját, neutralizálták Pirlót, tehát kikapcsolták a Juventus agyát. A középpályán egyértelműen Schweinsteiger és Martínez domináltak. A Bayern München továbbjutása kétségtelenül megérdemelt volt.

 

Az elődöntőben, úgy mondanám, hogy a német tank szemmel láthatóan lesöpörte a spanyol torreádorokat. Az első meccsen tökéletesen meglepték a Madrid játékosait, az első perctől a meccs végéig elképesztő iramot diktált a német csapat. Mindezt az agresszivitásnak, a taktikai fegyelemnek, a remek mentális felkészültségnek köszönhetően. Volt olyan érzésem, hogy a Realból hiányzott a megfelelő csapathozzáállás. Mintha azt gondolták volna, hogy lazán, ellentámadásokkal eliminálni tudják a Dortmundot. Persze nem szabad kihagyni Lewandowski négygólos teljesítményét.

 

A dortmundi pályán rúgott egyetlen gól egy kis esélyt engedélyezett a visszavágón, hiszen a nemzetközi kupameccsek történetében nem egyszer sikerült lefaragni háromgólos hátrányt az európai foci legjobb klubcsapatainak összecsapásain is. A madridi visszavágón se hiányzott sok az ilyen fordulathoz, de ennek ellenére én úgy gondolom, hogy nem lett volna igazságos.

 

A Real Madrid a visszavágón maximális akarattal lépett a pályára, helyzeteket is kialakítottak, megemlíteném Higuaín, Cristiano Ronaldo vagy Özil óriási helyzeteit. Persze igyekezett a Dortmund is, de Lewandowski ezúttal elpuskázta a gólhelyzeteket, hibázott olyan helyzetekben, melyeknél nem szokása tévedni. A nézők mindkét csapat részéről nagy iramú teljesítményt láttak, picit talán a német szurkolók neheztelhettek a játékvezetőre, mert eléggé tolerálta a hazaiak rengeteg szabálytalanságát Lewandowski ellen. Ez képet mutat arról is, hogy az első meccsen az agresszivitás nagyon hiányzott a Real játékából. A visszavágón ilyen téren pont az ellenkezőjét láttuk, gondoljunk csak a már említett utolsó tíz percre, amikor a Real kellő agresszivitással elképesztő nyomást gyakorolt a németekre.

 

A két spanyol csapatot a világ legjobbjai közé sorolják. Európa nagy klubcsapatai próbálkoztak, és keresték a receptet, hogyan lehetne legyőzni őket, illetve próbáltak valamilyen hatékony ellenszert kitalálni velük szemben. A németek, a Dortmund, az ifjúságban bízott. Fiatal játékosokban, akik farkaséhesek voltak a sikerre. És ami a legfontosabb, a legnagyobb hangsúlyt a futógyorsaságra helyezték, és ez volt szerintem a döntő momentum. Ezáltal a Dortmund, ahogy az offenzívában, úgy a defenzívában is nagyobb játékoslétszámmal rendelkezett.

 

Nem lehet elfeledni azt se, hogy a Dortmundnak minimális számú sérült játékosa volt, ellenben a másik ágon, a Barcelonának öt alapjátékosa hiányzott a Bayern ellen. 

 

Végeredményben a németeket a kellő pillanatban jobb formában találta az elődöntő, nagyobb győzni akarással rendelkeztek, míg az ellenfél mintha csak a rutinra hagyatkozott volna. Ez érvényes mindkét német csapatra, ahogy érvényes mindkét spanyol csapatra is, hogy a rutinos focijukra találtak ellenszert.

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. május)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.