Nem reménykedik a szurkoló, „ha a szél nem fújja”...

 

Poór Tibi írása

 

A szlovák foci, illetve a szlovák bajnokságok időközben elérték azt a szintet, amikor a megszokott focielemzések már néha teljesen felesleges időtöltésnek bizonyulnak. Tudniillik, rohadtul nincs miről.

 

Egészséges körülmények között, egészséges közegben képtelenség lenne, hogy komoly arccal nekilendüljön egy edző, szakvezető, újságíró megmagyarázni a nagyközönségnek, hogy az, amit látunk, jó minőség. Szavahihetőnek vagy parasztvakításnak véli ezeket a nézeteket a közvélemény? Erre legjobb válasz talán az üres lelátók, nem beszélve arról, hogy nyílt titok – a nézőszámok fel vannak fújva.

 

Nem mindegyik szurkoló szakértő, nem mindegyik szurkoló látja focinézés közben ugyanazt, amit az edző, de egy biztos, hogy a minőségi és a pocsék foci között gond nélkül különbséget tud tenni. Az az edző, szakvezető, újságíró, aki az utóbbi években zajló produkcióra képes azt mondani, hogy ez minőség, szerintem torpedózza a szakmai mivoltát.

 

Egy interjú során feltettem a riportalanynak egy kérdést: Mikor lesz a hazai edzőknek hasonló autoritása, mint nyugaton? A válasz főleg az időtartamban mérte fel ezt az állapotot – évtizedek múlva. Kiegészíteném, bármelyik edző vagy szakvezető rendelkezhet akár átlagon felüli szakmai hozzáértéssel, a nézők – a legnagyobb urak a fociban – nagyon gyorsan felmérik, hogy átvágják-e őket, vagy sem. Egyszerű a képlet: Átvágás van = nuku autoritás.

 

Mi újság a Futrinka utcában, illetve a Sport utcán?  Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Reménykedik a néző, hogy a sok mendemondának akár csak a tizede legyen valós. Már az is jobb, mint ez a flúgos futam.

 

Természetesen, mivel a vezetőség szinte alig áll a nyilvánosság elé, főleg az utóbbi időben, lapátolni lehetne a sok „tuti” infót. Az elképzelhetetlentől egészen a „könnyen lehet” verzióig. Azt hiszem, érdekes lesz egy idő után konfrontálni, hogy a helyi Rádió Jereván hírügynökség milyen közel állt a valósághoz. A hírügynökség „gyöngyszemei” között vannak olyanok, melyek nem csak mendemondás kategória. A mendemondák látszólag nem függenek össze...

 

Kezdem. Ivan Kmotrík átveszi a Slovan hokicsapatát. Juraj Široký átveszi a Nagyszombat focicsapatát. Alexander Matlák lemondott Szencen. Világi Oszkár lesz a szenci csapat tulajdonosa. A szenci klub már nem lesz polgári társulás. Petr Kašpar hazatér a Sport utcára. Az előző szezonban ő volt a diszpécser, aki az égszínkék színnel meghintett üdvöskéket a Sport utcára terelte. A nagy bububu a licenc miatt bububu is marad. A bősi Russel cég belépne a DAC-ba, az talán egyértelmű, hogy pénzzel, de nem egyértelmű, hogy milyen státuszban. A DAC B transzformálódik Vásárút DAC B-re. Elkezdődik az ún. „statikusok háborúja”. Az egyik azt mondja majd, hogy a stadion statikája rendben van. A másik azt mondja majd, hogy nincs rendben. Miközben a nyugdíjas tribünön ezen vitatkoznak, a tribün „szerhája” a fejükre esik – hálaistennek túlélik.

 

Kedves olvasó, besokallt? Megértem. De ad 1 – fociról tényleg nehéz beszélni, mert kész röhej és ad 2 – nem zörög a haraszt... És a végére még egy Rádió Jereván hír: Mohseni és Antal maradnak. Vagy nem...

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. június)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.