Érdemes legyen focizni, és érdemes legyen a fociért rengeteget tenni
Németh Krisztián észrevételei az auxerre-i
fociakadémia-látogatás alkalmából
Feljegyezte: Poór Tibor
Fotók: Németh Krisztián és www.lejdc.fr
Egy auxerre-i legenda, Guy Roux és Németh Krisztián |
November végén befejeződtek a bajnokságok,
és csapatainkkal, az FKSG2007-tel és a Várkonnyal sikeres évet zártunk. A
terveink természetesen magasabbra törőek – olyan élvonalbeli csapatot akarunk
kiépíteni, mely konkurálni tud a Slovannal, vagy a Nagyszombattal. Ennek a
filozófiának eleget téve, a majdhogynem négyhónapos szünetet kihasználtuk, hogy
tapasztalatokat szerezzünk arról, hogy miként művelik a focit a fejlettebb
focinemzeteknél.
TERV
Novemberben két hetet töltöttem az edzőtársaimmal,
Borbély Balázzsal és Lépes Györggyel a francia Auxerre-ben, ahol az utánpótlás
nevelésének titkaira voltunk kíváncsiak a helyi akadémián. Decemberben itt járt
nálunk egy szerbiai küldöttség, Slobodan Santrać és a Partizan Belgrád
utánpótlás edzői, akik egy tanulságos háromnapos találkozáson átadták a
tapasztalataikat az FKSG2007 és a baráti Szenc edzőinek. Januárban a Szenc
edzőjével, Andrej Štellárral két hétre a Dortmund téli edzőtáborába készülünk,
ahol Jürgen Klopp edzőtől tanulhatunk, és figyelemmel kísérhetjük, hogy a világ
egyik legjobb edzője mit és miért csinál.
AUXERRE? AUXERRE!
Ez a kisvárosi fociakadémia jelenleg is Arséne
Wenger egyik kedvenc forrása, nagyon sok srác kerül egyenesen Auxerre-ből az
Arsenal akadémiájára. Az AJ Auxerre klub sikereinek kovácsa Guy Roux edző, aki
egy hatodik ligás csapatot európai szintre emelt. Ez is egy jó példa arra, hogy
kis városkából is lehet az európai foci felsőbb emeleteire jutni, hiszen
Franciaországban az auxerre-i akadémia nevelte ki a lyoni akadémia után a
legtöbb profi labdarúgót. Az első héten Borbély Balázzsal az A-csapatot, az U17,
az U19 és az akadémia csapatát (U23) kísértük figyelemmel, a másik héten pedig
Lépes Gyurival a legfiatalabb korosztályokat elemeztük.
KIVÁLASZTÁSI RENDSZER
Már az első napokban észlelhettük a különbségeket
a közép-európai feltételekhez képest. Szerintem a legnagyobb elmaradásunk a
kiválasztási rendszer, ami nálunk abszolút nem működik. Az Auxerre megfigyelői
az egész országból kiválasztanak kilencven tehetséges játékost, a suhancok
meghívást kapnak egy tornára, ahol kiválasztanak a második szűrésben harminc
srácot, és egy újabb tornán az U14-be kiválasztanak hármat-négyet közülük. Ez
hétszer megismétlődik egy év alatt.
A szűrésnél legfőképp a gyorsaságra fókuszálnak.
TÍZ ÓRA, TAKARODÓ!
FIZIKUM ÉS A KÉSZ FOCISTÁK
Első ránézésre is szembetűnő a növendékek
gyorsasága és az agresszivitása. Merem mondani, hogy az U17-es csapat játékosai
olyan fizikummal rendelkeznek, mint nálunk egy felnőtt profi csapat játékosai.
Az U17-ben a középpályán és a csatársorban komoly európai szintű játékosok
vannak, szinte kész focisták, de a hátvédekről és kapusokról ezt nem mondhatom.
Nyilvánvaló, hogy ezekhez a posztokhoz – nem csak nálunk – kor és tapasztalat
szükséges.
HOZZÁÁLLÁS
Nem észleltem, hogy bárki is nyafogna, ha netán az
edzőmeccs közben megrúgják. Az előkészületi meccseken nem láttam felesleges
vitákat a bírókkal. Roppant érdekes volt, hogy körülbelül tizenöt éves gyerekek
fújták az előkészületi meccseket – mivel a francia fociszövetség bírókat is
képez – és kivétel nélkül mindenki respektálta őket. Mi pedig egy megfogó
látvánnyal gazdagodtunk, amikor a 190 cm magas futballisták futkostak a két
fejjel kisebb, vékonydongájú bíró mellett.
EDZÉS KÖZBEN OKTATÁS
A gyerekeknél nem láttam kaotikus mozgást,
pozíciók szerint játszottak. Sokszor megállították a játékot és az edző
magyarázta a szituációkat, és az irányított játék keretében elmagyarázta, hogy
milyen döntéseket kell hozni. A foci taktikai részét már itt belenevelik a
srácokba. Jó volt nézni, hogy ezeket az előkészítő játékszituációkat milyen
kreatívan oldották meg. Hasonlításképpen, nálunk gyakori, hogy 18-19 éves
focisták nem tudták, hogyan kell helyezkedni…
JÁTÉKRENDSZER
Én elsősorban felnőtt csapat edzőjének tartom
magam, és főleg az átmeneti időszak érdekel, a tizenkilenc évesektől a huszonegy
évesekig. A francia akadémián a
tizenhét év az a kor, amikor már szinte mindent kell a játékosoknak tudniuk a
fociból, ebben a korban már nem tehetségekről beszélnek, mint nálunk – itt
tizenkilenc évesen a fiúk már topjátékosnak számítanak. Láttuk is ennek a
példáját, amikor kilátogattunk Párizsba, a Franciaország-Ukrajna vb-selejtező
meccsre. Ott a húszéves Pogbát figyeltük, aki végigvezényelte csapatát egy olyan
meccsen, ahol kétgólos hátrányból indultak.
FELADATAINK
Biztos, hogy az auxerre-i nem a világ legjobb
akadémiája, de mégis világszínvonalú, és megmutatta nekünk, hogy milyen irányba
kell elindulni. Mindenekelőtt azért akartunk ellátogatni Auxerre-be, hogy lássuk
a hozzáállást, azt a hitet és életérzést. Mert olvashat róla az ember, nézheti a
tévében, az teljesen más, mint amikor ennek a fociműhelynek a
professzionalizmusát átéljük a saját bőrünkön. Tudatosítottuk, hogy a komoly
megfigyelés az első feladatunk, amivel feltérképezhetnénk a Felvidék összes
tehetséges tizenkét éves focistáját, hogy ezeket a gyerekeket 12-14 éves korig
kiszűrjük, megszólítsuk, és ajánljuk fel a srácoknak és a szülőknek a
lehetőséget, hogy profi focistát nevelünk belőlük.
Ezt a megfigyelő rendszert nyárig fel kell építeni, és földrajzilag
Dél-Szlovákiát kell feltérképeznünk. Fontos kiválasztani a megfelelő edzőket,
pontosan kidolgozni a programot, hogy a tehetségeink a foci-ábécé minden részét
megtanulják tizenhét éves korig. Természetesen, meg kell szervezni ennek az
infrastruktúráját és… reggel héttől este tízig kell dolgozni. Szeretnénk
meggyőzni a fiatal növendékeinket és a szüleiket, hogy régiónkban is érdemes
focizni, és érdemes a fociért rengeteget tenni.
(Poór Tibor, KLIKKout 2014. január)
A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.