Edzőkből krízismenedzserek

 

Poór Tibi interjúja

Šenkár Márió és Lelkes Ernő fotói

 

Radványi Miki az őszi idény után rengeteg interjút adott, sokszor ugyanazokat a kérdéseket és válaszokat olvashattuk. Feltettem én is ilyen kérdéseket, de jobbnak látom, ha tőmondatokban összegzem és beékelem a már többször elhangzott válaszait a bevezetőbe. Körülbelül így: Miki az év első felét pozitívan értékeli és szavai szerint akkoriban hitte, hogy valami elkezdődött. Hipotetikusan, úgy véli, ha maradt volna a Velický-féle csapata, akkor a DAC ma nem lenne utolsó az első ligában. A szakma szerinte pozitívan értékeli a tavalyi munkáját, főleg a csapata feljutását az első ligába. Egy ilyen ősz után Mikit már semmi se lepi meg, szakmailag sem, és bevallotta, hogy ez idő tájt rengeteget tanult. A bundázókra kirótt magas büntetések Miki szerint helyes ítéletek, viszont a klubot nem kellene megbüntetni, annak ellenére, hogy a szövetség szabályzata szerint a klub megbüntetésére van lehetőség. Nem foglakozik túlságosan a témával, inkább kivárja a döntést. És itt kezdődik az interjú klasszikus formátuma, tartalmilag tulajdonképpen ott, ahol befejeztük a nyitrai sajtótájékoztató során.

 

Hivatalosan 2128 a liga átlagos nézőszáma, de reálisan körülbelül 500, nálunk pedig 300 körül. Miért?

Rengeteg tényező miatt. Az egyszerű ember szemében a történtek után a foci elvesztette a varázsát. Kimegy a mérkőzésre, megpróbál szurkolni, izgul, és közben a felek már rég megegyeztek. Én se mennék el olyan meccsre, ahol kifizetek négy vagy öt eurót és azt látom, hogy a pályán komédia folyik. Szlovákiában Nagyszombatban járnak focira, DAC-ra jártak, Slovanra már rég nem, és Zsolnán, ahogy mondtuk, gyönyörű stadion van, de akkor se mennek ki az emberek. Fontos tényezőnek számít az is, hogy az emberek „jóllaknak” a sportcsatornákon kínált meccsekkel.

 

Te egy olyan korszakban fociztál, amikor európai színvonalú volt a honi labdarúgás. Hogy látod a mai generációk esélyeit visszakerülni hasonló szintre?

Ennek a történetnek az egyik kulcsfontosságú szavát mondtad ki – generáció. Elfogytak a futballistáink (nem a labdarúgóink). A mi időnkben mi volt? Nyáron a foci, télen a hoki. Ma a játékosok leülnek a számítógép elé és fifáznak, ahelyett, hogy kimenjenek sportolni. Lehet, hogy így rengeteg tehetség elvész, mert egyszerűen lusták a srácok. Most felteszek neked egy kérdést: Mennyi ember és ki akar focizni?  Ne vegyük Németországot, stb… Általában egy szegény ország fiataljai akarnak focizni, akik kitörési lehetőséget látnak a fociban. A mi fiataljainknak nincs ilyen motivációja. Megvan a jólét, és sokszor ennyi elég is.

 

Az rendben van, hogy egypár srác küzd a lehetőségért, de ezek nem ligás szintű játékosok. A ligás csapatok java része – a mi csapatunk is – ilyen játékosokkal tűzdelt…

Tudod, hogy ma mi a legnagyobb gond? Így mondom el: Aki ma hajlandó futni és nem spórol a lépésekkel, Corgoň Ligát játszhat. Ez egy képet ad a liga színvonaláról. Szlovákia kis ország, a legjobbak külföldön vannak, aki három egyenest tud rúgni, az első ligában, aki két egyenest tud rúgni, az a második ligában játszik. Egy fiatal játékosból még lehet első ligás minőség, de egy negyedik ligából hozott 26 éves játékosból már nagyon nehezen. Emlékszem, anno a Szlovák Nemzeti Ligának (Csehszlovákiában második vonal volt az SzNL) olyan színvonala volt, mint a Corgoň Ligának.

 

A focisták technikai képzettsége és tudása alapján szerintem jobb volt, mert az akkori SzNL csapataiban nem voltak játékosok, akik nem tudták lekezelni a labdát…

De miért? Mert akkor nem mehettek ki például Ausztriába. Mindenki itt játszott, és akár nyolc évig egy csapatban.

 

Igen, de manapság a legjobb ligákban is már csak elvétve játszanak, Ausztriában is inkább az alacsony osztályokban futkosnak.

Ez azért van, mert külföldön az alacsony osztályokban megkapják ugyanazt a pénzt, mint itt az első ligában. A Csallóközben is ez a helyzet, itt is olyan pénzeket fizetnek a játékosoknak, hogy aki harminc éven felüli és játszhatna még feljebb is, azt mondja magának, hogy miért tipródjak az első ligában, ha heti három edzés és egy meccs mellett ugyanazt a pénzt kapom meg falun, mint a Corgoň Ligában?

 

Van egy elképzelésed, elkészítesz egy két-hároméves edzői projektet, de kinek adod át? Nem tudod átadni Mohseninek, se a nyitraiaknak, szinte senkinek, mert nincs rá igény. Egy edző mit kezdjen ezzel?

Amikor a Pro Licence előadásokra jártam, Lešický azt mondta nekünk: „Edzők lesznek, de önöket sajnos csak krízismenedzserekként igazolják majd a klubok.” Ez egy találó definíció. Igen, kimehetnék Ausztriába, az ötödik ligába, de az engem nem vonz – jelenleg. Adtam magamnak még négy-öt évet, s akkor majd meglátom, hogy maradok-e a jelenlegi úton.

 

Szerinted mit hoz a 2014-es év?

Sok meglepetést, minden szinten. Szlovákiában sok pozitív dologra nem számítok, mert itt a fociban a klíma még a magyarországihoz sem ér fel. Kulturált körülmények közé a szülők is szívesebben viszik a gyerekeket edzeni, mint olyan helyre, ahol egyszer ez nincs, egyszer az nincs. Na, ezt nem látom Szlovákiában, itt tíz év alatt adtak ötvenhat millió eurót a stadionokra, amíg egy Székesfehérvár kapott kilenc milliárd forintot.

 

Egy szisztematikus lépés kezdete egy állam részéről nem a stadion vagy a klub dotálása. Elsősorban az iskolákban kell rendbe tenni a testnevelést. Tisztelet a kivételnek, de szerintem ma nem létezik testnevelés, így hozzád is koordinálatlan mozgású fiatalok kerülnek. Amíg ezt nem orvosoljuk, addig ne építsünk stadionokat, akadémiákat, mert nem lesz kinek…

Hm, igen… A mai világban szólj egy fiatalnak, hogy csináljon egy bukfencet – kitöri a nyakát! A mi időnkben egy csapatban elég volt egyetlen kimondottan futóember. Ma meg lehet, hogy van egy játékos, aki eszet ad a csapatnak. Nem akarom, hogy ezt úgy értelmezzék az olvasók, hogy fényezem a régi idők fociját, de ezek kézzelfogható tények. Különbség az is, te is mondtad, hogy nem egy futó játékostól lesz gyönyörű a foci, hanem olyantól, aki észt és elképzelést visz a csapatba. Hozzáteszem, hogy a foci nem sablonos játék, millió variáció van egy meccs alatt, és a kreatív játékosok képesek ezekből a variációkból kiválogatni másodperceken belül a legjobbat.

 

Egy kis intermezzo. Egy dolog nem ült nekem. Tudom, hogy milyen az edzői filozófiád, ezért nem értettem, hogy miért álltál ki nyílt focival Besztercebánya és Miava ellen…

Én mindkét meccsre taktikailag defenzív felfogással, biztosított védelemmel álltam ki, csakhogy jött egy helyzet a harmadik percben (Ujlaky), s a tapasztalatlan középpályásaimat elvitte a hév. Naivan elhitték azt, hogy ha egyszer helyzetbe kerülnek, akkor állandóan oda kerülnek. Ezt a miavaiak nagyon jól kihasználták. Besztercebányán az első tíz percben a hazaiak nem jutottak át a felezővonalon, csakhogy mi kaptuk az első gólt, és kiállították a kapusomat…

 

Jó, de zárt védelemnél nehezebben került volna a hazai játékos a kapussal szembe, mint az első gólnál…

Igen, de ami legjobban zavart, hogy az első gólnál Matúš és Majerník milyen hibát követtek el. Amikor passzolsz, akkor kell, hogy úgynevezett kontrollált offenzívád legyen. Magyarán, ha oldalon játszom, akkor miután passzolom a labdát, adott területeket kell lefoglalni és lezárni. Ez nem történt meg, mert mindketten hátráltak, és ezt a hibát egy U-21-es válogatott követte el...

 

Miki, nem tragédia, hogy a DAC-ból egy ugródeszka lett ilyen játékosoknak? És most fittyet hányva a Világi-féle másik klubra, kérdezem, hogy nem lenne-e ideje már, ha Mohseni és Antal tudatosítanák, hogy ez így nem mehet tovább – ha lesz két klub, ha nem?

Én főleg Antallal beszélek – az elnököt nem láttam fél éve – és ezt el is mondom neki, hogy ilyen szinten, természetszerűen, nincs jövő. Engem például mint edzőt zavar, hogy idejönnek fiatal játékosok, dolgozom velük fél éven keresztül, mint az állat, elmennek, és más edző aratja le a babérokat a munkámból. Itt volt például Gerec, akartam, hogy maradjon, most a Zólyombrézó legjobb góllövője, és szerintem pár éven belül egy nagyon jó csatár lesz. Erről beszélünk, a koncepciós munka két-három évig tart.

 

Őszinte leszek, nem tudom olyan klub működését elképzelni, melynek nincs egy épkézláb koncepciója az ifjúsági bázissal. Mindenki tudja, hogy sokan szépen lassan elhúztak innen, és itt meg maradnak az elkeseredett gyerekek, szülők…

Ez az előnye a többi klubnak, melyeknek hasonló az anyagi háttere, mint a DAC-nak. Nyitra, Beszterce, Kassa. Hatalmas gondokkal küszködnek, hasonlóan, mint mi, de ők meríthetnek az ifjúságból, a B-csapatból – kiemelhetnek kész játékost az első ligába. Nálunk ez már nincs, ezzel tisztában vagyok. Nekem a legkellemetlenebb, de nem panaszkodni akarok, mert ezt a munkát választottam.

 

Milyen hatással volt rád ilyen meccsek sorozata, és milyen hatással volt a családodra?

Nekem, ha nem lett volna nyugodt családi hátterem, akkor játékosként nem értem volna el azt, amit sikerült elérni. Az edzői poszt még nehezebb, mert nagyobb a nyomás. Ha nyer a csapat, akkor a csapat a jó, de ha veszít, akkor az edző a hibás – ez egyértelmű szemlélet. Ami számomra fontosabb, hogy főedzőként, majdhogynem száz meccs után a két legfelsőbb bajnokságban, megtanultam másképp kezelni sok mindent. Sokkal higgadtabb vagyok a meccs után, mint régebben. Ilyen szempontból ez az ősz… hihetetlen dolgok sorozata, melyeket le kellett reagálni, viszont nem vittem haza ebből semmit.

 

Mi okozta tavaly a legnagyobb fociörömöt DAC-on belül (a feljutás mellett), DAC-on kívül, és a magánéletedben?

Amit láttam a Trencsén ellen – ezen a meccsen sok minden úgy alakult, ahogy elképzeltem. DAC-on kívül a Bayern München diadala a Bajnokok Ligájában, ráadásul egy olyan edzővel, akinél volt szerencsém annak idején pár napot eltölteni, és az, hogy Pintér Attila, aki nagyon jó barátom, a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett. És a magánéletemben? A legfontosabb dolog az, hogy a családom egészséges. Tegnap voltam komplett kivizsgáláson, egészséges vagyok, ez nagyon jó ilyen ősz után… :-)

(Poór Tibor, KLIKKout 2014. január)

 

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.