Szeretlek is meg nem is

 

Poór Tibi írása

 

Kilenc, élőben megtekintett KHL-mérkőzés után talán helyénvaló egy kis elmélkedés a hokivilágban immár komoly tekintélyt kivívó nemzetközi bajnokságról. KHL, azaz Kontinentális Jégkorong Liga, mely működésének első fejezeteitől (2008-ban indult útnak) egyértelmű, hogy minden tekintetben az észak-amerikai profi ligát, azaz NHL-t kívánkozik utolérni. Milyen alapokon működik a liga? Milyen hozadéka van egy szlovák csapat KHL-beli szereplésének nemcsak a klub gazdasági szempontját figyelembe véve? Sok a kérdés, és a megválaszolásukat komplikálja az a tény, hogy a bajnokságot szervező ország neve – Oroszország… 

Szajúz nyerusimij, illetve „Pofa be!”

Az oroszok, miután szertefoszlott a Szovjetunió, kiválasztottak egy új himnuszt, de az orosz nép háborgása után visszatértek a szovjet verzióhoz, persze megváltoztatták a szöveget. Anno, a szovjet himnuszt vihogással vagy pedig lázadó morgással kísértük. Esetleges Szovjetunió elleni sportösszecsapáson szinte morális kötelesség volt a himnusz alatt fütyülni. De mivel minden múlandó, több mint húsz év elteltével egy KHL meccsen a nézők már nem fütyülnek - felállnak, és végül megtapsolják. Persze, sportszerűek. 10 055 megbocsájtó Francesco… De szép, szinte érzem a karácsonyfa és a vanília illatát…

 

Tudom, hogy a himnusz szövegének mindkét verzióját a zseniális Szergej Mihalkov írta, aki mellesleg Andrej Koncsalovszkij és Nyikita Mihalkov (világhírű filmrendezők) édesapja, de ezzel a tudattal se lágyult a szívem…  Ilfnek, Petrovnak, Viszockijnak, Dosztojevszkijnek, Paszternaknak hiszek, de Oroszországnak nem…  :-P

 

Maradjunk még egy picit az abszurd humor területén, és váltsunk szót arról, hogy milyen fura követelményekkel is jár egy KHL-licenc. A szervező (KHL) dönti el, hogy mi lehet a transzparenseken. Igen, a KHL rendezője, más országban, követel(het)i a transzparensek eltávolítását akkor is, ha a szöveg nem ellenkezik semmilyen törvénnyel. Ez egy eléggé alábecsült momentuma a KHL-nek, a közvélemény és a nézők részéről is. Apróra váltva – ami csak nyögvenyelősen sikerült anno a Szovjetuniónak a háborgó csehszlovák állampolgárokkal szemben, manapság teljesen problémamentesen sikerült a KHL-nek, egyetlen tiltakozás nélkül. Jó hokit akarunk látni, kit érdekelnek olyan apróságok, hogy szólásszabadság. Valahogy így.

 

A(u)kciós jegyek

A pozsonyi Ondrej Nepela Stadion befogadóképessége a már említett 10 055 néző. Több mint a fele bérletes, plusz szponzorok, stb., tehát nagyon nehéz jegyekhez jutni.  Az előző szezonban szinte lehetetlen küldetésnek számított, mivel az NHL-ben lock-out volt, és a KHL csapatai egytől egyig fel voltak tűzdelve a legnagyobb hokisztárokkal. A Slovan az idén nagyon rosszul kezdett, és a mai napig a bajnokság utolsó helyeit foglalja el. Tavaly talán egy negyvenezres stadion se lett volna elég, azért bevezették az aukciót. Akinek sikerült az aukción belül beregisztrálni, az a későbbiekben meccskódok tulajdonosa lett, és ezekkel a kódokkal kiválthatott egy korlátozott mennyiségű jegyet. Az aukciós rendszer a klub számára addig érdekes, amíg a jegyárak az aukcióban nem esnek „kritikusan“ alacsony értékekre. Mivel az új szezonban a kereslet egyenlő volt – plusz-mínusz pár száz néző – a kínálattal, a jegyárak alaposan csökkentek.  Példának megemlítem a prágai Lev elleni meccseket. Az előző szezonban körülbelül negyven euróért kínálták, az aktuálisban pedig húsz euróért… Valószínű, hogy a januári meccsek jegyeit már nem az aukción keresztül árulják, így egyenesen a Ticketportalon hozzáférhetőbbek lesznek a jegyek.

Hoki

Vita nélkül el lehet mondani, ha a szlovák labdarúgás és a jégkorong területén gondolkodunk, hogy a HC Slovan produkciója manapság magasan a leginkább minőségi, legprofibb hazai sportteljesítmény Szlovákia területén. Persze, más választásuk a játékosoknak nincs, mert a KHL szintjén egy rövidke, pár másodpercnyi kihagyás is góllal végződik. Lehet, hogy furán hangzik, de egy tisztességes vereségért is keményen meg kell küzdenie a pozsonyiaknak.

 

A napokban szenvedte el a Slovan a szezon két legnagyobb vereségét (Jekatyerinburg-Slovan 8:1, Barys Astana-Slovan 6:1), és ezzel tulajdonképpen eldőlt, ami sejthető volt már régebben – a Gagarin Kupának (a Stanley Cup orosz verziója) lőttek… 

 

Miért maradt alul az idén a pozsonyi csapat annak ellenére, hogy remek teljesítmény után, több alkalommal is vállra tudta fektetni az éllovasokat? Sokan Ľubomír Višňovský nevét emlegetik, és jogosan. Tavaly Višňovský brillírozása után szemrebbenés nélkül kijelenthettük, amit a jégkorongban a kapusokról zengnek, mégpedig, hogy a csapat sikere minimum hetven százalékban az ő teljesítményének köszönhető. Helyettesíteni Višňovský hozadékát nem sikerült, ráadásul hiányzik a csapatban egy Šatan típusú vezéregyéniség (december 4-én visszatért). Nem remekelnek a szlovák ifi üdvöskék, Daňo és Hudáček se. A pozsonyiak kapujában a tehetséges Janus tündököl, és a csapat szekerét a két cseh játékos (Netík, Vondrka) és a Miklík-Bartovič szlovák duó tolja.  Az idei szezonban mindez élpozíciókra nem elég, viszont a KHL egyik legjobb közönsége elégedett a produkcióval. Tulajdonképpen mit lát?

 

Körülbelül húsz euróért az újkori gladiátorokat látja vért izzadni az utolsó másodpercekben is, drámai jeleneteket élhet át, világszínvonalú jégkorongot nézhet élőben, sör, kolbász, kulturált környezet…

 

Sok vagy kevés?

 

Körülbelül húsz euróért ülhet egy elképesztően drága arénában, és olyan orosz cégek reklámjait bámulhatja a stadionban, melyektől egy egyszerű halandót kiráz a hideg…

 

Amikor belemerülök a meccs remek hangulatába és magamban áradozok a színvonalon, mindig eszembe jut Declan Hill könyvének fejezete, mely a jégkorongról szól… Állítólag sokkal könnyebb, mint a fociban…  

(Poór Tibor, KLIKKout 2013. december)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.