A világ és a kapu hálójáról/-ból

 

Műfaj: Interjú. Riportalany: Novota János, a Rapid Wien elsőszámú kapusa. Aki kérdez: Poór Tibor, a Klikkout magazin szerkesztője. Időpont: 2013. szeptember 13. (péntek 13.!!!). Az interjú időtartama: 21.16-tól 22.46-ig. A riportalany tartózkodási helye az interjú alatt: Bécs, Ausztria. A kérdező tartózkodási helye az interjú alatt: Dunaszerdahely, Szlovákia. Felhasznált világhálózati kommunikációs eszköz: Facebook. Az interjú jóváhagyása: Gmail segítségével.

 

Tibor Poór:

Szia, itt vagyok. Bocsi a késést, vendégeink voltak.

Jan Novota:

Semmi gond, van időm!

 

Tibor Poór:

Rendben, akkor nekilendülhetünk?

Jan Novota:

Igen!

 

Tibor Poór:

Azt hiszem, nem lepődsz meg az első kérdésen. Mit szólsz a tegnapi, DAC-os bundabotrányos hírekhez?

Jan Novota:

A legjobb szó, hogy elkeserített. Ide süllyedni már tényleg elkeserítő.

 

Tibor Poór:

Mondjuk én nem lepődtem meg, de nekem is ez volt az első érzésem. Na, jó, más téma.  Arccsonttörés, mi jut az eszedbe?

Jan Novota:

Az jut az eszembe, hogy valamiért az is megtörtént, mindennek megvan a miértje, és nem mindig konkrétan az a rossz, ami fáj, vagy amiről azt gondoljuk, hogy valamiféle büntetés. Engem megerősített ez a sérülés, és örülök, hogy kiálltam a próbát.

 

Tibor Poór:

Nem könnyű ilyen sérülés után visszatérni a kapuba, ahol nem lehet óvatosan kifutni, óvatosan játszani...

Jan Novota:

Az elején nem is volt könnyű, de addig tartott az aggodalom, amíg egy edzésen orbitálisan fejbe nem rúgtak a lasztival, kapásból úgy 3-4 méterről. Az orromból, számból dőlt a vér, de az arccsont tartott. Az orvosok ezután mondták biztosra, hogy az operáció sikeres volt.

 

Tibor Poór:

Huh, ez kemény...  A sérülésed után a kapuban nem Helge Payer, hanem a fiatal Lukas Königshofer kapott esélyt...

Jan Novota:

Igen, Lukas a sérülésemig a harmadik számú kapus volt, de ő kapott lehetőséget. Majd két hónap múlva meghosszabbították a szerződését – két évvel.

 

Tibor Poór:

Kellemetlen helyzet nyomni a cserepadot, egy kapusnak kiváltképp, képletesen mondva – mit írtál fel magadnak a falra, amit minden nap elolvastál, és ahhoz igazodtál?

Jan Novota:

Kellemetlen bizony, sőt, egy ideig még a tribünre is kerültem. Nem volt könnyű, de elfogadtam ezt a helyzetet. Megpróbáltam tovább alázattal tenni a dolgomat, nem pedig a válaszokat keresni. Akkoriban kezdtem hanyagolni a média figyelemmel követését, és magyarán mondva, tettem arra, hogy mit gondolnak az emberek.

Ez óriási segítség volt!

 

Tibor Poór:

Közeledett a szezon vége, és egyben a kétéves szerződésed befejezése. Esélyt kapsz és meghosszabbítják a szerződést. Ez olyan, mint a mesében...

Jan Novota:

Hét forduló volt hátra, akkoriban már egy éve volt, hogy visszakerültem a tribünről a kispadra. Következett az edzőcsere, Zoran Barisic lett az új edző, igaz, előtte már három meccsen védtem Schöttelnél is. A szerződés aláírását egy óriási pozitív fordulatként kezeltem, és ami még fontosabb volt – kiharcoltuk az Európa-liga indulási jogát.

 

Tibor Poór:

Hosszú ideig nem védtél, hogyan vészelted át ezt az időszakot?

Jan Novota:

Bizony nem volt egyszerű, mert tavasszal, kilenc forduló után nyertes meccs nélkül álltunk. Az első két meccsen, melyen védtem, négy pontot szereztünk, és egy klassz 2:2-t játszottunk idegenben a bécsi Austriával. A lilák akkoriban kirobbanó formában játszottak.

Meccsről meccsre gyűjtöttem az önbizalmat. Próbáltam minden meccset úgy venni, mint egy edzést. Mintha ezután soha többet nem focizhatnék – utolsó meccsként kezeltem az összecsapásokat. Ez segített.

 

Tibor Poór:

A szerződés aláírásánál mivel indokolták a számodra pozitív döntésüket?

Jan Novota:

Elégedettek voltak a csapatbeli szerepemmel már akkor is, amikor nem védtem, s amikor a kapuba kerültem, feltettem a teljesítményemmel a pontot az i-re. Az új szezonnak úgy indultam neki, hogy lesz, ami lesz, csak arra gondolok, hogy az edzésen és meccsen 100%-ot nyújtsak, a többi pedig jön magától.

 

Tibor Poór:

Az új szezont figyelemmel kísérem, s vártam egy áttörést, mely az én szememmel az idegenbeli salzburgi döntetlennél volt érezhető – a régi Novotát láttam, megspékelve azzal, amit megtanult külföldön…

Jan Novota:

Minden nap tanulok valamit, minden edzés és minden meccs ad valamit. A salzburgi tényleg egy jól sikerült meccs volt, és nagyon fontos pontot hoztunk el. A kapura tartó lövések száma 14:1 volt (a Salzburg javára). Az eredmény pedig 1:1. Úgyhogy nem panaszkodhattunk. :-)

 

Tibor Poór:

Európa-liga. (E sorok írásakor) Előttünk van a svájci meccs, utána a Kijev következik. Az előző beszélgetésünk közben arra figyeltem fel, hogy ezektől a meccsektől nem félsz, hanem inkább örülsz és várod, nem parázol feleslegesen…

Jan Novota:

Nincs mitől tartani, hús-vér ember mindenki. Az ellenfelek, ahogy mi is, joggal vagyunk a csoportban, keményen megküzdöttünk érte. Nemcsak a selejtezőben, hanem még a múlt szezon végén. Először Thun idegenben, nem kirándulni megyünk oda, aztán itthon Kijev vár ránk. 50 000 szurkoló (nem néző) előtt játszani csakis boldogság lehet, olyasvalami, amire gyerekkora óta vágyik az ember, és nem adatik meg mindenkinek. Úgyhogy igen, örülök az Európa-ligának!

 

Tibor Poór:

Válogatott, kaptál meghívást a bő keretbe...

Jan Novota:

Váratlanul jött. Igazából nem is tudom, mit mondjak. De nagyon örültem neki!

 

Tibor Poór:

Novota család, a gyerkőcök cseperednek...

Jan Novota:

Nőnek rendesen! Jancsi már az idén óvodába megy, Kristófka pedig jövőre. Nemrég költöztünk az új lakásba, úgyhogy jóformán meg se álltunk az utolsó héten.

 

Tibor Poór:

Milyen a bécsi élet két év után?

Jan Novota:

Megszoktuk. A jót könnyű megszokni, megtanultam a nyelvet, az embernek így nagyobb is az önbizalma. Ma már bármit el tudok intézni, gond nélkül kommunikálok az emberekkel és úgy érzem, hogy most már befogadtak. Nem könnyű itt az embernek elfogadtatnia magát, de aki becsületes, azt megbecsülik!

 

Tibor Poór:

Tudom, hogy a vadasért és a finom sütiért harcba is tudnál szállni... Mi a bécsi liebling?

Jan Novota:

Wiener schnitzel! :-) Vagyis bécsi szelet, abból le tudok „engedni” párat! De már vigyáznom kell a kilókra, így harminc felé, ezért a feleségem inkább könnyebb és egészségesebb ételeket főz.

 

Tibor Poór:

A Rapid szurkolói... El tudsz képzelni egy olyan összhangot, amilyen a DAC-ban volt közötted és a szurkolók között?

Jan Novota:

Érzem, hogy mellettem állnak, és ez óriási erőt ad! Az összhang, úgy érzem, már megvan, hogy ez olyan-e, mint akkor volt? Nehéz megmondani. Már jobban tudom kezelni a dolgokat, a DAC-ban még fiatal voltam, és elragadott a nézők szeretete, ami rendben is volt, viszont többször a fejemhez vágták, hogy ez csak azért volt, mert hazai vagyok, és gesztusokat intéztem a nézőkhöz. Bécsben is kedvelnek, az ember érzi ezt, de ma már vigyázok, hogy csakis a teljesítményemmel állítsam magam mögé őket. Amúgy szerintem Közép-Európa, sőt, Európa egyik legkeményebb szurkolótábora a miénk.

 

Tibor Poór:

Apropó, harminc felé... egyszer mondtam neked, picit heccelődve is, hogy harminc után lesz egy kapusból igazi kapus... :-)

Jan Novota:

Teljesen egyetértek. Most kezdek rájönni, most kezdem érezni és élvezni a kapuskodás ízét, akárcsak a jó bornak. :-)

 

Tibor Poór:

Nem úgy kérdezem, hogy kivel, hanem – hogyan képzelsz el egy boldogan és hasznosan eltöltött napot?

Jan Novota:

Úgy, hogy reggel a családommal kelek és reggelizek, aztán megyek edzeni, utána egy jó ebéd a családdal, délután egy kis kirándulás vagy séta bármerre. Este pedig az otthoni pihenés. Jelenleg ez egy boldog és hasznos nap a számomra. :-)

 

Tibor Poór:

Köszönöm a „féjszes” dumálást, interjút, sok sikert a kapuban és élvezd a szép napokat!

Jan Novota:

OK, én is köszönöm, jólesett. :-) Minden jót a családnak!

 

Tibor Poór:

Jó éjt! :-)

Jan Novota:

Jó éjszakát!

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. október)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.