Foci Gaudí Barcelona

 

Poór Tibi barcelonai élménybeszámolója

 

Nemet mondani erre a barcelonai utazásra hasonló volumenű csacsiság lett volna, mint nemet mondani az ötvenes években, kamaszként Audrey Hepburn csókjára. Életem végéig ezen sopánkodhatnék, hogy vajon miért hagytam ki ezt a ziccert. Barcelona összejött – ziccer kihasználva.

 

Gocoň Peti és Nagy Attila fotói

Péntek. Nyárasd-Ferihegy-Barcelona

A nyárasdi „Öcsi-kocsma” lett kikiáltva a találka színhelyéül. Az öt dunaszerdahelyit az útszervező, négytagú „nyárasdi légió” egészítette ki. A kilenc focibolond közül én voltam az egyetlen, aki még nem repült, szerencsére a félelmemet sikeresen tompítottam a találka helyszínén.

 

A repülés, hála istennek zökkenőmentes volt, csupán egyszer kaptam fel a fejem – bámultam a gyönyörű tengert, amikor… Mivel hadonászik a stewardess? Dzsízusz Krajszt! Kaparós sorsjegyeket lenget a kecses kacsójában… Kiábrándító – vissza a földre, persze, egyelőre képletesen… 

 

A Ryanair társaság pilótája előírásszerűen landol, s elhangzik egy rövid, spórolós taps. A reptér előtt beállunk a kígyózó, taxikra sorakozó tömegbe. Nem valami biztató, de szerencsére megszólít egy taxis, aki nem messze parkol a Transitjával. Az Atenea hotelban szállunk meg. Késő este van, tehát ideális időpont katalán szokásokhoz híven, hogy a kicsomagolás után éttermet keressünk és vacsorázzunk. A csapat többsége nem teketóriázik, s a híres spanyol-katalán specialitást, paellát rendel. És bort…

 

Ásítozva bandukoltunk a hotelszobákra. A szombati terv: reggeli után irány a Nou Camp és délután városnézés.

 

Katalán gondolatok: Egyeseket gyönyörű várossal, mást pedig a világ legszebb nőivel áldd meg a mindenható. Katalánoké a szép város, miénk pedig...     

 

Szombat. Nou Camp – Sagrada Família - Barcelona City Bus

A Nou Camp körülbelül tizenöt percnyi gyaloglásra van a szállásunktól. Mindenki, az is, aki nem első alkalommal látogat a stadionba, már alig várja, hogy a magas épületek mögül kibújjon a katalán szentély. Már látni… Monumentális… Szinte azonnal ez a szó jutott az eszembe. Emlékszem, hogy amikor az iskolából meglátogattunk egy-egy emlékművet vagy épületet, többnyire csalódott voltam a látványtól. Lehetett akármilyen remekmű, mindig hiányoltam, hogy élőben nem volt ugyanolyan monumentális, mint ahogy a hallottak alapján elképzeltem… Gaudí városában nem éppen a stadion a leg-leg építmény, ennek ellenére a Nou Camp a focirajongók legnagyobb elvárásainak is eleget tesz.

 

Egy parkolón keresztül eljutunk a pénztárakhoz, ahol jegyet veszünk az FC Barcelona múzeum és a stadion megtekintéséhez. A múzeumba belépve nem a serlegekhez igyekszünk, pár lépés másik irányba, és szinte kirohanunk a lelátókra… Hát, nem éppen 120/80 volt a vérnyomásunk! Elképesztő látvány. Pózolunk, fotózunk, mint a japánok.

 

Miután kifújjuk magunkat, alaposat merülünk a Barca történetében. A sok dicsérendő dolog közül az első a múzeum kivitelezése. Abszolút stílusosan és irigylésre méltó ízléssel sikerült egységbe önteni a régmúlt fluidumát a modern kor technikai vívmányaival. Decensen és okosan adagolva.

 

A bejáratnál szemet szúr Messi négy aranylabdája és a négy BL-kupa. Messi, Messi, de nem az argentin az első számú legenda és a legszebb sarok sem az övé. Kubala Lászlóé, (akinek tiszteletére mellesleg egy szobor áll a Nou Camp területén). Kubalát magáénak tekinthetné a magyar és a csehszlovák foci is, de Kubala neve nálunk… Maradjunk abban, hogy nem sűrűn beszélünk róla… Szóval Kubala-sarok. A nagy üvegvitrinben nemcsak mez vagy csuka látható, ott, ni, az útlevél… Amikor a Kubala sarok közelébe lépünk, egy gyönyörű, kellemes nosztalgiaérzetet előidéző szimfonikus zenedarab szólal meg. Ahogy távolodunk, két-három decens lépéssel a Kubala saroktól, a zene diszkréten búcsúzik tőlünk. Már csak az emlékezetben marad, nem „vihetjük” át egy másik sarokba, mert ez a zenei tisztelgés csak Lacié. Finom technikai megoldás, tökéletes hangbeállítás – óriási hatással.  

 

Láttad Maradona mezét? És te a Sztoicskovét? Igen, és a Ronaldóét is láttam. Dik, Rivaldo…

Cruyff, Kocsis… Gyertek ide is. Megyek már…

 

A szentélyhez (Nou Camp) közeledve

Egy igazi technikai csemege a láthatáron. Persze, először csak néztem: Ez meg mi a franc? Képzeljenek el egy hosszú asztalt, melyről rengeteg CD-borító méretű képernyő színes kavalkádja virít önökre. Az első megtekintése után már nekem is leesik. Elég megérinteni a képernyőt és egy értékes fénykép jelenik meg kísérő szöveggel, vagy pedig egy videofelvétel. Maradok, itt alszom, nem megyek sehova!

Fittyet hányva az előírt útvonalra, amolyan csallóköziesen elindultunk ellenirányba, s a program utolsó megállójánál, a VIP-, illetve a Press-szektornál kötöttünk ki. Érdekes volt, főleg a Press-szektor, egy része inkább az Égi Dobozra hasonlított, nem pedig a nálunk szokványos újságírói „szem szi szadnyi”-ra. 

 

Megint ellenirány, de most már visszaküldenek. Próbálkozunk lifttel, de egy L. de Funes féle figura, aki még Napóleontól is kisebb, szigorúan ránk néz. Egy ideig nem válaszol, végül nagy kínokkal a fogai között kienged egy elég kígyómérgesre sikeredett árva mondatocskát: Upstair. Ja, kihagytam ezt: !!!

 

Úton-módon azért sikerül visszatérni a bolygásból, s a stílusos Mix-Zónán, az exkluzív sajtótájékoztató helyiségen, az érdekes öltözőn (pontosan így néz ki egy öltöző, melyben csak a turisták járnak :-D), a lélegzetelállító játékos kijáraton át – barcás vakációnk egyik legszebb pillanata következett. Lépteink a pálya felé vezettek. Persze a zöld gyepre nem engedtek, de ott álltunk a cserepadok előtt. Mély lélegzetvétel. Felnézek. Milyen érzés? Lehetünk bármelyik csapat szurkolói, a foci legnagyobb szentélyeit, ha van rá lehetőség, látni kell. Nem az összeset, az szinte lehetetlen, de ha már az egyiket sikerül… Egy extrém hasonlat, hogy egy fociközömbös lény is megértse. Látni Nou Campot, Wembleyt vagy San Sirót, egy focimegszállottnak körülbelül ugyanolyan fontosságú, mint egy politikusnak a lopás… 

 

FCBOTIGA Megastore. Ez a Barca-fanshop megnevezése. Az exkurzió utolsó állomása. Bevallom, engem a fanshopok, ez az elképesztő nagy biznisz, nem nagyon izgat. De mivel a kilenctagú társaságból szerintem csak én vagyok ilyen közömbös, ebben a témában nem feszítem tovább a morgásommal a húrt, mert elpattan… Például Kántor Jóskánál, aki elemében volt. :-D

Nou Camp, mára elég. Mañana (holnap)!

 

Katalán gondolatok: Aki tizennyolc fokban, Barcelonában, rövidnadrágban és trikóban járkál, az biztosan turista, s nem idevalósi. Egy katalán hosszúnadrágba, pulcsiba és néha kiskabátba öltözik.

 

Sagrada Família. Rettentően hosszú a sor, így csak kívülről csodáljuk. Mély tiszteletem Gaudí mester! Barcelona gyönyörű, laikus szemmel is látni, milyen precizitással tervezték és építették az egész várost. A művészet, a kreativitás a város minden centiméterében jelen van. Legyen akár egy városi szemetesláda, megálló, egy egyszerű híd, olyan nincs, hogy egy ötlettelen, gusztustalan alkotásnak lenne kitéve az ember szeme. Érezni, látni Gaudít, Dalít és a többi, kevésbé, vagy abszolút nem ismert zsenit. De zseniálisak azok is, akik lakják ezt a várost. Rend, tisztaság, a saját város megbecsülése – ez is egyfajta művészet, mellyel mi még megfertőződni se vagyunk képesek, nem hogy ezt önként elsajátítani…

 

Remek ötlet volt a Barcelona City Bus. Mondjuk a rövidnadrág és a trikó nem éppen a legmegfelelőbb öltözék volt egy nyitott busz fedélzetére… A busszal körbejártuk Barcelona leglényegesebb részeit. Nehéz kiragadni a sok látnivalóból akár egy dolgot, de megpróbálom a sporton keresztül. Huszonegy éve már, hogy Barcelona nyári olimpiát rendezett. Sajnos, szinte biztos, hogy a rendező városokban az olimpiára felépített létesítmények idővel lepusztulnak. Barcelona a látottak szerint kivétel. Ha a Montjuic-hegységről beszélünk, akkor biztosan. Szlovákiában is építettek a Magas-Tátrában sportlétesítményeket. Csakhogy a kivitel körülbelül ilyen: Régebben a falukon a ház előtti virágövezetekbe „nastíl” volt gipszes kerti törpéket beilleszteni. Voltak olyanok, akik a gusztustalanságot még überelni tudták egy kerti törpés gipszházikóval. Valahogy így lett kivitelezve a – pestiesen Zstrbzké Blézó (Štrbské Pleso). Akkor most képzeljék el, hogy ilyen kerti virágövezetbe zseniálisan, ízlésesen belenyúl egy briliáns építesz, aki egyben művészi lélek. Megvan? Nagyban ez Montjuic, huszonegy év után is. Barcelona, én megszerettelek. Most már értem, miért forgatta itt Woody Allen a Vicky Cristina Barcelona című filmet…

 

Katalán gondolatok: Három napon keresztül Barcelona utcáin sétálgatni minden szempontból nagy élmény. Kivétel a vádli.  

 

Vasárnap. Nou Camp – Port di Barcelona

 

Fociparadicsom

Reggeli után irány a Nou Camp, kiváltani a jegyeket. Szerencsénk van. A játékosok pont akkor gyülekeznek és nekünk elég annyi, hogy helyet foglaljunk a parkoló lejáró mellett, így körülbelül egy méterről látjuk a játékosokat. Hát hogy is mondjam, a Barcelona játékosai a tévén keresztül sem nagy növésűek, de élőben tizenöt éves diákok között is elvegyülnének...

 

Legcsávósabban Dani Alves integet. Lionel szerényen. Piqué, aki termetre nem diák kategória, arcra viszont, aktuálisan leborotválva tizenhét évesnek se néz ki. Xavi, Fabregas és a többiek szorgalmasan integetnek a csallóközieknek is...

 

Délutánra a program neve kikötő. Befizetünk egy körre, egy kisebb turistahajóra. Kellemes háromnegyed óra. Éhesek vagyunk, tanácsot kérünk a helyiektől, hogy hol lehet finomat kajálni. A válasz – nem messze a tengerparttól. Egy riksa-bicikli-akármivel jutunk el a helyszínre. A teraszon körülbelül négyszáz vendég ül, emellett többen állva várnak a felszabadult asztalokra. Ezt egészen káprázatos módon kezeli a személyzet. A pincéreken kívül az asztalok között négy-öt ember csak azzal törődik, hogy zökkenőmentes legyen a vendégcsere. A várakozó vendégeket is azonnal kiszolgálják üdítőkkel, sörrel, borral…

 

Választásunk természetesen a tengeri specialitásokra esett. Ha valahol ízletesebben készítik el, mint itt, akkor ott szerintem Jesus Christ a főszakács…

 

Persze, megtekintettük az étterem benti részét is. Ha Bohumil Hrabal nem Prágában élt volna, hanem Barcelonában, akkor szerintem ez a hely az Aranytigris söröző katalán ekvivalense lett volna…

 

Sziesztánk tökéletességét fokozza a tengerparti lustálkodás. Hideg a tenger vize, de legalább térdig belegázolunk. Pihentetjük a lassan izomláztól szenvedő lábainkat. Relax a nagy durranás előtt. Már csak egy fontos esemény vár ránk. A legfontosabb. A meccs! (folyt. köv.)

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. május)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.