Szakértők Ligája

 

Šenkár Márió fotója

Brazília, Konföderációs Kupa

 

Rostislav Prokop véleménye

 

Brazília-Uruguay 2:1, elődöntő

 

Picit csalódtam Brazília teljesítményében, azt hiszem, ezen a meccsen eléggé idegesek voltak. Uruguay taktikusan játszott, s nem csupán a defenzívája volt erős, hiszen már a 14. percben tizenegyest rúghatott Forlán - itt kalapot emelnék a chilei játékvezető előtt, hogy befújta. Forlán kihagyta a tizenegyest, és ez a momentum nagyban befolyásolta a meccsen történteket. A brazil gólnál fontos volt, ahogy Neymar a szélen két védő között remekül ráfutott egy nagyszerű merőleges passzra. Cavani egyenlítő góljánál ismét megmutatkozott a brazil védelem következetlensége, a védekezésük ebben az esetben sem volt elég erélyes - már az első félidőben a standard szituációknál ez észlelhető volt. Mi döntött? Van olyan érzésem, hogy az erősebb cserepad. Példának említeném, hogy a gól előtti szögletnél Suárez már csak állt és kilélegzett, már használhatatlan volt a védekezési blokkban. De le a kalappal, ahogy Forlán és Suárez a meccs végétől eltekintve a csapat érdekében játszottak, nem beszélve a meccs legjobbjáról, Cavaniról. Az ő defenzív játéka fantasztikus volt. Visszatérve a cserepadhoz, talán hamarabb kellett volna cserélni. A brazilok játékában nekem hiányzik egy kreatív középpályás, persze ott van Neymar és Oscar, de én inkább Iniesta vagy Xavi típusra gondolok.

 

Neymarról egypár észrevétel: egyértelműen sárgát kellett volna kiosztani a műeséséért, a másikat pedig akkor, amikor cserélt és extrém módón húzta az időt, és ignorálta a játékvezető utasítását. Ebből a szempontból is érdekes lesz, hogy Neymarnak sikerül-e beépülnie az európai fociba, mert például Suáreznek is gondjai voltak az angol ligában a színészkedéssel, és a másik dolog - mentálisan hogy bírja majd a gyűrődést, mert, ahogy látni lehetett, ez eddig nem az erőssége…

 

Pozitívum: Edinson Cavani remek teljesítménye.

Negatívum: Neymar sportszerűtlensége. 

 

Šenkár Márió fotója

Németh Krisztián véleménye

 

Spanyolország-Olaszország 0:0, tizenegyesekkel 7:6, elődöntő

 

Az elődöntő előtt megnéztem a Spanyolország-Uruguay meccset, bevallom, egy válogatottól rég láttam olyan teljesítményt, mint a spanyoloktól. Ezért kisebb csalódásnak könyvelem el az elődöntőt. Viszont, mindenki annyit játszik, amennyit az ellenfél megenged, az olasz csapat, a háromvédős felállása ellenére a defenzívában, 5-4-1 felállásban az agresszív és aktív védekezéssel nem engedte kibontakozni a spanyolokat. Egyedül Iniestának voltak megoldásai, párharcokat nyert, de a lövésekkel hadilábon állt. Ami a spanyolok gyengéje, hogy nagy területeket hagytak a védekezésben, ezt próbálták az olaszok kihasználni, sőt, gyors ellentámadásokkal sikerült helyzetekig jutni, de Casillas megtartotta a csapatát. Ennek külön érdekessége, hogy Casillas öt hónapig kegyvesztett volt, de del Bosque bizalmat szavazott neki, amit a kapus kitűnő teljesítménnyel meg is hálált. Én úgy láttam, hogy a meccs az olaszok forgatókönyve szerint zajlott, és talán ha Balotelli játszott volna, akkor ezen a meccsen verhetőek a spanyolok. Így végül a szerencse a tizenegyes-párharcban nem az olaszoknak kedvezett.  Ami a tizenegyeseket illeti, tévén keresztül is érezni lehetett, hogy ez a kupa nagy érzelmeket és emóciókat nem vált ki, nem voltak a tizenegyes rúgók olyan nyomás alatt, mint a világbajnokságon, nyugodtnak tűntek, ezt láthattuk Pirlo arckifejezésén is.

 

Plusz: Casillas és Giaccherini. 

Mínusz: A spanyolok teljesítménye az Uruguay ellenihez képest. 

 

Pecze Károly véleménye

 

Vojtík Szimona fotója

Brazília-Spanyolország 3:0, döntő

 

Talán a világ két legjobb válogatottjának az összecsapásán mindenképpen a brazil tündökölt. A spanyolok dekoncentráltan kezdtek, ami meg is bosszulta magát. Fred gyors gólja hihetetlenül felhergelte a nézőket, és a meccs színvonalán is nagyot lendített. A spanyolok próbáltak a kombinációs játékukkal ellenállni, de nem sok sikerrel. A brazil csapat könnyűlábú játékosai vezénylete szerint íródott a döntő forgatókönyve. Piqué kiállítása után már egyértelművé vált, hogy mi lesz a végkifejlet.

 

A brazilok az előző meccseken okosan elosztották az erejüket, nem játszottak tempó-focit, a döntőig csak helyenként voltak feltüzelve offenzív focira. A spanyolok a döntőig nem mentek a fizikai határaikon túl, úgy nézett ki, mintha csak kötelességből abszolválnák a meccseket. A döntőn mutatott teljesítmény nagyon hasonlított a barcelonai Bayern ellenire, de biztos, hogy a Konföderációs Kupa nem a spanyol válogatott tényleges erejét mutatta meg. Egyetértek Scolarival, aki a meccs után kijelentette, hogy a világbajnokságon minden szempontból más focit, más teljesítményeket látunk majd a csapatoktól. Amíg a brazil csapatban volt egy Neymar, aki fontos gólokat rugdalt a remek individuális megmozdulásai által, a spanyol csapatban ilyen játékost hiányoltam.

 

Neymar? A pillanat embere, hihetetlenül veszélyes a tizenhatos környékén, a brazilok picit szürkés játékát minden meccsen ő emelte zsenialitásával az átlagosról az átlagon felülire. Merít a könnyed mozgásából, gyorsaságából, mindkét lábbal technikailag kitűnő, negatívumnak számít, hogy sokszor kis érintésnél is földre pottyan - ezt nem fogják neki tolerálni az európai játékvezetők.

 

Témához...

 

A brazilnál fociőrültebb nemzetet nehéz találni. Ezért is figyelemre méltó a tüntetések sorozata, mely a Konföderációs Kupát kísérte. Egy ilyen, két fociidény között szervezett torna (fociból épp túlzabált spílerekkel) a pénzen túl, a stadionok, az infrastruktúra próbája mellett, nem sűrűn kreál érdemleges hozadékot. Csipetnyit talán igen: azt a tudatot, hogy teljesen felesleges ilyen tornán a 2 x 15 perces hosszabbítás. Neymar ilyen szimulálással könnyedén átveheti majd C. Ronaldótól a „színész” titulusát. Abban a klubban, mely megszerzi Edinson Cavanit, bizony dörzsölhetik a két tenyerüket...

 

Tüntetések. Picit fura, hogy egyáltalán vita tárgya lett, hogy mi a fontosabb - a foci, vagy az iskolák és a kórházak. Brazíliában a fociőrültek is megértik, hogy a méltóságos életük és a társadalom alapjai a fontosabbak, nem pedig egy sport, akár nemzeti. Racionális és jó döntés lenne, ha a világbajnokságot végül nem Brazíliában szerveznék, de kicsi az esélye ennek, főleg egy bizarr alakulat miatt, mely FIFA néven lett közismert. A FIFA fontossági ranglétráján az első száz helyet a pénz foglalja el, és maga a foci a 149. helyen található, megelőzve így a fair-playt és a bundamentes tiszta focit. Várható lesz, hogy Blatterék úgy adják majd elő ezt a világbajnokságot a bevált propagandájukkal és a valós események cenzúrázásával, hogy kimondhassák: A világbajnokságon minden rendben van...

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. július)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.