AK - arculat keresése

 

Poór Tibor írása

Fotók: Nagy Krisztián (hazai meccsek)

Lelkes Ernő (idegenbeli meccsek)

 

Érdekes forgatókönyve volt a Corgoň Liga első négy fejezetének. A DAC-nak, zsinórban, a nemzetközi kupákban szereplő csapatok háromnegyedéhez – a Trencsén kivételével – „volt szerencséje“ már a bajnokság elején… 

 

Arculat keresése – első kísérlet

2013. július 12., péntek, Slovan-DAC 1:1

 

A pozsonyi Slovan és a nagyszombati Spartak más kategória, mint egy – sértődés ne essék – mezei, mondjuk, Aranyosmarót. Több szempontból, pláne a szurkolók szempontjából. Tök mindegy, hogy következetes-e a bojkott vagy nem, ezeket a meccseket a szurkolók bevállalják, főleg amikor kinti meccsekről van szó. Az örök rivális örök rivális marad, de könnyen lehet, hogy egy épkézláb focira voltak már szomjasak-éhesek egypáran, mert a második ligában gyengécske produkció látványa várta a nézőt. Annak dicsérése bizony megkíván egyfajta zakkantsági szintet... 

 

Tehát Slovan. A RegioJetre esett a körülbelül 120 tagú szurkolói tábor választása. Későbbiekben szót ejtek a hazafelé úton történtekről. Persze másodkézből, mert mi külön autóval mentünk… Mondom, később…

A bejáratnál gond nélkül átvesszük az akkreditációt, és a stadionba bemenet találkozunk Mišo Gašparíkkal, talpig civilben. Pár mondatot váltunk, nem bonyolódunk a helyzet vesézésébe és nem kínozzuk kérdésekkel, melyekre úgyis ismerjük a válaszokat. Az újságírói szektor felé haladva megállunk az új stadion makettjének prezentációja mellett. E sorokat írva eszembe jut a fenomenális karikaturista, Shooty poénja (Sme napilap, július 13.), melyen egy Ficohoz hasonló figura telefonál, és azt mondja, hogy: Kapsz lóvét, építs belőle magadnak valamit, de építs hozzá egy stadiont… 

 

Meccs. A szerencsével kitűnő diplomatikus kapcsolatokat ápoló Fišannak megy a hajója.  Fišan előtt sárga-kék totális defenzíva. Erre csak egy szó van – „!ÁRJAH“.  A „Hajrá!“, a totális offenzíva fordítottja.

Kizárt dolog más taktikát forszírozni.  A kezdetleges 4-2-3-1 felállás néha átmegy egy ritkán látott 5-5 akármibe. Az iram alacsony, dinamika sehol. Nemcsak a DAC, a Slovan is rosszul játszik. Szemmel láthatóan az ő kondijuk sem a legjobb.  Az, hogy milyen hiányosságokkal játszott már ezen a meccsen is a Slovan, az később szinte levetkőztetősen a bolgár Razgrad ellen mutatkozott meg. Ugyanolyan rosszul játszott, mint a DAC ellen, de a fejüket csak a kupakiesés miatt szedné le fél Szlovákia.

 

A DAC ezen a meccsen becsempészett a labdarugó zsargonba egy művészvilágból elcsent terminus technicust – a minimalizmust – ezzel képviseltette magát Pozsonyban.

 

Úton a stadionból találkozunk Pecze edző úrral, aki arisztokrata modorral, jókívánsággal búcsúzik tőlünk. Megköszönjük. Közel a kijárathoz, a nyitott autóablakon, nem éppen arisztokratikusan, beszól az 5-6 tagú társaságunknak egy dunaszerdahelyi fiatalember.  Ezt nehéz megköszönni.

 

Otthonról hívom fel a RegioJetes szurkolókat. Az úszori vonatállomáson „éjjeleznek“… Az ott leszálló nyolc-tíz somorjai és szenci szurkolót megtámadta az oda lopakodó slovanisták egy csoportja. Viccesen taktikai hibát elkövetve, még a vonat indulása előtt támadtak, tehát volt ideje bőven a többi szurkolónak lefutni a vonatról és segíteni. Volt egypár levegőbe bumm-bumm a rendnek az őreitől… Piha…

 

Telefon kikapcs, nyugodalmas jó iccakákat a zsolnai meccsig…

 

Arculat keresése – második kísérlet

2013. július 21., vasárnap, DAC-Zsolna 0:1

 

Körülbelül ezerötszáz-kétezerrel több lelket saccolhattunk a Zsolna ellen, mint amennyit a második vonalban lehetett. Durván kétezer-nyolcszáz néző, ami a jelenlegi helyzetben egy szép szám. Nem nehéz saccolni, az ülőhelyek száma 3100, tehát ha optikailag az állókkal se telik meg az összes ülőhely…

 

 

Jegyért sorakozok, és közben hallgatom a morgást – egy euróval drágább lett a jegy. Relatív, hogy sok-e az 5 euró vagy sem. 2008-ban, az utolsó, Máriatölgyes elleni meccsért simán fizettem volna a dupláját is… Amúgy csak az egyik bejárati kapu van nyitva. Beállnak jegyet tépni a nagykapunál a biztonsági főnökök is, meggyorsul a folyamat, enyhül a morgás…

 

A Zsolna csütörtökön meglepetésszerűen vereséget szenved az Európa-liga selejtező meccsén, így mindenki azzal számol, hogy hullafáradtak lesznek nemcsak fizikailag, hanem pszichikailag is. Nem tévedtek, de fizikailag sokkal fáradtabb a DAC, s az utolsó húsz perc már kínos. Egy, a pályára begördülő Last Mission „utazó iroda“ tranzitján senki se csodálkozna…

 

Míg Pozsonyban a Slovan ignorálta kutyakötelességét – megadni a gyengébb ellenfélnek a kegyelemdöfést – a zsolnaiak az első perctől szemmel láthatóan harcolnak az első, mindent eldöntő gólért, becsületesen darálnak a győzelemért. Az első gól után tulajdonképpen kontrollálják a pályán történteket. A hetvenedik percig. Az utolsó húsz perc nem sűrűn minősíthető. Mindkét csapat helyenként már szinte gyalogol, a Zsolna ráadásul könnyelműsködik. Pedig… Egy hazai beívelt labda után, ha beakad a közvetlen közelről eleresztett fejes, nem szólhattak volna egy szót se a vendégek. Mindez történt akkor, amikor a zsolnaiak sorra hagyták ki a ziccereket a könnyelműsködő és erőtlen befejezés során.

 

A nézőtéren hullámzik a hangulat. Csak helyenként – a kevéske hazai támadás okán – ébred fel a közönség, nem is csoda, az első félidőben a Zsolna lényegesen többet birtokolja a labdát, de ez logikus, mert Miki az első félidőben abszolút nem nyit. Ennek a jelenségnek van egy „borbélyos” magyarázata: A nyári felkészülés alatt, az időfüggően behatárolt erőnléti eredmények indifferenseknek bizonyultak az edző idealizmusával, ezért a végeredmény a kiszemelt labdát mozgásba, de önmagát mozgásba nem hozó sportembereknél a kinetika korlátozott kivitelezése… Ezt jól megaszontuk ugye? Hm… Egy dolog akkor se megy a fejembe.

 

Az tény, hogy ezek a játékosok az utolsó pillanatban kerültek a csapatba, és az is tény, hogy az individuális edzés, csapaton kívül, nem az igazi, de magyarázza meg nekem valaki, hogy ezek a harminc körüli sportemberek mi a ló pikuláját csinálnak több hónapig magukkal, ha a pályán úgy néznek ki, mint egy mezei polgár a hátgerincműtét után. Ezeknek a sportolóknak kioperálták az akaratukat? Tényleg úgy néz ki, hogy a szlovák liga focistái – tisztelet a kivételnek – ingadoznak a stadion és a plázák között. És amikor nincs csapat, akkor a kávé mellett, a telcsit szorongatva várják a klub-kapást. Srácok, igazatok van, meg se mozduljatok, ragadjatok a kávécsészékhez és a telcsihez, majd sajnálni fogunk titeket, amikor vattát köptök húsz perc után… 

 

Arculat keresése – harmadik kísérlet

2013. július 28., vasárnap, Szenyice-DAC 4:0

 

Hát ez lenne az utóbbi évtizedek leghidegebb nyara? Ez a prognózis valahogy nem jött be Ilko bácsinak (mindegyik meteorológus számomra Ilko bácsi), viccként akár a Kuncogó rovatunkban is el lehetne sütni… Nehéz ilyen melegben focizni. Persze ugyanúgy, mint lehúzni nyolc-tíz órát a napon egy melósnak. A hazaiakat a meccs végén a görcsök kapkodták, a mieinket… hm…  ahogy Hodúr abszolválta a meccset, szóval én nem tudom, hogy erőnléti szempontból mi rosszabb várhat, mint ilyen felkészületlenség az első meccseken… Nézők fognak futni a játékosok helyett?

 

Nézők. Körülbelül tizenöt-húsz tagú a dunaszerdahelyi szurkolósereg, mely javarészt első ízben szemlélheti a kapu háta mögötti új tribünöket. Jól megnéztük, mert ez a dizájn fog kísérni hosszú éveken át minket is. Szép, tetszetős, de mégis fura, hogy egyforma lesz húsz stadion. Jó, persze, lehet, hogy ez a legolcsóbb variáció, illetve úgy mondom, hogy ez a legelőnyösebb verzió – valakinek. Hm… Egy országba húsz egyforma stadion… Remélem, hogy ugyanezt nem játssza el az EU a színházakkal…

 

Na, picit elcsónakáztunk a fő témától… Foci.

 

Sok közünk nincs a meccshez. Rettentően rosszul játszik Boya. Fišannak most az egyszer nincs szerencséje, azt hiszem a statiszta szó a legjellemzőbb rá. A négygólos vereség irgalmasnak nevezhető, benne volt a pakliban egy nyolcas is, ha nem egy nagyobb zakó. A szurkolók már az első félidőben feladják, leülnek, és kissé apatikusan végignézik a hazaiak nagy fölényét. Legyen már vége. Sok újságíró nincs a meccsen, kissé magányosan is érzem magam. Egypár sorral lejjebb a szövetségi kapitány Ján Kozák ül, együtt a fiával. Vajon talált-e valami pozitívat a DAC teljesítményében? Pozitív… Számomra a legpozitívabb dolog a sípszó volt a meccs végén.

 

A sajtótájékoztatóra várva egy érdekes figura járkál az emberek között. Amikor felénk jön, hallom, hogy mit is mond, többször ismételve, miközben maga előtt tartja a szenyicei klub sálját: Hálaistennek, hogy… ! Hangsúly a csupasz mondat végén van. Szinte érinthető a három pont és a kemény felkiáltójel… 

A figura még sokáig járkál az emberek között, akit tud, megszólít, egy-két mondatnyi meccselemzés, de a kultusz mondattal mindenkit megajándékoz. Kicsit luboskós, kicsit értelmetlen, kicsit érthetetlen, kicsit megfogó üzenet…     

 

Később, amikor megállunk a McDonald´s-ban, és majszoljuk az epres illetve csokis fagyit, „a focidélutánunk legjobb dolga” honort a fagyi kapta… Ezt se hittem volna, hogy egyszer egy mekis akármi lesz a napi top…

Hálaistennek, hogy…!  Mi a francot akart ezzel mondani a figura?  Hm... Sok mindennek nem volt ezen a napon értelme, hát akkor miért pont egy ilyen mondat értelme után kellene kutatnom…

 

Arculat keresése – negyedik kísérlet

2013. augusztus 03., szombat, DAC-Aranyosmarót 0:1

 

Rekkenő hőség, az ötórai időpont elriaszt sok nézőt.

 

Kilencven perc eltelt, a ráadás pillanatait szenvedik az enervált szemlélők. Rossz teljesítménnyel örvendeztetik a nézőket a játékvezetők is. Kötve hiszem, hogy a stadionban lévőkből bárki is amondó lenne, hogy: A legrosszabb dolog még csak vár ránk… Az Aranyosmarót támad a ráadásban. A lesről visszatérő aranyosmaróti játékos bandukol visszafelé. A középpályán a vendégek szerzik meg a labdát, Pribula elindul a „lazán nem mozgó” védelem között. Ekkor jön a leshelyzetből visszatérő aranyosmaróti Nurkovič pillanata, aki az egyik főszereplője lesz az utóbbi években történt legtragikomikusabb jelenetek egyikének. A tribünről ezt lehetett látni: A visszatérő játékos felemeli a két kezét jelezve, hogy játékon kívül van, és nemes egyszerűséggel leblokkolja Hubert – egyértelmű szabálytalanság. Huber megáll, mintha soha életében egy edző se kalapálta volna a kobakjába, hogy amíg a bíró nem fúj, addig nem szabad megállni. A bíró nem fúj, s ezzel a megabakival nálam kiérdemli a legrosszabb osztályzást. De nemcsak Huber áll meg, hanem Pribulán és Belicen kívül mindenki. A nézők, akiket amúgy is sírásra kínoztak a pocsék focival, lemerevednek.  A kapus kifut, széttárt lábak, bumm… illetve nem volt az olyan erős lövés, inkább egy ügyes kötény. A játékosok, akik eddig ignorálták kisebb-nagyobb mértékben a focit, a dinamikus mozgást, most szinte sprintelnek a bíróhoz. Az a vehemencia, az az energia, amellyel érvelnek a bírónál… Obžera felpattan, és lásd milyen mozgékony, szavak micsoda kadenciája… Piros lapos beszólások, a labdával talán el is találják a bírót. Hm… Kár, hogy nem lehet kiállítani a játékvezetőt…  

 

Mi történt a pályán az ominózus esetig? Lényegesebben kisebb tudású csapat az Aranyosmarót, mint az előző ellenfeleink, s nem segít Gašparík bevetése sem. A hátvédsor bal oldalára visszakerült Sedlák, így megint ez a legsebezhetőbb posztunk, de a védelem jobb oldalán Beňo se játszik olyan jól, mint Szenyicén.  A középhátvédek háta mögé túl sok labda kerül, nem dicsérni való dolog. Egy új kapus, Belic áll a kapuban, tapasztalt, hórihorgas, a kifutásoknál biztos kezű, de ha erősebb ellenfélnél így védekezünk majd, Belic is kaphat akár fél tucat gólt. Hodúr többet van a labdánál, de idő kérdése volt, hogy mikor pontozódik ki. Hm… Azt hiszem, hogy ami a színvonalat illeti, egy másodligás meccset láttunk…  

 

 

Végigfutottunk tehát négy bajnoki DAC meccset. Rövid értékelés. Ez a játékosállomány nem elég az első ligára. De ez egyértelmű volt már az első hazai meccs után. Egy biztos, nem edzőt kell cserélni, hanem egy ütőképes csapattal kell kiállni a bajnokság első körétől. Az arculata a csapatnak? Kondíció és gyorsaság nélküli, átlagos, helyenként az első ligára átlagon aluli játéktudású állomány... Aki tud, az meg alig liheg a pályán. Az arculat kialakításának egyelőre rossz a tervezete, nemhogy a kivitelezése…     

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. augusztus)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.