Érdemes legyen focizni, és érdemes legyen a fociért rengeteget tenni

Németh Krisztián észrevételei az auxerre-i fociakadémia-látogatás alkalmából

Feljegyezte: Poór Tibor

Fotók: Németh Krisztián és www.lejdc.fr

November végén befejeződtek a bajnokságok, és csapatainkkal, az FKSG2007-tel és a Várkonnyal sikeres évet zártunk. A terveink természetesen magasabbra törőek – olyan élvonalbeli csapatot akarunk kiépíteni, mely konkurálni tud a Slovannal, vagy a Nagyszombattal. Ennek a filozófiának eleget téve, a majdhogynem négyhónapos szünetet kihasználtuk, hogy tapasztalatokat szerezzünk arról, hogy miként művelik a focit a fejlettebb focinemzeteknél.

TERV

Novemberben két hetet töltöttem az edzőtársaimmal, Borbély Balázzsal és Lépes Györggyel a francia Auxerre-ben, ahol az utánpótlás nevelésének titkaira voltunk kíváncsiak a helyi akadémián. Decemberben itt járt nálunk egy szerbiai küldöttség, Slobodan Santrać és a Partizan Belgrád utánpótlás edzői, akik egy tanulságos háromnapos találkozáson átadták a tapasztalataikat az FKSG2007 és a baráti Szenc edzőinek. Januárban a Szenc edzőjével, Andrej Štellárral két hétre a Dortmund téli edzőtáborába készülünk, ahol Jürgen Klopp edzőtől tanulhatunk, és figyelemmel kísérhetjük, hogy a világ egyik legjobb edzője mit és miért csinál.

AUXERRE? AUXERRE!

Ez a kisvárosi fociakadémia jelenleg is Arséne Wenger egyik kedvenc forrása, nagyon sok srác kerül egyenesen Auxerre-ből az Arsenal akadémiájára. Az AJ Auxerre klub sikereinek kovácsa Guy Roux edző, aki egy hatodik ligás csapatot európai szintre emelt. Ez is egy jó példa arra, hogy kis városkából is lehet az európai foci felsőbb emeleteire jutni, hiszen Franciaországban az auxerre-i akadémia nevelte ki a lyoni akadémia után a legtöbb profi labdarúgót. Az első héten Borbély Balázzsal az A-csapatot, az U17, az U19 és az akadémia csapatát (U23) kísértük figyelemmel, a másik héten pedig Lépes Gyurival a legfiatalabb korosztályokat elemeztük.

KIVÁLASZTÁSI RENDSZER

Már az első napokban észlelhettük a különbségeket a közép-európai feltételekhez képest. Szerintem a legnagyobb elmaradásunk a kiválasztási rendszer, ami nálunk abszolút nem működik. Az Auxerre megfigyelői az egész országból kiválasztanak kilencven tehetséges játékost, a suhancok meghívást kapnak egy tornára, ahol kiválasztanak a második szűrésben harminc srácot, és egy újabb tornán az U14-be kiválasztanak hármat-négyet közülük. Ez hétszer megismétlődik egy év alatt.  A szűrésnél legfőképp a gyorsaságra fókuszálnak.

TÍZ ÓRA, TAKARODÓ!

Tizennégy évesen kerülnek a gyerekek az akadémiára, és profikként nevelődnek, ami viszont nem azt jelenti, hogy pénzt keresnek, hanem azt, hogy bekerülnek egy szervezett, szigorú szabályokkal ellenőrzött önkéntes rendszerbe, amelynek alárendelik magukat. Természetesen amatőr szerződést íratnak alá a gyerekekkel. Egy példa, hogy mennyire odafigyelnek az apró részletekre: tíz órakor központilag kikapcsolnak minden mobiltelefont, minden wifit, minden tévét, a chipes ajtók becsuknak és kezdődik az alvás – reggel hétig. Nincs kompromisszum, nincs esetleg vagy mégse… Ez csak egy példa, de így működik minden – akinek nem tetszik, azonnal mehet, mivel képletesen mondva a bejáratnál húszan várnak. Havonta egyszer mehetnek haza, és aki messzebb lakik, azok szüleinek megfizetik az utat, hogy meglátogathassák a fiaikat.  Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen szigor uralkodik a magyar akadémiákon is. Nagyjából hasonlóak a magyar akadémiák, mint az auxerre-i, de úgy gondolom, hogy ennyire következetesen nem tartják be a rendszer menetének összes momentumát, a kiválasztást biztos nem. A tulajdonosok következetesebben kérik számon az eredményeket.

FIZIKUM ÉS A KÉSZ FOCISTÁK

Első ránézésre is szembetűnő a növendékek gyorsasága és az agresszivitása. Merem mondani, hogy az U17-es csapat játékosai olyan fizikummal rendelkeznek, mint nálunk egy felnőtt profi csapat játékosai. Az U17-ben a középpályán és a csatársorban komoly európai szintű játékosok vannak, szinte kész focisták, de a hátvédekről és kapusokról ezt nem mondhatom. Nyilvánvaló, hogy ezekhez a posztokhoz – nem csak nálunk – kor és tapasztalat szükséges.

HOZZÁÁLLÁS

Nem észleltem, hogy bárki is nyafogna, ha netán az edzőmeccs közben megrúgják. Az előkészületi meccseken nem láttam felesleges vitákat a bírókkal. Roppant érdekes volt, hogy körülbelül tizenöt éves gyerekek fújták az előkészületi meccseket – mivel a francia fociszövetség bírókat is képez – és kivétel nélkül mindenki respektálta őket. Mi pedig egy megfogó látvánnyal gazdagodtunk, amikor a 190 cm magas futballisták futkostak a két fejjel kisebb, vékonydongájú bíró mellett. 

EDZÉS KÖZBEN OKTATÁS

A gyerekeknél nem láttam kaotikus mozgást, pozíciók szerint játszottak. Sokszor megállították a játékot és az edző magyarázta a szituációkat, és az irányított játék keretében elmagyarázta, hogy milyen döntéseket kell hozni. A foci taktikai részét már itt belenevelik a srácokba. Jó volt nézni, hogy ezeket az előkészítő játékszituációkat milyen kreatívan oldották meg. Hasonlításképpen, nálunk gyakori, hogy 18-19 éves focisták nem tudták, hogyan kell helyezkedni…

JÁTÉKRENDSZER

Az edzők hetente háromszor gyűléseznek az akadémia igazgatójával. Érdekes beszélgetéseknek lehet az ember részese, mert ami a játékrendszert illeti, nem egy játékrendszerre készítik fel a játékosokat, mint például a Barca. Az auxerre-i akadémia igazgatója több rendszert preferál, mert nem lehet tudni, hogy a nagycsapathoz milyen főedző kerül, mit akar játszani. Ha az akadémia a PSG-nek, vagy bármelyik klubnak felkínál egy játékost, az igény többnyire egy flexibilis futballista.

Én elsősorban felnőtt csapat edzőjének tartom magam, és főleg az átmeneti időszak érdekel, a tizenkilenc évesektől a huszonegy évesekig.  A francia akadémián a tizenhét év az a kor, amikor már szinte mindent kell a játékosoknak tudniuk a fociból, ebben a korban már nem tehetségekről beszélnek, mint nálunk – itt tizenkilenc évesen a fiúk már topjátékosnak számítanak. Láttuk is ennek a példáját, amikor kilátogattunk Párizsba, a Franciaország-Ukrajna vb-selejtező meccsre. Ott a húszéves Pogbát figyeltük, aki végigvezényelte csapatát egy olyan meccsen, ahol kétgólos hátrányból indultak.

FELADATAINK

Biztos, hogy az auxerre-i nem a világ legjobb akadémiája, de mégis világszínvonalú, és megmutatta nekünk, hogy milyen irányba kell elindulni. Mindenekelőtt azért akartunk ellátogatni Auxerre-be, hogy lássuk a hozzáállást, azt a hitet és életérzést. Mert olvashat róla az ember, nézheti a tévében, az teljesen más, mint amikor ennek a fociműhelynek a professzionalizmusát átéljük a saját bőrünkön. Tudatosítottuk, hogy a komoly megfigyelés az első feladatunk, amivel feltérképezhetnénk a Felvidék összes tehetséges tizenkét éves focistáját, hogy ezeket a gyerekeket 12-14 éves korig kiszűrjük, megszólítsuk, és ajánljuk fel a srácoknak és a szülőknek a lehetőséget, hogy profi focistát nevelünk belőlük.  Ezt a megfigyelő rendszert nyárig fel kell építeni, és földrajzilag Dél-Szlovákiát kell feltérképeznünk. Fontos kiválasztani a megfelelő edzőket, pontosan kidolgozni a programot, hogy a tehetségeink a foci-ábécé minden részét megtanulják tizenhét éves korig. Természetesen, meg kell szervezni ennek az infrastruktúráját és… reggel héttől este tízig kell dolgozni. Szeretnénk meggyőzni a fiatal növendékeinket és a szüleiket, hogy régiónkban is érdemes focizni, és érdemes a fociért rengeteget tenni.

(Poór Tibor, KLIKKout 2014. január)

A cikket a KLIKKout magazín szíves engedélyével közöljük.