Olyan nincs, hogy nem!!!

 

Poór Tibi írása

Fotók: Medgyes Renáta archívumából

 

Nagyszombat, 2013.6.30., Országos atlétikai bajnokság

 

A 2013-as atlétikai világbajnokságra a női távolugrásban a kiküldetési A-szintet 675 cm-re és a B-szintet 665 cm-re szabták. Aki teljesíti az A-szintet, az mehet, de egy országból maximum három versenyző. A B-szintet hiába teljesíti egy országból több versenyző, csak egy indulhat.  Jana Velďáková idén megugorta a B-szintet, pontosabban, 669 cm-re landolt Brünnben. Medgyes Reninek ezek a lehetőségei: 1. Megugorni a 675 cm-t, 2. Megugorni a 665 cm-t és megnyerni a szlovák bajnokságot. A könnyebb, második lehetőség első feladatának teljesítésére van még idő, a szlovák bajnokság megnyerése pedig…

 

Az országos bajnokságot az elhunyt Hajmássy professzor - úszori származású szakvezető - nevét viselő stadionban szervezik. A stadion… Ehm… Nem is olyan rég korszerűsítve lett, de kizárólag a pálya és a szektorok, a lelátókon nem mozdítottak semmit. Képzeljék el az 1896-ban rendezett első újkori olimpiai játékok athéni színhelyét, ahol a görög nemzeti hős, Spyridon Louis nyerte a maratoni futást.  Ami a lelátókat illeti, nagy különbség nincs a két helyszín között…

 

A stadion környékén nagy a szél, menekülünk a bárba, egy pohár gyümölcsös tea csodákra képes. Beszélgetünk. Reni emlegeti, hogy szombaton, de vasárnap se volt rózsás a helyzet az egészségével.

 

A bár lassan megtelik atlétákkal. Beszélgetések közepette felénk lép a Velďáková ikertestvérpár edzője és kiosztja Reninek a 83-as rajtszámot. Az edző rám néz, ebben a közegben, ahol mindenki mindenkit ismer, én a képlet egyetlen ismeretlenje vagyok. A néma nézésre legszívesebben így válaszolnék: Én vagyok az, aki figyeli majd, hogy az ugrószektornál minden rendben legyen… Hehe…

 

Reni a szeles pályára egy perccel se megy hamarabb a kelleténél. Bemelegítés közben megjelenik a Medgyes család. Beszélgetésünk alatt rájövök, a család tart attól, hogy a peches sorozat folytatásának lesznek a tanúi, viszont azt is érzem, hogy nagyon reménykednek. Kezdődik.

 

Benevezett Jana testvére is, a hármasugró Dana. Reni riválisának így nem hogy edzője, de pszichológusa is van a közvetlen közelében. Dana a harmadik sorozat után már nem ugrál, szemmel láthatóan csak Jana koucsolásával foglalkozik. Az atlétikában nincs megengedve a közvetlen kontaktus az edzővel.  Hát ez az obstrukció egy picit necces…

 

Reni első kísérlete. Dinamikus nekifutááás...  Ééés… Hat-száz-hat-van-há-rom!!!  Nem ugrunk fel, de belül rohadt nagy fieszta van… Ránézek Jana Velďákovára. Annak ellenére, hogy a haja úgy néz ki, mintha kidőlt volna rá a Chemika festékkészlete, az arcszíne falfehér.

 

A hátszél túl nagy, tehát az eredmény ma nem lehet szintet teljesítő.  A nagy hátszél a távolugróknak nem nagyon segít, nem tudják eltalálni az ugródeszkát - főleg Jana. Idegek háborúja.

 

Reninek van még egy nagy ugrása - 658 cm - de kezd elfáradni, ráadásul hátgerinc fájdalommal ugrál. Jana utolsó ugrása… nem lélegzünk. Nem, nem elég, sőt belép!!! Reni megnyerte!

 

Széles, de csendes mosolyok, győzelmi kacsintások kombinálva sok-sok kő potyogásával a szívről… Az első nagy csata megnyerve. Huszonhét centiméter Reni javára. És a bajnoki cím, melynek fontosságát az idő mutatja meg. Megyünk tovább, újabb csatákba, de most már felszabadultabban. Mert olyan nincs, hogy…

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. július)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.