No jo, fotbálek... (Hát igen, focicska...)

 

Poór Tibi Interjúja

Fotó: Šenkár Márió

 

Fociberkekben a Kafe becenév hallatán, ha netán valakinek az volna a kérdése, hogy: Ő meg kicsoda?, feltehetően pár másodpercig kínos csend uralkodna a társaságban. Ez egy foci faux pas a javából. A nyolcvanas évek DAC-aranycsapatának a középpályása, aki részese volt a klub legnagyobb sikereinek. A későbbiekben mint szakvezető, a ligetfalui Artmediával hatalmas sikert ért el a Bajnokok Ligájában. Nem lehet kihagyni Ivan Kmotrík nevét, amikor Kaferól beszélünk, hiszen már több mint tíz éve együttműködnek, aktuálisan a pozsonyi Slovanban. Kafe, tehát a DAC legendás játékosa, Petr Kašpar.

 

A közvélemény manapság főleg szakvezetőként ismer, de emlékezz vissza a játékos éveidre – mit sorolsz a legnagyobb sikereid közé?

A dunaszerdahelyi játékos karrierem csúcsa természetesen a Csehszlovák Kupa elhódítása 1987-ben, Kopřivnicében. Az ember néha visszaemlékszik erre a győzelemre, a rendkívüli hangulatra, ami uralkodott a stadionunkban. Köztudottan közel kilencezres tömegek jártak akkoriban minden hazai meccsre. A kupadöntőre is rengetegen utaztak ki velünk, máig pontosan fel tudom idézni azokat az emóciókkal teli, meccs utáni pillanatokat. Úgy gondolom, hogy ami a focit illeti, ez a kupagyőzelem volt számomra a DAC mezében a top.

 

A játékos karriered után maradtál a focinál. Kezdetben mint DAC szakvezető, a későbbiekben az Artmedia Ligetfalu klubnál, ma pedig  a pozsonyi Slovan csapatában töltöd be a klubigazgató funkcióját... 

Igen, a profi karrierem befejezése után (1996) a DAC szakvezetője lettem, hosszabb ideig Šanta Imre klubelnöknek segítettem. Sokat tanultam abban az időben, hiszen tulajdonképpen akkoriban vette kezdetét a klasszikus professzionális klubműködtetés, persze szerényebb körülmények között, mint például a nagyobb szlovák csapatoknál vagy a külföldieknél. Természetesen naponta kontaktusban voltam a szlovák fociberkekben tevékenykedő személyekkel, legyen itt szó a többi klub szakvezetőiről vagy tulajdonosairól, a ligetfalui Artmedia tulajdonosa, Ivan Kmotrík pedig megszólított – igent mondtam, és 2001-től a mai napig együttműködünk. Ligetfalu a későbbiekben az európai kupákban stabil szereplő lett és a 2005/2006–os szezonban elértük a nagy sikert, amikor bejutottunk a Bajnokok Ligája csoportfázisába, ahol kis híján kiharcoltuk a továbbjutást. A klubfociban a BL a legtöbb, amit elérhet egy játékos, edző vagy szakvezető.

 

Egy magasabb szint mindig hoz magával újabb, addig ismeretlen tapasztalatokat, a Bajnokok Ligáját ebből a szempontból akár egy klubfoci-egyetemnek is minősíthetjük. Mi volt az a tapasztalat, mely legradikálisabban változtatta meg a fociszemléletedet?

Minden évben rengeteget tanultunk. Kezdve a mérkőzések szervezésétől a csapat körüli munkáig.  Magyarán, már képben vagyunk, de akkoriban, az elején tényleg tapasztalatlanok voltunk. Lehet viccesnek tűnt, hogy egy Ligetfalu csupán öt fizetett szakvezetővel képes volt üzemeltetni egy csapatot a Bajnokok Ligájában. Akkoriban úgy néztek ránk, mint az égből pottyant jelenésre, nem értették... Természetesen a csoportfázisban már többen segítettek, mert az már a lehetőségeink fölött volt. Mindezek ellenére hat pontot szereztünk, és nem hiányzott sok a továbbjutáshoz.

 

Ez a Ligetfalu mára, ha nem is történelem, de biztosan már egy másik fejezet. Kmotríkkal a slovanos fejezetet írjátok…

Igen, Ivan Kmotrík öt évvel ezelőtt vette át a Slovant, én két év múlva rá követtem őt. Az Artmediát átadtuk az új tulajdonosoknak, tiszta lappal, tartozások nélkül. Természetesen a mai napig figyelemmel kísérem a klub sorsát. Voltak gondjaik, de az utóbbi időben stabilizálódott a helyzet. Kívánom nekik, hogy sikerrel járják az utat felfelé, hiszen Pozsonynak nagyon hiányzik egy városi derbi.

 

Slovan és Kašpar…

Ahogy említettem, harmadik éve vagyok a Slovannál. Ha az eredményekről beszélünk, persze ezek nem csak a menedzseri munka gyümölcsei, de kétszer értünk el double-t, egyszer az Európa-liga csoportfázisába jutottunk. Ma természetesen a legnagyobb gondunk a stadion. A nézők nem jönnek ki az Inter stadionra. Én remélem, hogy 2015-ig készen lesz az új stadion, ami előbbre viheti a Slovant és ezzel a szlovák focit is...

 

Előbbre viheti a dunaszerdahelyi focit is? :-)

Természetesen kívánom Dunaszerdahelynek, hogy átéljen hasonlóan szép pillanatokat, mint amilyeneket a nyolcvanas években éltünk itt át, de mindenekelőtt helyre kell hozni a helyi viszonyokat. Persze, figyelem az eseményeket, nem akarok senkit se minősíteni, de ha a szlovákiai viszonylatokat nézem, Dunaszerdahelyen imádják a focit, és itt egy továbblépéssel biztosan magas nézőszám lenne a végeredmény – ez is segítene a szlovák klubfocinak. Gyakran veszek részt Dušan Tittellel (a Ligás Klubok Uniójának elnöke) olyan beszélgetéseken, melyek az esetleges föderális liga megalakulásáról szólnak.  A cseh partnereink – például Miroslav Pelta (a cseh fociszövetség jelenlegi elnöke) – egyértelműen amondóak, hogy a DAC-nak történelmileg helye volna ebben a bajnokságban, de talán új szponzorral, háttérrel... Részemről ennyit a témáról, mert nem találom helyesnek, hogy minősítsem azt, ami manapság itt történik.

 

Térjünk vissza a nemzetközi kupákhoz. Jelenleg mire telik a szlovák klubcsapatoknak nemzetközi szinten, és milyen módon lehetne felülmúlni a jelenlegi szintet?

Elsősorban ez egy ötmilliós ország. A Slovan az utolsó két évben a selejtezők második körében kiemelt volt, és ezt bármelyik szlovák csapat elérheti. De ma a nem kiemelt csapatok is, amelyekkel szembesülünk, a miénknél négyszer nagyobb csapatot tudnak felépíteni a hátterükkel és a költségvetésükkel. Tavaly a Videoton, előtte az Apoel Nicosia, mely továbbjutott a csoportfázisból, idén pedig a bolgár Razgrad… Szóval a költségvetéssel nem tudunk konkurálni. Talán mindennek össze kell jönnie, mint nekünk a Ligetfaluval – kis költségvetésnél jó kollektíva.

 

Ahhoz, hogy a pályán is játékban legyünk, az ifjúságba fektetett pénzmennyiség is nagyon fontos…

Amikor átmentünk a Slovanba, azt hiszem két edzőpályája volt, és a gyerekeknek a Bajkalská utcán kellett átfutkosni az edzőpályára. Manapság tíz edzőpályánk van. Az ifjúságba legtöbbet mi invesztálunk, viszont miután ezeket a srácokat felneveljük, 16-17 évesen válogatottak lesznek, majd a külföldi csapatok megszólítják őket – nekünk pedig szinte lehetetlen itt tartani őket. Például az U17 (továbbjutott a vb-re) csapatkapitánya, Haraslín, ma Pármában van... Nehezen tudunk érvelni, ha ilyen ajánlatokat kapnak a srácok. Viszont az tény, hogy az állam nem invesztál valami nagy összegeket az ifjúságba.

 

Szakvezető vagy egy klubban, de egyben a szlovák foci egyik legbefolyásosabb személyei közé is tartozol. Köztudott, hogy a szlovák foci szakvezetői háttere ketté van osztva, és akadozik az együttműködés… Észlelhető valami közeledés a foci érdekében?

Személy szerint én próbálok mindenkivel valamiképpen kijönni, de a másik oldalon - és most leszögezem, hogy tisztelem az amatőr fociban tevékenykedő szakvezetőket – én a focival minden nap foglalkozom, nagy pénzekkel dolgozunk, nem lehet, hogy ma olyan szakvezetők, akik hetente kétszer találkoznak, döntsenek a profi labdarúgásról. Gondolok itt a szavazásokra.

Persze, ha az amatőr fociról van szó, döntsék el maguk között, mi se szólunk bele, de nekik se kellene beleszólni a profi fociba, mert ezt a problematikát nem is ismerhetik, nem élnek benne. Logikus lenne, ha egymás munkájába nem beszélnénk bele, és ebből kiindulva együttműködnénk, mert nekünk szükségünk van az amatőr focira, és az amatőr focinak szüksége van a profi focira.

 

Nem egyszer elhangzik, hogy a Slovannak Szlovákiában, virágnyelven mondva, túl nagy hátszele van…

:-) Nem tudom, hogy a hátszél alatt mit gondolnak, de ha vesszük a többi országot, például Németországot és a Bayernt, amelyek nagy klubok – én ezt természetesnek tartom. Vegyük például a Real Madridot, a Barcelonát, szerintem ez egy természetes folyamat, nem lesz ez máshogy holnap sem, és később sem.

 

Egy kellemetlen téma, de szeretnék rákérdezni. Talán mindenki, aki nem elmebeteg, elnémult a hír hallatán, hogy előre elkészített akció után robbantottak a stadionotokban…

Természetesen megtettük a kellő lépéseket, elítéltük a tettet. Persze, a stadion állapota is közrejátszott, de hogy az ember azzal számoljon, hogy valaki otthon legyárt egy bombát, és véghezvisz egy ilyen tettet, az egy abszolút agyament dolog…

 

Szakvezető vagy, neked kötelességed is diplomatikusan nyilatkozni, de mint a DAC-klub legendája, aki örökre a klub része marad, senki se róhatja fel neked, ha véleményt nyilvánítasz az utolsó öt-hat évről… 

Persze mint focista, itt nőttem fel és igen, figyelem a klubot. Elmondhatom, hogy legjobban a nézőket sajnálom, hogy nem látják a DAC-ot olyan helyzetben, amilyenbe történelme alapján tartoznia kellene, mint ahogy ennek az érának az elején is, hiszen rengeteg néző járt a meccsekre. Igen, ismerem mindkét tábort, de nehéz nekem ezt kommentálni. Természetesen van saját véleményem, viszont ezt meghagyom magamnak. Hiszek a szebb holnapban, hogy helyre jönnek a dolgok, de mondom, ez a két tábor illetékeseinek a dolga, a dunaszerdahelyi foci javára nekik kell meghozni döntéseket.

 

Korábban megemlítetted a föderális liga lehetőségét. Mennyire reális ez a projekt?

Kommunikálunk Laurinec úrral, aki az UEFA végrehajtó bizottságának tagja, alapvetően nem ellenkeznek, de az első lépés, hogy a két félnek meg kell egyezni. Amíg Szlovákia legnagyobb gondja a stadionok, addig Csehországban a stadionok túlnyomó része megfelel a követelményeknek. Meg kell oldani, hogy milyen kulcs alapján lesznek képviselve a közös bajnokságban az országok. A nemzetközi kupaszereplési kulcsot több mint valószínű, hogy az UEFA adná majd meg. Ahogy említettem, ha létrejön a közös liga, az illetékesek szerint történelmileg helye lenne benne a DAC-nak is.

 

Egypár mondatban ejtsünk szót a fociról, mely manapság egy óriási fenomén…

Elsősorban a foci elképesztő biznisz lett, hatalmas pénzek forognak benne. Manapság a foci legjobban Németországban működik – minden téren. Kitűnő stadionok, a legmagasabb nézőszámok, a klubok nem tartoznak, remek gazdasági kondíciónak örvendenek. Személyes tapasztalatom, hogy ha németekkel kötünk szerződést egy-egy játékos eladásánál, azt be is tartják, és a részletek fizetésével sincs semmilyen gond.

 

A sportadók rengeteg focit kínálnak, tudom, hogy figyeled a cseh ligát…

A cseh ligát a tevékenységemből kifolyólag is figyelem, a cseh ligából mégiscsak több a lehetőség játékost hozni a Slovanba, ahol a cseh játékosokkal jó a tapasztalat. Talán azért is, mert jobb a kötelességeikhez való hozzáállásuk. Nem utolsósorban a cseh csapatokban rengeteg ismerősöm és barátom tevékenykedik, munkájukat figyelemmel kísérem.

A sportcsatornák óriási konkurenciát jelentenek a hazai focinak, össze sem lehet hasonlítani, hiszen az angol, német bajnokságok klubjai óriási költségvetéssel dolgoznak. Nem lehet hasonlítani egy Trabantot a Mercedeshez. Kis ország vagyunk, azzal kell szorgalmasan dolgoznunk, amink van, és megpróbálni egy sikeres nemzetközi kupaszereplést.

 

Szimatod van a jó játékosokra, hallhatunk tőled egy nevet, egy számunkra ismeretlen nevet, akire pár év múlva azt mondjuk – ez nagy játékos?

Hát igen, ha nem léptem volna át a ligetfalui csapatba, ma nem tudnánk, hogy van egy Jano Ďurica, Borbély Balázs, Kiss Filip vagy Straka Gábor. Ezek dunaszerdahelyi srácok, akiket akkoriban kihúztam és magammal vittem, és úgy gondolom, hogy mind a négy srác egészen szép karriert futott be. Érdekes fiatal srácokból Szlovákiában ma is van elég, megemlíthetném a 18 éves Niňajt.

 

Utolsó kérdés. Milyen az elképzelésed, mivel szeretnél foglakozni például 2020-ban?

Ez a jövő kérdése, persze vannak elképzeléseim. Több mint valószínű, hogy örökké nem leszek Pozsonyban, de ezt nem akarnám vesézni, mert volt egypár nyilatkozat a médiában erre a témára, és ez nem tett jót, mert néhány ember nem vette jó néven. Hm... Az is könnyen megtörténhet, hogy hét év múlva csak járni fogok a focira és élvezni…

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. szeptember)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.