Szakértők Ligája (VB-selejtezők)

 

Šenkár Márió fotója

Németh Krisztián véleménye

 

A magyar csoport (Hollandia-Magyarország 8:1, Magyarország-Andorra 2:0)

 

Az amszterdami meccs előtt a leginkább vészjósló előhang az volt, hogy támadó felállásban készül kiállni a magyar gárda, ez sok mindent elárult. Számtalanszor láthattuk már, hogy Egerváriék legnagyobb gyöngéje az egész csapat védekező munkája. Hiba volt az is, hogy nem tudatosították - lényegesen jobb képességű csapattal szembesülnek, a románokhoz képest is. Szerintem az egyetlen járható út a megengedett határon belüli agresszivitás és a kollektív védekezés volt. Kivárni az alkalmat és rögzített helyzetből lecsapni, vagy egy kontra után létszámfölényt kialakítani. Jelen helyzetben nagyon nehéz azonosulni ezzel a csapattal, mind a hozzáállásban, mind szakmailag.

 

A gólok elemzésébe felesleges belemenni, mindegyiknél sok területet hagytak a legveszélyesebb zónákban, négy-öt méterről védekeztek világsztárokkal szemben. Sokat gondolkodtam azon, hogy akkor most hogyan tovább. Biztos vagyok abban, hogy az azonnali teendők közül fontos egy külföldi, fejlettebb focikultúrából származó edzőt kiválasztani, aki reálisabb rálátással bír kívülállóként, és megmutatja az irányt. Ez mellett, mivel a játékosállománnyal nagyon rossz a helyzet, amíg a fociakadémiák és az új alapokra épülő rendszer nem generál egy ütőképes játékosállományt, addig úgy érzem, hogy a külföldi játékosok honosítása lenne egy megoldás. A hazai választékból jelenleg nem lehet meríteni nemzetközi szintű védekező játékost. És mit kell tenni hosszútávon? Erre jobb orvosság nincs, mint a munka és alázat a játékosok és az edzők részéről is. Természetesen tanulni az előttünk járó futballnemzetektől. Szerényen és szorgalmasan dolgozni. Napról napra, reggeltől estéig, kőkeményen.

 

Pecze Károly véleménye

 

Vojtík Szimona fotója

A szlovák csoport (Görögország-Szlovákia 1:0, Lettország-Szlovákia 2:2)

 

A görög meccs előtt egyértelmű volt, hogy a hazaiak minden eszközt kihasználva harcolnak a továbbjutásért, ezért úgy gondolom, hogy a szlovák válogatott nem készült fel kellőképpen a mérkőzésre. Miért így kezdem? A Bosznia elleni két meccsen megjelenő pozitív jelecskékre akartunk építeni, de mit is mutatott a görögök elleni meccs? A hazaiak a már tizenöt-húsz éve ismert játékstíluson nem változtattak, fegyelmezett játékkal és a taktikai utasítások betartásával elérték a céljukat. Sajnos nagymértékben járultunk hozzá, egy óriási potyesszal, Mucha kapus nagy hibája után. A gól után még idegesebben játszottunk. Elfogadtuk a görögök játékát és hagytuk, hogy átvágjanak vele. Lehet, hogy legtöbbet a „szlovák görögöktől” (Stoch és Weiss) várt a közvélemény, de az ellenfél nagyon jól felkészült rájuk. Hagytuk magunkat kiprovokálni, ennek eredménye a fegyelmezetlenség, és az ebből adódó egy piros és több sárga lap.

 

A lettek elleni mérkőzés előtt kíváncsi voltam, hogyan boldogulnak a szlovákok a kezdő tizenegy kikényszerített átformálásával. Meglepődtem én is, hogy az első félidei játék során, több téren szolid teljesítményt nyújtott Kozák edző csapata. Viszont a második félidőben gyökeresen változott a helyzet, itt megjegyzem, hogy nem az első eset, hogy a második félidőben válogatottunk eltűnt a pályáról.

 

Befejeződött egy selejtező, és már most kell szerintem dolgozni azon, hogy a következőben ne csak a statiszta szerepe jusson a szlovák válogatottnak, nem beszélve arról, hogy a következő Eb-selejtező kiírása már nagyobb esélyt ad, mivel több csapat juthat ki a kontinensviadalra. Számomra a legfontosabb tényező, hogy mennyi játékos lesz stabilan az erős külföldi klubcsapatok kezdő tizenegyében.

 

Šenkár Márió fotója

Brazília, Konföderációs Kupa

 

Rostislav Prokop véleménye

 

A cseh csoport (Málta-Csehország 1:4, Bulgária-Csehország 0:1)

 

A cseh fociközeg hangulatát legjobban a csalódás szó jellemzi, de megjegyzem, hogy a letargia jelei észlelhetőek voltak már az utolsó két csoportmérkőzésük előtt. Nem csoda, hiszen a továbbjutásra már szinte nem volt esély. A cseh csapat tartott Máltától, nem alaptalanul, hiszen az utóbbi években a négy idegenbeli meccsből egyszer sem sikerült három pontot szerezniük. Viszont a mérkőzésen Hübschman révén már a negyedik percben eldöntötték, hogy ezúttal nem térnek haza üres kézzel. A cseh csapat jó teljesítménye ellenére a máltaiak két nagy ziccerhez jutottak, de útjukba állt a kitűnő Petr Čech. A második félidőben egy védelmi hiba után szépítettek a hazaiak 1-2-re, de a csehek a továbbiakban is kontrollálták a mérkőzés állását, ráadásul a meccs hajrájában sikerült még kétszer betalálni. Az eredménnyel természetesen elégedettek lehettünk, de megismételném, hogy két olyan hibát, mint amilyet összehozott a cseh védelem, egy erősebb ellenfél könyörtelenül kihasznál.

 

A bolgárok elleni meccs fantasztikus légkörben zajlott, a nézők szórakoztak, de nekem a hazai csapat csalódást okozott, főleg az első félidőben, amikor Čech kapust ki se próbálták. A cseh csapat elpuskázott egy száz százalékos helyzetet, amikor Kozák maga ment a bolgár kapusra, de sajnos a kaput se találta el. Ilyen helyzeteket azért illő értékesíteni. A második félidőben Dočkal gólja után mindkét csapatot már csak egy dolog érdekelte, hogy mikor lesz vége a meccsnek… A selejtezőt összegezve, csalódásnak nevezném a csehek szereplését, mert ez a csoport a könnyebbek közé tartozott. Dicséretre méltó, hogy a csehek több pontot is szereztek az idegenbeli meccseken, de ezt az előnyt kiradírozták a hazai pontvesztésekkel.

 

Témához...

 

Amszterdam, a mérkőzés első percei. Szöglet a hollandok javára. A magyar játékosok közül senki se mozdul, így a beívelt labdát a tulipánosok egyike könnyedén a kapura fejeli. A gólvonalon álló magyar hátvéd kifejeli a labdát, de ez se készteti a nemzeti mezbe öltözött srácokat, hogy mozduljanak. A hollandok egy teljesen reguláris gólt rúgnak, de a bíró lefújja a nem létező lest…

 

Vajon miért dühös egész Magyarország, miért dühös a Felvidék a válogatottra? Meg lehet tekinteni az amszterdami első perceket - ott található a kimerítő válasz… A kevés tudás keverve a harciasság, az akarat, a „meghalok a pályán” hozzáállás hiányával. Konkrétan, a fenn vázolt szituációban a csapat java része meg se mozdult, ergo szemlátomást nem akart. Körülbelül így néz ki a magyar és a szlovák foci. Ahogy az első percben megúszta a magyar válogatott a gólt, mindkét országban, a fociban megúszható már évtizedek óta szinte minden. Egyetlen közeg dolgozta fel becsületesen ezt a szörnyűséget - a nézők, mivel hátukat fordítják a szlovák és a magyar FC Looser kluboknak és a csetlő-botló nemzeti tizenegyeknek. Talán az se lenne rossz kezdet, ha a két politikai tábor hanyagolná, hogy ilyen mértékben használja a focit politikai célok elérésére. Másik dolog, teljesen feleslegesek az akadémiák, ha a fejekben nem változnak meg a célok. Azt, hogy a magyar akadémiáknak mi a céljuk, nem tudni, mert egyelőre kinevelték a semmit - nemzetközi mércével nézve. Stadionok. Ez a parasztvakítás netovábbja. Már látom, ahogy egy új stadion kapu háta mögötti szektora semlegesíti Van Persie-t és egy Skybox hármat rúg a braziloknak…

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. november)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.